: A kezdetek
Lelkek Világa, Kuchiki ház, Byakuya irodája,1995 július 10 hétfő, hajnali 5 óra tokiói idő szerint.
– KUCHIKI KAPITÁNY! HÍREKET HOZTAM – esett be kapitányához a hatodik osztag hadnagya, Abarai Renji.
– Ezért kell ordítani, Abarai? Rukia-chan még alszik. Ha miattad felkel, megöllek, Abarai – nézett rá jegesen hadnagyára a Kuchiki család feje.
– Sajnálom, kapitány, de sürgős üzenetet hoztam a második osztagtól! Megtalálták Liannát Angliában.
Erre a kapitány már abba is hagyta, amit csinált, és teljes figyelmét a hadnagyára fordította.
– Biztos ez, Abarai? - kérdezte zakatoló szívvel a férfi.
– Igen, kapitány, ezer százalékig biztos!
– Értem! Köszönöm, Abarai! Amint Rukia-chan felkel, és elmagyarázom neki a helyzetet elmegyünk Liannáért. Te addig szólj erről Yoruichinek is. Ő és te is jöttök velünk.
– Igenis, kapitány, értettem! Majdnem elfelejtettem! Itt van Lianna aktája! Van benne néhány dolog, ami nem fog önnek tetszeni, kapitány. Ha most megbocsát, szólok Lady Yoruichinek! - azzal Abarai hadnagy meghajolt, és ott hagyta egyedül kapitányát a gondolataival.
Lelkek Világa, Kuchiki ház, Byakuya irodája, 1995 július 10 hétfő, egy órával később, hajnali 6 óra tokiói idő szerint.
– Onii-chan, itt Rukia! Bejöhetek? – hallotta meg a férfi a húga hangját.
– Gyere be, imōto-chan!
Mikor Rukia belépett a bátyja irodájába, azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel a fivérével.
– Onii-chan, jól vagy? – kérdezte aggódva, odarohanva bátyjához Rukia.
– Jól vagyok, Rukia-chan! Ne aggódj! Csak nemrég kaptam a hírt, hogy megtalálták Liannát Angliában.
– Ez nagyon jó hír, Onii-chan! De mi a baj? – kérdezte Rukia.
A férfi csak az asztalon fekvő dosszié felé intett. Rukia felvette az asztalról, sejtve, hogy ez okozta bátyja rossz hangulatát.
– Mi ez? – kérdezte, majd figyelmesen megnézte magának a bátyja arcát.
Rukia csak most vette észre, hogy a bátyjának nem rossz a hangulata, hanem dühös. És egy dühös Kuchiki Byakuya soha sem jó jel. Ezt még ő is tudta, pedig még csak ötvenkét éve volt Byakuya húga.
– Lianna aktája! Elolvashatod, ha akarod! Csak magadban, nekem elég volt egyszer elolvasnom!
– Rendben, Byakuya-nii-chan!
Rukia kinyitotta az aktát. Az első oldalon csak egy fénykép volt az unokahúgáról. A lánynak rövid, rendezetlen, fénytelen fekete haja és igéző szürkéskék szemei voltak. Ruhái majdnem kétszer akkorák voltak, mint ő, amit Rukia sehogy sem értett, de továbblapozott.
