Mivel Itachi elég egyedül volt az új házába.
Úgy döntött fel ad egy hirdetést, hogy lakó társat keres. Nem kellet sokat várni jelentkezett is egy férfi. Az üzenete alapján a célnak meg felelt. Fel is hívta meg beszélték, hogy este munka után át jön és beszélgetnek. Itachi fáradt volt de azért várta is a találkozott. Meg szólalt a csengő.
-Megyek. -Mikor ki nyitotta az ajtót kissé meg illetődött a fölé tornyosuló hatalmas férfitől. -Jó estét. -Nyújtotta kezét.
-Szép estét. -Ragadta meg maga biztosan és kezet rázott vele.
-Gyere beljebb. -Itachi körbe vezette a házba majd a konyhába le ültek.
-Nagyon szép a ház.
-Örülök hogy tetszik. Mesélnél magadról egy kicsit? -Tett elé egy csésze teát.
-Mit szeretnél hallani?
-Mit dolgozol? -Foglalt helyet vele szembe.
-Egy cégnél vagyok olyan behajtó féleség. -Szélesen vigyorgott a cápára hajazó férfi.
-Én cégvezető helyettes vagyok.
-Miért keresel lakótársat? -Szagolgatni kezdte a teát.
-Igazából elég magányos vagyok. Néha jól esne valakivel beszélgetni a munkatársakon kívül. Van párod?
-Szabad úszó vagyok. -Kacsintott.
-Ehhhh...Mikor szeretnél költözni?
-Akár holnap. -Itachi oda dobta neki a kulcsot. -Akkor fel vagyok véve? -Kuncogott.
-Mondhatjuk úgy is. -Másnap Itachi későn ért haza. Mikor be nyitott borzalmas szag fogadta.
-Uhh fúj mi ez? Kisame? -Le vette a cipőjét. „Vajon itthon van?" -Kisame?
-I-Igen? -Nézett ki a konyhából.
-Mi ez a bűz?
-S-Semmi! " -Ahogy a konyha melléért a szag nagyon erős lett.
-Jézusom! -Fogta be az orrát. -Mit műveltél? -Kisame félre állt az ajtóból.
-Főzni akartam de nem sikerült...-A tűzhelyen fortyogott az az iszonyatos szagú valami.
-Azt most dobd ki! -Mutatott rá a fazékra.
-Rendben akkor ki öntöm...
-NE!
-Tessék?
-Azt most fogd meg és úgy ahogy van dobd ki a nagy kukába.
-A fazekat is? -Lepődött meg Kisame.
-Igen csak vidd már ki! -Nyitotta ki az ablakokat a konyhába.
-Hát ha te mondod.-Kisame ki dobta az egészet.
-Nagyon cuki vagy hogy főzni akarsz de ha nem tudsz inkább rendelj. -Támaszkodott az asztalra.
-Te tudsz főzni? -Kezdte ki bogozni a kötényt.
-Persze. -Ekkor vette észre, hogy a férfin csak egy alsó volt és a kötény amit épp készült le venni. Itachi arcán halvány pír jelent meg.
-Meg tanítasz? -Akasztotta fel a kötényt. Itachi el kerekedett szemekkel nézte a férfi testét csendbe. -Itachi?
-Uhm mi?
-Meg tanítasz főzni? -Vigyorgott.
-Azta. -Sétált közelebb.
-Mi az?
-Le hajolnál?
-Öhm persze. -Le hajolt Itachi rá tette arcára a kezét és egyik hüvelyk ujjával fel másikkal le tolta ajkait. Kisame el vörösödött.
-Micsoda fogak...-Mikor Kisame meg hallotta ezt a mondatott ki nyitotta neki a száját. -Azta...ne haragudj de meg sose láttam ilyet.
-Semmi gond. Bár még senki nem nézte meg így...-Nevetve egyenesedett fel. „Milyen helyesen nevet."
-Holnap este ha hazaértem főzök vacsit.
-Rendben.
-Figyi én megyek zuhizni.
-Okés rendben. Akkor jó éjt.-Mosolygott rá a férfi.
-Jó éjt...-Itachi tolatva haladt kifelé, de bele akadt a kis szemetesbe amin át esett, egyből fel pattant. -Jól vagyok! Hehe! -Állította fel a szemetest. Kisame csak kuncogott. „Milyen kis szerencsétlen." Itachi a kádba ült és gondolkodott. „Kedves srác. Eddig örülök neki, hogy ő lakik velem. Igaz ez még csak az elsőnap de nagyon szimpatikus." Piszkálta a habot. Kicsit még áztatta magát majd törülközővel a derekán sétált a szobájába. El haladt Kisame ajtaja előtt ami nyitva volt igy a férfi látta. „Uhh milyen izmos...be jön." Nyugtázta magába a tényt Kisame majd le feküdt aludni.