Fel nézett a férfira.
-Tobi én...-Kissé el pirult.
-Igen?
-S..semmi... fáradt vagyok. -Egy erőltetett mosollyal sétált el a hálóba. Az idősebb fel sóhajtott és követte. Be feküdtek az ágyba és szembe fordultak egymásal.
-Tobi...érzel irántam valamit?
-Mármint?
-Hát...-El pirult. -Szerelmes vagy belém? -Húzta a takarót a fejére. Obito meg lepődött.
-Miért kérdezel ilyet?
-Mert kíváncsi vagyok...
-Dei. -Mosolyodott el a férfi. -A szerelem egy elég össze tett dolog. Egy biztos. Nagyon kedvelek és szerintem vonzó is vagy. De most aludj mert már elég késő van. -Ásított Obito. A szőke hajú el pirulva fordult el és nyomta el az álom. Másnap reggel Deit egy selyem köntös várta az ágy szélére hajtva. Az ajtó résnyire marad nyitva amint kellemes illatok jöttek be. A fiatal fel vette a köntöst és fáradtan ki vánszorgott. Tobi már fent volt és mosogatott. Az asztalon csak 1 tányér hevert egy csomó palacsintával.
-Jó reggelt kis herceg. -Vigyorgott rá a férfi aki már fel volt öltözve. -Ma van egy kis dolgom de csak pár óra. -Puszilta arcon.
-Ne már...-Dörzsölte szemeit.
-De ha 1x muszáj? -Kapta fel kabátját. -Nagyon sietek. -Ment el. Dei reggeli után meg zuhanyozott. Fel nyitotta a laptopját és böngészett a neten. Be ment Tobi irodájába és el kezdett turkálni. Kezébe akadt a szent Grál. -Ez...oooo igen! -A meg oldó kulcs volt a következő dolgozathoz. Egyből le fotózta majd vissza pakolt. Végül meg találta a sticky note-ot amit kereset. Vissza ült majd el kezdte össze írogatni a melókat. Majd össze pakolt és le lépett.
-Hééé Sasoriii!
-Mi van?
-Meg vannak a megoldó kulcsók matekból!
-Nem izgat. -Folytatta az olvasást.
-Uhm...hogy mi!?
-Én veled ellentétbe nem vagyok belőle sík hülye.
-De nem vetsz rá egy pillantást se? -Csápolt telójával. A vörös meg rázta a fejét.
-Hidan szerintem ölne érte.
-Nah még mit nem! -Rakta karba a kezét Dei.
-És le cumtad érte?
-Nem dehogy is! Nem volt otthon én meg véletlen rá akadtam. -Idő közben Tobi is haza ért és realizálta, hogy Dei nincs otthon.
-Le lépett? -Elő vette telefonját és csörgetni kezdte.
-Hálo?
-Te hol vagy?
-A koliba. Múltkor nagyon későn jöttél úgy hogy arra gondoltam inkább el jövők.
-Ok. -Ki nyomta Tobi és ledobta a kanapéra. Úgy fel húzta magát, hogy a neki vásárolt ételt is kukásította.
El jött a doga ki osztása amit Dei végig puskázott. A fiú izgatottan ült a padba. Le tette elé Tobi majd a füléhez hajolt.
-Legközelebb ha a megoldó kulcsot le nyúlod legalább a pont számokat ne írd rá a lapra. Idióta. -Fel egyenesedett és tovább ment. Mindenki kuncogni kezdett. A szőke dolgozata egyes lett.
-Ne már...-Sóhajtott fel. -Óra után már csak ő maradt a terembe és a tanár. -Tobi ne haragudj. -Sétált oda hozzá.
-Legalább ki derült, hogy csak a pénz és a megoldó kulcs miatt élvezhettem a társaságod...-Vette fel könyveit és vállával félre lökte Deidarát.
-Ez nem igaz! -Ment utána. -A megoldó kulcsot is csak véletlen találtam meg. Azt a kis sárga szart kerestem.
