Huszonkettedik fejezet

1978 – 21 évvel korábban.

Kialakult egy kis rendszerük. Perselus, a közös órákon, a lánnyal és a barátaival ült. Mindig Hermione egyik oldalán volt, míg a barátai a másik oldalon foglaltak helyet. A lány így minden alkalommal másik barátja mellett kötött ki. Hol James, hol Lily, hol Remus, hol pedig Sirius volt a szerencsés. Mindig attól függött, hogy melyikükkel volt közös órája, és hogy melyikük ért előbb oda a csoportból.

Sirius, természetesen, még mindig provokálta Perselust, amikor lehetősége nyílt rá, és Remus vagy James ilyenkor mindig megcsapkodta, ami halványan megmosolyogtatta Perselust. Hermione ilyenkor mindig sóhajtott, tudva, hogy ezek ketten sosem lesznek barátok.

Ha a két Tekergő közül egyik sem volt jelen, hogy megcsapkodja Siriust, akkor Hermione rászórt egy néma bűbájt, hogy ettől függetlenül is úgy érezze a fiú, mintha megütötték volna. Lily, mikor ez történt, majdnem megfulladt a nevetéstől, főleg amikor meglátta Sirius rémült ábrázatát.

Perselus, természetesen, még szélesebben mosolygott ilyenkor, és enyhén megremegett a néma kuncogástól. Hermione Siriusra vigyorgott, és nógatta Perselust, hogy hagyja abba a nevetést, még ha csak némán is csinálta.

Perselus mindig elkísérte a lányt az óráira, a barátai társaságában. Hermione belekarolt a fiúba, vagy megfogta a kezét, miközben az órájára mentek. Ellenben, amikor odaértek, Perselus gyengéden megszorította a lány kezét, mielőtt elment volna ő is a saját órájára.

Úgy tűnt, hogy a fiúk ezt sosem vették észre, hogy fogta Perselus kezét, vagy, hogy belekarolt. Azok hárman folyton nevettek valamin, vagy húzták egymás agyát. Lily természetesen észrevette és Hermionéra mosolygott, majd gyengéden megnógatta a vállával. Mikor Hermione végül rápillantott, Lily a kezükre mutatott, és játékosan felvonta a szemöldökét, amitől Hermione halványan elpirult. Jamest lefoglalta a fiúkkal való nevetgélés, vagy a Lilyvel való flörtölés, így ő soha nem vette észre. Sirius önmagát adta, amiből egyenesen következett, hogy ő sem szúrta ki. Őt szimplán lekötötte a napi rutinja, így nem figyelt ilyesmire.

Sirius továbbra is állandójelleggel flörtölt a lánnyal, és amikor nem így tett, akkor más lányokkal flörtölt serényen. A Hermionéval való flört meglehetősen irritálta Perselust, de nem tette soha szóvá, amit a lány nagyra értékelt. A két fiú épp eleget piszkálta egymást enélkül is.

Remus végül egyik nap észrevette. Félrehúzta a klubhelyiségben, és rákérdezett, hogy a lány miért fogta Perselus kezét. Hermione elmosolyodott, és annyit válaszolt, hogy szereti fogni Perselus kezét.

Remus kérdőn nézett rá pár pillanat erejéig, míg végül elkerekedtek a szemei, és rákérdezett, hogy járnak-e a fiúval. Hermione lágyan kuncogott miközben elmondta, hogy pontosan így van. Nos, amennyire lehetősége volt két diáknak járni a Roxfortban.

Remus egy darabig bámult rá, mielőtt hatalmasat sóhajtott, majd arra kérte Hermionét, hogy legyen óvatos. Hermione szélesen elmosolyodott, mielőtt szorosan megölelte a fiút, és arcon csókolta. Megköszönte a megértését, és azt, hogy elfogadta a döntését.

Remus elpirult a puszi hatására, és dünnyögött valamit, amit Hermione nem igazán értett. Ezután elengedte a fiút.

Néhány nappal később a fiú odafordult Hermionéhoz, a vacsora alatt, és megkérdezte, hogy ez azt jelenti, hogy Perselust meg is csókolja, nem csak a kezét fogja?

