Másnap reggel Obito keltette Kakashit.

-Jó reggelt. -Vigyorgott az arcába.

-Túl közel van az arcunk! -Tolta el Obit.

-Gyere reggelizni!

-Reggelizni? -Ült fel.

-Apa csinált reggelit. -Bújt bele papucsába az Uchiha.

-Megyek. -Kakashi követte az idősebbet. Nem történt semmi izgalmas majd el jött a következő év. A megbeszélt helyen álltak mind a 3an. Kakashi és Obi elég messze voltak. Rin a 2 fiú közt ült.

-Ti is izgultok?

-Nem. -Válaszolt Kakashi.

-Picit. -Mosolygott a lányra Obito és le ült mellé.

-Kakashi nem ülsz ide? -Paskolta meg a padot Rin.

-Nem köszi.

-Hol van már? -Kezdte lóbálni lábát a lány.

-Rin mit gondolsz a fiatalabb srácokról? -Nézte sunyin Kakashit az Uchiha.

-Uhm ezt hogy érted? -Értetlenkedett.

-Hát szerintem ciki! 9 éves. Csak a mi csapatunkba van egy pisis.

-Hát már nem azért de neki van sharimganja neked meg még mindig nem aktív. -Rin ezzel szíven találta Obitott.-Plusz sokkal ügyesebb másoknál. -Vont vállat aztán közel hajolt hozzá. -És szerintem cuki. -Kuncogott fel. Kakashit nem érdekelték se Obi se Rin szavai.

-Sziasztok bocsánat a késés miatt. - Nevetett Minato. Mind 3an meg hajoltak. -Jólvan. Mi lenne ha ebédelnénk egyet? -Csapta össze a kezeit széles vigyorral.

-Király! -Ugrott fel Obito. Az ebéd közbe mindenki beszélgetett csak Kakashinem. Másnap egy hatalmas szakadék előtt állt a csapat. A hasadék mélyén víz volt. Kakashi és Obito nem messze egymástól bámultak lefele.

-Az első feladatt az, hogy ne haljatok meg! -Mind a 3 gyerek értetlenül nézte a férfit. -Hajrá! -A 2 fiút le lökte a szirtről. -Ne izgulj Rin téged nem löklek le! -Minato bele szúrt a földbe egy Kunait és 2db-ot a kezébe tartva nézett le. Zuhanás közbe Kakashi el kezdett kéz jeleket formálni. Obito annyira nézte, hogy ő el is felejtett bármit is tenni. Valamit mondott a fehér hajú de azt már nem hallotta Obi a szél miatt. Teljesen le fagyott amikor meg látta a víz sárkányt ami be kapva a fiút el indult vele fel. A következő dolog amit meg pillantott Minato egyik kunaija volt majd hirtelen ismét a szírt tetőn logót mestere kezébe. Kakashi a szirt szélén állt csúron vizesen.

-Meg csináltad! -Ölelte át Rin a fehér hajút.

-Kösz...-Nézte a már fortyogó Uchihát.

-Hát ez nem jött össze Obito. -Nézte a fiút akinek a szeme be pirosodott és ki ugorva Minato kezéből Kakashi gyomrába csapódott. A gyanútlan fiatal hátra esett támadójával a mélybe. El kapta a ruhája nyakát és az arcába hajolva üvölteni kezdett.

-Utállak!

-Akkor jó mert együtt halunk! -Kiabált rá vissza. Obinak most esett le mi történt.

-CSINÁLJ VALAMIT! -Kezdett el kapálózni az Uchiha.

-Add a kezed! -Ragadta meg Kakashi. -Koncentrálj minden csakrát a talpadba!

-J-jó...

-Meg vagy?

-Uhum.

-Tapadj! -Amennyire tudta el lökte így Obi talpa a szikla falra tapadt de a fehér hajú tovább zuhant.

-KAKASHIIIII! -Kezdett gyorsan futni lefele de közel se volt elég gyors ahhoz hogy el érje barátját. Kakashi csak nézte a fiút. Majd a becsapódás előtt egy kedves mosolyt küldött fele amire Obito teljes torokból üvölteni kezdett össze szorított szemekkel.

-Obito. -Ki nyitotta szemét. Madara kezébe lógott Kakashi.

-Apa...Kakashi! -Futott le hozzájuk lassan ált át a vízre majd oda szaladt. Az idősebb lassan rá helyezte a fehér hajút a vízre. -Fel áldoztad volna az életed csak azért, hogy meg ments...köszönöm! -Könnyes szemekkel ölelte át társát.

-Attól, hogy egy idegesítő kis görcs vagy néha attól még a társam maradsz. És talán a barátom is...-Az utolsó mondatott halkan motyogta de Obi értette. -Köszönöm Madara.

-Igazán nincs mit. Obito üvöltését hallottam meg a közelben voltam...amúgy mi a frászt is csináltatok?

-Edzetünk én féltékeny lettem Kakashira és neki ugrottam így le zuhantunk. Ő fel áldozta volna a saját életét, hogy meg mentsen.

-Ezt nevezem. -Tette kezét a fiú vállára. -Igazi nemes ninja lelked van. Akár csak apádnak. Most nagyon büszke lenne rád. -Kakashi szeme kicsit könnyes volt.

-Köszönöm Madara. -Rin és Minato is meg jöttek.

-Hála az égnek, hogy jól vagytok! -Könnyebült meg a mesterük. -Obi ilyet soha többet ne tegyél.

-Tudom és nagyon sajnálom. Ne haragudj Kakashi.

-Semmi baj! -Mosolygott rá a fiú. A nap végén mikor el indultak haza az Uchiha oda sietett a fehér hajúhoz.

-Tényleg köszi a mai mentést.

-Nem tesz semmit..-Legyintett.

-Nincs kedved holnap át jönni?

-Legyen...-Kakashi másnap át ment Obitohoz.

-Találtam valamit! Ne mozdulj! -Rohant ki. Pár perc múlva Obi vissza tért valamivel a kezébe. -Ezt nézd! -Le tette az ágyra majd fel emelte az egyiket.

-Szoba lány ruha?

-Igeeen! -Pattogott az Uchiha.

-Jeee?

-Tök jó tessék.

-Mi?

-Vedd fel!

-Miért is? -Fogta meg a ruhát Kakashi.

-Mert vicces?

-Aha...-Fel vették a ruhát.

-Ahhhww de cukin áll!

-Ez nagyon kínos...-Nézte a szoknyát a fehér hajú.

-Szerintem nagyon helyes vagy benne. -Lépet közelebb Obito. Kakashi kissé el pirult.

-Egy lány ruhát viselek. Ez inkább kínos mint helyes vagy aranyos...-Az Uchiha álla alá nyúlt és szemébe nézett. A levegő vibrálni kezdett a 2 fiú közt. A fiatalabb hallotta saját szív verését. Obi egyre közelebb és közelebb hajolt.