Deidara arra ébredt, hogy Tobi a kezén lévő szájjal szórakozik. Ujját végig húzta az ajkon amire az ki nyújtotta a nyelvét aminek a hegyére tette ujját. A fiatal el mosolyodott és csak résnyire volt nyitva szeme így Tobi nem vette észre. Lassan hajolt a kéz felé amikor össze ért ajka a fiatal kezén lévővel ki pattant a szeme. A száj nem tétovázott vadul vonaglott Obito szájába. Látszólag a férfi elégé élvezte.

-TE MI AZ ISTENT CSINÁLSZ!? -Rántotta el a kezét vörös fejel.

-Én...-Tobi szintén vörös fejel zavarba jött.

-Ez nagyon bizarr volt! -Fogta kezét.

-Sajnálom...csak tudod olyan csábitó volt...szóval úgy gondoltam, hogy meg nézem milyen lehet.

-Ez olyan mintha engem smárolnál le! Ugyan úgy érzek vele!

-Komolyan?

-Igen!

-Ez tök izgi! -Perverz mosoly ült ki arcára. -Ma délután folytathatnánk a korrepetálást! -Rá mosolygott. -Lassan készüljünk! -Fel öltözve le mentek de a portán ki szálltak ki nyitotta az ajtót és ki hajolt rajta.

-Szép jó reggelt jó uram! Délután Deidara jön át úgy hogy nyugodtan engedje be!

-Rendben uram. Legyen szép napjuk! -Intett a bácsi. -Vissza szálltak a liftbe majd tovább mentek a garázsba. Ki rakta Deit a kolesznél majd miután végig ment a nap el kezdett el rakni pár cuccot.

-Ma hová mész? -Nézett rá Sasori.

-Tobihoz.

-Már megint?

-Borzalmasan rossz a matekom. Úgy hogy Tobi segít benne. De mivel messze lakik így vagy ott alszok vagy nem tudunk haladni. -Tette el a laptopját.

-És mi van a pénzzel?

-Már mondtam ki fizette nekem azért cserébe, hogy jeles leszek Matekból.

-Szerintem azért vigyáz vele! -Sóhajtott Sasori. -Nem tudom mi érdeke lenne abból, hogy ennyi pénzt áldoz rád.

-Mint te is tudod neki ez nem összeg.

-Nekem ez akkor is bűzlik.

-A lényeg, hogy már nem kell dugnom senkivel. -Vette fel a táskáját Dei. Tudta, hogy Sasorinak igaza van de nagyon is élvezte a férfi társaságát. -Nem lesz bajom. Aranyos vagy, hogy így aggódsz értem de nem kell. Azért elég idős vagyok. A pénzt már nem tudja vissza venni szóval ha nagyon gáz lesz a dolog max le lépek és nem beszélek vele.

-Ahogy érzed! -Vette elő egyik bábját és bütykölni kezdte. -Vigyáz magadra.

-Rendben. Jó éjt előre is. -Vette fel a táskáját és el indult. Egész hamar oda ért. -Jó estét George.

-Estét Deidara! -Már nyílt is az ajtó. Volt egy kártya kulcsa a szobához de nem akart bunkó lenni így kopogott. De semmi. Végül csak használta a kulcsot. A lakásba teljesen sötét volt.

-Tobi? -Fel kapcsolt pár villanyt. „Hol lehet?" Rá nézett az órára. Nem érkezett hamar. Át járta a lakást de sehol. Úgy döntött ha már így alakult le zuhanyik hátha addig meg érkezik a férfi. Jól el szórakozott a zuhany modernitása miatt. A zuhany kabin fényét, színét állítgatta az éríntő panelen. Jóval tovább zuhanyozott emiatt de mire végzett még mindig nem jött meg. Be sétált a hálóba és fel vette a férfi egyik pólóját. Majd meg látta a tegnapi pizsijét az ágyon. Fel vette és bele nyomta az arcát. Tobi illata volt. Rá dőlt hassal az ágyra továbbra is dörgölte arcát. Egy 20 percig ezt csinálta majd a póló társaságába ki sétált a konyhába és be kapcsolta laptopját. El kezdte nézegetni az emailjeit. „Hmm újabb modell meló." Ki nyitotta a hűtő ajtót elő vett egy sört és ki bontotta majd pedig rá gyújtott. Vissza írt a férfinak, hogy majd meg beszélik holnap a részleteket. Oda sétált az ablakhoz, rá tette egyik tenyerét majd az üvegre fújta a füstött. „Hol vagy már Tobi..." Sóhajtott. Miután meg itta a sört a pulton hagyta az üres dobozt a hamutálba pedig az el szívott szál maradványait. Le kapcsolta a villanyt majd be sétált a pólót szorongatva a hálóba. Be kapcsolta a TV-t és az egyik csatornán meg állapodott. Lassan el nyomta az álom. Hajnalba ki nyílt a be járati ajtó és 1 db villanyt kapcsolt fel.