Hermione kuncogott, és bólintott. Lágy hangon úgy válaszolt, hogy szereti megcsókolni Perselust. Remus az asztalok felett odapillantott Perselushoz, és enyhén kirázta a hideg. Hermione nevetni kezdett a fiú reakcióján, meglehetősen hangosan, és ezzel elég sok ember figyelmét magára vonta.

Érzett egy enyhe nyomást a fejében, és odakapta a fejét Perselushoz. A fiú megkérdezte gondolatban, hogy mi olyan vicces. Hermione még mindig kuncogott, bár ekkor már halkabban, miközben elmondta neki, hogy Remus megkérdezte, hogy szoktak-e csókolózni.

Perselus önelégült mosolyra húzta az ajkát, és annyit válaszolt a lány fejében, hogy nem érti, hogy ehhez amúgy mi köze van a farkasnak. Hermione halkan kuncogott, miközben látta, hogy a fiú figyelme visszatér a vacsorájához. Ekkor huncut mosoly jelent meg az ajkán, és enyhe löketet küldött a fiú elméjébe.

Amikor a tekintetük újra összeért, Hermione hagyta, hogy kicsússzon egy bizonyos gondolata, miszerint azon tűnődött, hogy vajon Remus egyszerűen csak irigy rá, mivel ő akar csókolózni Perselusszal. Perselus rémült ábrázattal pillantott Remus felé, aki egyikükre sem figyelt.

Hermionéból kirobbant a nevetés, amire ismét odakapta a fejét Perselus. A lány megnyugtatta, hogy csak viccelt. Perselus összeszűkített szemekkel nézett rá, miközben megígérte, hogy ezt később majd megtorolja. Hermionét kirázta a hideg, miközben folytatta az evést.

Lily odahajolt hozzá, és megkérdezte halkan, hogy miért nevet ennyit a lány. Hermione elvigyorodott, és annyit válaszolt, hogy örült gondolatok keringnek a fejében.

Lily eltűnődve bámult rá, de mivel nem látott hazugságot Hermione tekintetében, így végül vállat vont, és tovább flörtölt Jamesszel. Hermione még mindig mosolygott, miközben folytatta az evést.

Két nappal később átváltoztatás tanon ültek. James és Lily az egyik, Perselus pedig a másik oldalán ült, miközben hallgatták, ahogy McGalagony magyarázta nekik a dolgok semmiből való előbűvölését.

Hallgatták, míg végül McGalagony arra kérte őket, hogy rendeződjenek párokba. James Lily partnere lett, ahogy Perselus, természetesen, Hermioné-é.

Dolgoztak egy darabig, és Hermione észrevette, hogy Lilyéknek nem megy, és James próbál rájönni, hogy mit csinálnak rosszul. Látta, ahogy Perselus próbált elővarázsolni egy széket, de folyton csak babáknak való székecskék sikerültek neki.

Ezt látva magában elmosolyodott. Látta Perselust, mint a professzorát, ezt csinálni éveken keresztül, és soha nem is gondolt bele. Annyi mindent látott tőle mágikusan. Dolgokat, amiken látszólag nem is gondolkodott, így világéletében úgy gondolta, hogy a férfi egyszerűen született tehetség volt mágia terén.

De ekkor látva, rögtön tudta, hogy erről szó sincs. Egyszerűen csak keményen dolgozott, hogy tökéletesen menjenek neki a dolgok. Ez valahogy emberibbé tette számára a férfit, és a gondolattól a mosolya szélesebb lett.

– Megkérdezhetem, hogy mégis mi olyan szórakoztató? – kérdezte Perselus, miután észrevette, hogy a lány nem figyel rá. Olyannyira a jövőbeli énjére hasonlított, hogy ettől még szélesebben kezdett mosolyogni a lány.

– Emlékek – válaszolta Hermione. – A volt bájital professzoromra gondoltam; otthon. Olyan könnyedén húzott elő székeket a semmiből. Mindig úgy hittem, hogy született tehetség, hogy soha nem hibázott, amikor tanulta, mint mi.

Perselus megállt, és egy pillanatig nem próbálkozott újra a varázslattal.

– És már nem így gondolod?

Hermione ismét elmosolyodott.

– Nem. Úgy gondolom, hogy fáradságos munkával járt elérnie azt a szintet, ami úgy nézett ki, mintha csak reflexből jönne neki a mágia. Vicces. Mindig mérges lett rám, amikor jól teljesítettem, rövid időn belül.

