„Lids a rattlin' belchin' steam

Life ain't nothing but a fevered dream

'You're a lowly villain'

'You're a terrible liar'

But we're both here cookin' on the same old fire"

- Te következel.

A szobában valahol elrepült egy kósza légy. A függöny megrebbent a nyitott ablakon belibbenő szellőtől.

Barton ügynök szeme sem rebbent. Meredten nézett egy irányba, teste és egész kisugárzása olyan fagyosnak hatott, hogy mellette Bruce elkezdett dideregni. Senki sem mert megszólalni. Kínos. Azért Thor még egyszer bepróbálkozott.

- Clint barátom, te következel.

A szólított végül ráemelte tekintetét Lokiról a Mennydörgés Istenére, de válaszát nem neki címezte.

- Én nem játszok Monopolyt egy tömeggyilkossal.

Az aszal sarkán meghúzódó Loki keserű vigyorra húzta a szája egyik szélét. Tudja ő, hogy nincs igény a társaságára. Rég megtanulta már, hogy ne vegye fel ezeket. Lábát keresztbe tette, és hátradőlt a székén.

- Szeretnéd inkább, ha mozgó képes történeteket néznénk a televíziós készüléken?

Thor naivitása figyelemre méltó. A remény elvakulttá és butává teszi őt. Persze tudta jól, mint ahogy mindenki más is az asztalnál, hogy Clint Bartonnak nem a Monopoly-val van baja.

- Na jó. Legyen ennek gyorsan vége, még mielőtt nyilak repkednének a nappalimban – elégelte meg Tony a feszült hangulatot. Thor szóhasználatán már nem is akadt fent. "Mozgó képes történet"? Pedig már ezerszer elmondták Thornak, hogy filmnek nevezik. – Ha Barton nem akar részt venni a társas esten, akkor nem kötelezhetjük őt erre. Szépen menjen a szobájába és duzzogjon ott magában.

A milliárdos, mint aki ezzel le is tudta a témát, a dobókockát a soron következő Natasha elé helyezte, és fogvillantó mosolyt produkált.

- Várjunk. Akkor ez nem kötelező program? Azt hittem… - nézett értetlenkedve körbe Bruce.

- Természetesen nem tarthatunk itt benneteket az akaratotokon kívül, de…

- Remek – mondta Clint, és már állt is fel a székéből.

- De – folytatta emelt hangerővel Thor, akinek dörgő hangjára az ügynök mégis visszafordult. – A testvéremnek nincsenek senkire se nézve ártó szándékai. Bűnt követett el, igen, de ezekért vezekelt a múltban, és még most is vezekel. A legkevesebb, hogy értékeljük az igyekezetét, és megtiszteljük a csapatot a jelenlétünkkel.

- Igaza van – szólt közbe a kapitány, majd Clint felé fordult. – Nem azt kérjük, hogy kedveld Lokit, csak azt, hogy viseld el a társaságát, amíg itt van, hiszen nincs más választásunk.

Barton mélyen elgondolkozott. Nem nézett egyik csapattársa szemébe sem.

- Clint – nézett fel kérlelőn Natasha a társára. – Mindenkinek van személyes problémája Lokival. Mindannyiunkat bántott valamilyen módon. De ez nem jelenti azt, hogy személyes bosszút kellene állnunk rajta. Minden bűnözőt, akit elkapunk, saját kezűleg akarod megbüntetni?!

- Ez nem olyan, te is tudod – vágott közbe Clint.

- Tudom. Tudom – Natasha felállt, hogy egy szintbe kerüljön Clinttel, és mélyebben a szemébe nézett. – Mégis, a személyes sérelmünk mit sem számít, ha az összképet nézzük. Loki talán megváltozott, talán nem, de nem nekünk kell felette ítélkeznünk. Itt mindenkinek van már a számláján elég gyilkosság, mégis mindannyian kaptunk egy második esélyt. Miért lenne ez más, mint ami veled vagy velem történt?!

- Nem hasonlíthatod össze a kettőt. Te kényszerből öltél, Natasha, nem voltál abban a helyzetben, hogy kijuss abból a pokolból. Ez a szörnyeteg mosolyogva tette tönkre fél New Yorkot, mit sem törődve azzal, hogy hány ember hal meg közben. Nem is beszélve arról, amire engem kényszerített…

Natasha nagyot nyelt. Minden bizonnyal nagyon megválogatta a szavait.

- Én kijutottam a pokolból. Lokinak esélye sincs erre, amíg csak a rosszat akarjuk látni benne.

Clint egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát. Arca az áruló barátjában való csalódását tükrözte. Szétnézett a csapattársain, akik egytől egyig az ő reakciójára vártak. – Ha egy pszichopata lelkét akarjátok ápolgatni, hát legyen! Én nem asszisztálok ehhez az undorító bájolgáshoz, amit mellette műveltek – azzal sarkon fordult és kirontott a szobából.

