10. Angie feléled!

Ugyebár az előző fejezetben megosztottam veletek azt a kacifántos, és sokszor értelmetlennek tűnő információ áradatot, amit a Duke rám öntött, miután átadta az egynek beharangozott, de végül két tárgyból álló ajándékot, amit Donna Beneviento hagyott rám!

Útra lettem téve, miután Ethan Winters odaért a nagy hasú kereskedű szekeréhez, ami elé egy igavonó jószág sem volt elé fogva, de a közelben sem láttam egy lovat sem marhát sem legelészni! Őszintén megvallva semmilyen állatot nem láttam a környéken, én pedig csak mentem és mentem, míg nem egy ponton elhajítottam kezemből a babát. Egy fa tövébe esett, de olyan módon, hogy úgy festett, odaült. Eltávolodtam kicsit tőle, de mikor visszanéztem, annyira mókásnak találtam, ahogy ott ült, hogy végül én is mellé csücsültem.

-Ez a nap már nem lehet rosszabb… - jegyeztem meg.

Pislogtam egyet, mire hirtelen a fa törzse már nem a hátamnál volt, hanem a szemem előtt, én pedig nem ültem, hanem álltam. Feljebb emeltem a fejem, mire a törzsben megpillantottam egy nagyobb mélyedést, amiben Angie ült. Meghátráltam, mert olyan érzésem volt, mintha csak engem nézne. Aztán még ijedtebben tettem hátra két újabb lépést, látva, hogy a baba feje csakugyan követ. Mire aztán a fekete hajú, horrorbaba felkacagott.

- Csak óvatosan, Larissa! Még a végén lesétálsz a világ pereméről! Hahahaha!

- T-te beszélsz!

- Ó, és még sok minden mást is csinálok! Például sakkban tartom Miss E. ölebeit! Zümi-zümi!

Kinyújtotta nyelvét, közben két kezét a füle mögé téve legyező mozdulatokkal bohóckodott egy sort. Magam m ögé néztem, mert nem igazán hittem, hogy nekem hülyéskedik. Aztán mikor hátrafordultam, megláttam a kaptárfalat, előtte pedig ott zúgott egy nagy rakás óriásméh. A kiszáradt fa egyik ága az egyik sejtnyílásba nyúlt, a faág végén pedig a fátylat viselő Miss E. állt. Nem kizárt, hogy ő rá öltötte ki a nyelvét Angie.

- Várj! Te úgy neveztél az előbb, hogy Larissa! Ez a nevem?

- Mondtam, hogy hülye! - kiabált át Miss. E.

- Te meg irigy! - kiabálta vissza Angie. - Ő könnyen utazhat innen-oda, te meg ide vagy kötve, amíg a fizikális tested veszélybe nem kerül! Ó, de várj, mostantól ahhoz is engedélyt kell kérj, hogy visszarántsd ide Larissát!

- És kitől kellene engedélyt kérnem, talán tőled?!

- Tőlem aztán nem! Hanem Tőle!

Angie ekkor mutatóujjával a kiszáradt fára mutatott.

- Ez egy rossz álom! - ráztam meg a fejem.

- Ez a valóság, Larissa! - nevetett fel Angie. - És itt az ideje, hogy megismerd az igazságot!

- Nagyon jó! - nevette el magát Miss. E. - Mondj csak el neki mindent a-tól z-ig! Semmit ki ne hagyj! Legalább megszabadulok tőled, te kis ribanc!

- Alig érkeztem ide, de máris elzavarnál? - pislogott az életrekelt menyasszonybaba. -Ejnye! Várd meg, amíg elmesélem, hogy mi lett Weskerrel! Imádni fogod!

- T-te meg honnan tudsz Weskerről?!

- Honnan, honnan? Hát a Duke-tól! Ő egy tündéri pofa! Sokat tud, és a megfelelő anyagi juttatás fejében beszél is!

Angie rám nézett, mikor ezt mondta.

- Na, de én ingyen és bérmentve elárulom neked, kedvesem, hogy mit is kaptál a kereskedőúrtól!

Angie szabályosan odaröppent elém, én meg dühömben egy akkorát vertem rá, hogy a földre esett, onnan meg visszapattant, mint egy kosárlabda!