Perselus homlokráncolva pillantott rá.

– Miért volt mérges rád azért, mert jól teljesítettél, ráadásul mindezt gyorsan is?

Hermione vállat vont.

– Nem szívelte a tudálékos embereket.

Perselus elgondolkodott ezen egy pillanatra, mielőtt újra megszólalt.

– Talán igazad van azzal kapcsolatban, hogy sokat tanult azért, hogy jól menjen neki. Talán irigy volt rád, amikor látta, hogy neked ellenben milyen könnyedén megy minden, míg neki rengeteg tanulásba telt tökéletesítenie a dolgokat.

Hermione döbbenten nézett rá. Nem tudta, hogy mi lepte meg jobban. A gondolat, hogy Perselus, mint a professzora, lehet, hogy irigy volt rá diákkorában, vagy hogy Perselus, saját maga, éppen csak bevallotta, valamelyest, hogy irigy a képességeire.

Hermione elhessegette a döbbenetet, és halványan elmosolyodott.

– Nem lenne boldog, ha megtudná, hogy akárcsak egy pillanatig azt mertem gondolni, hogy talán irigy rám. Mi több, valószínűleg kiátkozná belőlem a poklot is, ha ilyet hall tőlem.

Perselus rámosolygott a lányra.

– Még jó, hogy nincs itt.

A fiú szavai megnevetették a lányt, viszont látta, ahogy Minerva homlokráncolva pillant rá, ezért elnyomta a nevetést.

– Oh igen, még jó. – Gondolta, miközben visszaküzdött egy újabb kuncogást.

Perselus megpróbálta néhányszor, de amikor Hermione csak mereven állt, és némán mosolygott, feszülten felsóhajtott.

– Jól van, akkor próbáld meg te.

Hermione elégedetten rámosolyogott. Egy pálcasuhintással elővarázsolt egy tökéletes, robusztus széket, amilyeneken az asztaloknál is ültek. A lány huncut tekintete összeért a fiúéval.

– Már értem, hogy miért volt tőled ideges – mondta Perselus, amivel újra megnevettette a lányt.

Hermione megugrott, és gyorsan megfordult, amikor valaki megköszörülte mögötte a torkát.

Minerva állt ott, homlokráncolva, és indulatosan pillantott rájuk.

– Miss Brown, mivel úgy látom, hogy önnek ez tökéletesen megy, így azzal, hogy itt ácsorog és nevetgél, senkinek nem használ. Szóval, miért nem teszi magát ténylegesen hasznossá, és segít a barátainak? Vagy akár segíthetne Mr. Pitonnak is. Csak csináljon valami hasznosat az idejével!

Hermione elpirult.

– Igen, asszonyom. Sajnálom.

Látta, ahogy Minerva elhúzta az ajkát, mielőtt ismét homlokráncolva nézett volna.

– Remek. Nagyon szép munka a székkel, kedveském. Látom, hogy remek átváltoztatás tanára volt korábban.

Hermione elmosolyodott.

– Igen, tanárnő. A legjobb. – Tudta, hogy a nő tudta azt, hogy ő volt Hermione tanára, mielőtt idejött.

Minerva még egyszer elhúzta az ajkát, mielőtt továbbsétált. Hermione Perselusra pillantott, aki önelégülten vigyorgott rá. Felajánlotta, hogy segít neki, de a fiú csak bámult rá.

Végül a lány otthagyta, hogy segítsen Jamesnek és Lilynek. Kevés gyakorlással Lilynek sikerült a varázslat. James viszont nem igazán érzett rá a dologra. Úgy próbálta, ahogy Hermione mondta neki, de nem jött össze neki a kis asztal, amit szeretett volna, helyette csak egy kupac fát kapott, amiből asztalt lehetett építeni.

Hermione látta, hogy a fiú rosszul használja a pálcáját, és amikor ezt közölte vele, Lilyből kibuggyant a nevetés. Amikor James újra megpróbálkozott a varázslással, Lily odahajolt Hermione füléhez, és odasúgta neki, hogy Jamesnek általában nincs ilyen gondja. Véleménye szerint jól bánik a pálcájával, legalábbis ott igen, ahol a legjobban számít.

