Itt a következő rész, kellemes olvasást kívánok.


- Figyelem, harckészültségbe, mindenki! - Szólalt meg egy női hang a hangosbemondó a Diclonius kutatóintézetben. - Kérem, őrizzék meg a hidegvérüket, a civil személyzet rendezett sorokban vonuljon a zöld nyilakkal jelzett úton a kijelölt, földalatti óvóhelyekre. Csak nyugalom, a biztonsági erők tegyenek meg mindent a rend fenntartásáért és a veszélyes elemek kiiktatásáért.

- Úgy néz ki, itt vannak. - Zion pontosan tudta, mi is történik. - Marcus, egy utolsó, elkeseredett rohammal próbál meg kitörni innen.

- Lord Zion, mik a parancsai? - Érdeklődött Russel, teljes páncélban volt és egy halom Fekete Gárdista állt készenlétben, a parancsára.

Már egy hét telt el az autópályán történt csata óta és azóta egyáltalán nem hallottak semmit sem a Lázadókról, de a helyi lakosság egyre nyugtalanabb és nehezebb kordában tartani őket, ebből az okból kifolyólag, Zion visszaparancsolta az embereit, mert nem akarta, hogy megtudják, hogy földönkívüliek járnak közöttük.

- Russel, én, Mordred, Kakuzawa és a Fekete Gárda visszatérünk az űrbe, ugyanis, épp megérkezett a Rend és az űrben még maradt elrejtőzve néhány Lázadó. Te, itt maradsz, a BGT-7-essel, valahogy próbáld meg felhasználni azokat a kölyök Dicloniusokat és végezz a Lázadó vezérekkel. Kakuzawa emberei, már alád tartoznak.

- Nem hiszem hogy nagy sikert érnék el velük.

- Nem azt akarom hogy megöld őket, hanem hogy lelassítsd őket.

- Mégis, miért?

- Hm, maradjunk annyiban, Marcusnak mást tervezek és nem akarom, hogy emiatt sok emberem haljon meg.

- A földi katonák meg fognak halni, ráadásul sokan. - Figyelmeztette Russel.

- Ők nem a mieink.

Zion ennyivel lerázta, elindult a leszállóplatformra az embereivel. A hajónak bekapcsoltak a hajtó művei, felemelkedett a levegőbe és néhány másodperc alatt, már olyan magasra ért, hogy el is tűnt.


Russel egyedül maradt, Carley-val és a gyerek Dicloniusaival és természetesen, legalább 100 földi katonával.

- Szóval, Lord Zion felfedte magát előtted? - Érdeklődött Russel a katonájától.

- Igen, uram! - Carley csak egy jobb karlendítéssel tisztelegve válaszolt.

- Pihenj. - Russel levette a sisakját. - Mit gondolsz róla?

- Meglepődtem és… - Russel félbeszakította.

- Vedd le a sisakod! - Utasította, mire Carley engedelmeskedett.

- Nem gondoltam volna, hogy Cody lenne Zion. Teljesen másmilyenek.

- Milyennek írnád le Cody-t?

- Idegesítőnek, felelőtlennek, aki minden félvállról vesz.

- És Zion-ról mit gondolsz? - Carley egy kicsit hezitált a válaszadással.

- Erősnek, hatalmasnak és magabiztosnak. Egyesek azt is mondják, hogy legyőzhetetlen. - Russel elgondolkodott egy kicsit ezen.

- És elhiszed az utóbbit? - Carley gyanúsan figyelte a felettese arcvonásait.

- Nem. Mindenkit le lehet győzni és mindenkit meg lehet ölni.

- Értem. - Russel csak ennyit mondott, mielőtt ismét felvette a sisakját. - Remélem, tudod, hogy a nagyúr megmutatta neked az arcát, a bizalmának a jele?

- Természetesen! - Carley is visszavette a sisakját. - Bármire készen állok, hogy megfeleljek a bizalmára!

- Vigyázz, ezzel az ígérettel. - Russel személyes tapasztalatból beszélt. - Nem tudhatod, mit fog megkövetelni.


Marcus tudta, csak egy lehetősége lesz neki és a társainak, hogy elhagyják a bolygót. Meg kell szerezniük Zion egyik űrhajóját, amivel a Földre jöttek.

Korareggel volt, a nap még nem kelt fel és az egész város aludt még, de a Lázadók már nagyon is ébren voltak.

- Végre, ez az utolsó! - Kouta teljesen kimerülve pakolta a hajóra az utolsó kanna benzint. - Mire kell nektek ennyi benzin? Ugye tudjátok, mi az a robbanómotor?

- Oh, tudjuk mi jól! - Miriam, egyszerre 36 kannát is elbírt, 4 a Vektorjaival és legalább 2-t egy-egy kézben és nehézség nélkül felpakolta a hajóra.

- Nem nehéz? - Kouta megdöbbent Miriam fizikai erején, mert nem nézte ki egy nőből, hogy ilyen kemény lenne.

- Ezt én kérdezhetném? - Miriam heccelte Koutát, aki egyszerre csak 2 kannát bírt megemelni és már lihegett a kimerültségtől.

