22. fejezet: A megbízás

Karácsony reggelén már szokás szerint Pitonnál voltak Freyék, és az ajándékbontás is a szokásos módon telt. Raven komolyan elgondolkozott rajta, hogy bátyja gyomrát valaki kicsi korában tágító bűbájjal megkezelte, ugyanis Fawn sem tudta megmondani, kitől örökölhette a végtelen habzsolhatnékot és a gyomorrontásra, illetve elhízásra való immúnisságot. A lány csak két tányérral evett, többet nem bírt, és el is ment az asztaltól, mert a fénysebességgel lapátoló Severusra rá sem tudott nézni, ő attól kapott gyomorrontást.

Miután mindenki megcsodálta az ajándékait, a fiú a nappali szőnyegén bemutatta karácsonyi előadását, ami tulajdonképpen csak ebben a pillanatban pattant ki a fejéből, és Ravennel, mint segéddel sikerült annyira megnevettetniük Fawnt, hogy ő a kanapé támlájára dőlve, hasát fogva hangosan hahotázott. Piton is elmosolyodott néhányszor, de Ravennek az volt az érzése, mintha ezeket a mosolyokat láthatatlan celluxok tartanák fent. Afelől persze nem volt kétsége, hogy ő is szórakozott valamennyire, csak hát ő ilyen típus volt.

Fawn születésnapján, amit szintén a Fonó sorban töltöttek, aztán újabb előadás következett, ezúttal Severus és Raven egy nagyon szövevényes történettel álltak elő. Ezen az estén, miután mindenki nyugovóra tért, Severus különös álmot látott: mégpedig hogy a Titkok Kamrájában fogva tartják Matyit, a Kecske Tóniéhoz hasonló tanácsadó családból származó jókora vízilovat.

- De Severus… tegyük fel, hogy igaz, de akkor mit csinálunk? – kérdezte Raven, miután bátyja a nappaliban körbe-körbe futkosva elmesélte neki nyugtalanító látomását. – A Titkok Kamrája a tanárok dolga, nekünk fogalmunk sincs, hol van… ők majd megtalálják, és kiszabadítják. De amúgy… most ezt nem azért mondom, de tavaly is álmodtál hasonlót Perselus bácsiról, és hát… nem lett belőle semmi…

- Jó, de mi van, ha ez most igaz? – idegeskedett Severus. – Meg kell mentenünk Matyit! Szólnunk kell Per bá'nak!

- Nem fogja elhinni – rázta a fejét Raven. – Ő biztos nem, bocsi, de szerintem eredménytelen lenne…

- Akkor megkeressük magunk! – emelte fel mutatóujját a fiú. Raven arca holtsápadt lett.

- Én el nem megyek a Titkok Kamrájába!

- Nem kell bemennünk, csak mondjuk… nyitva kell tartanunk addig, amíg Matyi ki nem tud jönni.

- És ha az a szörny is kijön?

- A szörny után kell nyitva tartanunk.

- Ez nem nyugtatott meg, Sev…

- Nyugalom! Máris van egy briliáns ötletem. Mi nem lehetünk veszélyben, ugyan nem vagyunk tisztavérűek, de mardekárosok vagyunk és anya varázslócsaládból származott. Mardekár utódja csak nem támad meg egy mardekárost! Ha már idekerültünk, egyértelmű, hogy nem véletlenül lettünk mardekárosok.

- Jó, jó, még ha így is van, nem tudjuk, hol a Kamra, így nem jutunk sehová… valószínűleg a tanárok sem tudják, mert akkor már tudnánk, hogy ők bezárták.

- Raven, nekünk kell a kezünkbe venni az irányítást! A tanárok nem fognak oda bemenni, csak bezárják. Ha az elkövető egy diák, akkor semmi akadálya, hogy mi is megtaláljuk, hacsak nem olyan helyen van, ami az utódnak fedi fel magát egyedül. De meg kell próbálnunk! Per bá'nak van egy csomó könyve, hátha azokban rábukkanunk valami…

Nem fejezte be a mondatot, mert ajtónyikorgást hallottak, és a hálószobákhoz vezető folyosóra benézve meg is látták Pitont szürke hálóköntösben.