- Jah aztán hirtelen el kellett húznod ne nevettess. -Ment be a tanáriba. Suli után Dei el ment Tobi házához és kopogni kezdett. -Nem vagyok rád kíváncsi.
-Ne csináld már ezt...
-Menny haza!
-Legalább hagy magyarázzam meg.
-Nem érdekel.
-Hát ok! – Dei le ült az ajtó elé hátátt neki nyomva annak. Este fele ki nyílt a lift és pár ismert Uchiha lépett ki belőle. Ugyan úgy ahogy ők is le fagyott. Persze egyből lábra ugrott kicsit ugyan meg szédült a le esett cukra miatt de sikerült meg állnia.
-Jó estét hajolt meg.
-Szia Deidara. Mi járatban? -Nézett rá Madara.
-Áhh semmi. Elég bonyolult menjenek csak. -Állt odébb be kopogtak és be is mentek kivéve Madarát.
-Te nem jössz?
-Nem dehogy. Obito nem akar be engedni szóval így jártam. -Vont vállat. Tobi ki dugta a fejét.
-Nem meg mondtam, hogy húz haza? -Morgott rá.
-Mondtam, hogy nem. -Mosolygott. Madara is be sétált Obi pedig be vágta az ajtót. Dei vissza ült de most az ajtó mellé ha esetleg valaki ki akarna jönni ki tudjon. A fiatal hasa hatalmasokat korgott mivel órák óta egy falatot se evett. Olyan hajnal környékén újból nyílt az ajtó. Deidara az ajtó melletti sarokban aludt a táskáját ölelve. Ki sétáltak a férfiak. Madara le guggolt.
-Hé Deidara. Gyere kelj fel haza doblak.
-F-fen vagyok. Uhm...-Mikor fel fogta mit mondott a férfi kómás fejjel válaszolt. -Köszönöm nem.
-Hát jó. -Állt fel. -Jó éjt.
-Önnek is. -Intett. Tobi pár perc múlva ki jött az ajtón egy zacskó szemétel. A szemét le dobóhoz ment le küldte azt majd meg látta a fiút. Sóhajtott egyet.
-Menny haza. -Sétált be a lakásába. Másnap reggel Dei remegve ült a hideg folyóson. Már elég sápadt volt az evés hiány miatt. Obito el ment de a fiatal annyira ki merült volt, hogy nem kelt rá fel. Dél körül egyre jobban szédült. „Egyszer úgy is meg törik..." Ismét el telt egy teljes nap. Dei csak ott feküdt a falnak dőlve. A vércukor szintje le zuhant így el vesztette az eszméletétt. Obito egy tárgyalásból ért haza.
-Egész nap itt voltál!? Normális vagy? Takarodj haza! -Ismét be csapta az ajtót. Másnap reggel Dei táskája a fiú mellett hevert ő pedig el volt nyúlva a földön. Bőre elég fehér, ajkai fel repedtek a ki száradástól.
-Dei? -Oda guggolt mellé. -Hé...-Meg rángatta. -Bassza meg! -A fiú a kórházba ébredt fel.
-Nagyon le esett a vér cukra és eléggé ki van száradva. Ezen kívül még meg is fázott. Úgy hogy elég rosszul van. -Ismertette Obitoval a fiatal állapotátt.
-De túl éli?
-Kap táp oldatott és vizet folyamatosan. De nagyon le van gyengülve nem tudjuk így át vészeli-e a meg fázást.
-Ne szórakozzanak velem. -Elő vette a telefonját fél óra múlva meg jelent Orochimaru.
-Nevetséges...-Morgott a férfi. -Félre majd én meg vizsgálom. Csupa amatőr...
-Orochi? -Nyöszörgött Dei.
-Ébren van. Nagyszerű. Kabuto kösd rá az infúzióra ezt. -Nyomot egy kis fiolát a férfi kezébe.
-Igen mester.
-Nem lesz bajod. -Simított végig az arcán Orochi.
-Ne érj hozzá. -Lépett a férfi mögé Obito. -Nem ezért vagy itt.