Marcus utasította Miriamot, Zack-et, Koutát és a 3 Diclonius-t hogy szerezzenek annyi gyúlékony üzemanyagot, amennyit csak tudnak. Legalább 500 kanna benzinnel tértek vissza, de ezalatt, Marcus, Atom és Kurama elkötöttek egy hajót, amire felpakolták mindet. Miriam átállította az irányítást és a távolból is képes volt irányítani.

Marcus, időközben 3 gyors motorcsónakot is ellopott, amiket fel is szándékozik használni. Mindez előtt, eleresztették Arakawát, miután megtudták, min is kellett dolgoznia. Nem jelentett veszélyt és talán, egy napon fel találja a Vektor vírus ellenszerét.

- Akkor, mindenki tudja, mit kell tennie? - Marcus még utólag a többiekhez fordult, csak helyeslő bólintásokat kapott. Még Miriam is beleegyezett, az elmúlt egy hét alatt vissza nőtt a szarva és nem akarta, hogy Marcus még egyszer letörje.

- Mindjárt meglesz. - Miriam még a karján lévő számítógép billentyűzetét nyomkodta. Beállított egy időzítőt, ami ha lejár, meggyújt egy egyszerű öngyújtót és lángba borítja a hajót. Ezenkívül, egy kamerát is felszerelt, hogy lássa, merre is irányítja, amit a bal, Cyber-szemével kapcsolt össze. - És kész! A hajó menetre kész.

- Indulás! - Adta ki a parancsot Marcus.


Összesen 3 felé váltak, Miriam és Zack ment az első motorcsónakkal, hiszen ők irányították a nagy hajót, Marcus, Atom és Kaede ment a másodikkal. Az 4 gyerek és Kurama ment a harmadikkal, mert ők csak azután léphetnek partra, ha már biztonságos.

Miriam elindította a hajót és onnantól már nem volt visszaút. A helyi hatóságok már biztosan keresik a hajót és már nincs sok idejük, mire rájuk találnak.

Miriam lassan indította el a motorcsónakját, nehogy túl közel menjen a hajóhoz, de arra is figyelnie kellett, nehogy kiérjen a hatósugarából.

A nap elkezdett felkelni és az első fényei megcsillantak az óceánon és a Lázadók már látták a Diclonius kutatóintézetet.

- Ez lesz az a hajnal! - Miriam izgatottan szólt a rádiójába. - Végre, elhagyhatjuk ezt a bolygót!

- Maradj veszteg, Miriam, ha még egyszer a saját fejed után rohansz, mindannyian odaveszünk. - Figyelmeztette Marcus.

- Jó, jó, felfogtam! - Válaszolt Miriam ingerülten, de mégis, nem törődve.

- A sziget kikötője láthatáron! - Zack az orvlövész puskájával figyelte a célpontot.

- Mindenki álljon készenlétbe, - Figyelmeztetett mindenkit Marcus. - amint a hajó elég közel kerül, olyan gyorsnak kell lennünk, amennyire csak lehetséges.

A hajó megközelítette a kikötőt, többször figyelmeztették rádión keresztül, hogy álljon meg, vagy lassítson le, de Miriam nem válaszolt, csak előre irányította.

- Mennyien vannak őrségben? - Érdeklődött Miriam.

- 5-6-an. - Jelentette Zack. - Kétlem, hogy problémát okozna átjutni rajtuk.

- Többet vártam Zion-tól. - Figyelmeztette őket Marcus. - Lehet, hogy csapda.

- Nem tudjuk meg, ha csak várunk. - Felelte Miriam és teljes sebességre kapcsolta a hajót.

A biztonságiak már tucatnyi alkalommal figyelmeztették a hajót rádión, de mind süket fülekre találtak. Néhány figyelmeztető lövést is leadtak, de Miriam le se lassította. Amint a kikötőbe ért, megnyomta a detonátor gombját, amitől a sok üzemanyagos kanna begyulladt és a zárt hely miatt berobbantak. A kannák többségét a hajó üzemanyag tartálya mellett helyezték el, amitől gyorsan robbant még egyet. A robbanásban 4 őr halt meg és 3-an súlyosan megsérültek

A hatalmas zűrzavart és füstfelhőt kihasználva, a Lázadók gyors rohamba kezdtek, a zavarodott őrök ellen, akik nem csak felkészületlenek voltak, de teljesen tapasztalatlanok is egy olyan szintű csatában, amihez a Lázadók már alaposan hozzászoktak.

Zack egyesével szedegette le őket a távcsöves puskájával. Nem tanúsítottak komolyabb ellenállást. Még akkor sem, amikor Zack és Miriam partra szálltak, néhány puska ugyan eldördült, de Miriam könnyedén kivédte a Vektorjaival és nehézség nélkül kivégeztek mindenkit, aki az útjukba került.

Hamarosan, megérkezett Marcus, Atom és Kaede is, de nekik már nem nagyon jutott senki, akit megölhetnének. Kurama és a lányok is megérkeztek.

- Erre számítottatok?! - Kurama számára is idegen volt ez a fajta tűzharc.

- Nem. Keményebb ellenállásra. - Marcus gyanúsnak tartotta ezt az egészet.

- Túl könnyen ment. - Atom sem volt megelégedve a biztonságiak munkájával.

- Ezen segíthetünk! - Egy torz, gépies hang zavarta meg őket. Russel volt az, egy halom gépfegyveres őrrel az oldalán és a 7 gyerek Dicloniussal. - Ki lesz az első?!