Hermione elpirult, mire Perselus felvont szemöldökkel nézett rá, ezzel elérve, hogy a lány még jobban elvörösödjön. Lily látva, hogy Hermione milyen vörös lett, újra hangosan felnevetett.

Minerva meghallotta a nevetést, és mérges pillantást vetett Hermionéra, aki gyorsan visszafordult Jameshez, hogy újra segítsen neki. Amikor végre sikerült a fiúnak, Hermione Perselus felé pillantott. Látta, hogy a fiú végre elérte a széket, de nem olyat, amilyet szeretett volna.

A robusztus szék helyett, amilyet Hermione varázsolt elő, a fiú hintaszéket kapott. Hermione odalépett hozzá, és megkérdezte tőle újra, hogy segítsen-e neki. Perselus ismét mérgesen pillantott rá, de aztán végül legyőzötten felsóhajtott, mielőtt rábólintott.

Hermione halványan rámosolygott, majd megmutatta neki, hogy mit csinált rosszul. Alig néhány próbálkozás után sikerrel járt. A lány szélesen elmosolyodott, és Perselus halványan viszonozta, ezzel megköszönve némán a segítséget.

Később elmondta a lánynak, hogy úgy gondolja, remek tanár lenne belőle, ha valaha szeretne az lenne. Hermione szélesen elmosolyodott, tudva, hogy az a Perselus, akit korábban ismert, nem dicsért meg akárkit.

Elérkezett a hétvége, és a fiúk követelték, hogy töltsön velük egy kis időt. Arra hivatkoztak, hogy az utóbbi időben alig látták a lányt.

Eszébe jutott, hogy az ott töltött ideje hamarosan véget ért, és tudta, hogy a legtöbbjüket nem fogja viszont látni otthon, így beleegyezett. Tudta, hogy a lehető legtöbb időt szeretné velük tölteni, hogy később átadhassa az emlékeit Harrynek. Tudta, hogy a fiú azt kívánta, bár jobban megismerhette volna a szüleit a haláluk előtt. Azt pedig ne is említsük, hogy Hermione tudta, hogy nagyon hiányozni fognak neki, és ez volt az egyetlen alkalom, hogy velük lehetett.

Reggelinél, újra lökött egyet Perselus elméjén. Amikor a tekintetük összeért, fejben elmagyarázta a fiúnak, hogy a barátai elhanyagolva érzik magukat, és szeretnék, ha a napot velük töltené. Perselus vállat vont, és azt válaszolta, hogy felőle rendben, majd megkérdezte, hogy Hermione szeretne-e találkozni vele a Szükség Szobájában, vacsora után, hogy gyakorolják azt, hogy hogyan kell lerombolni a mentális falakat.

Hermione elmondta gondolatban, hogy nem tudja még, és majd vacsora közben visszatérnek rá. Ekkor a fiú ismételten bólintott, majd folytatta az evést.

Ezután nem sokkal a barátai magukkal húzták, és kimentek a Nagyteremből. Hermionénak alig volt ideje, hogy halványan Perselusra mosolyogjon, mielőtt elmentek.

Megtudta, hogy az alatt, hogy töltse velük a napot, azt értették, hogy menjen el egy kviddics meccsre. Szombat volt, és James és Sirius mindketten játszottak. Azt állították, hogy Hermione még egyszer sem ment ki a meccsre, és nem látta még őket játszani, mióta megérkezett.

Nem volt nagy sport rajongó, igaz régebben sok meccsre kihurcolták, annak köszönhetően, hogy Harry fogó volt, de ettől függetlenül velük tartott. Együtt szurkolt a háza többi tagjával, miközben nézte, ahogy James repül. Látta, ahogy kergeti az aranycikeszt, és mindent beleadva nyújtózkodott előre, így próbálva elkapni a másik csapat előtt. Elhajolt a gurgók elől, amiket felé tereltek, és felgyorsult, ahogy megpillantotta a cikázó, kis szárnyas labdát.

Hermione látta mozogni, és rájött, hogy Harry külseje és mozgása a seprűn mennyire hasonlított az apjáéhoz. Ez megmosolyogtatta, hogy drága barátja, mennyi mindenben hasonlított az apjára.

