Kakashi be vásárolt és neki állt főzni. Mire Minato oda ért már minden kész volt. A fiú egésznap főzött és készült.

-Jó estét sensei. -Hajolt meg.

-Jó estét Kakashi. Huuu nagyon jó illat van. -Le vette a cipőjét és nézelődött. -Kakashi.

-Igen? -Még rajta volt a fiún a kötény.

-Tobirama nincs itt?

-Uhm nincs miért?

-Egyedül vagy? -Lepődött meg Minato.

-Igen. Tobi csak néha jön át amikor rá ér.

-Akkor ki főzött? -Nézte a rogyásig lévő asztalt.

-Hát én...-Vette le a kötényt.

-Te!? Azt ott mind te csináltad? -Akadt ki.

-Igen kevés lett? Még akartam pár dolgot csinálni de el fogyott a pénzem. "

-Nem nem! Félre érted! Ez rengeteg. -Minato degeszre ette magát egyrészt mert nem akarta, hogy kárba vesszen az étel másrészt mert nagyon finom volt Kakashi főztje. -Ki tanított meg így főzni?

-Pár dologra apám a többire magamtól mivel muszáj volt...ha rendesen akartam enni.

-Sajnálom.

-Köszönöm...

-Tényleg azt mondtad, hogy 8 éves vagy. Nem hallottam még ennyire fiatal Geninről. -Mosolygott Minato.

-Azt mondták kivételesen tehetséges vagyok. Meg van Sharinganom.

-Uhm honnan?

-Apukámtól kaptam 4 éve. Nem rég ébresztettem fel. -Minato el hülve hallgatta.

-Hű...durva. -Rá könyökölt az asztalra és állát tenyerébe helyezte. -Úgy vettem észre nem kedveled Obitot.

-Annyira nem. Idegesítő...-Nézett oldalra.

-Muszáj lesz vele meg békélned. Hisz jövőre egy csapatba lesztek. -Sóhajtott Minato.

-Tudom. Menni fog. -Mosolyodott el.

-Nagyon köszönök mindent de most már indulok mert a feleségem még aggódni fog. Nah meg vihar lesz. -Kakashi rettenetesen el szomorodott.

-Vigyázzon haza fele...-Mikor az ajtóba állt Minato indulásra készen. Dörgött egyet az ég ami miatt Kakashi picit meg ugrott. Nem sok dologtól félt de a vihar azon kevés dolgok közé tartozott.

-Félsz a vihartól?

-N-nem...

-Biztos? -Kakashi nem akarta, hogy Minato gyengének hidje.

-Jólvan akkor jó éjt.

-Jó éjt. -Egy fél óra múlva durvább lett a vihar. Kakashi be bújt az asztal alá. Egy idő után úgy volt, hogy át megy a legközelebbi házba mert rettegett. Úgy futott ahogy csak bírt a szakadó esőbe. Meglepetésére Obi háza volt a legközelebb. El kezdte verni az ajtót teljesen el ázva. Madara nyitott ajtót kissé álmosan.

-Kakashi? -Meg lepve nézte a fiút.

-El nézést a késői zavarásért...-A háztól pár méterre be csapott egy villám ami miatt Kakashi Madara lábára csavarodott. Kis teste reszketett.

-Ez elég közel volt. -Nézett a távolba a férfi egy nagyobb szél lökés hunyorításra késztette. Haja lobogni kezdett így be csukta az ajtót. -Szóval mi járatba?

-A..a közelben edzetem...aztán el kezdett szakadni...

-Aha...-Madara nem hitt a fiúnak de elég ijedt volt ahhoz, hogy ne küldje el. Le guggolt hozzá. -Tiszta víz vagy. Gyere. -Az Uchiha fel kapta a fiút és a fürdőbe vitte alsóig vetkőztette de a maszkját nem vehette le róla. Mögé állt és el kezdte törölgetni.

-Obito biztos tud neked adni ruhát. Várj meg itt mindjárt jövők. -Sétált ki. Pár perc múlva pizsamával a kezébe tért vissza és Obival a nyomába. -Tessék itt van ki megyek amig át veszed. -A kíváncsiskodó kis fiút is ki tolta. Fel vette a ruhákat ki nyitotta az ajtót.

-Picit nagy. -Ahogy ezt ki mondta a nadrág a bokájáig le csúszott. Mind a három fiú rá nézett. A póló elég nagy volt ahhoz hogy ne lehessen látni a fiú alsóját. -Az alsó naci pont jó. -Nézett fel.

-Akkor a nacit vissza tesszük.

-Nagyon szépen köszönöm! -Mélyen hajolt meg.

-Igazán nincs mit. Reggelre biztosan meg szárad a ruhád. -Mosolygott rá Madara.-Obito kísérd be a szobádba aztán lassan aludjatok.

-Rendben.

-Előre is jó éjt a fiatal uraknak. -A férfi Kakashi vizes ruháival el sétált. Obito tekintette szép lassan a csapat társára vándorolt. Kint egy villanást lehetett látni majd jött egy hatalmas dörgés ami arra késztette a fiatalabbat, hogy hozzá bújjon az idősebbhez.

-Mit művelsz!?

-Nagyon félek...-Vallotta be.

-Mitől? A vihartól? -Mutatott az ablak fele.

-Uhum. -Kissé könnyes szemekkel kapaszkodott Obitoba. A fiatal Uchiha arra gondolt itt a megfelelő pillanat képletesen bele rúgni Kakashiba. Le nézett a fiatalra de nem volt szíve hozzá miután meg látta a rettegő szempárt rá szegeződni ruha ujját markolva.

-Gyere a szobám nincs messze. -Ez alkalommal mind a két fiú a korához mérten viselkedett. Végig erősen kapaszkodott az Uchihába míg el érték a fiú hálóját. Elég nagyvolt poszterek és képek díszítették a falakat. Újabb dörgés. Kakashi bele túrta fejét a másik mellkasába és rá markolt felsőjére.

-Nyugodtan csúfolj ki. Úgy is az a terved igaz? -Obito válasza csak egy ölelés volt.

-Semmi baj! Mindenki fél valamitől. Én majd meg védelek a vihartól! -Egyik kezével Kakashi fejét kezdte simogatni.

-Köszönöm szépen...

-Feküdjünk le. -Húzta az ágyába. Kakashi bele épült Obiba. Szerencsére egész hamar be aludt. Az Uchiha fel ébredt az este le nézett a mellkasán nehézkesen lélegző barátjára. Nagyon óvatosan le húzta maszkját egyből el öntötte a vöröség. „Milyen helyes..." A fehér hajú lélegzése normális lett. Végig simított a hó fehér arcon. „Talán meg tudjuk egymást kedvelni..." El mosolyodott és át karolta a fiút majd vissza aludt.