Miriam legszívesebben rárontott volna a parancsnokra, de tudta, meg kell őrizni a hidegvérét.

- Zion ennyivel várt minket? - Gúnyolódott Marcus, de Russel csak nevetett egyet.

- Dehogy, a nagyúr fő erői már itt vannak a rendszerben és a kis flottátok maradéka is odalesz!

- Akkor mit keresel te itt?! - Érdeklődött Miriam. - Azt hittem, túlságosan is lefoglal, hogy Zion farkát szopod? - Russel csak elmosolyodott a sisakja alatt, jól ismerte Miriamot és az éles nyelvét.

- Bemutatnám nektek, - A gyerek Dicloniusokra mutatott. - a gyermekeimet! Annie, Violet, Jennifer, Trudy, Rebeca, Mandy és természetesen, - Egyértelműen, a 13-asra mutatott utoljára, ő volt a kedvence. - a kicsi Miriam. - A nagy Miriamnak a jobb szeme el kezdett rángatózni az idegtől. A Dicloniusoknál, ha valakit ugyanúgy neveznek el, sértésnek minősül és Russel, annak is szánta.

- Életem egyik rémálma, hogy Russelnek lesz egy Diclonius lánya és rólam nevezi el.

- Ő a nagy Miriam, akit meg kell ölnöm? - A kis Miriam izgatottan kérdezte Russelt.

- Az izgalmasan hangzik. Fontos, hogy osztozzatok a játékaitokon, ne menjetek messzire és hozzátok el a fejüket. De a legfontosabb, hogy érezzétek jól magatokat. - Russel végül kiadta a parancsot. - Végezzetek velük!

Russel és a földi katonák helyzet és létszám előnyben voltak, hiszen az épület tetejéről nyitottak tüzet és a kis Dicloniusok egyértelműen megvédték őket a Vektorjaikkal.

- Russel lányai támadnak! - Kiabálta Zack.

- K*rvára nem fogjuk őket így hívni! - Miriam visszakiabált.

A Lázadók sem adták magukat olyan könnyen, az összes Diclonius, Miriam, Nana, Kaede és Mariko pajzsot emelt a golyók ellen. Zack és Atom kihasználták a lehetőséget és behatoltak az intézménybe.

Egy nagy és vastag acél ajtó állta az útjukat, de Atom felszerelt rá egy időzített bombát, ami könnyedén berobbantotta az ajtót.

- Ti ketten, utánuk! - Russel utasította Mandy-t és Annie-t, majd tovább sorozta a Lázadókat.

- Ha itt maradunk, meghalunk! - Figyelmeztette Miriam Marcust.

- Nem fogunk itt maradni, te és a földiek menjetek Zack után, én a három lánnyal itt maradok és elbánok Russellel!

Miriam engedelmeskedett, utasította Koutát, Yukát, Mayut és Kuramát, hogy maradjanak közel hozzá és a két férfi után mentek.

- Maradjatok formációban! - Parancsolta a 3 Diclonius lánynak, de a tüzelés abbamaradt.

Russel még két lányt, Violetet és a kis Miriamot és az összes fegyveres őrt a nagy Miriam után küldte.

3 másik Diclonius lány ugrott le a tetőről, hogy közelharcot vívjanak a másik 3-al. Az utolsó a földi katonákkal maradt. Marcus megnyugtatta a 3 lányt és biztosította, hogy nem kell aggódniuk, mert ő könnyedén elintézi őket.

- Azt már nem! - Russel a puskájával Marcus elé célzott és a 3 kislánya elé lépett, védelmezőn. - Csak te és én, vénember!

Marcus nem vesztegette az időt és Russelre támadt, azonban, a parancsnok elég gyors volt, hogy kitérjen a kardja suhintása elől és a puskája tusával oldalba verte, amitől elvesztette az egyensúlyát, de sikerült állva maradnia.

Russel tüzet nyitott, de Marcus elég gyors volt, hogy az első 3 golyót a kardjával kivédje, a többit kikerülte és azon volt, hogy kettévágja Russelt. Az alacsony katona elengedve a puskáját az egyik kezével, elővette az Adamantium tőrét és kivédte Marcus pengéjét.

Bekapcsolta a Jetpack-jét, amitől a magasba emelkedett. Marcus megragadta az egyik lábát és meggátolta hogy elrepüljön és egyenesen a földhöz vágta. Felemelte a kardját hogy kivégezze Russelt, de ő gyorsan oldalra vetődött, elővette a pisztolyát és lőtt néhányat Marcusra, aki elég gyorsan reagált, hogy az első lövés csak egy karcolást ejthessen az arcán, de a többi elől sikeresen kitért.

Russel eltette a pisztolyát, bekapcsolta a Jetpackjét, a magasba repült és onnan sorozta Marcust a puskájával. Marcus menekülésre kényszerült, de ő sem volt rest lőfegyvert használni és egy gyengébb teljesítményű, de ugyanúgy, rohamkarabéllyal lőtt a parancsnokra. Russel pajzsai felfogták a golyókat, de így is visszavonulásra kényszerítették.


A 6 Diclonius lány épp azon volt hogy egymással harcoljon. Russel lányai közül, Rebeca, Trudy és Jennifer készült harcolni Kaedével, Nanával és Marikoval.