Valamennyien kitágult szemekkel néztek az ügynök után, aki mögött a liftajtó tompa puffanással csukódott be. Loki csak ekkor mert közbeszólni.

- Muffint valaki?

- Testvér, ne bagatelizáld el a dolgot!- morrant fel Thor.

- Nem bagatelizálom el - győzködte Loki. - Mégis mit kellene tennem? Hiszen pont ez az, semmit sem tehetek. Emiatt - emelte fel a két csuklóját az asztal alól. A két kezén ekkor megcsillant két arany pánt, amik szorosan a bőrére tapadtak, körbefogva a csontos végtagokat.

- Az meg mi? - kíváncsoskodott Tony.

- Az a Mindenek Atyja biztosítéka affelől, hogy Loki nem tehet kárt Midgarban - magyarázta készségesen Thor.

- Odin varázsereje van benne, és meggátol abban, hogy bármiféle mágiát alkalmazzak - nézett a milliárdosra komoly tekintettel Loki.

- Egy kis karperec? Mégis honnan tudjuk, hogy egyáltalán működik? Lehet, hogy éppen most is egy illúziót látunk - kételkedett Bruce.

- Ez nem átverés. A megkötő mágia valódi - szögezte le Thor. - Tudom, mert láttam, amikor apánk a varázslatot elvégezte. És senki a Kilenc Világban nem tudja őket eltávolítani, csak az, aki feltette.

Egy percig néma csend telepedett a Bosszúállók főhadiszállására. Mindenki elgondolkodva meredt maga elé.

- Azért én ezt nem venném készpénznek. Tudva, hogy hányszor tévesztett már meg bennünket... -kezdte Bruce.

- Loki itt van már... nem is tudom? Egy hete? - nézett körbe kérdőn Tony. - Személy szerint eddig semmiféle varázslatot nem érzékeltem. Ha használni tudná az erejét, akkor nyilván már rég megtette volna. Valószínűleg nem is itt ülne most. De semmit nem tett, és feltételezem, nem is áll szándékában. És hogyha mégis valami baj történne, JARVIS azonnal jelezni fogja az anomáliát.

- Így van, Uram. Az érzékelőim a nap huszonnégy órájában megfigyelik Lokit, de eddig semmi gyanús nem történt az itt tartózkodása alatt - közölte a mesterséges intelligencia.

- A nap huszonnégy órájában? Mármint akkor is, amikor alszom? - hitetlenkedett Loki.

- Ne aggódj, JARVIS-nak nincs meghatalmazása, hogy bárkivel is megossza a felvételeket, kivéve persze ha valami olyanról van szó - legyintett Tony. - Addig pedig nyugodtan teheted, amit egy szupergonosz tenni szokott szabadidejében. Fejen állhatsz, arcpakolást tehetsz fel, recskázhatsz anélkül, hogy valaki rádnyitna... - Tony mondandójára egyhangú hurrogás volt a válasz, Natasha még meg is ütötte a karját a Monopoly játékszabályzatával, hogy érzékeltesse nemtetszését.

- A lényeg, - köszörülte meg a torkát Amerika Kapitány, majd szigorúan Lokira nézett. - hogy ha bármi olyanra készülsz, ami veszélyezteti a csapatot vagy bármelyik közös akciót, mi azonnal észre fogjuk venni, és biztos lehetsz benne, hogy azonnal reagálni is fogunk rá.

Lokit annyira nem hatotta meg a fenyegetés. Inkább visszaemelte tekintetét a milliárdosra.

- Ha már önkielgítésre vagyok szorítkozva, akkor inkább valaki vigyázó tekintete alatt tenném azt - kacsintott Tonyra, aki köpni-nyelni nem tudott a megjegyzés hallatán.

- Hát ennyit a közös társas estről - nyugtázta Natasha, és felállva a székből az ajtó felé vette az irányt.

- Kösz a borzalmas fantáziaképeket, Bádogember - verte vállba Thor a milliárdost, de szája sarka azért félmosolyra görbült.

- Hová mész, Natasha? Még el sem kezdtük nézni a Terminátort - kiáltotta a kémnő után Tony.

- Szerintem éppen elég lesz ennyi mára - hallatszott Rogers ellenkezést nem tűrő hangja. - Kezdésnek nem rossz. - nézett Lokira, majd egy fejbólintás után ő is Natasha után ment.

- Tony, befejezted már a projektet, amin dolgozol? Szeretném megnézni - fordult bizalmaskodva Bruce Tony felé.

- Nem teljesen. Még nem működik tökéletesen. De azért megnézheted - ajánlotta fel Stark. - Menj előre, én még maradok.