Azt is észrevette, hogy a játék folyamán Sirius folyamatosan flörtölt vele. Folyton mosolygott, és táncoltatta a szemöldökét, vagy kacsintgatott a lányra. Ezzel, hogy ennyi figyelmet szentelt a lányra, azt érte el, hogy az egyik gurgó majdnem eltalálta, kétszer is.

Hermione megkönnyebbülten felsóhajtott, ahogy a fiú gyorsan, az utolsó pillanatban elhajolt, és utána úgy vigyorgott rá, mint egy idióta. Lily sóhajtott, és azt mondta, hogy ha a hülye bolond mondjuk odafigyelne a játékra, akkor talán nem öletné meg magát majdnem a gurgókkal.

Hermione egyetértett, de még mindig halkan kuncogott, amikor Sirius tovább flörtölt vele a levegőből. Lehet, hogy egy hülye bolond volt, de a figyelme egy kicsit hízelgő volt és nagyon vicces.

A játék után, amit a háza nyert, visszamentek a klubhelyiségbe. Együtt nevetgéltek és beszélgettek a délután hátralévő részében.

Hermione ajánlott egy csomó könyvet Remusnak, amiről úgy gondolta, hogy a fiú élvezné. Lily és James elmondták nekik a tervüket, miszerint a vizsgák után összeházasodnak. Sirius pedig annyira túlzásba vitte a flörtölést, hogy maga James szólt rá, hogy elég lesz. Megmondta a fiúnak, hogy saját kezűleg fogja megátkozni a bolond fejét, ha nem hagyja abba. Főleg, hogy Hermione levegőnek vette a jelenlétét, és azt tanácsolta neki, hogy egy darabig irritáljon másokat.

A Nagyteremben, vacsora alatt, megkérdezték a lányt, hogy velük tart-e miután végeztek. Lily elégedetten elmosolyogott, amikor látta a lány hezitálását, és némán emlékeztette rá, hogy mindig ott a másnap, hogy találkozzanak Perselusszal. Hermione felsóhajtott. Tudta, hogy Lilynek igaza van, de azt is, hogy az ideje a fiúval is véges volt.

Hermione vonakodva lökött egyet Perselus elméjén. Megvárta, míg a fiú tekintete találkozott az övével, majd elmondta neki, hogy a többi barátjával kellene töltenie az estét. A fiú halványan rámosolygott, és annyit válaszolt, hogy semmi baj. Hermione ezután ismét a vacsorázásra koncentrált, és a barátaival beszélgetett, miközben a fiú némán figyelte.

Végre aztán a tekintetük ismét összeért, és megkérdezte Perselustól, hogy volna-e kedve találkozni másnap reggel a könyvtárban. Szeretett volna kivenni egy új könyvet, és a fiút is szerette volna látni. Perselus bólintott egy aprót, és folytatta az evést, bár még küldött pár random gondolatot a lánynak a vacsora hátralévő részében, ami megmosolyogtatta Hermionét miközben válaszolt rájuk.

Másnap reggel korán felkelt, és szoknyát vett fel, mivel Perselus megmondta neki, hogy a hegek ellenére is szerette látni benne. Azt választotta, amelyik legalább elfedte a combján lévő hegeket, és felvett hozzá egy színben passzoló térdzoknit, hogy a vádlijain lévő hegeket is elfedje. Felülre pedig egy háromnegyedes ujjú felsőt vett fel, ami eltakarta a felkarját. Az a néhány az alkarján, nem volt olyan feltűnő.

A könyvtárba ment, és találkozott a még mindig ásítozó Madame Cvikkerrel, aki szimplán intett Hermionénak, hogy menjen és keresse csak meg, amit szeretne. Hermione elmosolyodott, és elindult, hogy keressen olyan olvasni valót, amit még korábban nem olvasott. Valamit, ami lekötötte a figyelmét.

Végre talált egy könyvet, amit szeretett volna elolvasni, jó pár sornyi könyvespolc átnézése után. Az egyik magasan lévő polcon volt, de Hermione úgy gondolta, eléri, ha kellően felnyújtózkodik érte.

Lábujjhegyre állt, és kinyújtózkodott érte, amennyire csak tudott, de még így is alig érintette a könyvgerincét. Ekkor hirtelen megérezte, hogy egy meleg és vékony test a hátának nyomódik. Látta, ahogy egy sápadt kéz könnyedén felnyúl, és leveszi neki a könyvet.