- Mi is ugyanúgy, erről a helyről származunk, - Nana volt az egyetlen, aki megpróbált beszélni a 3 lánnyal. - nem kell harcolnunk. - A kérelme, süket fülekre talált.

- Russel hozott ki onnan minket, aki biztonságot és célt adott nekünk. - Felelte Trudy.

- Hajlandóak vagyunk ölni a szabadságunkért. - Folytatta Rebeca.

- És Russelért. - Jennifer fejezte be.

- Ha az utunkba álltok, - Kaede nem finomkodott. - meghaltok. - Előhívta a Vektorjait és a 3, jóval fiatalabb lányra támadt.

- Végre, egy kis móka! - Mariko volt az egyetlen, aki szórakoztatónak találta és előhívta mind a 26 Vektorját.

- Ha így kell lennie. - Nana csalódottan, csak két Vektort hívott elő, de ettől a két műkeze elernyedt és használhatatlan lett.

Kaede Trudy-val, Nana Rebecával és Mariko Jenniferrel ütközött meg.

Kaede nem találta különösen veszélyesnek Trudy-t, hiszen, amióta vissza-nőttek a szarvai, a karjai már 4 méter hosszúak és jóval erősebbek lettek. A jóval kisebb Trudy-nak szintén 4 Vektorja volt, de 5m hosszúak.

Kaede támadt előbb, egy hajszálhíján, de Trudy, épp az arca előtt kapta el a Vektorját. Azonban, ez csak elterelés volt, mert amíg a kislány minden figyelmét a szeme előtt lévő Vektor megállítására összpontosította, Kaede egy másik Vektorját Trudy háta mögé irányította és egyetlen mozdulattal, levágta a fejét.

A kislány arcára egy pillanatra rémület és halálfélelem ült, majd kihunyt belőlük a fény és Kaede egyszerűen csak elhajította a fejet.

Mariko Jenniferre harcolt. Mariko minden erejével az ellenfelére támadt. Jennifer ugyan meglepődött Mariko Vektorjainak a mennyiségén, de Russel átadott neki egy taktikát, amivel legyőzheti. Jennifer ügyesen félreütögette Mariko Vektorjai és lassan elkezdett felé sétálni.

Ez volt az első olyan pillanat, hogy Mariko megrémült egy másik Dicloniustól, hiszen úgy tűnt a számára, mintha csak leperegének a Vektorjai. Azonban, Trudy halálára, Jennifer felkapta a fejét, egy rövidke időre lankadt a figyelme, amit Mariko nem vett ugyan észre, csak annyit tapasztalt, hogy fogást talált az ellenfelén, aki mélyen a Vektorjai hatósugarán belül volt. Mariko megállásra kényszerítette Jennifert, aki féltérdre ereszkedett az erőlködéstől, hiszen 26 Vektort próbált megállítani az ő 4-ével. Végül Jennifer nem bírt kitörni és teljesen kimerült és Mariko előbb a jobb karját vágta le, majd a bal lábát, a jobbat, végül a jobb karjától is megfosztotta. Végül, felemelte és a fejét a betonfalba verte, amitől meghalt.

Nana már nem boldogult ilyen jól Rebecával, hiszen, neki csak két, 7m hosszú Vektorja volt, amíg az ellenfelének, 4 darab, 5 méteres. Rebeca könnyedén félreütötte Nana gyengébb Vektorjait, de ő gyorsan visszahívta az egyiket, hogy legyen ideje kilőni a jobb műkarját, ami megzavarta Rebecát. Rebeca meglepődött Nana kilőtt karjától, de elég gyorsan reagált és elkapta azt. Nana kilőtte a másik karját is, ami szintén váratlanul érte Rebecát, de azt is elkapta. Nana kihasználva, hogy az ellenfelének 2 Vektorja foglalt, támadott.

Rebeca a két Vektorjával elkapta Nanáét, majd eldobta a két műkart és a másik kettővel olyan erősen gyomron vágta Nanát, hogy összegörnyedt és nem bírt harcolni. Ahogy Nana a fájdalomtól nem bírta koncentrálni a Vektorjai, visszamente a testébe és a lábai elernyedtek a és a földre esett. Rebeca készen állt, hogy bevigye a végső csapát Nanának, de hirtelen vért köhögött fel és a teste kettészakadt. Kaede mentette meg.

- Jól vagy? - Kérdezte Kaede, Nana elszégyellte magát, nem csak azért, mert Kaede másodszor mentette meg az életét, hanem mert ő volt az egyetlen, aki nem tudta legyőzni az ellenfelét. Kaede visszaadta neki a karjai.

- Megmaradok.


Russel kellemetlenül vette tudomásul, hogy 3 lánya meghalt és ő itt maradt, egyedül. A három Diclonius lány Marcus segítségére sietett és kellemetlenül vette tudomásul, ezt a harcot nem nyerheti meg és egyszerűen elrepült.

- Nyertünk? - Kérdezte Kaede, bizonytalanul.

- Nem hiszem. - Marcus gyanúsan nézte a távolodó Russelt. - Túl gyenge védelemmel látta el a létesítményt és most csak úgy elmenekül. Tervez valamit. - Az intézet felé nézett, ahova Miriam, Zack, Atom, Kouta, Yuka, Mayu és Kurama is mentek.


