Halo, elérkezett a következő rész. Kellemes olvasást kívánok.

- Már megmondtam, hogy tilos a dohányzás a házban! - Yuka korántsem félve, folyamatosan rászólt Miriamre, ahányszor csak rágyújtott a lakásban. A félarcú Diclonius legszívesebben letépte volna ennek a főnökösködő libának, de Marcus emlékeztette, hogy vendégek az ő házukban és illik tisztelni a szabályaikat.

- B*szd meg. - Miri dühösen eloltotta és tovább figyelte a karszámítógépének a monitorját.

- És hányszor mondtam már, hogy takaríts ki magad után?! - Yuka a Miriam szobájában lévő felfordulásra mutatott, minden tele volt sörös és kólás üvegekkel, chipses, popcornos, és más sós nassolni való zacskókkal, elhajigált cigaretta csikkekkel, dobozokkal és nem utolsó sorban, szennyes ruhákkal.

- Majd megcsinálom! - Miri csak legyintett egyet.

- Folyton ezt mondod, de az a „majd" sosem jön el!

Ez igaz volt, Miriam és a társai már 2 hete éltek itt, azonban, Marcus, Zack és Atom magaviseletével nem volt semmi probléma, segítettek a házimunkában, folyamatosan takarítottak maguk után és betartották a ház szabályait. Miriam ezzel szemben nem nagyon akarta kivenni a részét a munkából, egyfolytában csak ült a szobájában, Marcus parancsára fel kellett térképeznie a Diclonius intézmény tervrajzát és a leírását.

A program, amit 2 héttel ezelőtt telepítettek a rendszerükbe még mindig felfedezetlen és folyamatosan hozzáférése van a kamerákhoz, amik továbbítják a jelet a számítógépébe. Emiatt egyfolytában azt hiszik, Miri más sem csinál, csak ül a szobájában és eszik meg alszik, de amíg nem végez, Marcus nem engedte meg senkinek sem, hogy megközelítse az intézményt.

- Valami mindjárt eljön, de hergelj csak és meglátod mi lesz az. - Miriam nem nézett fel a számítógépéből.

- Jó, akkor élj ebben a disznóólban. - Yuka megadóan sóhajtott egyet, majd kiment a szobából, de az ajtót résnyire nyitva hagyta. Miriam meg sem hallva Yuka panaszát, a cigis dobozáért nyúlt, elővett egyet, a szájába tette, de nem találta az öngyújtóját. - Keresel valamit? - Yuka visszajött és a kezében volt Miriam, immáron feltöltött öngyújtója.

Miriam előhívta az egyik Vektorját, komoly erőfeszítést igényelt a részéről, hogy ne Yuka sunyin vigyorgó arcát tépje le, hanem az ajtót vágja a képébe. Ezután a kis közjáték után, nem tudott koncentrálni a munkájára, megdörzsölte a szemeit, kinézett az ablakon és látta hogy a lemenő nap narancsszínű fénybe borította a tájat és elgondolkodott, mennyi ideje dolgozik. Még a hajnali órákban kezdte.

Miután nyújtózott egyet, hátradőlt a chipses zacskók tengerébe, a plafont bámulta. A nővérére gondolt, reménykedett benne hogy él és nem esett komoly baja. Marcus biztosította, hogy Zion nem fogja bántani Lucyt, de ő sem tudhat mindent. Minél előbb fel akarta térképezni az intézetet, hogy ellophassanak egy űrhajót, amivel aztán megmentik a nővérét.

Az elmúlt két hétben, Koutáék adtak nekik ruhákat, mindannyiójuknak, Miriam is kapott néhány nőies ruhát, de őt ez nem érdekelte, a fekete rostöltözetét kimosták ugyan, de azt inkább csatára tartogatta, így csak egy fehér trikót hordott, melltartót nem vett fel, így az egyszerű ruhadarab volt az egyetlen, ami dús és gömbölyded kebleit tartotta. Egy fekete bugyit hordott még alsó öltözetként és ezenkívül mezítláb járt az elmúlt két hétben. Csak a WC-re járt ki, Zack mindig hozott neki enni és inni, meg néha cigarettát.

Talán nem ártana egy kis szünetet tartania, 2 hete csak ezzel foglalkozott és már az intézet háromnegyedét feltérképezte, ez idő alatt egyszer sem fürdött, az egész teste ragacsos, izzadt és büdös volt, a haja zsíros, amitől sötétebb árnyalatú lett.

Kikapcsolta a számítógépét és elment egyet fürdeni.

Kaedenek ez idő alatt vissza nőttek a szarvai és erősebbnek érezte magát mint valaha, talán emiatt, de Nyu nagyon régóta nem tért vissza. A ház lakói, Yuka, Mayu és Nana elég szomorúak voltak, amiért még csak el sem köszönhettek tőle. Kouta nem bánta annyira, ugyan, hiányzott neki az a kedves, mindig vidám és bolondos lány, aki mindig fel tudott mindenkit vidítani, de örült, hogy újra találkozott azzal a szomorú, zárkózott és mindig távolságtartó lánnyal akivel már oly régóta nem látták egymást.