Öröklési teszt Lady Lianna Lily Potter/ Princess Lianna Hisana Kuchiki számára
Biológiai szülők:
Apa: Lord Kuchiki Byakuya - a nemes és nagy múltú család a Kuchiki család feje - élő
Foglalkozása: shinigami kapitánya a tizenhárom védelmi őrosztagnak - Japán ág
Anya: Lady Kuchiki Hisana született Yukimura - a nemes és nagy múltú család a Kuchiki család volt hölgye, a nemes és nagy múltú család a Yukimura család volt feje - elhunyt
Foglalkozása: volt háziasszony - Japán ág
Keresztanya: Unohana Retsu - élő
Foglalkozása: shinigami kapitánya a tizenhárom védelmi őrosztagnak - Japán ág
Keresztapa: Ukitake Jūshirō - az Ukitake család feje - élő
Foglalkozása: shinigami kapitánya a tizenhárom védelmi őrosztagnak - Japán ág
Anyai és apai nagynéni: Princess Rukia Kuchiki/Lady Rukia született Yukimura - a nemes és nagy múltú család a Kuchiki család hercegnője, a nemes és nagy múltú család a Yukimura család feje - élő
Foglalkozása: shinigami hadnagya a tizenhárom védelmi őrosztagnak - Japán ág
Biológiai származása: aranyvérű
Biológiai születési hely, idő: Japán, Lelkek Világa, Kuchiki-ház, 1942 január 2 (Lord Kuchiki Byakuya és Lady Kuchiki Hisana)
Társ: Lord Thomas Rowle Denem/Lord Thomas Rowle Gomold-Mardekár-Peverell/Lord Voldemort (Lord Mardekár)
Örökbefogadott szülők:
Apa: Lord James Ignotius Potter - a nemes és nagy múltú család a Potter család előző feje - elhunyt
Anya: Lady Lily Margareth Potter született Evans - a nemes és nagy múltú család a Potter család előző hölgye - elhunyt
Mágikus gyám: Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore - a Dumbledore család feje - élő
Keresztapa: Lord Sirius Orion Black - a nemes és nagy múltú család a Black család feje - élő
Örökbefogadó származása: félvér
Örökbefogadó születési hely, idő: Anglia, Godric Hollow, Potter-ház, 1980 július 31 (Lord James Potter és Lady Lily Potter)
Varázslatos vetítés Lady Lianna Lily Potter/ Princess Lianna Hisana Kuchiki számára
Képességek / Tehetségek:
Reitsu / Spirituális erő: biológiai szülők
Többszörös Zanpakuto/ Lélekkard: biológiai szülők
Mágikus mag: örökbefogadott szülők/biológiai szülők
Párszaszó: Lord Voldemort/Lord Thomas Rowle Denem
Blokkok:
Shinigami képességek: száz százalékban lefogva Albus Dumbledore által (1943-1995)
Zanpakuto: száz százalékban lefogva Albus Dumbledore által (1943-1995)
Spitituális erő: száz százalékban lefogva Albus Dumbledore által (1943-1995)
Mágikus mag: kilencven százalékban lefogva Albus Dumbledore által (1980-1995)
Párszaszó: ötven százalékban lefogva Albus Dumbledore által (1993-1995)
Főzetek:
Sikertelen hűségital: Albus Dumbledore és Molly Weasley született Prewett felé (beadva: 1991 szeptember 1, Albus Dumbledore által)
Sikertelen szerelmi bájitalok: Ronald Weasley felé (beadva: 1991 szeptember 1, Albus Dumbledore által; 1992 augusztus 12, Molly Weasley által; 1993 október 7, Ronald Weasley által; 1994 december 24, Ronald Weasley által)
Az öröklési teszt / mágikus szűrés vége
Bár a tesztnek vége volt, de még volt néhány oldal az aktából. Rukia nem hitte, hogy imádott bátyja ennyitől kiborult volna, így hát tovább lapozott az ötödik oldalra. Ahol a sima és a mágikus balesetek voltak felsorolva. Rukia dermedten olvasta el a maradék öt(!) oldalt. A végére érve már a lány is értette, hogy bátyja mitől borult ki. Liannának nagyon nagy szerencséje volt, hogy még életben van.
– Onii-chan, ez... ez szörnyű! Mégis, hogy bánhattak így egy gyerekkel? – kérdezte Rukia könnyekkel a szemében.
Byakuya komoran felállt a helyéről, majd odament húgához és átölelte a sírással küszködő lányt. Rukia zokogva bújt oda bátyjához, szorosan átölelve őt.
– Sss, semmi baj, imōto-chan! – nyugtatgatta kishúgát a férfi. – Nem tudom! De meg fognak ezért fizetni, azt garantálom. Senki sem bánhat így a kislányommal. De most van fontosabb dolgunk is. Én, te, Abarai és Yoruichi elmegyünk Liannáért. "Ahogy azért is megfognak fizetni, hogy megríkattak téged, az én imádott kishúgomat, Rukia-chan."
– Értem! Mit hozzak magammal, Onii-chan? – kérdezte Rukia, kibontakozva fivére öleléséből.
– Csak a pálcádat, nem lesz másra szükséged.
– Bya-chan, itt vagyok! – jött be vigyorogva Yoruichi.
– Hányszor mondjam el neked, Yoruichi, hogy ne hívj így? – fordult a nő felé Byakuya.
