25. fejezet: Severus kérdezősködik, a bűnös lelepleződik

Severusnak voltak igen különös dolgai, melyek abszolút nem illettek bele abba a képbe, hogy ő volt Piton orrát fennhordó unokaöccse. Vagy egyáltalán csak szimplán az unokaöccse. Tanácsadó kecskével álmodni… ez még a varázslók körében is igen hihetetlen, de hát vele alapvetően elég hihetetlen dolgok szoktak történni. Zambini is épp ehhez méltó magyarázattal állt elő.

- Tudod, nagyon régen egy baleset folytán egy kecske átjutott a mi világunkba, pedig ezt soha nem lenne szabad, ugyanis a visszajutás gyakorlatilag lehetetlen - kezdte. - Őt a nagyanyám találta meg, és együtt elkezdték kiötleni a tervet. Eszerint el kellett lopnunk a Közvetítőt, és ez azért lopás, mert mi nem tudunk vele kommunikálni, csakis a Kecskecsalád tagjai. Így nem adhattuk tudtára a szándékunkat. Nagyanyám mozgássérült és egyedül él, nem tudott volna elmenni a Közvetítőért, ráadásul elég messze is lakik tőlünk, és a téli szünet alatt egyéb problémák merültek fel, szóval nem vihettem el hozzá. Úgy döntöttünk, a Roxfortban biztonságosabb tartani, mint postán elküldeni, amíg tavaszi szünetben el nem vihetem neki. Ezért történt mindez. Ha a kecskéd felveszi veled a kapcsolatot, mondd el ezt neki.

Severus akkorát sóhajtott, hogy Zambini majdnem elsodródott az erejétől.

- Hajj, de megkönnyebbültem! Hát, Kecske Tóni mostanában nem jön, de megpróbálom… elvégre már megvan a megoldás. De ha a Közvetítő tudta, hogy hol van, akkor miért nem tudta azt, hogy miért?

- Mint már mondtam, mi, emberek nem tudunk vele kommunikálni. Majd Kecske Timi elmagyarázza neki, ha a közelében lesz.

- Á, értem. Köszönöm szépen! Nagyon megkönnyebbültem.

- Akkor én megyek is. A Közvetítővel majd mi foglalkozunk, te nyugtasd meg a kecskédet – köszönt el Zambini, és otthagyta Severust. A fiú is sietett vissza a klubhelyiségbe, hogy elújságolja a lányoknak a hírt.

Severus, bár mindent kipróbált ennek érdekében, amit csak tudott, de Kecske Tóni nem bukkant fel. Elérkezett a húsvéti szünet, úgy vélte, talán most, hogy Zambini intézkedhet, ez is megoldódik majd. A testvérek meglátogatták Fawnt. A nő mondta, mennyire aggódott minden reggel, hogy milyen levél fog érkezni, de most megnyugodott annak hallatán, hogy egyáltalán nincsenek már merényletek, és az áldozatok is hamarosan felkelnek.

Severus számítása szerencsére bejött, valóban előkerült végre Tóni a szünet utolsó napjára. A fiú ezek után szinte kicsattant az örömtől. Rögtön el is mondhatta végre Tóninak, mi a helyzet (hosszas örömködés után, hiszen téli szünet óta nem is találkoztak), és Tóni is elmondta, hogy a Kecskecsaládot azért nem győzte meg az akciójának gyorsasága, hiszen mire rájött a megoldásra, majdnem két hónap telt el. Severusnak be kellett vallania, hogy ugyan a feladványok így visszanézve tényleg elég egyértelműek voltak, de Ravennel túlgondolták a dolgokat. Kecske Tóni ráhagyta, hiszen végül is minden megoldódott, és most ez volt a fontos. Visszatért hát minden a régi kerékvágásba - illetve így hitték egy ideig.

