A napok teltek múltak Itachi állapota pedig csak romlott. Nem szedett semmilyen gyógyszert és nem evett, nem ivott.
-Meddig akarod ezt játszani?
-Ameddig bele nem halok...
-Jó...-Kisame le vágta a tányért a földre. -Akkor fel mondok. -Indult ki Itachi fel ült.
-Tessék?
-Én nem fogom végig nézni a duzzogásod amibe bele döglessz! -Emelte fel a hangját majd kifele menet be csapta az ajtót.
-Kisame! -Indult utána remegő lábakkal. A férfi már készült erre egy ideje így csak fel vette a táskáját és el indult. -Kisame! -Ragadta meg a férfi karját.
-Ne menj el...
-Hagy békén. Veled ellentétbe én szeretném ÉLNI az ÉLETEM! -Húzta el a kezét. -Vissza megyek vállalok egy másik melót és tovább lépek ezen. Lesz egy párom akivel talán 1x még gyerekem is lesz és ki élvezem azt az életet ami nekem jutott. Veled ellentétbe. Aki itt dagonyázik egy pipere házba egy valag pénzel és siránkozik! Röhejes vagy és amit csinálsz az egyenesen dühitő! Én a 0ból jutottam el oda ahová! Tudod hol éltem? A mocsokba! Naponta nem volt mit enni. Az öcsémet egy betegség vitte el! De ő az utolsó percekig küzdött és hitt abba, hogy meg gyógyul! Csak neki nem volt gyógyszer se semmi! -Kisame szemei könnyekkel teltek meg. -6 évesen a kezeim közt halt meg az 5 éves öcsém. -Viharzott ki és be csapta az ajtót.
-Kisa...-Esett térdre Itachi. -Ne hagy itt...-Pár hét telt el. Kisame Deidarával az oldalán sétált a piacon.
-Kisame nézd csak! -Bökte oldalba a szőke. Itachi egy toló székbe ült teljesen le volt fogyva és a falnál is fehérebb volt. Egy fiatal ápoló lány guggolt le elé.
-Egy vagy ezt szeretnéd? Naaaa? -Döntötte oldalra a fejét mosolyogva. Itachi nem mondott semmit. -Olyan unalmas vagy...biztos nem vagy néma? -További csend.
-Áhhh mindegy...-Állt fel a lány.
-Én azt a férfit ismerem. -Indult meg a cápa és Itachi elé állt. -Szia. -Dei meg húzta magát a cápa mögött.
-Kisame? Te vagy az?
-Ismeritek egymást? -Állt oda a lány.
-Igen. -Kisame rideg volt.
-Az úri ember kb 2 méter magas kék a bőre meg a haja. Olyan mint egy cápa és egy ember össze mixelve.
-Mit csinálsz?
-Jah olyan vak mint állat! 2centire nem lát el. Beszélni se tud túl jól.
-Itachi...-Guggolt le és szemeibe nézett. -Mit tettél magaddal? -Az Uchiha könnyei potyogni kezdtek.
-Kisame...-Kezeivel meg fogta a cápáét. -Én vissza vártalak...
-Én meg mondtam nem nézem végig ahogy ezt teszed magaddal.
-Hiányzol...
-Vissza megyek ha rendbe szeded magad. Meg egyeztünk? -Nyújtotta kezét a cápa.
-Meg ígéred?
-Egy hónap múlva újra találkozunk át megyek hozzád ha jobban leszel vissza megyek. Ígérem. -Itachi meg fogta a kezét. Majd 2 irányba indultak el.
-Ez volt az a srác akiről meséltél? -Fogta meg kezét a szőke.
-Igen ő volt az...
-Jó szar állapotba volt.
-Szegény fiú...-Sóhajtott fel. Deidara hozzá búj Kisahoz. Az utolsó pár napba úgy döntött Itachi, hogy még edzeni is el megy. A látása úgy ahogy vissza jött voltak még homályos pillanatai. Le ment a terembe kissé szégyenlős volt meg fél is attól, hogy a betegsége elő bújik. Mielőtt be lépett volna meg halott egy hangot.