A tény, hogy Kaede annyi évvel ezelőtt meggyilkolta Kouta édesapját és a húgát és amitől évekre, olyan sokkos állapotba került, hogy kórházban kellett ápolni, egy kicsit bonyolította a dolgokat. Amire Kaede nem számított, Kouta, ha nehezen is, de megbocsájtott neki és megengedte hogy velük éljen. Kaede ezt nem tudta hova tenni, jobban szeretett volna Marcussal menni az űrbe, messze ettől a bolygótól, ahol csak fájdalomban volt része, a saját fajtájához.

Kuramát még mindig kísérti a múlt, hiszen oly sok, a lányához hasonló csecsemőt végzett már ki és Nanán és sok más Diclonius lányon végzett embertelen kísérletet. Amióta együtt él Nanával és Marikoval ebben a házban, kellemesen érezte magát és örült, hogy gondoskodhat mindkét lányról. Mariko továbbra is rosszallóan néz Nanára, ha Kurama épp vele foglalkozik, de hála Atomnak, a kicsi Diclonius lány barátra talált az Argusiban és már nem csak az apja jelentette a világot a számára.

Kurama és Kaede gyakran összetalálkoztak és mindketten emlékeztek, mit ígért Kaede Kuramának. Marcus folyamatos közbenjárására, az unokahúga nem bántotta Kuramát, de továbbra is rosszallón nézett rá.

Mindannyian kaptak civil ruhákat, Marcus, öreg kora ellenére, kimondottan jól tartotta magát, egy barna bakancsot, kék farmert és egy fekete, hosszú ujjú pólót hordott. Zack, ezzel szemben fekete sportcipőt, rövid farmer nadrágot és vörös rövidujjú pólót.

Marcus, amíg várakozni kellett, folyamatosan tanította Zacket a kardforgatás rejtelmeire. A hátsó kertben folytatták az edzéseiket. Zack gyors volt, erős, fiatal, de meggondolatlan, folyton a következő, vagy a sokadik lépésére koncentrált, amit Marcus folyton kihasznált és sikeresen a földbe döngölte a fiatal Lovagot.

A két Adamantium kard tucatnyi alkalommal csapódott egymásnak, Zack folyamatosan hátrálásra kényszerült, Marcus túl erős ellenfél volt a számára és egy-kettőre a földön találta magát.

- Még mindig figyelmetlen vagy, a jövőre összpontosítasz és nem a jelenre. - Marcus visszacsúsztatta a hüvelybe a kardját. - Kib*szottul megdöglesz, ha így harcolsz egy csatában. - Teljesen nyugodtan hátat fordított a tanítványának, aki kihasználva az alkalmat, felemelte a kardját, hogy hátba támadja a tanítóját. Marcus, mint aki előre látta, az utolsó pillanatban elhajolt, megragadta Zack csuklóját a jobb kezével, a ballal egy öklöst vitt be az arcába és hátra törte a karját, amiben a kardot tartotta és addig szorította, amíg el nem eresztette a fegyverét. - Ha hagyod hogy a harag és a kétségbeesés, valamint a bizonyításivágy elvegye az eszed, csak szúrd szíven magad. Mind magadnak és az ellenfelednek megkönnyíted a dolgát.

Marcus eleresztette Zacket, de gyorsan, ismét elővette a kardját, villámgyorsan megpördült és visszavert két Vektort, amik érte jöttek.

- Legyen egy páros küzdelem? - Marcus egy kicsit elmosolyodott, amikor meglátta, hogy Miriam, egyszál trikóban és bugyiban kihívón méregette őt. - Támadjatok csak egyszerre. Talán meg is izzasztotok.

Sem Zack, sem Miriam nem fogadták el a gúnyolódást és két oldalról támadták meg Marcust.

A Mészáros villámgyorsan visszaverte Miriam 4 Vektorját, de Zack ismét nekirontott, Marcus egy darabig meghátrálásra kényszerült, de Miriam Vektorjai ismét a háta mögött tekeregtek, akár egy csapat kígyó.

Marcus nem vesztette el a hidegvérét, a jobb lábával, mellkason rúgta Zacket, aki 3 métert esett hátra, de Miriam Vektorjai minden irányból körbevették. Az öreg Lovag nem hagyta magát ilyen könnyen legyőzni, a földre vetődött, bukfencezett egyet és kiszabadult Miriam szorításából. Egyenesen a Diclonius nő felé vette az irányt, azonban, szembe találta magát még két Vektorral és a másik négy a háta mögött üldözte.

Ezalatt Zack is bepróbálkozott egy újabb támadással, de Marcus játszi könnyedséggel kitért előle és Zack csak későn vette észre, hogy pont ott van, ahova Marcus csalogatta, Miriam Vektorjai közé.

Zack, ha nem emelte volna fel időben a kardját hogy kivédje a barátnője két Vektorját és Miriam sem kapcsol időben, meghalhatott volna.

- Ne hagyjátok, hogy az ellenfeletek az orrotoknál fogva vezessen. - Zack ismét felemelte a kardját és Miriam is fenyegetőn lengette a Vektorjait és újra az öreg Lovag felé támadtak. - Nem volt elég? - Csak unottan megvonta a vállát.

