A ketrec, ahova füstölgő kis valagom szánták, valóban pazar volt! Ott himbálózott egy nyitott akna fölött, egy romos pince mélyén. Egy vastag szárú drót tartotta, ami egy generátorhoz volt csatlakoztatva, és hogy azért tudjam, hogy mire számítsak azesetben, ha szökni próbálnék, kedves kísérőm, Canine katona bemutatót tartott. Felkapcsolt egy sárga kart, mire az egész ketrec rezegni kezdett, a drót vége pedig, ami az egészet tartotta, mint egy csillagszóró, úgy szikrázott.

- Ez még egy lovat is megsütne, szóval jobb, ha nem próbálkozol semmivel!

A megjegyzést követően, drága kísérőm lekapcsolta ideiglenes szállásom "partikellékét", majd egy csörlővel leeresztette, és miután betuszkolt, és rám zárta az ajtót, visszaemelte a ketrecet a magasba.

Ezek után már a magasból figyelhettem az eseményeket, igaz, csak a rácsokon át…

Azok pedig zajlottak. Például alighogy feltérdeltem, megláttam, hogy belép a terembe egy fehér köpenyes alak, aki a köpenye alatt golyóálló mellényt viselt!

- Hé, doktor! - szólt oda neki Canine.

- Ez az a bio fegyver, amiről a többiek beszéltek? Ez ölte meg Ovidiut?

- Tudom, hogy nem kedveltétek egymást Mineblower-rel…

- Mondj valakit, aki rajtad kívül kijött vele?

Erre a katona elmosolyodott, közben megrázta a fejét. Kis idő múltán a "doki" így folytatta.

- Most, hogy meghalt, mégis hogy végezzek időben mindennel? Nem azért vagyok itt, hogy lefordítsam azt a rakás szemetet! Legalább, ha egy kibaszott internetelérési pont lenne a közelben!

- Ne nekem panaszkodj! Tedd, amit a főnök parancsolt!

- Tedd, amit a főnök parancsolt… - ismételte meg a fehér köpenyes férfi, színtiszta gúnnyal a hangjában. - Persze! Könnyű ezt mondani! Először tegnapra kell a ma érkezett hullákról a boncjelentés, azután a nyakamba borul egy rakás szemét, amit még budipapírnak se használnék, most meg még itt van az is ott! - mutatott felém. - Naná, hogy egy órán belül meg leszek mindennel! Legfőképpen egy idegösszeomlással!

- Doki, te vagy az egyedüli közülünk, aki szót ért a helyiekkel, és te vagy az is, aki Luisianában meg sikerült, gátoljon egy katasztrófát! A parancsnok azért adott annyi feladatot neked, mert tudja, hogy képes vagy megbírkózni minddel!

- Hallgattam volna, mikor Ovidiu első ízben kérdezett rá, hogy mi legyen a bio fegyverrel. De én hangosan szóvá tettem Redfield-nek, hogy eddig még egy ilyen fostalicska mutáns sem állt meg nekünk önszántából, és hát szívesen megvizsgálnám közelebbről is. Erre másodjára szavamon fogott!

- Várj! Azt akarod mondani, hogy ez a példány, ugyanaz, mint amit Mineblower fejbe lőtt a faluban.

- Ott a golyó a fejében! De nem én vagyok a fegyverspecialista!

Canine még utoljára felém nézett, valószínű a halott társától rám maradt szuvenírt nézte, azután viszont fogta magát, és kiment a tágas teremből.

Idegőrült társa a fal melletti asztalok egyikéhez lépett. Felvett onnan egy megbarnult papírlapot, amit először percekig némán tanulmányozott, viszont utána felsóhajtott, és csakhamar visszahajította a lapot az asztalra.

- Nesze neked! - kiáltotta idegesen, és csak néztem, mert immár nem angolul beszélt, én mégis megértettem minden szavát. Sőt, a mondat és az akcentus hallatán rájöttem, hogy basszus, én ezen a nyelven gondolkodok!

Érthető, hogy ezután menten felhajoltam, és közelebb másztam a ketrec azon oldalához, ahonnan a legjobban lehetett rálátni arra a fehér köpenyes alakra.

- Na, bassza meg: "colac de baie". Ez meg mi fán terem? De legfőképp, mi a fasz a jelentése! Fürdőszobai kalács? Annak mi értelme van, és főleg hogy illene a szövegkörnyezetbe?! Dimitrescu, miért nem bírtál már egyértelműen fogalmazni?!

Vicces, hogy egy ponton már három nyelven beszélt, viszont mindet értettem. Még azt a szót is, amit románul mondott! Annyit elárulhatok, hogy nem azt jelentette, mint amit a férfi tükörfordítással lefordított.

Látva, hogy a pali leül egy közeli asztalhoz, megkapaszkodtam a rácsban, hogy feltérdeljek az ülő helyzetből, és már épp azon voltam, hogy megköszörülöm a torkom, mikor nyikorogva nyílt az ajtó, és belépett egy olyan UFO szerű sisakot viselő katona, aki azonnal a férfihoz sietett.

- A parancsnok küldött! - mondta az idegen férfi.

- Vorbești românește? (Beszélsz románul?) - kérdezte a doki, fel sem nézve a munkájából.

- Ehm… Parancsolsz?

A köpenyes erre vett egy mély levegőt, amit végül egy sóhajban engedett szabadra. Végül aztán felnézett rá, és ennyit mondott, immár úgy, hogy a társa is megértse:

- Szólj a főnöknek, hogy az új iratok, amiket találtatok, olvashatóak, de időigényes munka lesz a fordításuk! És nem biztos, hogy mindent le tudok fordítani!

- A főnök a bio fegyver felügyeletével bízott meg, és azt mondta, hogy segítsek neked a vizsgálatok alatt!

- Jól van. Akkor most menj, és mondd meg a főnöknek, hogy Miranda és csürhéjének az írott szarságaival foglalkozok előbb, és majd utána a próbabával!

- Te vagy a doktor, de én azért a helyedben nagyobb mennyiségű nyugtatót írnék ki magamnak, ha meg nem szedsz, ideje lenne elkezdeni…

Nem akartam, de azért csak sikerült elkuncogjam magam, mikor megláttam a doktor nézését, amivel olyan jól sikerült megválaszoljon a katonának, hogy az egy perc múltán nyakig felfegyverkezve rohant ki ott, ahol bejött!