– Sehányszor. Megértettem én elsőre is. De akkor is így hívlak, mert amikor így duzzogsz, akkor emlékeztetsz engem arra a kisfiúra, akivel állandóan fogócskáztam régen.
– Nem duzzogok, csak nem szerettem, ha így hívsz, Yoru.
– Kapitány! Kész van az átjáró Angliába – lépett be az irodába Renji.
– Rendben! Rukia-chan hozd a pálcádat, indulunk!
– Értettem!
Rukia visszament a szobájába, magához vette a pálcáját, majd visszament a bátyjáékhoz.
Anglia, Little Whinging, Privet Drive, 4-es számú ház,1995 július 09 vasárnap, fél órával később, este fél 10 londoni idő szerint.
A négyes számú házban nagy volt a nyugalom, az ott élők nem is tudták, hogy valami hamarosan drasztikusan megváltozik. A Dursley család a nappaliban éppen egy valóságshow-t nézett, de sohasem vallották volna be. Lianna Potter pedig fáradtan rogyott le a konyhában egy székre. Fájt mindene, a háta, a feje és a lábai is, ami nem is volt csoda, mivel a reggeli készítés után kiküldték gyomlálni, azonban Dudley és bandája nem hagyták békén, és miután megfenyegette Dudley-t, nagybátyja, Vernon még meg is verte. Majd visszaküldte dolgozni, azóta le sem ült és most végzett a rá kiosztott munkával. Pedig már jócskán elmúlt este nyolc. Tudta, hogy mikor tud egy kicsit lepihenni, és ki is használta az ilyen alkalmakat. Már épp azon volt, hogy elmegy lefeküdni, mikor hirtelen csöngettek.
– Hé, kölyök, nyisd ki azt a rohadt ajtót! – hallotta meg nagybátyja hangját.
– Rendben, Vernon bácsi! – állt fel nagy nehezen a lány.
Kiment az előszobába, és kinyitotta az ajtót. Négy idegen állt ott. Két férfi és két nő. A fekete hajú férfi és a fekete hajú nő nagyon ismerős volt Liannának valahonnan, csak nem tudta honnan.
– Igen, tessék? – kérdezte félénken.
– Szia, Lianna! Bejöhetünk? – kérdezte kedvesen a lila hajú, arany szemű és fekete bőrű nő.
– Egy... egy pillanat, megkérdezem Vernon bácsit! – mondta félénken a tizenöt év körüli lány.
Kicsit behajtotta a bejárati ajtót, majd bement a nappaliba, ahol a Dursley család töltötte az időt a tévé előtt ülve a kedvenc éjszakai valóságshow-jukat bámulva..
– Vernon bácsi?
– Igen?
– Négy idegen van itt, és azt kérdezik, hogy bejöhetnek-e?
– A magadfajták?
– Nem, nem hiszem! Átlagos embereknek néznek ki. Bár szerintem nem angolok.
– Akkor bejöhetnek!
– Értettem, Vernon bácsi.
Lianna visszament, majd szélesre tárta az ajtót.
– Jöjjenek be! – invitálta be a vendégeket. – Erre jöjjenek!
Mikor a négy idegen belépett a nappaliba, a Dursley család azonnal felállt a kanapéról kikapcsolva a tévét.
– Üdvözlöm önöket itt nálunk! Kérnek valamit inni? – kérdezte Vernon.
– Nem – jött a nyers válasz Byakuyától.
– Hát rendben! Ha tényleg nem kérnek semmit. Vernon Dursley vagyok – nyújtotta a kezét Byakuya felé.
– Lord Byakuya Kuchiki vagyok. A nemes és nagy múltú Kuchiki család huszonnyolcadik vezetője – mondta a férfi jéghidegen, de nem fogadta el a felé nyújtott jobbot. – Ő itt a kishúgom, Princess Rukia Kuchiki vagy ahogy a japán muglik és a varázslók világában ismerik Lady Rukia Yukimura, a nemes és nagy múltú Yukimura család vezetője. Ők pedig a helyettesem, Renji Abarai és a gyerekkori barátom, Lady Yoruichi Shihouin, a nemes és nagy múltú Shihouin család vezetője. Azért jöttünk, hogy elvigyük innen Liannát.
– Nincs joga elvinni innen! – förmedt rá Byakuyára Vernon.