Szinte meg sem erőltette magát, miközben kitért Miriam Vektorjai elől és Zack támadásai sem okoztak különösebb fejtörést neki. Hiába volt összehangolt a támadásuk, nem jelentettek kihívást Marcusnak.

Végül, kiütötte a kardot Zack kezéből és akkora erővel verte képen, hogy háromszor megpördült a tengelye körül és egyenesen lefejelte a falat és kifeküdt a hátára.

Miriam nem adta fel, remény vesztve próbálta elkapni az öreg Lovagot, de az folyamatosan visszaverte a karjait és egyre csak közeledett felé. Miriam hátrálni kényszerült, megpróbált két karjával a föld alól támadni, de Marcus jól ismerte a Dicloniusok összes harcstílusát és tudta, mindnek mi az ellenszere.

Nem kellett sok idő, mire Marcus és Miriam szemtől-szembe kerültek, Marcus képen verte a Diclonius nőt, aki ordítva fogta a két markába a törött, vérző orrát. Marcus megragadta a trikója nyakánál és egyenesen Zackre hajította, aki fájdalmasan felordított, miután Miriam, teljesen véletlenül lefejelte az ágyékát.

- Neked a golyóid is fájnak, nem csak az arcod. - Marcus nem így tervezte elhajítani Miriamet, de be kellett ismernie, ez szórakoztató volt. - Még sokat kell tanulnotok, mindkettőtöknek. De ügyesek voltatok, mert most tényleg majdnem használnom kellett a teljes erőmet.

Marcus eltette a kardját és visszaindult a házba, későn véve észre, hogy közönsége is volt.

- Megdöbbentetek azon amit láttatok? - Marcus ennyivel elment Kurama és Kaede között, de nem csak ők látták ezt a küzdelmet, Mariko és Nana is döbbenettel nézték az összecsapást.

- Ezt hogyan csinálta? - Kérdezte Kurama, teljesen ledöbbenve. Hosszú évek óta tanulmányozta a Dicloniusokat és csak kevés fegyverrel lehet ártani nekik. Ráadásul, ő kisebb és gyengébbeket tanulmányozott, Miriam sokkal idősebb, tapasztaltabb és erősebb. - Nem csak legyőzte, de megalázta és a földbe döngölte az a Dicloniust, ráadásul, egyetlen karddal?! - Marcus csak a tudós felé nézett és megadta a választ.

- Sokat gyakoroltam.

Nem volt bő válasz, de már egyértelművé vált, miért engedelmeskednek neki. Miriam és Zack dühösen és átkozódva szedték össze magukat.

- Néha, igazán hagyhatnád magad! - Kiabált oda Miriam. Marcus megtorpant és érdektelenül visszanézett.

- Akkor jobban fogjátok élvezni, ha tényleg legyőztök.

Miriam dühösen a földberúgott, de elfelejtette hogy mezítláb van és pont egy kőbe rúgott bele. Szitkozódva fájlalta a lábujját.

- Jól vagy? - Zack is felállt, megpróbált segíteni a barátnőjének.

- Kussolj, b*szdmeg! - Miriam idegesen indult a fürdő felé.

Zack inkább a szobájába ment, átöltözni és lepihenni.

Marcus a három kis Diclonius lányhoz fordult, Kaedehez, Nanához és Marikohoz.

- Ha nem bánjátok, szeretném felmérni, mire is vagytok képesek. - Ajánlotta Marcus, de a három lány kissé vonakodva össze nézett. - Ne féljetek, veletek nem fogok ilyen keményen bánni, ahogy azzal a két ostobával. - Mariko bátran előre gurult a kerekesszékében. - Na, a legbátrabb köztetek. - Az öreg Lovag ezzel csak bátorítani akarta Nanát és Kaedet.

- Akár meg is ölhetlek, ugye? - Mariko hiába ígérte meg, hogy ezentúl jó kislány lett, továbbra is a gyilkolás volt az, amit nagyon szeretett. Marcus nem tudta hova tenni ezt a magaviseletet, de tetszett a lelkesedése.

- Megpróbálhatod.

Mariko mind a 27 Vektorját előhívta és egyszerre indította el őket Marcus felé. Az, hogy egy ilyen kicsi lány, ennyi Vektorral rendelkezik, meglepte Marcust, de ennyi nem volt elég hogy váratlanul érje a Mészárost. Lehet hogy sok karja volt, de szinte csak hadonászott velük, nem volt semmilyen stratégiája, Miriamhez képest, elég gyenge.

Szinte nem követelt semmilyen erőfeszítést, hogy átugráljon a Vektorok rengetegje között, óvatosan megpöckölte a homlokát, amitől a kislány hátra esett a kerekesszékével együtt. A torkának szegezte a kardja hegyét.

Mariko feladta, majd Marcus felsegítette őt a kerekesszékébe.

- Erős vagy, de nincs semmilyen taktikád. Hadonászol és kalimpálsz, akár egy kisgyerek. Habár ez nem meglepő, hiszen, elég fiatal vagy még. - Visszatolta az apja mellé, mire a másik két lányra nézett. - Nana, Kaede, ti jöttök!

