Kakuzu fel emelte a kezét és intett. Itachi is ezt tette majd szeme a cápára és a mellette álló szőkére vándorolt.
-Szia Itachi. -Mosolygott rá Kisame. -Nagyon jól nézel ki ahhoz képest ahogy múltkor voltál. -Sétált oda. Itachi keze remegni kezdett majd meg fogta a palackot és Kisame arcába küldte a tartalmát és még az üres palackot is hozzá vágta. -Uhm rosszat mondtam? -Egy hatalmas pofonnal zárta le a szó váltást Ita majd ki viharzott. -Ezt miért!?
-Mert van valakid. -Rakta karba a kezét Hidan.
-Bocs? -Emelte fel a kezeit.
-Utána megyek. -Indult ki Pain. -Szia. -Mosolygott a zokogó férfira.
-Bocsánat.
-Semmi baj. -Ölelte magához amitől Itachi szemei ki pattantak. Szép lassan ő is bele karolt a vörösbe és folytatta a sírást. Kezei rá markoltak a férfi hátára. -Jól van nincs semmi baj! -Egyik kezével simogatta a hátát. Pár perc múlva mikor Itachi már meg nyugodott Pain álla alá nyúlt és fel emelte arcát 1 ujjal. Egy bájos mosoly után rá tapadt ajkaira. Itachi annyira meg lepődött, hogy viszonozni se tudta. -B-bocsi el ragadtatam magam. -Az Uchiha válasz kép meg ragadta arcát és lábujjhegyre állva viszonozta. A fél csapat az ajtóban állt egymás hegyén hátán.
-Né má a vöri le kapta! -Suttogta Hida. Mikor el váltak egymás ajkától Itachi gyomrába erős fájdalom hasított.
-Uhhfff...-Guggolt le és össze görnyedt. Kisame félre tolva a többieket sietett oda. Mivel ma délután tervezett menni a fiúhoz így nála voltak a gyógyszerek.
-Hida add ide a rózsaszín tégejt a tatyomból! -A fehér nem késlekedett így is tett.
-Tessék.
-Itachi vedd be. -Nyomta a szájába a fiatal pedig egyből le is küldte.
-Ma fogytak el az Orochitól kapott bogyók. -Köhögött Ita.
-Hoztam ujjakat. Vissza mennyek hozzád? -Simogatta hátát.
-Ha szeretnél. -Szuszogott az Uchiha. Kisa rá nézett Painre.
-Tőlem mehetsz.-Emelte fel kezeit. Másnap reggel már Kisame keltette Itachit.
-Ma át ugrik Deidara. -Közölte a cápa.
-Az a szőke buzi ide nem teszi be a lábát! -Mordult fel Ita.
-Akkor délután én nem leszek. -Mosogatott a férfi. Pár napig ez így ment majd Kisame és Dei szét mentek de erről a fekete hajú nem tudott. Szomorkásan ült a hátsó kertbe ahová Kisa első nap ki vitte.
-Folyamatosan javul de...nem hiszem, hogy túl fogja élni...-Pakolta el a cuccait Orochimaru miközben ezt közölte a cápával.
-Biztos vagy benne?
-Nagyon beteg Kisame. Rettenetesen küzd a szervezete de...nem akarlak hiú álmokba kergetni. -Sóhajtott a férfi. -Majd jövők. -Ment el a férfi. Kisa fájó szível ki ült Itachi mellé és át ölelte.
-Uhm...ma át jön Pain... szóval a szöszid is jöhet.-Dünnyögte.
-Majd beszélnem kell vele.
-Baj van?
-Nem nincs.- Mosolygott rá. -Mennyünk be hideg van. Itachi Painel össze járogatott de nem mélyült el köztük a dolog. Kisaméval viszont egyre több helyre mentek el. Egyik nap mikor már szakadt a hó Itachi és Kisame haza fele tartottak este fele.
-Hogy vagy?
-Jól. – A fiatal meg állt a kerítés mellett ami védte a szírtett. Rá tette kezeit és a fehér tájba bámult. A cápa mellé állt. -Kisame.
-Igen?
-Meg fogok halni igaz?
-Uhm. Nem.
-Ne hazudj. -Az idős meg fogta és maga fejé fordította Itachit bele nézve mélyen a szemébe.
-Nem fogom hagyni! Rengeteget javult az állapotod! -Az Uchiha el mosolyodott.
-Semmi baj.
-NEM.FOGSZ.MEG. HALLNI! -Meg ragadta a fiú arcát le hajolt és lágyan össze nyomta ajkukat. Itachi szíve heves kalapálásba kezdett. A cápa lágyan rá harapott a fiú ajkára amiből egy kevés vér ki csordult. Neki nyomta a hátát a kerítésnek. Itachi át karolta a férfi nyakát. Nem ellenkezett hagyta a cápát irányítani. Majd hirtelen fel ült az ágyába. Kapkodta a levegőt. Maga mellé nézett ahol Pain aludt. Itachi bele túrt izzadt hajába majd ki vánszorgott a konyhába. Kisame ajtaja résnyire nyitva volt. Halk beszéd hallatszott ki a hang Deihez tartozott. Halvány undor jelent meg a férfi arcán majd engedett egy pohár vizet.
-Nem tudsz aludni? -Az Uchiha annyira meg ijedt a hangtól hogy kis híján el ejtette a poharat. Mellkasához kapva fordult meg.
-Ezt többet ne csináld! Kihez beszél Dei?
-Álmába néha szokott. -Kuncogott Kisame.
-És te mit csinálsz itt?
-Nem bírtam aludni én se. A vihar az oka. -Ahogy ezt ki mondta nagyot dörgött.
-Ki jössz velem?
-Hová szeretnél menni?
-Csak ide ki. -Ment ki a hátsó ajtón Ita. Kisame pedig követte. A teraszon állt meg ahol még volt tető. -Azt álmodtam, hogy szét mentél Deidarával és le kaptál engem a szakadó hóba a szirtnél...
-Milyen romantikus. -Mosolyodott el kissé szomorkásan.
-Az...fel ébredni elég szar volt...-Támaszkodott a korlátra.-Szereted?
-Ha nem szeretném nem lennék vele...-Támaszkodott Itachi mellé. A férfi ki állt az esőbe fel emelte fejét és be hunyt szemel nézett az ég felé.