Scarlett mostanában mindig velük volt az iskolában, nagyon sokat beszélgettek. Együtt mentek a Griffendél-Hugrabug meccsre is, ami előtt Raven és Severus a lelátó felé igyekezve fogadtak, Raven a griffendélesekre, Severus a hugrabugosokra. A nyeremény persze ismét valamilyen édesség volt, amit meg fognak osztani, de ők azért szerettek fogadni ilyen módon. Mindhárman izgatottan várták a meccs kezdetét, hogy láthassák újra Harry Pottert játszani (Scarlett is nagyon tehetségesnek tartotta, ő egyébként nagy kviddicsrajongó volt), azonban McGalagony mindenki döbbenetére bejelentette: a mérkőzés elmarad.

- Azt hiszem, jobb lesz, ha nem szólunk mamának – mondta Raven a klubhelyiségben ülve Severusnak.

- De hát Per bá' is leszögezte: a mardekárosokat nem fogják bántani, nekünk nem kell aggódnunk.

- Nem azért, hanem mert úgysem csak miattunk aggódna, hanem mindenki másért is. Az biztos, hogy ez így már senki számára sem biztonságos… - sóhajtott Raven. – Ne írjunk mamának. Ha bezárják az iskolát, akkor már elmondhatjuk, de addig ne aggódjon feleslegesen.

- A te szüleid mit szólnak, Scarlett? - kérdezte Severus.

- Teljesen fel vannak háborodva. Nem féltenek, mert hát elméletileg nem vagyok veszélyben, de csak azért nem vittek még haza, mert bíznak a tanárokban. Bár én annyira nem… mármint, ha eddig nem lett meg a tettes… nem tudom.

Egyre melegebbre fordult az idő, viszont a diákok nem lettek jobbkedvűek, egyenesen rosszabb lett a hangulat, mióta Dumbledore elhagyta az iskolát. Az eddigi legrosszabb. Severus, Raven és Scarlett teljesen megrökönyödtek a hírtől. Továbbra sem aggódtak maguk miatt, sokkal inkább a többi mugli születésű miatt.
- Minden mardekáros azt mondja, jó, hogy Dumbledore elment - mondta Raven. - Főleg Malfoy. Az idegeimre megy. Az aranyvér megbolondítja a legtöbb embert, de akkor már inkább a Malfoy név, mert mégsem idióta minden aranyvérű szerencsére - nézett Scarlettre. A lány megvonta a vállát.
- Nekünk is vannak idióta rokonaink. De a család nagy része muglibarát, és régen is így volt. Ezért nem vagyunk benne abban a huszonnyolc családban, vagy tudom is én, mi az…

- Most már én is érzem, hogy nem a megfelelő emberekkel bántam kedvesen - csóválta a fejét Severus.
- Azzal nincs semmi baj, sőt, szerintem végeredményben eléggé össze tudtad zavarni vele Malfoyt – mosolyodott el Raven. – Vicces volt.

- Malfoy egy tuskó – morogta Scarlett. – Folyton az apját emlegeti, apám így, apám úgy, apám majd ellátja a bajotokat!

- Gyáva – folytatta Raven. – Önmagától nem lenne ilyen nagyszájú. Nem mondaná, hogy „bárcsak meghalnának a sárvérűek". Egy normális ember, még ha aranyvérű is, nem mond ilyet! A teljes család őrült. Malfoy azt hiszi, tényleg értékesebbé teszi őt az, hogy milyen családból származik.

- Igazad van.

Piton egyébként a két testvérrel ellentétben nagyon sokat áradozott mostanában Malfoyról, illetve nem egyszer említette meg, milyen kedves fiú – oka pedig az volt, hogy sokszor mondta, milyen jó tanár a professzor, és hogy bárcsak ő lenne az új igazgató.

- Az tényleg jó lenne – bólintott Severus. – És nyilvánvalóan Per bá' a legjobb tanár az iskolában!

- Köszönöm – bólintott Piton, ezúttal egy mosoly kíséretében. – De Dumbledore professzor biztosan hamar visszatér, így nem érdemes ebben gondolkozni.