A két idősebb lány, látva, milyen könnyen elintézte Marikot, kicsit megtorpantak, de Marcus nem fogadott el nemleges választ. Nana kilőtte rá a két karját, ami egy kicsit meglepte Marcust, de villámgyors reflexekkel rendelkezve, könnyen kikerülte őket.

Kaede a háta mögé került és megpróbált letépni a fejét, de a kardjával könnyen visszaverte a Vektorjait. Különös érzés volt Kaede számára, a karjával nem tudott mihez kezdeni a Lovag fegyverével, mintha egy tökéletesen áthatolhatatlan pajzs lenne a kezében.

Nana sem bírt mihez kezdeni az öreg Lovaggal, se perc alatt elintézte mindkét lányt, de komolyan nem bántotta, egyiket sem.

- Nem is olyan rossz, ahhoz képest, hogy egész életetekben be voltatok zárva. - Eltette a kardját és felsegítette őket.

Az egyetemen Cody és Carley már 2 hete kutatnak azután a diák után, aki állítólag tudja hol rejtőzködnek a szökött Dicloniusok és talán a Lázadók nyomára is segíthetne vezetni őket, eddig sikertelenül.

Carley-nak már kezdett az idegeire menni, hogy egyfolytában ostoba kölykökkel van körbe véve, olyan könnyű tananyagokból kell dolgozatot írnia, amik gyerekesen egyszerűek a számára. A történelem órát élvezte, a II. Világháború lenyűgözte. Ha a Náci Németország nyerte volna meg, értékes szövetségessé válhattak volna a Birodalom számára.

Carley csupa ötösöket szerzett a tananyagokból, a testnevelés órákon is remekelt, elit katonaként ez csak természetes volt. A vonzó külsőjével sok fiúnak keltette fel a figyelmét, köztük Yatou Hirome figyelmét, aki a rossz tanulmányai ellenére, a gazdag szüleinek köszönhetően került csak be az egyetemre, egyedül a testnevelésből volt járatos.

- A te neved Carley, igaz? - Yatou a szekrényeknél találkozott szembe Carley-val. Az űrkatona nő idegesítőnek találta, ahogy a szemtelen kölyök próbálja érvényesíteni a dominanciáját és próbál bevágódni nála, azzal hogy próbál fizikálisan erősebbnek és nagyobbnak tűnni. - Te vagy a legjobb csaj az osztályban és biztos örülnél, ha eljöhetnél velem az iskolabálba a jövőhéten. - Teljesen magabiztos volt, ami csak jobban idegesítette Carley-t. Igaz, ő maga már megvolt 35 éves, de az űrtechnológia segítségével, sokkal fiatalabbnak, szinte még tinédzsernek tűnt.

- Kopj le. Nem érdekelsz. - Épp olyan zordan, mint amilyen gyönyörű, Carley lekoptatta, amitől a srác csak elhatározottabb lett.

- Azt hiszem, nem értettél meg… - A nő vállára tette a kezét, de abban a pillanatban, lerázta magáról.

- Szeretnéd, ha letörném a karod? Abból talán megértenéd, hogy egy ilyen kis p*cs nem érdekel. - Yatou ezen már kezdett ideges lenni és megragadta Carley-t a jobb csuklójánál.

- Ide figyelj, te kis… - Be sem fejezhette, mire Carley bal ökle a gégéjét találta el, amitől fuldokolva csuklott össze, mire Carley azon volt hogy otthagyja.

- Látom, máris barátokat szereztél. - Cody volt az.

Cody teljesen máshogy viselkedett ezalatt a küldetés alatt. Nem törődött a tanulmányokkal, a nyomozást teljesen ráhagyta Carley-ra és nem csinált mást, csak részt vett mindenféle iskolai rendezvényeken, néhány diák meghívta egy-egy buliba és sokszor másnaposan jött iskolába. Sok büntetést kapott a kellemetlen magaviseletéért és megfenyítették hogy kicsapják. Érdekes módon, sok lány odáig volt érte, de őt egyszerűen nem érdekelték a lányok, de minden más igen. Az egyetlen dolog, amit Cody csinált ezalatt a küldetés alatt, csak a szórakozás volt. Carley nem értette, Lord Zion miért egy ilyen ostoba, semmirekellő alakot küldött, ráadásul, ahogy Cody iratai bizonyították, személyes parancsra jött ide.

- Csináltál mást is, a mai napon, a bulizáson kívül?

- Természetesen. Jól is éreztem magam. - Carley idegesen megforgatta a szemeit a társa hülyeségén.

- Tervezel végre segíteni a nyomozásban, vagy továbbra is csak ostoba játékokban veszel részt?

- Ugyan, olyan jó munkát végzel, én személyesen bízom benned. - Cody játékosan megvonta a vállát, mire Carley arca megnyúlt az idegességtől. - Jó, csak mondd el, mire jutottál eddig.

- Nos, - Kezdte Carley. - az osztály felét már sikerült tisztáznom, mindegyiket követtem hazáig és legalább egy óráig figyeltem őket, de eddig nem láttam nyomát Dicloniusoknak.

- Ne add fel, biztosra veszem, a következő diák már a célpont lesz. - Cody magabiztos és nem törődöm volt.

