Másnap mire Kisame hazaért már meg volt terítve. Itachi ott ült az asztalnál és olvasott.
-A Mindenét! Ezt mind te csináltad?-Itachi fel nézett.
-Szia. Igen. Nem szeretem a rendelt kaját.
-Huuu remélem majd meg tanítod nekem! -Dörzsölte kezeit.
-Ez nem rajtam múlik. -Emelte fel a pálcikákat. -Jó étvágyat.
-Neked is! -Kisame úgy evett mintha éhezett volna hetekig. Itachinak jól esett mivel ez azt jelentette, hogy ízlett a férfinek a főztje. Minden el fogyott.
-Huuh tele vagyok.-Dőlt hátra Kisame.
-Te mosogatsz.
-Mi!? Mégis miért?
-Mert én főztem. -Állt fel Itachi.
-Igazad van...rendben.-Mosogatás után le ült Itachi mellé a kanapéra.
-Te Itachi!
-Igen?
-Versenyezünk! -Kisame imádott versengeni.
-Most ettünk.
-Igaz...-Morgott. 2 óra múlva ismét meg szólalt. -Most már mehet? -Itachi fel sóhajtott.
-Legyen...álljunk kézen aki tovább bírja az nyer. -Egy tornász kecseségével állt fel kezére. Be hunyt szemel tartotta magát. Kisame 5 perc ficánkolás után meg lökte Itachit. -HÉ! -Lépkedett arrébb kezével. -Tehát mocskosan akarsz játszani? Legyen! SHARINGAN! -Itachi szeme vörös lett.
-Uuu de baro! Akkor harcra fel! -Lábal kezdtek el verekedni. De Kisamenek esélye se volt.
-Nyertem. -Szintén balerina kecseségével állt lábra. Egyiket a másik után tette le. Majd a kanapéra ült.
-Nem is tudtam hogy van Sharinganod. -Ült török ülésbe Kisame.
-Nem került szóba. -Rakta karba kezét.
-Te is jó verő legény lennél!
-Az lehet de én meg vagyok elégedve a jelenlegi állásommal. Kisame...megfoghatom a kopoltyúid?
-Persze. -Oda ült Itachi elé. -A férfi végig simított az arcán lévő légző szerveken.
-Nem unod az irodai melót?
-Egyáltalán nem! -Az egyik kopoltyút fel emelte ujjával.-Hmm le is tudod zárni?
-Persze. -Meg mozgatta.
-Milyen aranyos. -Motyogta de arcán nem látszottak érzelmek. -Nagyon tetszik a fajod.
-Pedig semmi extra. A te szemed sokkal keményebb. -Rá könyökölt Itachi combjára. 2 perc után viszont meg szólalt.
-Kisame...most már kezd fájni a combom.
-Ohh bocsánat! -Vette el a kezét.
-Gondolom így a vízalatt lélegzés se okoz gondot.
-Dehogy okoz. Milyen cápa lennék ha meg fulladnék? – Itachi rá nézett az órára.
-Nah én megyek aludni. -Állt fel.
-Rendben van. Nem maradsz még egy kicsit? -Le dobta a pólóját nézd! -Mutatta karját. -Itt is van még kopoltyúm. -Itachi egy halvány mosolyt ejtett. Majd vissza ült.
-De csak egy kicsit! -Kisame bele tette a férfi ölébe a fejét. Itachi nézte a ki dolgozott meztelen felső testet. Nem soká arra kelt hogy kora reggel van, a cápa még mindig az ölébe alszik.
-EL FOGOK KÉSNI! -Pattant fel az Uchiha.
-Mi? -Bambán nézett fel Kisame majd rá nézett az órára. Ő még rá ért el indulni. Itachi röpke 10 perc alatt már csapta is be maga után az ajtót.
-Wáo...el megyek zuhanyozni. -Ahogy haladt a fürdő fele meg állt Itachi szobájánál. „Most úgysincs itthon." Búja mosollyal az arcán sétált be. „Hol lehet?" Ki húzta az egyik fiokót. Alsó nadrágok voltak bele hajtogatva egyforma méretre. „Ez valahol elég bizarr." 2db-ot ki vett. Be vitte magához és el dugta őket. Később ő is munkába ment. El ment a nap és mindketten egy vonaton mentek haza, de csak akkor vették észre mikor össze futottak az állomáson.
-Itachi! -Sietett oda a hústorony.
-Ohh Kisame szervusz.
-Milyen volt a napod? -Hajolt kicsit lejebb.
-Kellemes. Neked?
-Unalmas.
-Én szeretnek be menni a kis közértbe be kísérsz vagy inkább haza mész? -Kérdezte unottan Itachi.
-Még szép hogy megyek veled. -Tette zsebre a kezét.
-Rendben. -Miután végeztek hazamentek és együtt pakolták el a cuccokat. -Holnap itthon leszek te?
-Jaj de jó én is szabad napos leszek! -Virult Kisame.
-Kész szerencse. -Itachi hangjából sütött a szarkasztika.