-Hülye tárgyalás. -Morogta halkan. Meg torpant a sörös doboz láttán. -Hogy? -A cigi maradványt is meg pillantotta. Pásztázni kezdte a lakást majd meg látta a táskát a kanapén és a halvány fényeket amik a háló be hajtott ajtaján szöktek ki. Ki dobta a szemetet a hamu tartott is ki ürítette. Lassan és csendben be nyitott a hálóba. Deidara az ágyon aludt Tobi pólójába és pizsamáját ölelte ami az arcába volt nyomódva. Obito arcára mosoly kúszott. „Egész délután itt maradt és engem várt. Szegény fiú." Nagyot sóhajtott. Oda lépett le hajolt és homlokon csókolta.

-Ne haragudj. Suttogta. Egy zuhany után ő is be mászott Dei mellé aki ébredezni kezdett.

-Uhm...Tobi? -Kérdezte nagyon kómásan.

-Igen itt vagyok. Ne kellj fel. -Húzta magához. -Sajnálom nagyon el húzódott a meg beszélés.

-Holnap után megint lesz fotózásom. -Motyogta.

-Rendben. -Simogatta arcát.

-Haragszom rád! -Fordult felé és át ölelte a nyakát.

-Meg értem teljesen jogos. Nem kaptad meg az SMSt? -Dei meg rázta a fejét. Tobi nem nyomot rá a küldésre így nem jutott el az üzi. -Holnap én hozlak el rendben?

-Még jó, hogy. -Mondta el halkuló hanggal és már aludt is. Tobit eléggé bántotta a dolog így másnap meg jelent Dei utolsó óráján.

-El nézést a zavarásért el rabolhatom Deidara senpait az óráról? -Nyújtotta át az igazgatói engedélyt a tanárnak.

-Rendben. Deidara mehetsz. -A fiú össze pakolt majd ki is ment.

-Baj van?

-Dehogy is! -Kuncogott Tobi. -Nagyon sajnálom a tegnapit Deidara senpai.

-Túl tettem magam rajta. -Mosolygott.

-Sziasztok. -Állt velük szembe Hidan.

-Helóka.

-Szép napod Hidan. Neked nincs órád? -Kérdezte Tobi.

-Nem már nincs. De ha jól tudom Deinek még van.

-Az igazgató adott engedélyt, hogy el vihessem magán ügy miatt. Úgy hogy sajnálom de nem érünk rá.-Rá tette kezét a szőke derekára és finoman tolta tovább. Aki csak engedelmesen követte a kéz utasításait. Hidan viszont nem hagyta annyiba ment utánuk sutyiba. Ki nyitotta a fiúnak a kocsi ajtót majd ő is be szállt. A fehér hajú nem hitt a szemének.

-Úgy terveztem, hogy majd faszán el viszlek egy wellness hétvégére, de holnap suli, bár az kisebb gond.

-Már mint?

-Simán szerzek igazolást. -Vont vállat.

-Hogy?

-Rémlik, hogy Uchiha Madara az igazgató?

-Persze hogy rémlik.

-Engem Uchiha Obitonak hívnak az is tiszta?

-Ez most valami be csapos csel lesz? -Gyanúsan nézte a férfit.

-Nem te idióta. Rokonok vagyunk. Sőt engem különösen szeret. Ma is mondtam neki létszi írj már egy igazolást Deidarának utolsó órára.

-Nem kérdezte meg miért?

-De. El is mondtam neki.

-Tessék!?

-Mondtam neki hogy tegnap át jöttél korepetálásra és a lakásom előtt vártál rám órákat. Én meg csak hajnalba értem haza amikor te már be aludtál az ajtó előtt ülve. Persze nem hülye szóval csak annyit kérdezett, hogy dugtunk-e? -Dei majdnem ki köpte a kolát amit az előbb kortyolt.

-Hogy, dugtunk!? -El kerekedett szemekkel nézet a férfire.

-Nyugi! Mondtam neki, hogy sajnos még nem.

-MI!?

-Mi?

-Mi a nagyobb gond a sulin felül. -Inkább terelte a témát.

-A fotózás.

-Ohh tényleg majd fel kell hívnom az ügynököm. -Vette elő a telefonját.-Nem zavar?

-Csak tessék.

-Szia nah mesélj nekem erről a modell melóról. -Dei szeme fel csillant. -Azt mondod egy nagy újság!? Látták a sulis újságba? Hűű...el sem hiszem! -Lelkesedett fel de hamar el fogyott az öröm. -Hogy mi a neve...-Hátra vágta magát az ülésbe és le csúszott. -Ez most egy szar vicc ugye? Oké hogy nagy lehetőség de mégis milyen!? Ma nem hiszem, hogy össze tudunk futni miatta. Tartsd. Tobi nagy baj lenne ha be ugranánk egy kávézóba beszélni egy órát a holnapi melóról.

-Persze hogy nem. Nyugodtan. -Mosolyodott el. -Melyik kávézó?

-Melyik kávézó? 15perc múlva a konoha presszóba. Oksi szia.

-Konoha presszó. -Gúnyos mosoly szökött szája szélére.

-Nem mindenki csilliárdos. -Tobi fel emelte 2 kezét.

-Tudom, tudom. -A fickó már benn ült a kávézóba mikor Obito a szó szoros értelmébe egy 360 fordulattal be farolt a járda szélére.

-Nocsak valami puccos fazon. -Még a kanalat is el ejtette mikor meg látta Deit ki szállni a kocsiból.