- Remélem, azért segíteni is fogsz és nem hagysz itt a fenébe. - Cody lefáradtan nyüszített egyet, de meg kellett ígérnie. Indultak is a következő órára, ami fizika volt. A terembe érve, végig néztek az osztályon. - Na, kik vannak meg eddig? - Mielőtt Carley elkezdhette volna felsorolni, le is állította. - Várj, ők meg vannak? - Egy fiúra és egy lányra mutatott valahol az osztály középső részén.

- Nem. Ők még nincsenek meg. Ők Kouta és Yuka, unokatestvérek és…

- Oké, ennyi elég. - Cody otthagyta Carley-t és a két unokatestvér felé haladt, hogy melléjük üljön az óra alatt, de egy másik fiú, alacsony, vézna, beteges, félénk fiú megelőzte. Cody a srác felé tornyosult, a szemei őrült dühről és elmebajról adtak tanúbizonyságot. - Takarodj! - A fiú félénken összeszedte a holmiját és egy másik pad után nézett. - Mindig beválik. - Hencegett a két unokatestvérnek, akik csak zavartan néztek az űrkatonára. - Nem gond, ha ide ülök?

- Persze, nyugodtan. - Kouta nem tudta mi mást mondhatna.

- Nagyon kedvesek vagytok. - Cody már le is ült Kouta mellé és az óra el is kezdődött. Ezt a fizika órát Arakawa professzor tartotta. Cody nem nagyon szentelt figyelmet a professzornő előadására, nem úgy mint Carley és mindenki más a teremben, akik nagyban körmöltek. - Ezt az órát régen nem Kakuzawa professzor tartotta? - A fiú, Kouta hirtelen elsápadt az említett professzor nevének hallatán. - Mi az? Rosszat mondtam?

- Én… csak… - Kouta fejében egy szörnyű emlékkép tört elő. - Próbálok… figyelni.

Cody alig hitte el, „B*szd meg, ekkora szerencsém nem lehet.". A biztonság kedvéért, bedobta még egyszer Kakuzawa nevét.

- Nem tudod, véletlenül, mi lett Kakuzawa professzorral? - Kouta ismét elsápadt Kakuzawa neve hallatán.

- Elég! - Befogta a füleit, becsukta a szemeit és megpróbálta kizárni Cody szavait.

- Ti ketten, maradjatok már csendben! - Parancsolt rájuk Yuka, mire Cody visszakozott és Kouta is az előadásra próbált figyelni.

Codynak semmi kétsége nem volt innentől, ez az a diák akit kerestek. Sajnos, ezzel vége az iskolában való szórakozásának, amit kimondottan élvezett, de a kötelesség az első. Fogott egy papírt és elkezdett írni valamit. Amint befejezte, összegyűrte egy galacsinná és eldobta, egyenesen Carley fejének.

Carley idegesen vette tudomásul, hogy a társa, Cody üzenni próbált neki. Kinyitotta a galacsint és elolvasta a tartalmát.

„Megtaláltam. A fiú az, aki mellett ülök. Kéredzkedj ki mosdóra és várj a folyosón, miközben kimész, add át ezt a papírt Arakawának."

Carley ismét összegyűrte a papírt, jelentkezett és Arakawa természetesen kiengedte a mosdóra. Ahogy az utasításban állt, Carley felállt, végig sétált az osztályon, elhaladt Arakawa mellett, akinek észrevétlenül a kezébe nyomta a galacsint.

Arakawa is elolvasta a papírt, valamint a neki szóló részt.

„Amint megkapja a jelet, küldjön ki engem és a mellettem lévő fiút a folyosóra, büntetésképpen. Az órát fejezze be és amint megvan, jöjjön a Kakuzawa irodájában lévő laboratóriumba.

Utóirat: tudni fogja mi a jel XD"

Amint Carley elhagyta a termet, Arakawa Cody felé és a mellette ülő fiú felé nézett és hirtelen, ekkor esett le neki, hogy ő az a diák, aki a professzort kereste, aznap este, egy lányt keresve. Ha tudta volna, mibe keveredik bele, biztos nem ment volna le az alagsorba vele.

Cody elővett a táskájából egy kis dobozos kólát, erősen felrázta, Kouta felé tartotta és kinyitotta. A szénsavas üdítő szökőárként zúdult Kouta felsőjére és nadrágjára egyaránt, de még Codyra is került valamennyi.

- Hé, ez mi volt?! - Kouta idegesen ugrott fel.

- Hoppá, óvatosabban kellett volna. - Játszotta az ártatlant Cody.

- Pedig ma vettem ezt a ruhát! - Yukára is ment rendesen az üdítőből.

- Elég legyen! - Arakawa közbelépett. - Cody, te menj ki a folyosóra és gondolkodj el azon amit tettél! - Utasította, mire Cody engedelmesen felállt és kiment a teremből, de ez volt végig a terv. - Te pedig, - Most Koutára nézett. - menj ki a mosdóba és tisztítsd meg magad.

- Igenis. - Kouta lefáradtan állt fel a padból, de az unokatestvére, Yuka is jelentkezett.

- Elnézést, tanárnő, de én nem mehetek ki a mosdóba?! Én is csupa kóla lettem!