Hermione megfordult, amikor a mögötte lévő test hátrálni kezdett, és elmosolyodott amikor meglátta, hogy Perselus az. A fiú átnyújtotta neki a könyvet egy önelégült vigyor kíséretében.

– Boszorkány vagy, nem igaz? Egy nagyon tehetséges boszorkány, jól mondom? – kérdezte, és még mindig vigyorgott.

A fiú kérdése hirtelen érte.

– Nos... igen, az vagyok. Miért? – kérdezte zavarodottan.

Perselus felvont szemöldökkel nézett rá.

– Hogy ha, tényleg egy tehetséges boszorkány vagy, ami tudom, hogy így van, akkor miért nem használtad egyszerűen a pálcádat, vagy a kezedet, és lebegtetted le magadhoz a könyvet?

Hermione elmosolyodott, ahogy megértette a dolgot.

– Nem használok mindenhez mágiát, csak mert megtehetem. Az elég... lusta dolog lenne.

Perselus halkan felkuncogott.

– Egyedül te gondolod így, hogy a mágia használta, amikor valamit nem érsz el, a lusta módszer.

Hermione szélesen elmosolyodott.

– Már amúgy is úgy gondolod, hogy furcsa vagyok, szóval miért nem adod hozzá ezt is a furcsasághoz, ami engem jellemez?

Perselus megrázta a fejét, miközben halkan kuncogott a lány kijelentésén. Megfogta a kezét, és gyengéden magához húzta a lányt, majd végigkígyózott vele a könyvespolcok között, míg nem talált egy csendes és eldugott zugot.

Kivette a kezéből a könyvet, és letette az egyik közeli asztalra, mielőtt magához húzta Hermionét. Az ajkára tapasztotta a sajátját, miközben átfonta a karjait a lány körül. Hermione felsóhajtott, és belesimult a fiú ölelésébe, ahogy mindig tette, és átkarolta a nyakát.

Ezután nem sokkal, Perselus az egyik könyvespolcnak nyomta a lányt. A csókja már nem volt puha és gyengéd, hanem vad volt és heves. Az egyik keze belegabalyodott a lány hajába, miközben fogva tartotta a fejét, és vadul csókolta az ajkait. Persze a másik keze sem tétlenkedett, a lány fenekére simította, és így még közelebb húzta magához, miközben megemelte picit. Hermione érezte, ahogy a fiú ékessége lassan elkezdett életre kelni.

Halkan felnyögött, és belemarkolt a vállaiba, miközben a teste reagált a fiú izgatottságra, ahogy őt is kezdte átjárni a kéjes érzés. Perselus lecsúsztatta a másik kezét is a lány fenekére, ami korábban a hajában volt. Mindkét keze a szoknyája alá siklott, hogy megérinthesse a puha, csipkével takart hátsóját.

Perselus előre hajolt, és felkapta a lány a karjaiba, mire Hermione ösztönösen átfonta a lábait a fiú dereka körül, miközben az tovább csókolta. A testük egymásnak nyomódott, és Hermione még jobban érezhette ettől, hogy Perselus valójában mennyire is vágyott rá.

Elhajolt az ajkaitól, és a lány enyhén kipirult arcába nézett.

– Merlin nevére te nő, az őrületbe kergetsz. Szenvedélyesen vágyom rád, semmi többtől, mint egy apró csóktól. Azt hiszem, hogy megbabonáztál – mondta lágyan, és még mindig fogta Hermione fenekét, hogy le ne essen, de élvezte, ahogy a lány puha bőre a kezéhez ért.

Hermione elmosolyodott, és ő is ugyanolyan halkan szólalt meg.

– Tudom, hogy mit érzel. Azt hiszem, hogy te is rám szórtál valami bűbájt. Korábban soha nem érdekeltek a fiúk, világéletemben, mindennél jobban érdekelt a tanulás. De nem bírok nem rád gondolni, vagy utánad vágyakozni.

Perselus viszonozta a lány mosolyát.

– Hiányoztál tegnap.

Hermione mosolya szélesebb lett.