Attól a tekintettől, amit Byakuya vetett Vernonra, még a legvitézebb és legbátrabb férfi is megrémült volna. Amikor megszólalt, hangja olyan jegesen csengett, hogy a szobában lévők, úgy érezték, mintha lehűlt volna a levegő a helyiségben.
– Jogom van elvinni innen a kislányomat, ha én azt akarom, Mr. Dursley. Albus Dumbledore elrabolta öt tőlem, még amikor nagyon kicsi volt, majd odaadta a Potteréknek, hogy neveljék fel. Épp ezért nagyon is sok jogom van elvinni innen Liannát, Mr. Dursley. És ha ön és a kedves felesége nem akarnak börtönbe kerülni gyerekbántalmazás és sikkasztás miatt, akkor ne akadékoskodjanak.
Lianna ledermedve hallgatta a beszélgetést. Hát ezért voltak olyan ismerősek. Végül Byakuya Liannához fordult.
– Légy szíves ülj le, Lianna-chan! – Byakuya hangjában már nem volt semmi düh, a tekintete is megenyhült, ahogy lányára tekintett.
Mikor a lánya leült, Byakuya folytatta.
– Nos, most mit mond Mr. Dursley? Van felhatalmazásom is, hogy elvigyem innen Liannát. A Japán Mágiaügyi Minisztériumtól, a Japán Minisztériumtól, a 46-ok Tanácsától, a Brit Mágiaügyi Minisztériumtól és a Brit Minisztériumtól is.
– Kérem ne nehezítsék meg a helyzetüket! Byakuya-nii-sama nagyon nagylelkű ajánlatot tett: nem kell börtönbe vonulniuk gyerekbántalmazás és sikkasztás miatt. Fontolják meg – szólalt meg most először az ittléte alatt Rukia.
– Rendben, ha akar menjen! Úgyis csak kolonc volt a nyakunkon – mondta Petunia.
– Köszönjük! Lianna-chan, gyere szedjük össze a holmidat! – szólt oda unokahúgának Rukia.
A lány felállt, majd követte kifelé újdonsült nagynénjét.
Anglia, Little Whinging, Privet Drive, 4-es számú ház, Lianna szobája, 1995 július 09 vasárnap, este háromnegyed 10 londoni idő szerint.
Rukiához és Liannához csatlakozott Renji is. Hárman mentek fel Lianna szobájához.
– Melyik a te szobád, Lianna-chan? – kérdezte Rukia.
A lány csak rámutatott a jobb oldali szobára. Odament, majd kinyitotta azt.
– Elnézést, amiért nincs kitakarítva! Nem volt időm itt is kitakarítani.
– Takarítani!? - sikkantott fel Rukia. – Te egy nemes és nagy múltú család leendő vezetője vagy. Nem neked kellene takarítani magad után. Ha ezt Nii-sama megtudja...
– Hogyhogy itt IS? – kérdezte Renji rosszat sejtve. – " Ha a kapitány megtudja, hogy a bántalmazáson kívül, még cselédnek is használták ezek az emberek Liannát, akkor..."
– Háát, tudjátok mik azok a házimanók?
– Igen – mondták egyszerre.
– Nos, ebben a házban én voltam a házimanó – vont vállat a lány nemtörödömül.
– HOGY MICSODA! ÚGY ÉRTED, TE TAKARÍTOTTAD A HÁZAT, TE FŐZTÉL, TE CSINÁLTÁL MINDENT!
– Igen – mondta halkan Lianna.
Rukia döbbenten nézett unokahúgára, majd egy Lianna számára ismeretlenül is ismerős nyelven kezdett el halkan motyogni.
– "Megfojtom, kibelezem őket! Hogy tehették ezt egy gyerekkel?..."
– Öhm, Rukia néni! Minden rendben? – kérdezte egy idő múlva Lianna.
– Igen, minden a legnagyobb rendben, Lianna-chan! Pakoljuk össze a holmidat. A tancuccaid hol vannak?
– Lent, a lépcső alatti gardróbban.
– Renji, menj le azokért a holmikért! – fordult gyerekkori barátjához Rukia.
– Rendben!
Eközben: Anglia, Little Whinging, Privet Drive, 4-es számú ház, nappali, 1995 július 09 vasárnap, este háromnegyed 10 londoni idő szerint.
Mikor a lányok és Renji kimentek a szobából, Byakuya a Dursley házaspárhoz fordult.
– Kérem üljenek le!
– Mi...miért?