- Hát… - Arakawa nem tehetett semmit sem, mert nem tudott erre mit mondani és mert Yuka máris felállt és elhagyta a termet. - Menj csak. - Yuka is elhagyta a termet.

Kouta lefáradtan és teljesen gyanútlanul ment ki a folyosóra, ahol Carley és Cody várakozott, pontosan rá.

- Végre, találkozunk. - Elállták az útját.

- Elnézést, de szeretnék… - A terem ajtaja ismét kinyílt, mindketten arra számítottak, hogy a tanárnő jön ki rajta, de nagyot csalódtak, amikor Kouta unokatestvére, Yuka jött ki rajta.

- Te mit csinálsz itt? - Kérdezte Cody, kissé meglepetten.

- Jöttem lemosni a ruhámat, amit leöntöttél kólával!

- Ti ketten most velünk jöttök, a lehető legfeltűnőbb mentesebb módon. - Utasította őket Cody.

- Mégis, miről beszéltek? - A két fiatal kezdett megijedni.

- Carley, mutassuk meg, mi lesz a ha nem engedelmeskednek. - Cody a társa felé intett, aki elővette a pisztolyát és célra tartotta, Yuka felé.

- Hé, mit csinálsz?! - A lány majdnem szívrohamot kapott a rászegezett fegyver látványától.

- Hagyjátok őt… - Kouta próbált az unokatestvére védelmére kelni, de gyorsan elhallgatott, amint Cody rászegezte a pisztolyát.

- Most elmagyarázom, mi lesz. - Kezdte Cody. - Olyan információ birtokában vagytok, - Koutára nézett. - vagyis, csak te, amire nagyon szükségünk van. Ha együttműködsz, senkinek sem fog bántódása esni, nyugodtan hazamehettek és élhetitek tovább az életeteket, mintha mi sem történt volna. Ha ellenkeztek, erővel szedjük ki belőletek. Számunkra ugyanaz lesz a végeredmény, de hogy veletek mi lesz, az csak rajtatok múlik.

- Nem fognak megölni minket! - Kouta próbált kitalálni valamit. - Szükségük van ránk és ha elsütik a fegyvereiket, azt mindenki meghallja és a rendőrség a nyakukon lesz!

- Bátor vagy fiam, de teljesen hülye. - Codyt mulattatta a dolog. - Először is, a rendőrség nem fog tudni mihez kezdeni. Másodszor, őrá nincs szükségünk. - Megragadta Yukát, a karjával átkarolta a nyakát, Kouta felé fordította és a fejéhez emelte a pisztoly csövét. - Szaladj csak. Hívd a rendőrséget, ha annyira szeretnéd, de az unokatesód nem fogja hallani sem a szirénákat, se semmi mást sem az életben. Itt maradhatsz, együttműködhetsz és életben hagyunk, mindkettőtöket. Mi legyen?

- Én… - Kouta csak arra gondolt, hogy megmenthesse Yukát, de nem tehetett semmit sem, amíg ezek ketten fogva tartják és fel vannak fegyverezve. - együtt működök.

- Okos választás. - Cody elmosolyodott. - Most, tudod, hol van Kakuzawa irodája? - Cody egy kicsit kuncogott és válaszolt Kouta helyett. - Hát persze hogy tudod! Voltál már ott, igaz?

- Igen.

- Carley szépen oda kísér, addig én és az unokatesód, járunk egyet az iskola körül.

A vörös hajú katona nő, továbbra is Koutára szegezte a pisztolyát és csak biccentett felé, hogy induljon. Kouta megfordult és elindult az iroda felé.

- Miért csinálod ezt? - Kouta próbált beszélni a nővel, hátha tud rá hatni valahogy. - Miért teszel ilyen gonosz dolgot?

- Fogd be és ne csinálj semmi hülyeséget! - Parancsolta Carley.

Kouta úgy érezte, tennie kell valamit. Ha kiszabadulna, talán megmenthetné Yukát attól az őrülttől, de előbb ezen a nőn kéne átjutnia. Nem nagyon beszédes és fegyvere van. Ha el tudná venni a pisztolyát, megadásra kényszeríthetné.

Hirtelen megfordult, a pisztolyért nyúlt, de egy szempillantás alatt, Carley ököllel küldte a földre.

- Ez hülyeség volt.

Elértek Kakuzawa irodájába, Carley utasította Koutát hogy ő menjen be először, majd ő maga is betért az irodába.

Cody a hosszabbik úton ment Yukával, de csak azért, mert még legalább 20 perc amíg vége lesz az órának, addig sétált egyet Yukával, de eltette a fegyverét, tudta, a lány nem rohan el, mert annyira félt. Megálltak az iskola büfénél, Cody meghívta Yukát egy kólára, de ő nem kért, ezért csak magának vett.

15 percig járták az üres folyosókat, időnként lehetett hallani, egy-egy tanár előadását, elég tompán, ahogy a fiatalokat tanítják, de sokat nem lehetett kivenni belőlük. Végül megérkeztek Kakuzawa irodájához, ahol Kouta és Carley várták őket.