Bruce kérdőn nézett barátjára, de nem ellenkezett, ő is távozott a szobából, még egyszer visszanézve, még mielőtt illedelmesen betette volna maga mögött az ajtót. Mikor már csak hárman maradtak, Thor Tonyhoz fordult.

- Köszönöm, Tony Stark, hogy kiálltál a testvérem mellett a társaink előtt. Nem sokan tették volna ezt a helyedben - Lokinak mellette fanyar grimaszra torzult az arca.

- Semmiség, Thor. Ez az őszinte véleményem, és bárki más érdekében megtettem volna - mondta Tony zavartan.

- Hát akkor... - nézett kérdőn testvérére Thor, majd vonakodva felállt az asztaltól, és távozott. Utoljára még jó éjszakát kívánt Lokiéknak, de már nem igazán figyelt rá egyikőjük sem.

- Stark...

- Figyelj... - kezdte Tony egyszerre Lokival, majd kitágult szemekkel nézett a másikra. - Mondd előbb te.

- Stark - nyelt egyet az istenség. - Hálás vagyok azért, hogy bízol bennem, de nem igazán tudom mire vélni ezt a viselkedést. Most vagy az van, hogy nagyon bele akarsz férkőzni az alsóneműmbe, vagy valami mögöttes szándékod van. És ha az utolsó áll fenn, jobb, ha elmondod, még mielőtt én jövök rá, hogy mi az.

- Nem, mármint nincs semmi mögöttes szándék - gagyogott Tony. - Csak az van, hogy... Figyelj, konkrétan együtt élünk már napok óta, és semmi olyan nem történt, azaz hogy... nem tettél semmit, azt hiszem, jó indokkal. Tudod, gondolkoztam, és ez már korábban is felmerült, de nem mondtam senkinek. Azt hiszem, tudom, hogy miért viselkedsz úgy, ahogy.

Loki erre felkapta a fejét.

- És miért?

- Mert... nem vagy rossz - Loki egyik szemöldöke a magasba szaladt és várakozva nézett Tonyra. - Hát mondjuk ez így lehet nem teljesen igaz. Talán gonosz vagy, de nem a mi ellenségünk. Nekünk valaki mással kell szembenéznünk, valaki más áll mindezek mögött. Azt hiszem.

- Mégis miből gondolod mindezt? - kérdezte lassan Loki.

- Hát az utóbbi időben tanulmányoztuk a jogart, amivel Clintet és a többieket irányítottad. Nagyon érdekes jeleket bocsát ki, az energiaszintje eléri a Tesseractét, ezért is kezdtünk el felfigyelni rá Bruceszal. Az energiája olyan hatalmas, hogy nem is kell hozzáérnünk ahhoz, hogy műszeresen kimutatható hatással legyen ránk, elég, ha csak egy légtérben vagyunk vele. Mikor az egész csapat a közelében volt, nagyon rövid idő alatt hajba kaptunk, majdnem tettekig fajult a vita, és ez nem lehet véletlen - Tony tekintete egy pillanatig a semmibe révedt, majd újra felvéve a beszélgetés fonalát folytatta. - Te viszont szinte az egész támadás alatt a kezedben tartottad. Igaz, hogy ezzel befolyásoltad a többieket, viszont egyre valószínűbbnek tartom, hogy mindeközben te is a befolyása alatt álltál.

- Szép elmélet - szólalt meg végül Loki. - Talán alábecsültem a midgardiak képességeit...

- Szóval igazam van?

- Talán.

Tony szeme felcsillant az izgatottságtól. Szóval mégsem őrült meg teljesen. Maga sem értette eddig, hogy miért akarja enyhíteni az elméletével Loki bűneinek súlyát, de talán a Csínytevő Isten segítségével végül összeállhat a kép. Ez megváltoztathatja az emberiség világról alkotott képét, hiszen sokkal nagyobb veszély fenyegeti a bolygót, mint egy Chitauri hadsereg.

- De hiszen akkor már most elkéstünk a felkészüléssel, hogy megelőzzük a nagyobb bajt - dőlt előre a székében Tony.

- Nem feltétlenül - gondolkozott el Loki. - Talán itt az ideje, hogy a Bosszúállók csapata egy másik asgardival bővüljön.

- Nem - rázta a fejét Tony. - Ugye nem arra gondolsz, amire gondolok, hogy gondolsz?

- Attól félek, de. Thor ki fog kelni a bőréből, ha megtudja, hogy én is a csapat tagja akarok lenni - és az isten vigyora olyan széles volt, hogy szája szinte a füléig ért. 'Végre valami káoszkeltés! Talán mégsem lesz felesleges időpocsékolás a Midgardon töltött idő', gondolta.