Az intézetben, Zack és Atom mélyen benyomult, de Zack érezte a két Diclonius lány jelenlétét, akiket Russel utánuk küldött, de a helyzetüket nem tudta megállapítani, mert ebben az intézetben nagyon sok, még mindig láncra vert Diclonius volt megtalálható.

Atom szívesen segített volna rajtuk, de ő és Zack is tudták, hogy most nincs rá idő.

- Hiányoztam, fiúk?! - Egy torz, gépies hang köszöntötte őket.

Carley volt az. Az egyetlen folyosó végén volt, ami a tetőre vezet, ahol az űrhajó is található, amivel elhagyhatják ezt a bolygót. Sajnos, Carley teljesen befészkelte magát a folyosó végére, egy védelmi, lövegágyúval, barikáddal és energiapajzzsal. Azonnal elkezdett tüzelni a Lovagra és az Argusira.

Atom és Zack nem tehettek mást, fedezékbe vonultak.

- Valami ötlet?! - Zack a társát kérdezte.

- Ez az egyetlen út, ami a tetőre vezet. - Felelte Atom. - Hogy odajussunk, ki kell iktatnunk az a Fekete Gárdistát.

- Azt én is tudom, de hogyan?

- Előbb róluk kell gondoskodnunk. - Atom megfordult és kellemetlenül vette tudomásul, hogy a két Diclonius lány, Annie és Mandy, akiket Russel küldött utánuk, beérték őket.

- Ez szopás. - Zack kivonta a kardját és kivédte Annie támadását

Atom a hatalmas forgótárasával nyitott tüzet a két kislányra, de volt elég eszük, hogy fedezékbe húzódjanak előle. Zack lassan közelítette meg a fedezéküket, de résen volt, mert bármelyik pillanatban támadhatnak. A kardját védekező pozícióban tartotta.

Meg is lett, Annie támadt előbb, amit Zack könnyen kivédett és visszavert, de Mandy ezt kihasználva próbálta meg Zack-et gyorsan megölni, de Zack elég gyors és leleményes volt, hogy két Dicloniussal harcoljon, egyszerre.

A két kislány nem értette, hogy egy ember, hogyan képes így harcolni, ráadásul, csak egy karddal. Nem volt sok idejük csodálkozni, mert Zack előbb Mandy fejét vágta le, majd Annie-t vágta félbe.

- Gyerekek voltak, Zack. - Atom, mintha megbánást érzett volna.

- Meg akartak ölni. - Zack-et kevésbé dúlta fel a dolog.

- Tudom, csak tisztában vagy vele, ugye?

- Igen. - Zack és Atom visszamentek a folyosó bejáratához, ahol még mindig Carley akadályozta őket a tovább haladásban. - Most találjunk ki valamit, hogyan szabaduljunk meg tőle.


Miriam útját az intézetbe már nagyobb kíséret akadályozta. Legalább, egy tucatnyi fegyveres őr állta az útját, mögötte pedig, két Diclonius kislány jött, Violet és a kis Miriam.

- Ki az első?! - Miriam csak elmosolyodott, mire az őrök csak tüzet nyitottak rá, de ő egyszerűen kivédte mindet.

Hogy megsegítsék őket, Violet és kis Miriam is rátámadtak. Miriam védelme meggyengült és néhány golyó átjutott a Vektorjain, de csak karcolásokat okoztak a számára. Ezzel csak felbosszantották és Miriam egyből a fegyveresek közé lökte magát két Vektorjával. Legalább 4-üket megölte, mire elmenekültek onnan, de nem adták fel és ismét tüzet nyitottak Miriamre.

Ő is elővette a pisztolyát és tüzelni kezdett, de a földi katonákat, ezúttal megvédték a kis Dicloniusok.

- Ezt védjétek ki. - Két Vektorjával elvett két kést a halott katonák holttesteiről és hozzávágta az ellenségeihez.

Az egyik kés Violet fejébe fúródott és meghalt, a másik egy katona torkába, amitől a saját vérében fuldokolva halt meg.

A kis Miriam dühösen nekirontott a nagy Miriamnak, aki megdöbbenve tapasztalta, hogy ezután megmerte támadni. Két Vektorjával könnyedén semlegesítette az ő négy Vektorját, de mielőtt kivégezhette volna, a megmaradt 7 katona ismét tüzet nyitott rá és védekezésre kényszerült.

Nem tartott sokáig, amíg a nagy Miriam rájuk nem rontott és gyorsan lemészárolta őket.

A kis Miriam felállt és ismét azon volt, hogy a nagy Miriamre támadjon, de ezúttal megállították. A ruhája nyakánál, egy földi katona húzta vissza.

- Megőrültél, meg fog ölni! - A kis Miriam engedelmeskedett neki, mire a katona csak megpaskolta a vállát és azon volt hogy folytassa a harcot a nagy Miriam ellen, de a feje hamar levált a testéről és vérezve összeesett.

Mindannyian meghaltak, az összes társa meghalt a kis Miriamnak, látva a nagy Miriam győzelmét és hogy Marcus és a másik három Diclonius lány is közeledik, belátta, hogy vesztett és rémülten futásnak eredt.

- Hagy fusson, nem jelent veszélyt. - Szólt rá Marcus.

- Magunkkal vihetnénk. - Koutából előtört a mindenkit megmenteni akaró természete.

- Megőrültél?! - Miriam kiakadt. - Így is alig van időnk!

