- Mi olyan vicces, madárka?
A kérdés a doktor szájából hangzott el, pont miután tisztán a nézésével sikeresen kikergette kollégáját a teremből.
- Na, de gondolom, érted is te, amit én itt összebeszélek… - jegyezte meg ezután halkan, de ezt már az anyanyelvén mondta.
- Eddig a madárka a legszimpatikusabb mind közül, amit rám mondtatok! - a választ szintén az anyanyelvén kapta.
- Mi?! Te beszélsz magyarul?
- Úgy fest, hogy igen… Talán jobban, mint angolul…
- Jézusom! Évek óta nem válaszolt senki, ha ezen a nyelven szóltam hozzá!
- Ha jól értettem, amit annak a katonának mondtál, aki ide hozott, neked köszönhetem, hogy nem sütöttek ropogósra, még odakint!
- A parancsnok döntése volt, nem az enyém! A francba! Jobb, ha nem dumálok itt egy mutánssal, hanem folytatom ezt a szart! - Ütött rá a kezében tartott töltőtollal a papírlapra.
- Colac de baie… Annyit tesz, úszógumi!
A férfi felnézett rám egy pillanatra, arcán csodálkozás látszott. De kevéssel utána vissza hajolt, és kezébe véve az eredeti iratot, olvasni kezdte azt.
- Au pus într-un colac de baie, ca să nu sare în ochi în timpul călătoriei... - olvasta fel hangosan a mondatrészt, amiben a szó szerepelt.
- "Hogy ne legyen feltűnő az utazás során, egy úszógumiba tették".
- Khm… Hé! Mennyire beszélsz jól románul?
- Fogalmam sincs! Azt se tudom, hogy én ki vagyok, nem hogy még azt tudjam, hogy milyen nyelveken beszélek! De amúgy láthatóan a magyarral meg az angollal boldogulok…
- Fordítsd: "Pruncul ăsta, Heisenberg, nu m-a lăsat în pace nici astăzi. Face figuri în spatele mamei Miranda..."
- "Ez a gyerek… áh, nem… Ez a Hájzeakármi kölyök ma sem hagyott békén. Miranda anya háta mögött ügyködik".
- Ez az!
A doki örömében az asztalhoz csapta a papírt, aztán sarkon fordult, és elindult a kijárat felé. Már kishíján odaért, amikor hirtelen az egész terem remegni kezdett. Maga a ketrec is himbálózni kezdett. A ketrec rácsaiban megkapaszkodtam ugyan, de a lábaim eléggé csúsztak a sima felületen. Elhasaltam, és fel sem bírtam tápászkodni, amíg a rengés tartott. A ketrec még azután is himbálózott egy darabig…
Mire aztán sikerült talpra álljak, már azt láttam, hogy több, ilyen fura sisakot és golyóálló mellényt viselő alak beront a terembe. Az egyik felsegítette a földről a dokit, míg a többi a dokumentumokat kezdte összeszedni.
- Mi történt? - hallottam a doki szájából.
- Ránk támadt Moreau - válaszolt a katona, aki felsegítette. - Parancsba kaptuk a hely azonnali kiürítését!
- Mindig ugyanaz…
- Chris, nehogy neki állj itt kárálni! - kiabált a dokira egy másik társa, aki a papírokat lökdöste egy kartondobozba. - Nem te viszed a bőröd vásárra! És mégis mindig mi kell, neked segítenünk! Sosincs fordított eset!
Az alak ezek után arrébb rúgta a teledobált dobozt, majd elsietett mellette, egyenest ahhoz a falon lévő kapcsolóig, amit, ha felkapcsolnak, az áramot vezet a ketrecbe!
A doktor is észrevette ezt, és hát egyből utána kiabált a katonának, hogy meg fel ne merje kapcsolni a fogantyút. Mivel látta, hogy a katona nem áll meg, ezért villámgyorsan odarohant, és hátulról a férfi hátára ugrott, lerántva magával a földre.
- Doktor! - hallatszott ezután egy addig nem hallott hang a kijárat felől, s mikor odatekintettem, egy fekete ruhás alak állt a nyitott ajtóban, akiről a fekete szövetkabát cafatokban lógott. - A saját dolgoddal foglalkozz! Arra a bio fegyverre most semmi szükség! Night Hawl, iktasd ki az ellenséget, és utána menjünk innen!
- Parancsnok, az a nő segítségemre lehet a fordításoknál! Könnyű szerrel, és jól lefordította, amit felolvastam neki!
- Bizalmas információkat adtál ki az ellenségnek? - kérdezett vissza a tépett figura, de válaszra nem igazán várt. Fejével odaintett emberének, hogy mehet a Bambi sütés, ám azért még előtte, közelebb lépve ellökte útjából a fehér köpenyes dokit, majd rám fogta a fegyverét, nekem pedig csak annyi időm maradt, hogy éppen csak az arcom elé tudtam kapni a két karom, mielőtt az egész teremben visszhangozni nem kezdtek a lövések. Ja, ennek nem volt elég egyetlen golyó a szemem közé, ez biztosra ment…