– Tényleg? Te is hiányoztál nekem. Főleg azok után, hogy kicibáltak egy kviddics meccsre. Habár élveztem nézni a fiúkat játszani. Hallottam, hogyan játszanak, de még személyesen soha nem láttam. Elég vicces volt nézni, ahogy Siriust majdnem eltalálták a gurgók, mivel nem figyelt a játékra.

Perselus halványan elmosolyodott. Élvezte annak a gondolatát, hogy Blacket majdnem eltalálták a gyors labdák. Nem mintha azt kívánta volna neki, hogy megsérüljön, de úgy gondolta, hogy Blacknek le kell törni a szarvait.

– Akkor mégis mire figyelt, ha nem a játékra?

Amikor Hermione elpirult és félrenézett, akkor a fiú rögtön tudta, hogy mi vonta el Black figyelmét. Hermione.

– Nos, akkor megérdemelte – mondta bársonyos hangon Perselus.

Hermione tekintete összeért a fiúéval, miközben halványan összeráncolta a homlokát, és összeszorította az ajkait.

– Ez nem volt szép – mondta gyengéden.

Perselus önelégült mosolyra húzta az ajkát, majd vállat vont.

– Nem vagyok egy kedves ember.

Hermione halványan elmosolyodott.

– Velem az vagy.

– Nos, most igen, de korábban nem volt az.– Nyomta el magában a gondolatot.

Perselus újra vállat vont.

– Ez azért van, mert téged kedvellek.

Hermione szélesebben mosolygott.

– Kedvelsz? Azt hittem, hogy szeretsz – mondta játékosan.

A fiú tekintete melegséget sugárzott.

– Így is van – mondta, mielőtt ismét, gyengéden csókolni kezdte a lányt.

Hermione viszonozta a csókot, és érezte, hogy a szíve hevesen dobog, miközben a fiú gyengéden elmélyítette a csókot. A nyelve édesen siklott a lányéval. Hermione keze utat tört a fiú puha és selymes, fekete hajába, és beletúrt, amikor hangos, meghökkent sóhajtást hallottak.

Elhúzódtak egymástól, és odakapták a fejüket, mikor meglátták, hogy James, Remus és Sirius mind rémült döbbenettel nézik őket. Lily is velük volt, de ő rájuk mosolygott. Egy kicsit sem volt meglepve.

Hermione feszülten nyelt egyet. Sirius ocsúdott fel elsőként.

– Cica, mi a fészkes poklot művelsz?

Lily önelégülten elvigyorodott, mikor látta, hogy mind Hermione, mind Perselus felvont szemöldökkel pillant rá, teljesen egyforma arckifejezéssel. Ez elgondolkodtatta azon, hogy vajon észrevették-e, hogy milyen hasonlóan tudnak kinézni.

– Talán szájon át lélegezteti – mondta vigyorogva Lily.

Sirius mérgesen nézett Lilyre.

– Azt erősen kétlem.

Hermione sóhajtott.

– Sirius, neked aztán pont tudnod kellene, hogy minek néz ki az, amit csináltam.

Sirius felmordult.

– Tudom, hogy mit csináltál, csak azt nem értem, hogy miért Pipogyusszal?

– Ebben van valami, Hermione – mondta James, és enyhén zavarodottnak tűnt. – Nem mintha bármelyikünk tudott volna róla, hogy „így" kedveled.

Lily dalolva elvigyorodott.

– Én tudtam.

James és Sirius hitetlenkedve pillantottak Lilyre. A lány halkan felnevetett, és vállat vont.

– Most mi van? A lányok szoktak beszélgetni. – Még szélesebben elmosolyodott, amikor rájött, hogy pontosan hol is voltak Perselus kezei, és miért nem voltak szem előtt.

Remus fáradtan elmosolyodott.

– Én is tudtam róla.

Sirius döbbenten bámult rá.

– Mégis mikor váltál lánnyá, haver?

Remus visszabámult rá.

– Nem vagyok lány, te ostoba bolond! Nem rejtegették. Ha néha figyelnél ahelyett, hogy minden bugyiba be akarsz jutni az iskolában, akkor te is észreveszed!

James homlokráncolva nézett rájuk.

– Nagyon remélem, hogy nem mindegyikbe – mondta, és Lilyre pillantott.