- Elegem van ebből a sok baromságból! - kiabáltam. - Te! - mutattam ujjal a fátyollal takart arcú nő felé. - Könnyű lehülyézni egy olyan embert, aki nem emlékszik semmire! Honnan a francból tudjak mindent? Szopjam talán ki az ujjamból?!

- Hehe… Ott a pont! - viháncolt Angie.

- Te csak ne vihogj itt nekem, mint egy elmeroggyant idióta! Egyáltalán mit keresel itt? Hogy kerültél ide? És mi a szándékod velem?!

- Megint egyes számban beszél, megőrülök… - intett le Miss. E.

- Ha te tudsz valamit, téged is hallgatlak! De még egy sértő megjegyzés, és istenbizony odamegyek, de lepofozom rólad a fátylat!

- Hehehe! - hahotázott az új jövevény. - Sajnálom, ha elkeserítelek, Larissa, de rajtad is ott a fátyol! Az egy dolog, hogy te nem érzékeled! Na, de ne törődj kedves cellatársaddal, ő csak azért van itt, hogy téged féken tartson! Vagyis hogy ez lett volna a feladata, most azonban azon dolgozik, hogy átvegye a "test" fölött az irányítást!

- Milyen test fölött?

- A fölött, amit kishíján hagytál porrá égni, te szerencsétlen!

A miss E. körül szálldosó méhek zúgva indultak a fa felé, pont oda, ahol én is álltam. Angie ezt meglátva felnevetett, és őrült hahotázása közben a levegőbe szökött, és csak egy fehér villanást láttam, aminek következtében az összes méh darabokra hullott, és úgy esett a kaptárfal és a földnyúlvány között tátongó szakadékba!

Az igencsak eleven játékbaba végigsiklott a levegőben, aztán elém érve bukfencezett egyet, és leült a földre.

- Akkor tehát, Miss E. engedelmével közlöm a tényállást! A karkötő, amit kaptál egy nagyon erős hatású szerrel van bekezelve! Ennek segítségével képes vagy egy illúziót megidézni magad köré. Lehet az egy fedezék, vagy egy támadó szörnyeteg, ami ráront arra, aki ezt látja, vagy épp rád támad. Te is látni fogod, kontrollálni is tudod, de ne feledd, mindez csak illúzió! Olyan körülményeket kell előidézz, amely során te elmenekülhetsz, vagy egy valós tárggyal, fegyverrel hatástalanítanod kell a támadód. Az illúziót bármeddig fenntarthatod, de az erőd véges! Ahogy a Duke mondta, amint elfogynak a tartalékaid, a testednek vége!

- Ez így, ebben a formában nem igaz! - csóválta meg a fejét Miss. E.

- Hidd el, abban a pillanatban te ott már semmit sem fogsz tudni kezdeni a testtel! - nézett vissza Angie a faágon terpeszkedő nőre.

- Jó, szóval kaptam ezt a mágikus karkötőt…

- Nincs benne semmi mágia… - húzta el a száját Miss. E.

- Nem veled beszélek! Na, szóval, Angie, elmondanád, hogy mit keresek én egy próbababa testében?

- Minden titok papírra van vetve! A falu körül elszórva mindre rátalálsz. A katonák például pont ezzel foglalkoztak, mikor Moreau rajtuk ütött! Én csak annyit mondhatok, hogy te valaha ember voltál, ugyanúgy, ahogy maga Miss. E. is. Ha rád zúdítanék mindent egyszerre, azzal nagyon komoly kárt okoznék benned! A fa, ami mögötted magasodik, minden titkot feltár előtted, mindegy hogy melyik életsíkon, ezen, vagy a fizikálisan.

- De tudni akarom, hogy mi történt! Jogom van hozzá!

- Az igazság fáj! Ezt hidd el nekem! - mondta Miss. E. - Te mindent megteszel valakiért, aki cserébe hátba döf, megaláz, és mikor már nem kellesz, odavet a kutyák elé, akár egy lerágott csontot!

Nagyot sóhajtott, azután megfogta a fátyla szélét, majd ezzel folytatta beszédét:

- Nincs is már erre szükségem, és arra sincs, hogy Miss. E.-nek nevezzem magam. - Megmarkolta a fátylat és lerántotta fejéről. - A nevem Excella Gionne, és esküszöm, egy napon uralni fogom a testet, amibe belekényszerítettek, veled vagy nélküled!