-Hová lett a Shakem? -Kisame volt az.
-Ezt keresed? -Kuncogott a szőke kezébe az itallal.
-Hé! Add vissza! -Deidara bele ivott. -Hát jó akkor nincs más választásom! -Hajolt közel a fiatalhoz de ezt Itachi már nem bírta nézni. El bújt a fal mögé kapkodva a levegőt.
-Ki elől bujkálsz? -Hajolt oda Hida.
-Ízlik? -Kuncogott Dei.
-Ohhh...-Eset le Hidanak. -Gyere menjünk kocogni egyet jó? -Itachi a könnyivel küzdve el indult ki.
-HÉ Hida hová mész? -Állt az ajtóba Kakuzu.
-Csak levegőzni. -Nyúlt a nyakláncához ez volt a jelzés, hogy van valami oka ennek.
-Rendben. -Lépett vissza a férfi. Hidan el kezdett nyújtani.
-Már egy ideje együtt vannak...-Itachi is nyújtani kezdett.-Sokkalj jobban nézel ki.
-Kösz...-Lassan kocogni kezdtek.
-Jó ötlet az edzés?
-Nem tudom...remélem.
-Sajnálom.
-Én...nem értem...
-Mit?
-Szerinted csúnya vagyok?
-Nem. -Kissé ne pirult Hida.-Tudod ha nem lenne Kaku te már nem lennél szingli! -Kacsintott rá a férfire aki fülig pirult.
-K-komolyan? -Jött zavarba.
-Igen nagyon helyes fiú vagy. -Vigyorgott rá. -De nagyon szeretem Kakuzutt.
-Meg értem. -Itachi nem nézett előre igy neki ment egy férfinek. -Uhh bocsi...
-Te ne haragudj! -Mosolygott rá Pain. Itachi szíve meg dobbant. El pirulva nézett fel rá. A sok izgalom miatt ismét a szájához kapott.
-Bocsi! -Rohant félre és vért köhögött fel.
-Minden rendben? -Simogatta a hátátt.
-Szegény elég beteg. -Állt oda Hidan.
-Segítsek?
-Ez nem volt jó ötlet...-Törölgette meg száját.
-Ne haragudj a tolakodásért de te véletlen nem Itachi Uchiha vagy? -Az említett fiatal fel pillantott.
-Ismerjük egymást? -Pain meg rázta a fejét.
-Legalábbis te engem biztos nem. Én vagyok az Akatsuki al vezére. Én beszéltem apáddal. Sajnálom, hogy Kisame végül még se volt jó.
-Nem vele volt a baj hanem velem. Ő tökéletes volt csak össze vesztünk... -Szomorodott el Ita.
-Mennyünk vissza a terembe picit ülj le rendben? -Mosolygott rá Hidan.
-A terembe mentek? -Kérdezett rá Pain.
-Uhum.
-Akkor gyere! -A vörös könnyedén fel kapta a férfit. Itachi zavarba jőve de át karolta a nyakát. Gyorsan vissza értek. Pain egészen a terembe cipelte be és a terem pultjára tette fel. Ez is az akatsuki tulajdona volt.
-Szia Pain...-Mindenki meg lepődött a jeleneten ami le játszódott előttük.
-Mindenkinek szép reggelt. -Intett majd Itachi mellé támaszkodott. -Kérsz valamit? Van ilyen vitaminos víz.
-Az lehet jól esne.
-Ízesített vagy sima?
-Sima. -A férfi be ment a pult mögé majd ki vett egyet.
-Tessék. -Mosolygott rá. Az Uchiha rettenetesem zavarba volt.
-K...köszi...-Ivott bele a vízbe. Fel nézett és elég kényelmetlenül érezte magát mikor meg látta, hogy az egész bagázs őket nézi.