- Szerintem nagyobb elismerés lenne, ha majd mikor Dumbledore lemond, ő választana ki téged utódjának, nem pedig a felügyelőbizottság egy ilyen helyzet miatt – szólt Raven. Piton erre nem mondott semmit, de a lány ezt egy sokatmondó hallgatásnak vélte.

A fennálló helyzettel kapcsolatban egyébként érezni lehetett a tanárok aggodalmát is, leszámítva egyvalakit – Lockhartot. Raven már egyik nap azon gondolkozott, beteget tettet és be sem megy órára. A tanár ugyanis meg volt győződve róla, hogy nincs veszély, hiszen Hagridot, az állítólagos tettest elvitték. Raven ugyan el tudott volna fogadni egy ilyen magyarázatot, mert nem ismerte a vadőrt, csak látásból, viszont úgy egyáltalán nem tűnt ártalmasnak, nem tudta elképzelni, hogy bárkit is bántana. Raven ugyan egy kicsit ijesztőnek, de nagyon is jóságosnak képzelte. Piton elmesélte, hogy őt régen kicsapták, így ez már számíthatott volna igazi bizonyítéknak is, de senkit nem tudott megnyugtatni, hiszen az általános feszültség egyáltalán nem múlt el az iskolában, sőt, még nőtt is. Lockhart professzor sugárzó jókedvétől pedig Raven úgy érezte, nem kicsi az esélye, hogy tényleg megbetegedhet, és egyik órán egyszer csak szivárványt fog hányni. Severus, aki ugyan húgával ellentétben szerette a tanárt, szintén úgy vélte, most nem helyénvaló ez a nagy vidámság, és ő sem volt olyan felhőtlen, mint szokott lenni – de azért megpróbálta jobb kedvre deríteni Ravent és Scarlettet az esténként a klubhelyiségben tartott előadásaival. Kecske Tóni is épp erre bátorította az álmaiban, ha már a fennálló helyzetért nem tehettek semmit.

Aztán amikor megérkezett a hír, hogy hamarosan megkezdődnek a vizsgák, egy kis időre kizökkentek ebből a letargikus állapotból, és nekiálltak közösen tanulni. Most már volt is mit írnia a két testvérnek Fawnnak, hiszen eddig mindig csak felnagyították az iskolában történt jó dolgokat, hogy úgy tűnjön, minden rendben megy, de nem érezték nagyon hihetőnek ezeket az írásokat. A vizsgák előtti héten az is kiderült, hogy felélesztik végre az áldozatokat, aminek az egész iskola (leszámítva jó néhány mardekárost) nagyon örült. Raven és Severus megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hogy végül ez is elérkezett. Ez a nap azonban csak pár óráig volt vidám ettől a hírtől, mert beárnyékolta egy másik, amikor megszólalt McGalagony hangja a falakból.

- Szerinted megint merénylet történt? – kérdezte aggódva Raven, mikor ő, bátyja és Scarlett a többi mardekárossal együtt visszatértek a klubhelyiségbe.

- Remélem, nem – rázta a fejét Severus. – Csak nem… hiszen óra volt. Mindenkinek órán kellett lennie.

Hamarosan aztán mindent megtudhattak Pitontól: hogy egy griffendéles lányt raboltak el, és hogy a Roxfort Expressz holnap reggel indul. A professzor még váltott pár szót hatszemközt Ravennel és Severusszal.

- Ti ne szálljatok fel a vonatra – mondta. – Én viszlek haza titeket holnap délután. Pakoljatok össze, majd reggel, amikor mindenki elhagyja a kastélyt, ti gyertek az én szobámba. Ott fogtok maradni, amíg mi nem indulhatunk, az ajtót rátok zárom.

A gyerekek bólintottak. Mikor Piton kiment a klubhelyiségből, Raven elcsukló hangon így szólt:

- Nem hiszem el… az a lány Ginny Weasley, az évfolyamtársam és ráadásul aranyvérű! Nem értem… hát mégsem az aranyvér a kulcs. Akkor már tényleg mindenki veszélyben van. Mi is lehettünk volna…

- De nem mi vagyunk – mondta Severus.