Kouta, Kurama és a földi lányok eddig fedezékben és biztonságban meglapultak.

- Tudom, hogy segíteni akarsz, - Marcus a vállára tette a kezét. - de igyekeznünk kell.


Az intézet belsejében, Carley még mindig a toronygépágyúval tartotta sakkban Atomot és Zack-et. Miriam gyorsan megérkezett és Zack mellé ment.

- Megy a buli? - Viccelődött Miri.

- Mondhatni. - Felelte Zack. - Hol van Marcus és a többiek?

- Egyelőre, hátramaradt a kölykökkel. - Miriam végignézett a folyosón, amit ugyanaz a Fekete Gárdista tartott teljes felügyelete alatt, akivel az autópályán ütközött meg. - Ez ugyanaz a r*bi! Hogy jutunk át rajta?!

- Épp azon gondolkodunk. - Atom szólt. - Energiapajzs védi és lő mindenre amit meglát.

- Gránátot nem dobhatunk rá? - Érdeklődött Miriam.

- Végül is, a pajzs csak nagyon gyors dolgokat, mint például, golyókat és rakétákat képes megállítani. - Zack elővett egy gránátot és begurította a folyosón, egyenesen a lövegágyú felé. Carley ezt észrevette és tüzet nyitott a gránátra, ami gyorsan felrobbant. - Nem jött össze!

- Van egy másik ötletem! - Miriam csak úgy kiugrott a folyosóra, természetesen, Carley egyből tüzet nyitott, de mind a 8 Vektorját maga elő hívta és teljes erejével a védekezésre koncentrált. - Kövessetek! Nem tudom sokáig fenntartani!

Miriam lassan elkezdett előre sétálni, de Carley szüntelenül sorozta a lövegágyúval. A folyosó padlója tele volt eltérített lövedékekkel, de Miriam nem adta fel. Zack és Atom óvatosan, mögötte vánszorogtak.

- Ugye tudod, ha barátnőd most lemerül és összeesik, nekünk végünk? - Súgta oda Atom Zack-nek.

- Én hiszek benne.

Miriam elkezdett lelassulni és egy pillanatra féltérdre ereszkedett, de nem adta fel. Tovább ment, átjutottak az energiapajzson és Zack egyből kiugrott Miriam mögül. Carley teljesen meglepődött ezen és nem volt ideje lelőni a fiatal Lovagot, mert már előtte termett és szétvágta a lövegágyút, de Carley időben félre ugrott.

Carley elővette a rohamkarabélyát és lőni kezdett. 4 golyó eltalálta Zack-et és ez elég volt hogy a földre vigye. Miriam túlságosan kimerült, így Atomon múlt minden.

Az Argusi felemelte a hatalmas forgótárasát és a Fekete Gárdistára szegezte és tüzet nyitott. Carley nem maradhatott, így visszavonulót fújt.

Atom most nem segíthetett a társain, addig nem, amíg fel nem deríti, milyen veszélyek vannak előtte.

Sikeresen kijutott a tetőre és ott volt a csapatszállító űrhajó, amivel elhagyhatták a Földet, de érdekes, nem látta sehol sem Carley-t.

- Tiszta a terep? - Marcus jött mögötte, a vállán cipelve Miriamot és Zack-et, ő mögötte voltak a földiek.

- Légy résen, egy Fekete Gárdista még itt van.

- Felviszem őket a hajóra. - Ajánlotta Marcus. - Kövessetek.

Koutáék követték őt és elkezdtek felszállni. Sem Atom, sem Marcus nem értette, miért nincsenek többen, miért nem próbálják megakadályozni őket. Kouta figyelmes lett valamire az egyik sarokban.

- Egy kérdés, - Kuramához fordult. - mi ez az izé, ezekkel a számokkal? - Kurama közelebbről is megvizsgálta, egy fémdoboz volt, amin vörös, digitális számok számláltak vissza. Jelenleg, 4:36-nál tartott és egyre csak csökkent.

- Ez… ez… egy… - Kurama olyan hirtelen jött rá, mi az, hogy alig bírt megszólalni. - Egy bomba!

- Bomba?! - Atom hirtelen felkapta a fejét és gyorsan odarohant. - Marcus, indítsd be a hajót!

Atom és Marcus fejében összeállt az egész kép, hát ezért nincsenek itt annyian. Megvárták, amíg a Lázadók bejutnak az intézetbe és rájuk robbantják az egészet.

- Máris mentek? - Carley visszatért, egy rakétavetővel a vállán, amit levett és célra tartott, az űrhajóra.

- Azt már nem! - Atom villámgyorsan tüzet nyitott rá és így Carley nem tudta elsütni a rakétavetőt, mert fedezékbe bújt.

3 perc volt még hátra.

Atom tudta, ez a nő nem fogja hagyni őket felszállni, Miriam és Zack most nincsenek olyan állapotban hogy segítsenek, Marcus a hajót indítja be, a 3 Diclonius kislány nem ellenfél egy Fekete Gárdista számára, a többiek meg nem tudnak harcolni. Atom, döntést hozott.

- Szálljatok fel, most!


Marcus hezitált egy másodpercig, de tudta, Atom itt marad és nem tehet mást. Beindította a hajtóművet, a hajó felszállt és Atomot itt hagyták, Carley-val.