Hermione horkantva felnevetett, amivel újra magára terelte a figyelmet. Még Perselus is felvont szemöldökkel nézett rá. Gyorsan kényszerítette magát, hogy abbahagyja a nevetést, de látva, ahogy James és Sirius bámulja, és érezve a feszültséget, amit Sirius árasztott magából, rájött, hogy Perselusnak le kellett tennie.

Ahogy érezte, hogy Hermione mocorogni kezd, Perselus lassan leengedte a földre. Addig nem engedte el, amíg nem győződött meg arról, hogy a lány biztosan áll a lábán.

Hermione rászánt egy pillanatot, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a szoknyája ismét rendesen állt, és ettől a mozdulattól Sirius rájött, hogy hol is voltak Perselus kezei egész idő alatt. Egy morgás szaladt ki a száján, miközben mérgesen nézett Perselusra.

Perselus önelégülten elmosolyodott.

– Black, nem tehetek róla, hogy engem láthatóan jobban kedvel, mint téged.

Sirius tekintete izzott, és közelebb lépett. Hermione ezt azonnal látta, és közéjük lépett, miközben magában átkozta Perselust, amiért provokálta a fiút.

– Habár azok után, amennyit Sirius provokálta, valamennyire megérdemli, hogy végre Perselus is visszavágjon neki. – Gondolta Hermione.

– Hé, hé. Nem akarjuk, hogy ti ketten most egymásnak álljatok. Na már most, mit kerestek itt ti négyen? – kérdezte a lány, és remélte, hogy témát tud váltani.

Lily ismét elmosolyodott.

– Ideje reggelizni. Tudjuk, hogy ha könyvekről van szó, gyakran elfelejtesz figyelni az időre, szóval eljöttünk érted, hogy egyél velünk.

Hermione homlokráncolva nézett rájuk.

– Mégis honnan tudtátok... – Megtorpant a mondat közepén, mivel eszébe jutott a Tekergők térképe, és megrázta a fejét. – Nem számít. Mindjárt utánatok megyek, ott találkozunk.

James és Lily bólintottak, majd elmentek. Amikor Remus észrevette, hogy Sirius még mindig Perselust bámulja, sóhajtott és kicibálta a fiatalembert a könyvtárból, mielőtt Sirius valami baromságot csinált volna.

Hermione odafordult Perselushoz.

– Sajnálom ezt az egészet.

A fiú vállat vont.

– Nem számít. Szóval, bánod, hogy most már mind tudnak róla?

Hermione elmosolyodott.

– Korábban sem rejtegettem. Azok ketten csak nem láttak a szemüktől. Na, és te? Bánod, hogy tudnak rólunk? – Elsősorban Lilyre gondolt, mivel tudta, hogy Perselus milyen nagyon szerette Lilyt.

Perselus ismét vállat vont.

– Én sem rejtegettem. Csak csalódott vagyok, hogy megzavartak minket – mondta egy halvány mosoly kíséretében, és újra a lány után nyúlt.

Hermione a karjaiba bújt, és gyorsan megcsókolta, de semmiképp sem hagyta, hogy elmélyítsék. Elmosolyodott, amikor megszakította a csókot.

– Gyere, menjünk enni.

Elhúzódott tőle egy pillanatra, és felkapta a könyvét, amit Perselus korábban az asztalra tett. Hermione hátrapillantott, és látta, hogy a fiú nem mozdult.

– Jössz?

Perselus szélesen a lányra mosolygott.

– Egy szóval sem mondtam, hogy végeztem veled.

Perselus megindult felé, és a szemében látszott a szándék, hogy újra meg akarja csókolni, és behúzni a rejtett kis sarkukba.

Hermione visszavigyorgott rá, miközben hátrálni kezdett.

– Számítok rád – mondta a lány egy kacsintás kíséretében, és elment, hogy kikölcsönözze a könyvet, miközben a fiú szélesen mosolygott rá, és a sétálástól ringatózó csípőjét bámulta.

Hermione önelégülten elmosolyodott. Tudta, hogy hamarosan a Szükség Szobája felé veszik majd az útjukat. Abban a szobában volt a legnagyobb és legpuhább ágy, amit valaha látott. Jól ki fogják használni, amint lesz rá alkalmuk, hogy kettesben legyenek.