Mindenki összepakolt hát, aztán a testvérpár Scarlett-tel kiegészülve lent ült a klubhelyiségben egy sarokban, és amellett, hogy a helyzeten örvendező mardekárosokon szörnyülködtek, azon tanakodtak, vajon mi lesz mindezek után. De nem kellett sokáig így tenniük, mert a nap eseményeinek legváratlanabbika történt: megjelent egyszer csak Piton, és elmesélte, hogy a tettest elkapták, és lakomát rendeznek ennek megünneplésére.

- LAKOMA! – üvöltötte Severus, és rohant is, miközben a két lány még fel sem tudta fogni a professzor szavait.

Tényleg rendkívüli ünnepség volt, egészen napfelkeltéig tartott. A mardekárosok is viszonylag élvezték, bár többségüket nem kevésbé lombozta le, hogy a mugli születésűek feléledtek, Hagrid és Dumbledore visszatért és hogy a Griffendél elég nagy pontkülönbséggel megnyerte a házkupát. Az már osztatlan sikert aratott, hogy a vizsgák elmaradnak, és tulajdonképpen az is, hogy Lockhart jövőre nem fog a Roxfortban tanítani.

- Severus – mondta Raven az asztalnál –, csoda történt.

- Én bírtam – vont vállat a fiú. – Remélem, sikeresen megtalálja az emlékeit. Majd néha küldök neki levelet.

Ezt se Raven, se Scarlett nem értette.

A hátralévő időben nem voltak tehát megtartva a sötét varázslatok kivédése órák. Severus szabadideje nagy részében Draco Malfoy körül rohangált, mert a fiú feltűnően rossz hangulatban volt – a felvidítására tett próbálkozásoknak akkor lett vége, amikor Crak és Monstro egyszer csak Severus elé álltak mogorva képpel, és elkezdték követni. Úgyhogy minden másodéves fiú kapott Severustól egy halom csokit meg pár csokor virágot az ágyára, és a dolgot itt le is rendezték tulajdonképpen.

Elérkezett végül a hazaindulás napja is. Severus és Raven Scarlett-tel együtt utaztak, majd a peronon elbúcsúztak egymástól. Otthon a két testvér úgy határozott, elmesélik Fawnnak a történteket, amikről leveleikben nem esett említés, de inkább egy könnyített verziót adtak elő, nehogy túlságosan megrémítsék a nagymamájukat. Fawn azért rémüldözött rendesen, és úgy gondolta, ahogy azt várni lehetett, hogy a diákokat azonnal haza kellett volna engedni, nem megvárni a tanév végét.

- Legközelebb írjatok nekem mindenről! Semmit se hallgassatok el! – ölelgette meg szorosan unokáit.

Az otthon töltött első, igen kiadós alvás után másnap reggel Severus és Raven kiültek a kertbe.

- Nem semmi egy év volt – mondta a lány.

- Nem semmi – bólintott Severus. – Ez az egész Zambinivel…

- Én a Titkok Kamrájára gondoltam – forgatta a szemét Raven. – De az is benne van azért… álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen lesz az első évem. És nem tudom megmondani, várom-e a következőt.

- Még csak ez az első napja a szünetnek. Addigra biztos megjön a kedv – karolta át Severus Ravent.

Ezennel a végére értünk a 2. résznek, ismételten köszönöm, hogy elolvastad ezt az őrült sztorit! :D Írj hozzászólást, ha van kedved, és ha kedvet kaptál tovább olvasni a történetet, a 3. részt Zivatar és napfény: Severus Frey és a nagy tervek címen találod meg. A következő rész során Severus immár ötödévesként elindul a (többé-kevésbé felelősségteljes) felnőtté válás útján, de továbbra sem mulasztja el, hogy elkápráztasson mindenkit az őrültségeivel, akár pozitív, akár negatív értelemben - és természetesen Raven sem marad ki a néha már igen veszélyes kalandokból, amit a következő tanév ígér.