- Itt is hallatszik, miről beszéltek – mondta. – Szálljatok le a Titkok Kamrájáról, nincs ott semmilyen víziló, ha van is, Dumbledore majd kiszedi. Hagyjátok a tanárokra az ügyet, most már tényleg elég legyen!

Azzal becsukta maga után az ajtót. Severus lebiggyesztette az alsó ajkát, Raven kissé bűnbánó arccal ránézett és megadóan megvonta a vállát.

A fiút sajnos egész nap nem hagyta nyugodni a Matyi-ügy, bármivel próbálkozott is Raven és Fawn kiugrasztani őt a hálószobából. Csak feküdt az ágyán, néha kiment enni, majd visszaballagott. Raven egyszer rá is ugrott háttal, mint kicsi korukban sokszor, de semmi reakció nem érkezett. Vacsora után Severus mélabús arccal fogat mosott és lefeküdt. Hamar elaludt, ezúttal azonban egy megnyugtató, és egyben izgalmas álom várta Kecske Tónival.

- Szia, Tóni – köszönt az állatnak most először kedvetlenül, mikor meglátta.

- Szervusz, Severus. Nos, ma azt hiszem, az álmodról kell beszélnünk…

- Matyi nem maradhat ott… - motyogta a fiú, és lefejelte az előtte lévő asztalt.

- Bizony nem is, mert nincs is ott – mondta Tóni. Severus felkapta a fejét.

- Hát te is azt mondod, mint Per bá'…?!

- Nyugalom, Severus, azt az álmot én küldtem neked.

- Hogyhogy? – döbbent meg a fiú. – Várj, te küldhetsz álmokat?

- Olykor-olykor igen. Nos, a családomnak van egy feladata egy talpraesett ember számára, és én rögtön tudtam, hogy téged kell erre megkérnünk, de ők is meg akartak bizonyosodni az elszántságodról, ezért küldtem egy álmot. Látva, hogy rögtön cselekedni akartál, még ha nagyon veszélyes helyre is kellett volna menned, mindenkit meggyőzött.

- Akkor… akkor nincs is Matyi?

- Van, de nem a Titkok Kamrájában. Ő egy másik ország tanácsadója, mi, kecskék tartozunk Nagy-Britanniához.

- Jaj, de megkönnyebbültem! – sóhajtott hatalmasat Severus. – Egy óriási kő esett le a szívemről! Küldd majd neki üdvözletemet. Akkor hát mi lesz a feladatom?

- Nos… ami azt illeti, a Közvetítőt ellopták.

Severusnak kikerekedtek a szemei.

- A plüsskecskét a kirakatból? – képedt el.

- Igen. Az a helyzet azonban, hogy nem tudjuk, hol van és ki vitte el, mert hát ami azt illeti, rigmusokban beszél. És túlságosan választékos szókincse sincs. Így fontos, hogy a meglévő információk alapján minél hamarabb előkerítsd. Szerencsére nem hangzik annyira bonyolultnak, az egyértelműen kivehető belőle, hogy a helyszín a Roxfort. Mi viszont nem vagyunk olyan járatosak ott, mint te. Tiéd hát a feladat, hogy megmentsd és visszajuttasd a kirakatba.

- Hát persze, hogy visszajuttatom! – lelkesült fel Severus.

- Rendben. Amint visszamész a Roxfortba, elmondom neked, amit ő is mondott nekünk.

- Ravent is bevonhatom segítségként?

- Ha úgy gondolod, ez segítene, bárkit.

- Oké, én mindenféle küldetésre készen állok! – húzta ki magát Severus. A kecske bólintott, majd lassan elhomályosult, és a fiú felébredt.