Kouta az irodaasztal előtt ült egy székben, mellette egy üres szék volt, ahova Cody Yukát ültette le. Carley a labor lejáró előtt állt és Cody leült az irodaasztal mögé, hátradőlt a forgó székben és az asztalra tette a lábait.

- Jól áll nekem ez az asztal, nem gondoljátok? - Viccelődött Cody, de Kouta túl mérges, Yuka túl rémült volt hogy nevessen, viszont Carley egyáltalán nem tartotta szórakoztatónak a társát.

- Mit akartok tőlünk?! - Követelte Kouta, mire felállt a székből. Carley azon volt hogy erővel ültesse le, de Cody jelzett neki hogy kézben tartja az ügyet.

- Először is, hogy ülj le. - Elővette a pisztolyát, de nem szegezte rá senkire. - A kis pajtásom nagyon boldog lenne tőle. Másodszor, még várunk valakit, aki az óra után fog megjönni. Szóval, várunk.

És pontosan ekkor, megszólalt a kicsengő, ami az óra végét jelezte. Mindenki feszülten nézte, mikor nyílik ki végre az ajtó és amikor megtörtént, Koutába a felismerés csapott bele.

- Maga… - Az eszébe jutott, hogy együtt voltak, amikor megtalálták a professzor holttestét.

- Tanárnő, segítsen nekünk! - Yuka kétségbeesetten próbált segítségért kiáltani, de Arakawa nem tehetett semmit sem.

- Itt vannak? Jó.

- Ő az? - Kérdezte Carley, Koutára mutatva.

- Igen. Ő volt az, de a lányt miért hoztátok ide?

- Együtt voltak, unokatestvérek, így elhoztuk őt is. - Jelentette Cody.

- Nem mintha sokat változtatna.

- Hé, mit csinál?! - Yuka kétségbeesett és reményvesztett lett. - Maga is velük van?

- Sajnálom, gyerekek, de nem tehetek semmit sem. - Arakawa tényleg bánta, hogy segítette ezt a két ártatlan fiatalt ennek a két katonának a kezére adni, de nem volt sok választása.

- Akkor, mit akarnak tőlünk? - Kouta ismét feltette a kérdését.

- Itt én kérdezek. - Jelentette ki Cody. - Most lemegyünk a laborba. Állj fel. - Kouta megmakacsolta magát és ülve maradt. - Baj van a hallásoddal, fiam?

- Ne tetézd a problémád. - Figyelmeztette Arakawa. Cody felállt és szemmagasságba került Koutával.

- Van fogalmad róla, kik vagyunk mi? - Szinte rémisztően suttogott. - Hogy mikre vagyunk képesek? Mit teszünk az unokatestvéreddel, ha nem viselkedsz rendesen, állsz fel és sétálsz le szépen a laborba?

Kouta tudta, hogy hiába ellenkezik, csak azt éri el, hogy ez az őrült megölje Yukát. Engedelmeskedett és úgy tett ahogy Cody mondta neki. Yuka már sokkal kezelhetőbb volt és egy szó nélkül követte Koutát a laborba.

Mélyen voltak a föld alatt, a labor tele volt mindenféle mikroszkóppal, különös löttyökkel teli üvegcsékkel, papírokkal és miegymással. A legfontosabb ok, amiért Cody ideküldte le a két kölyköt, mert a labor falai és ajtói, hangszigeteltek.

BUMM

BUMM

BUMM

Cody hármat lőtt a pisztolyával, ami megrémisztette Koutát és Yukát.

- Ez a földalatti laboratórium teljesen hangszigetelt. Nem számít milyen hangosan kiabáltok vagy üvöltötök, senki sem fog meghallani. - Cody újra a két fiatalra szegezte a pisztolyt. - Az első kérdésem, fiam, jártál már a laborban korábban? - Kouta egy darabig hallgatott, de tudta, hogy ez a fickó most csak teszteli.

- Igen. Már voltam itt korábban.

- Helyes. Mit találtál, amikor ide jöttél? - Koutába a rémület és a sokk hatása csapott bele, de most ki kellett tartania.

- Kakuzawa professzor holttestét.

- Ne álljunk meg. Miért jöttél eredetileg a laborba? - Koutának már leesett, Nyuról vagy Kaedéről akarnak információt. Nem árulhatta el.

- Én… a jövőheti dolgozat miatt akartam haladékot kérni. - Arakawa fel akart szólalni, de Cody megállította. A pisztolyát Yuka felé tartotta és elsütötte.

BUMM

A golyó néhány centiméterrel suhant el Yuka feje mellett, amitől majdnem megállt a szíve és elkezdett zokogni.

- Azt hiszem, figyelmeztettelek. Minden rossz válaszért az unokatestvéred fog fizetni.

- Kouta, ne válaszolj neki… - Yuka próbálta rávenni Koutát a hallgatásra, de Carley a halántékához szegezte a pisztolyát. - Istenem… - Zokogott. - Nem akarok meghalni.

- Én sem szeretném ha meghalnál. - Mondta Cody. - Koután múlik, hogy meghalsz-e vagy sem.

- Te beteg állat! - Kouta ülve dühöngött, de le kellett higgadnia, hiszen Cody még mindig pisztolyt szegezett rá.