– Mert most beszélgetni fogunk, így négyesben, vagy ötösben, ha a fiuk is itt akar maradni.
– Ne...nem! Holnap korán találkozom a ... a barátaimmal! – mondta a kövér fiú remegve.
– Csak nem újabb ártatlanokat akartok megverni, Dudley? – kérdezte jéghidegen Byakuya.
– Nem, mi sohasem...
– Ne hazudj, Dudley! De a te és a szüleid érdekében elhiszem, amit mondasz. Most pedig takarodj a szemem elől! – dörrent rá a dagadt fiúra Byakuya.
Dudley rémülten rohant ki a szobából, felrohant a lépcsőn és berohant a szobájába. Mikor csend lett, Byakuya fojtatta.
– Engem nem érdekelnek a magyarázatok, Mr. és Mrs. Dursley. Engem a tények érdekelnek. Miért bántak úgy Liannával?
– Mert a nővérem lánya volt. Vagyis ezt hittük – mondta gyorsan Petunia szemlesütve, nem bírva állni Byakuya gyilkos tekintetét.
– Csak ezért bántak úgy vele, hogy többször is majdnem belehalt a verésbe, amit itt kapott, Mrs. Dursley? – kérdezte hitetlenkedve Byakuya. – Ami meg a munkahelyi sikkasztást illeti, Mr. Dursley. Remélem, tud adni egy bizonylatot arról, hogy a sikkasztott pénzt Liannára fordították.
– Honnan tudja, hogy sikkasztottam? - kérdezte félve Vernon.
– Én a muglik világában, a halálistenek világában és a varázslók világában is otthon vagyok. A Grunnings céget még anno az apám alapította az 1700-as években, bár akkor még nem fúrókat gyártott, így a Kuchiki család a mai napig a főrészvényes. Több országban is főnemesnek számítunk: Japánban, Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Kínában, Tajvanon, Kanadában, Olaszországban, Krétán és Dániában is. És mint mondtam a muglik és a varázslók világában is főnemesek vagyunk.
– Kifelejtetted a lelkek világát, Byakuya – szólalt meg most először Yoruichi.
– Ki is akartam hagyni, Yoruichi. Most az a világ nem tartozik ide. Most csak a muglik és a varázslók világáról van szó.
– Értem! Mit csinálsz idelent, Abarai-kun?
– Lianna iskolai holmijáért jöttem, de nem tudom kivenni a gardróbból. Segítene nekem, Mrs. Dursley?
– Hogy... Hogyne! Máris – állt fel az asszony.
Anglia, London, Greenwich, a Varázslók Kerülete, Kuchiki-ház, 1995 július 09 vasárnap, fél órával később, éjjel negyed 11 londoni idő szerint.
Mikor összeszedték Lianna összes holmiját, még ellátták néhány instrukcióval a Dursley házaspárt, hogy mit csináljanak, ha valaki Lianna felől érdeklődik. Majd Byakuya kézen fogva Liannát hoppanált. Őket követte Yoruichi Renjivel és Lianna holmijaival, majd Rukia is utánuk ment Hedviggel, Lianna gyönyörűséges hóbaglyával.
Pár pillanat múlva meg is érkeztek London külvárosába, Greenwichbe, ahol leginkább a varázsvilág fontos és gazdag személyiségei laktak. Lianna döbbenten nézett körül a színpompás helyen.
– Hol vagyunk? – kérdezte félénken apja felé fordulva.
– Greenwichben, a Varázslók Kerületében egész pontosan, kis hercegnőm. Gyere! – indult el Byakuya jókedvűen.
– Mit keresünk itt, a... a... apa?
Byakuya megtorpant, ahogy meghallotta a lánya utolsó szavát. Szívét melegség járta át, és úgy érezte, hogy nincs is ennél szebb dolog az életében. Még emlékezett arra a napra, mikor kiderült, hogy Hisana gyermeket vár. Boldogok voltak, nem is sejtve, hogy egy év múlva minden megváltozik. Hat hónappal később, két nappal Byakuya születésnapja után, január másodikán Hisana megszülte a kislányukat, Liannát. Soha sem volt még olyan boldog, mint mikor a karjába vehette gyermekét. Azonban sajnos két hónappal később Hisana súlyosan megbetegedett, majd elhunyt. Byakuya szíve pedig összetört, már csak gyermeke és a feleségének tett ígérete miatt tartotta magát. Emlékezett felesége utolsó szavaira mielőtt örökre lehunyta gyönyörű, sötétkék íriszeit.