- Feláldozod magad? Milyen nemes.

- Csak te és én. Csakhogy tudd, emlékszem rá, te lőttél engem mellkason az autópályán. Szerettem volna egy kicsit visszafizetni.

Carley eldobta a rakétavetőt és a pisztolyát vette elő és elkezdte sorozni Atomot. Az Argusi energiapajzsa kitartott, de ő is eldobta a forgótárasát és pusztakézzel rontott rá a katonanőre. Atom, Carley meglepettségét és a saját, fizikai erejét kihasználva bevert néhányat Carley-nak.

Carley idővel észhez tért, kiismerve Atom mozgását, kivédte a soron következő ütést és azon volt, hogy fejbe lője őt, de az Argusi kiütötte a pisztolyt a kezéből és képen verte.

Carley elővette a kését és villámgyorsan forgatva, ezúttal közelharcot kezdeményezett Atommal. Az Argusi energiapajzsa csak lövéseket tudott elhárítani, így nem védte meg Carley késétől. Legalább egy tucatnyi alkalommal összevágta, a narancs páncélján csurogni kezdett a vér, de nem úgy tűnt, mintha nagyon lelassítani.

Atom kezdett bedühödni és dilemmázott, vajon hátráljon és vegye fel a forgótárasát, vagy próbáljon meg, pusztakézzel felülkerekedni Carley-n. A hezitálása miatt, Carley fejbe rúgta és legalább 3-szor megvágta, majd a kést, egyenesen beleszúrta a jobb vállába. Kihúzni már nem tudta, mert Atom elkapta a karját és azon volt, hogy addig csavarja, amíg ki nem töri.

Carley nem hagyta ezt és a jobb lábával teljes erejével térdhajlaton rúgta az ellenfelét, amitől a földre rogyott és eleresztette. Atom nem húzta ki a kést a vállából, csak idegesen a földre vert egyet, felállt és a forgótárasért indult.

Carley ezt nem hagyta, de lőfegyver híján volt, így az egyetlen, használható, rendelkezésére álló felszerelést használta, a Jetpackjét. Teljes sebességgel nekirontott Atomnak, amivel ugyan nem ártott neki sokat, csak egy nagyon lökött rajta, szóval, mást kellett kitalálnia.

Atom tüzet nyitott a forgótárasával a levegőben lévő Carley-ra, aki sikeresen kitért a golyózápor elől. Egy gyors, levegőben lévő szaltót követően, Carley meglátott valamit, ami segíthet neki. Ismét teljes sebességre kapcsolt és ismét nekiment Atomnak, akit ismét csak meglökött, de Carley, ezúttal, elérte a célját.

A földön heverő rohamkarabélyát vette fel és a földre, vetődve érkezett, végül egy bukfenc kíséretében talpra állt és fedezékbe húzódott. Atom továbbra is megsorozta a forgótárasával, de ezúttal, Carley is visszalőtt.

Ritka dolog történt, ebben a tűzharcban, Carley-nak és Atomnak is, egyszerre fogyott ki a lőszere és merült le a pajzsa. Amint egymás tudtára jutott, Carley előbújt a fedezékből, eldobta a karabélyt és ismét közelharcot választott. Atom elkezdte tisztelni ezt a nőt az erőjéért és a bátorságáért, így ő is eldobta a forgótárasát és pusztakezes harcra váltott.

Carley ütései gyorsak voltak, de Atom masszív felépítése és fizikai ereje miatt, alig érezte őket és ezúttal, nem volt kése, amit használhatna, mert Atom már rég kihúzta és eldobta azt, amit a vállába szúrt. Atom elkapta Carley jobb öklét és a másik öklével gyomron verte, amitől Carley majdnem felköhögte a gyomrát és összecsuklott, majd képen verte, amitől berepedt a sisakja.

Carley fájdalmasan felkiáltott, de nem adta fel és tovább folytatta a harcot. Atom még néhányszor bemosott a gyomrába és a fejébe, Carley páncélja több helyen megrepedt vagy elszakadt a fekete rostöltözete és a padlóra került.

Egy reménysugár csillant meg Carley szeme előtt, a pisztoly, amit Atom még a küzdelem elején vert ki a kezéből. Megpróbált érte nyúlni, de Atom megragadta a bokáját, felemelte és a földhöz vágta, de mielőtt ezt megismételhette volna, Carley a másik lábával képen rúgta, amitől eleresztette őt és egy hátra bukfenc kíséretében, Carley ismét talpon volt.

Ismét megpróbált a Jetpackjével a levegőbe ereszkedni, de az elkezdett szikrázni és nem indult el. Egy gyors káromkodás után, lecsatolta magáról és így azért könnyebben mozgott, de már nem tudott repülni.

Újra nekiment Atomnak, de hiába volt gyorsabb, Atom is megfigyelte Carley mozgását és könnyen kivédte a csapásait és ő került fölénybe. Atom teljes erejével képen verte, amitől kész csoda, hogy nem tört ki a nyaka, de sisakja bal arca behorpadt és a vizorja bal része betört.

Végül egy akkora ütést mért a mellkasára, hogy a mellvértje is teljesen beszakadt és néhány bordája el is tört.

