Az elmúlt hetekbe Itachi majdnem fel gyógyult maximálisan. Haza fele mentek Kisánál kivételesen nem hozta magával Samehadát. Itachi felé egy kunai repült de a cápa kezét fel tartva abba ált bele. Egyből maga mögé lökte a fiatalt ki húzta kezéből a pengét majd le dobta a földre. 10db fej vadász állt velük szembe. A cápa hátra lökve Itachit formálta a kéz jeleket és magát és a 10 fej vadászt egy víz búra alá tette. Az Uchiha nem látott semmit csak buborékokat. Hosszú percek után a víz el kezdett vörösödni. Az egész búra vér vörös lett.

-KISAME! -Itachi rá tette 2 tenyerét a burára. Nagy levegőt vett és be próbálta dugni a fejét de vissza pattant róla. -KISAMEEEE! -Kezdte püfölni a burát majd hirtelen szét robbant. Véres víz borította be a fiatalt. Mindenhol testrészek és hús cafatok hevertek. Kisame testén volt pár vágás de nem voltak komolyabb sérülései. Nyitott szájal lélegzett fogai közül csorgott a vér. Kopoltyúi nagyra voltak nyitva. A férfi pupillái aprócskává szűkültek. 2 térdén állt kezei csak lógtak mellette tekintete mereven 1 pontra szegeződtek. Hatalmas levegőket vett. Itachi csak hátulról látta. Szét nézve kissé el szörnyedet de meg indult a cápa felé. -Kisa...-Mondta halkan. Ahogy hozzá ért a férfi vállához az egyből maga alá gyűrte és arcába hörgött. A fiatal arcára vér fröcsögött. Ő csak lágyan el mosolyodott. -Már vége! Nincs semmi baj! -Kezével végig simított a reszkető férfi arcán. Kicsit hátrébb csúszott, hogy fel tudjon ülni. Át ölelte a férfi nyakát. -Meg ölted őket... már nem tudnak bántani. Nyugodj meg! -Egyik kezét a férfi tarkójára vezette. Meg puszilta a férfi morgó ajkait így az ő szája is tiszta vér lett. Haját túrta így nyugtatva a férfit. Pár perc múlva Kisame félre hajolt és hányni kezdett főkép vér jött ki szájából de emberi maradványok is voltak köztük. A cápa szája hatalmasra nyílt. Teste remegett és tiszta verejték lett. Miután ki hányta magát az Uchiha mellé térdelt és át ölelte fejét. Kisame teste rángatózni kezdett mint amikor valaki csendbe sír. Bele markolt Itachi ruhájába.

-Sajnálom...-Mondta el haló hangon. -Most már tudod, hogy csak egy szörny vagyok...-Ita fel emelte a cápa könnyes arcát és bele mosolygott.

-Kisame számomra sose leszel egy szörny. Meg mentetted az életem. -Hüvelyk ujjaival simogatta arcát. Majd át karolta. Az idősebb úgy ölelte mintha az élete múlna rajta. Az Uchiha puszilgatta a másik fejét. -Gyere menjünk haza! -Húzta talpra a monstrum férfit.

-Van egy kis vized? -Oda nyomta kezébe a flakont. Kisa öblögetni kezdett vele. El akarta tüntetni szájából a vér ízét. -Tiszta vér vagy...-Nézte bűnbánóan a véres fiatalt.

-Csak egy picit. -Édes mosolya meg melengette a férfi szívét. Ismét magához szorította.

-Nagyon sajnálom!

-Már mondtam nincs mit. Csak mennyünk haza. -Indultak el egymásba karolva maguk mögött hagyva a vér fürdőt. Kisame szégyentől ázva sétált kis betege mellet aki kicsit köhögött.

-Jól vagy?

-Persze. -Meg állt és még jobban köhögött. -Kicsit sok volt az izgalom. -Mosolygott remélte nem tűnik fel a cápának a friss vér kezeibe. Kisa orra meg moccant.

-Megint vért köhögsz? -Nézte a kezeit.

-De sokkal kevesebb mint eddig. -Törölgette ruhájába. Kisame karba vette.

-Innentől én viszlek. -A fiatal hozzá bújt cipelője mellkasához. Csak hallgatta a bent kalapáló szívet. Miután haza értek és le mosakodtak Kisame szégyellve magát neki állt a vacsinak Itachi segítségével. Feltűnően csendben volt.

-Minden rendben? -Simogatta meg a férfi karját.

-P-persze.

-Ne hazudj.-Ölelte át hátulról a cápát.

-Csak nagyon szégyellem magam...nem bírom...-Le tette a kést és meg fordult el keseredve. -Nem akartam azt, hogy láss engem így...-Arcát tenyerébe temette. Majd le huppant a földre.

-Kisame...-Guggolt le mellé kezeit el húzta és át karolta a férfi fejét. -Nem tudsz olyat tenni amivel el tudj üldözni. Ha egy vérengző vadállat vagy aki néha el szabadul hát legyen. Te akkor is az én cápám leszel ha néha strandoló embereket falsz fel. -Érezte ahogy a férfi nagy tenyere be csúszik a felsője alá.

-Rossz hatással vagy rám. -Fejét a férfi nyakába tette.

-Miért?

-Nem tudom az illatod...-Szuszogott a nyakába. -Meg vadulok tőle. -Húzta az ölébe.

-Szeretem a durvulást. Szeretem ha harapnak! -Alsó lábszárát rá tette a férfi combjára és fel emelkedett. Szét nyitva felsőjét. A cápa végig simítót a hó fehér hason.

-Ha én meg haraplak az nagyon fájna...-Két kézzel rá fogott a férfi csípőjére. -Más a fogazatom mint az embereknek! -Nyalta meg a férfi hasát.

-Azt akarom, hogy meg harapj. -Kisame ijedten nézett fel az el pirult férfire.

-Itachi én...

-Shhh! -Túrt bele hajába. -Csak harapj meg.

-Biztos akarod?

-Igen...-Kisame lassan ki nyitotta a száját. Oldalához hajolt és el kezdte fogait bele mélyeszteni fiú oldalába. Nem kellet sok és már érezte is a vér izét szájába. Fel szuszant és el vált a fiú vérző testétől. Majd forró nyelvét végig vezette a harapás nyomon és mohon tisztította le a ki csorgó vért.

-Itachi...-Suttogta és rá tapadva szívni kezdte a sebet. -Nagyon édes a véred...-Az Uchiha hátra feszítette a férfi fejét hajánál fogva és rá tapadt a kissé véres ajkakra. A csókot égett szag zavarta meg.

-Basszus! -Pattant fel Itachi.

-Sziasztok! -Léptek be Hidanék majd le fagytak.

-Itachi...-Nézték a fiú oldalát amiből szivárgott a vér.

-TE MEG HARAPTAD ITÁT!? -Akadt ki Kakuzu.

-É...én kértem...-Pirult el az Uchiha.