– Byakuya-sama, kérlek, védd meg Liannát és Rukiát helyettem. Én... én nagyon szer... szeretlek titeket... Ssss, ne... sírj, Byakuya-sama! Egy nap... egy nap újra látjuk egymást.
– Apa? Apa, jól vagy? – Lianna kezdett kétségbe esni.
Lianna már tíz perce szólongatta apját, de a férfi nem reagált, ráadásul egyszer csak elkezdett könnyezni. A lány nem tudta, hogy mit tudna még tenni. Épp ezért drasztikus lépésre szánta el magát, remélve, hogy senkit sem ébreszt fel a magánakciójával.
– APA! – sikította Lianna.
Byakuya lánya sikolyát meghallva azonnal visszatért az emlékeiből, és rémülten fordult hátra, de lánya nem volt ott.
– Li... – fordult vissza megdöbbenve a férfi. – Lianna, mit csinálsz te itt? Mögöttem voltál az előbb.
– Igen, apa! De egyszer csak megálltál, és nem reagáltál semmire. Pedig majdnem tíz perce szólongatlak.
– Sajnálom, kis hercegnőm! Egy kicsit elvesztem az emlékeimben. Gyere! – indult el újra Byakuya.
– Miért nem egyenesen haza mentünk?
– Csak, hogy feltérképezd a környéket, Lianna.
– Éjszaka kellős közepén, apa? – hökkent meg Lianna.
Byakuya újra megtoppant. Csak most jött rá, hogy lányának igaza van. Itt már lassan éjjel fél tizenegy lesz, míg a Lelkek Világában csak reggel fél nyolc. Ráadásul még csak azt sem tudta, hogy lánya mikor aludt utoljára.
– Sajnálom, Lianna, igazad van! Nem vettem figyelembe Japán és Anglia közti időkülönbséget. Nálunk már reggel van.
Byakuya tovább indult, Lianna pedig követte. Pár perc múlva megálltak egy igen impozáns, japán-angol stílusú háznál.
– Isten hozott itthon, Lianna! - mondta mosolyogva Byakuya lánya mögé sétálva megfogva annak vállát.
– Váó! – ennyi volt a lány észrevétele.
– Na, gyere! Még gondolom, nem is vacsoráztál, ráadásul már fáradt is lehetsz.
– Öhm, apa?
– Igen?
– Hol fogok aludni?
– Természetesen a szobádban. Mért, hol akarnál aludni?
– Remélem, ezt költői kérdésnek szántad, apa.
Byakuya felnevetett, talán utoljára akkor nevetett ilyen önfeledten, mikor megtudta, hogy apa lesz. Pár perc múlva beléptek a kapun, majd a ház felé kezdtek el sétálni. Már épp odaértek volna, mikor kicsapódott a bejárati fusuma, Rukia pedig dühösen odarohant hozzájuk.
– Nii-sama, hol a csudában voltatok ilyen sokáig? Aggódtam miattatok – fedte meg fivérét a lány.
– Sajnálom, imōto-chan! Elfelejtettem, hogy éjszaka van, és megakartam a környéket mutatni Liannának.
– Máskor figyelj oda, jó? – sóhajtott fel a lány.
– Hát persze, Rukia! – Byakuya hangja szórakozottnak tűnt, ahogy válaszolt húgának.
– Lianna, remélem, éhes vagy! Készíttettettem neked palacsintát meg pirítóst – mosolyog rá Liannára Rukia.
– Nagyon szépen köszönöm, Rukia néni! Tényleg éhes vagyok.
– Akkor mire várunk még! Irány befelé!
Fél óra múlva, mikor már mindenki kiörömködte magát, hogy rég elvesztett hercegnőjük visszatért, leültek enni. Hiszen Lianna egész nap nem evett semmit. Byakuyáék pedig nem is reggeliztek, mikor eljöttek. Vacsora után Byakuya megmutatta Liannának a szobáját, amit minden tizedik évben újracsináltatott, így most egy felnőtt nő és egy kamasz lány szobáját is mutatta. Ruhákat majd venni kell neki, de addig is Rukia tud neki kölcsönadni ezt-azt. Nem sokkal később elcsendesült a ház, mindenki elment aludni az igazak álmát.