- Csak nyugalom. Mondd el, miért voltál eredetileg a laborban? - Kouta nem tudott mit tenni.

- Egy… lányt kerestem, akit a professzor magához vett.

- Na, megy ez. Ki volt ez a lány?

- A professzor azt hazudta, hogy az unokahúga. Egy különös lány volt.

- Hogy érted hogy különös? - Nem volt értelme titkolni vagy hazudni, ez az ember átlát rajta.

- Vörös haja volt, vörös szemei, sápadt bőre és… két szarv nőtt ki a fejéből.

- Honnan ismerted ezt a különös lányt?

- A… tengerparton találtunk rá. Meztelenül. Elvesztette az emlékezetét és nem tudta magáról hogy ki is ő. Befogadtuk.

- Értem. Még nálatok van? - Koutának egyre egyértelműbbé vált, hogy Kaedét és a többi Dicloniust keresik.

- Nincs. - Kouta várta hogy ismét eldördüljön a fegyver, de nem történt semmi.

- Akkor, hol van?

- Nem tudom. Visszanyerte az emlékezetét és utána rögtön elment. Azt hiszem, meghalt.

- Jól van. Értékelem az együttműködésed. - Cody leeresztette a pisztolyát. - Csak egy kérdésem van. Jelent neked valamit az a szó hogy Diclonius? - Carley gyorsan fel akart szólalni, hogy titkos információkról nem szabad beszélniük, de Cody felemelte a kezét, hogy elhallgattassa.

- Hát… nem. Az egy új tejmárka? - Cody elmosolyodott és újra Yukára szegezte a piszolyát. - Jól van! Olyan szarvas lányok mint Nyuék!

- „Ék"? Mi ez a többesszám? Más Dicloniusokkal is találkoztál?

- Hát én… nem csak…

BUMM

A pisztoly ismét elsült, ezúttal Yukának kifolyt a vére. Egy karcolást okozott a jobb arcára. A seb kicsi volt, de egyszerűen égette Yuka arcát és sokkot kapott a rémülettől.

- Semmi mellébeszélés. Kik azok a Dicloniusok, akikkel találkoztál?!

- Egy Nana nevű lány és egy Mariko nevű kicsi lány! - Cody Arakawához fordult, hátha ismeri őket.

- A 7-es és a 35-ös. Ez a Nyu, csak Lucy lehet.

- Meg is vannak a szökevények. Ki beszélt neked a Dicloniusokról? - Kouta nem árulhatta el a Lázadókat, de nem is hagyhatta Yukát szenvedni.

- Öhm… Kurama! Kurama beszélt róla.

- A szökött tudós? - Érdeklődött Cody, mire Arakawa csak bólintott. - Értem. Az eligazítás szerint, a 35-ös testébe bombákat raktak, el is küldték a parancsot, de a bombák valamiért nem robbantak fel. Mit tudsz erről?

- Semmit! Ez egyszerűen szörnyű dolog, ilyet tenni egy kisgyerekkel!

- Azt hiszed okos vagy. - Codynak lefagyott a mosoly az arcáról.

BUMM

Yuka vérfagyasztó, fájdalmas sikolya az egész laborban jól hallható volt. Cody egyenesen lábon lőtte, amitől elmúlt a sokk hatása és fájdalmas sikollyá nőtt.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁRRRRRRRRRRRGGGGGGHHHHHHHHHH! LÁBON LŐTT! - Carley eltette a pisztolyát, a két kezével lefogta Yukát és befogta a száját.

- Ki hatástalanította a bombákat?

- A Lázadók! A Lázadók hatástalanították a bombákat és hozták el hozzánk Marikot!

- Kik ezek a Lázadók?

- Marcus, Miriam, Zack és Atom.

- Senki más?

- Senki.

Cody eltette a pisztolyát és Carley mellé ment.

- Hívj erősítést. - Yukára nézett. - Egy orvosi egységgel. Tartsuk be a szavunkat.

- Máris. - Carley elengedte Yukát, az űrrádiójáért nyúlt és elkezdte keresni a megfelelő frekvenciát. - Itt BGT-7-es, sikeresen megtaláltuk a célpontot és megszereztük a szükséges információt. Erősítésre van szükségünk és küldjenek egy medikus egységet, egy sebesültet kell ellátni.

- Vettem, BGT-7-es, este, 20:00-ra odaérnek.

Carley érdekesnek tartotta Codyt, idegesítőnek, de valamiért, annak ellenére, hogy ő a rangidős, engedelmeskedik Codynak. Nem egy egyszerű vallató vagy katona. Valami különös, megmagyarázhatatlan érzés töltötte el, miközben Cody kikérdezte a kölyköt.

Hamarosan, a Lázadásnak vége és a vezérek halottak lesznek, ha minden jól megy.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett jelöld be a kedvenceid közé és követésre is és ne felejts el kritikát írni. Ha érdekel, a többi történetemet is elolvashatod:

- Elder Scrolls: Égkoszorúi krónika

- Egy történet Myrtanából

- Fable: A szükséges rossz

- Totál Dráma Sziget, az OC-immel

- Attack on Titan, az OC-immel