Atom már a zsebében érezte a győzelmet, de a csata még nem dőlt el, mert Carley ismét meglátta a pisztolyát a földön, összeszedte minden erejét és ezúttal sikerült felvennie. Rászegezte a fegyvert Atomra és legalább 5 golyót beleeresztett. Többet nem tudott, mert épp kifogyott.

Atom fájdalmasan üvöltött egyet és térdre rogyott. Carley kissé rémülten figyelte, hogy az Argusi szenved a sérüléseitől, de rémülten eldobta az üres pisztolyt és futásnak eredt, amikor Atom, összeszedte minden megmaradt erejét, felállt és ismét felé indult meg.

Carley csak bicegve, az oldalát markolászva tudott haladni, de Atom sem volt sokkal gyorsabb nála. Azonban, Atomnak volt egy előnye Carley-val szemben, a gyors regenerálódás. Carley egy lépésnél összerogyott és a földre került, de kitartott, felállt és továbbment, hogy beforduljon egy sarkon.

Atom, aki addigra már elég jól volt hogy fusson, beért a sarokba, ahol szembe találta magát a sarokba szorult Carley-val.

- A k*rva életbe. - Atom egyből rájött, hogy most meg fog halni.

Carley azzal a rakétavetővel a kezében várta, amivel eredetileg a Lázadók hajóját akarta lelőni. Egyenesen Atomra szegezte és meghúzta a ravaszt.

BUMM

Egyetlen nagy robbanás volt és Atom felsőteste szétrobbant, az alsóteste meg erőtlenül esett össze.

- Ebből gyógyulj fel.

Carley kar számítógépe riadót fújt és rémülten vette tudomásul, hogy már csak 30 másodperce maradt a robbanásig. A Jetpackje tönkrement, így egyszerűen kizárta a fájdalmat és úgy rohant, mintha nem lenne semmi baja.


Russel, miután hátrahagyva a földi katonákat és a Diclonius kislányokat a Lázadókkal, egy közeli, kis zátonyszigetre repült, ahol egy kétszemélyes vadászgép volt előre bekészítve, a gyors menekülésre.

Ahelyett hogy felszállt volna vele, a karszámítógépére nézett és alig volt 30 másodperc hátra.

5

4

3

2

1

0

BUMM

Egy hatalmas robbanás kíséretében, az egész intézett a földdel lett egyenlő, de még a benne lévő, bezárt Dicloniusok, a megmaradt személyzet, de nem a Lázadók, mert látta, hogy a csalihajó felrepült és elhagyta a bolygó légkörét.

Russel nem gondolta volna, hogy túljutnak Carley-n, de azért még visszanézett a szigetre, nem sietett, tudta jól, az űrben egy egész flotta van, ami meg tudja állítani az ellenségeit.

A Jetpackjével vissza szállt a szigetre, ami már lángokban állt és egy tucatnyi vagy véres, vagy összeégett tetem hevert mindenfelé.

Russel sírást hallott egy égő bokor mellől. Benézett mögé és az utolsó Diclonius kislányt, a kis Miriamot találta.

- Jól vagy? - Russel letérdelt hozzá és a kezét nyújtotta. A kislány úgy tekintett rá, mint a megmentőjére és egyből a nyakába ugrott és átölelte. - Jól van, semmi baj. - Russel viszonozta az ölelést és simogatta a lány tarkóját. - Hol vannak a többiek? - A lány nem válaszolt, csak megrázta a fejét. - Értem. - Felkapta és készült bekapcsolni a Jetpackjét, amikor meghallotta, hogy a lángoló romok között mozog valami.

Carley páncélja teljesen összeroncsolódott, a sisakját teljesen elveszítette és ő maga is komoly égési sérüléseket szenvedett, de még élt és talpon volt. Kijutott az intézet lángoló romjai közül, de többre már nem futotta és összeesett.

- BGT-7-es, - Russel alig hitt a szemének. - Zion jól döntött, hogy téged választott. - Russel megállapította, hogy Carley még él, ezért lerakta a kis Miriamot. - Carley súlyosan megsérült, el kell vinnem, biztonságos helyre, de ígérem, visszajövök érted. Itt maradsz, amíg visszajövök?

A kis Miriam csak bólintott, figyelte, ahogy Russel felkapja Carley-t és elrepül vele a magasba, messze, el a láthatárról, a tenger felett, ahol a reggeli napsütés, mint mindig, gyönyörű volt.

Kis Miriam csak várt és várt, leült a partra, ahol összekulcsolta a kezeit a térdén és csak az eget figyelte, hogy Russel visszajön-e.

Sok idő eltelt, de Miriam továbbra is csak várt. Végül, az égen megjelent Russel és leszállt elé.

- Bocs a késésért, de épp kifogyott a Jetpackemből az üzemanyag és újra kellett töltenem. Gyere. - Russel felkapta a kis Miriamot és elszállt vele.

A kis Miriam, akit csak a 13-asként ismertek volt az utolsó Diclonius ebből az intézetből, a többiek meghaltak.

Nem tudni, miért, de Russel megmentette őt.


Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett jelöld be a kedvenceid közé és követésre is és ne felejts el kritikát írni. Ha érdekel, a többi történetemet is elolvashatod:

- Elder Scrolls: Égkoszorúi krónika

- Egy történet Myrtanából

- Fable: A szükséges rossz

- Totál Dráma Sziget, az OC-immel

- Attack on Titan, az OC-immel