Rekedtes hangon nyögött fel a földön fekvő férfi, akiről abban a pillanatban valahogy képtelen lettem volna elképzelni, hogyha kell, egyedül veszi fel a harcot egy teljes hordával! Na, nem mondom, az ütésem meglepően precízen lett beküldve az orrcsontjára. Csak úgy ömlött az orrából a vér. De nagyjából csak addig tűnt úgy enyhén kiszolgáltatottnak, míg nem a kabátja zsebéből előhúzott egy szteroid injekciót, és azt befecskendezte a karjába. Azt is kabáton át! Látványos volt, de hamar kiderült, hogy szerfelett hatásos!

- Szép ütés volt! - jegyezte meg, miután felállt, majd megvizsgálta, hogy az orra lapos-e még. Már nem volt az! Bármi is volt valójában abban a fecskendőben, az csodát művelt!

Én hülye meg csak tétlenül néztem, ahogy a hapsi felgyógyítja magát, és csak idővel kapcsoltam, hogy de azért ideje lenne nagyon gyorsan elhúzni onnan a fenébe! Neki is lódultam, ám ekkor meg a jó ember egy gránátot dobott felém, ami másodpercek alatt elektrosokkal küldött padlóra.

- Ott maradj, Larissa! - kiáltott rám. - Ha bántani akartalak volna, már nem élnél!

Ezután valamiféle statikus recsegést hallottam, amit követően ezt mondta, de immár nem nekem!

- Tundra, a bejegyzésben említett helyen vagyok! Igen, ráakadtam… Gyere, és segíts! Én viszem a feltételezhető áldozatot, te biztosítsd, hogy a biofegyver viselkedjen!

-…

- Nem! Pillanatnyilag nem vagyok abban sem biztos, hogy most nem Excella irányítja a testet!

-…

- Meghagyom neked a lehetőséget! Én nem vagyok most túlzottan társalgós hangulatban!

Őszintén megvallva éreztem rá késztetést, hogy közbeszóljak, viszont a gránát úgy helyben hagyott, hogy sokáig még csak beszélni sem bírtam. De mivel lényegében a madárijesztő sem akart beszélgetésbe bonyolódni a biofegyverrel, ezért hát sikerült valamelyest magamhoz térjek, mire a beszédesebb társa is megérkezett, hogy gazdagítsa köreinket!

A hölgy egy amolyan tankcsőforma fejfedőt viselt, bár inkább maradjunk az UFO sisak megnevezésnél! Egyből odajött hozzám, és míg Alfa kezében ott volt a pisztoly, addig a harcosnő a vállán átvetve hurcolta fegyverét!

- Ej, főnök… - sóhajtott fel a nő, miközben odalépett, és segített felállni. - Miért kellett így helyben hagyni szegényt?

- Ő kezdte!

- Amúgy nem is olyan ijesztő a valódi kinézete. Nekem is volt hasonló kinézetű babám. Még a nagyitól örököltem!

- A sokkhatás előtt teljesen más kinézete volt! Kevés ideig az életében ismert kinézetét viselte!

A férfi amint ezt kimondta közelebb jött hozzánk, és egy mappát nyújtott oda társának. Persze hajtott a kíváncsiság, hogy én is egy pillantást vessek a benne szereplő papírokra, azonban Alfa odébb tolt.

- Te, ott maradsz! - mondta, aztán így folytatta. - Most van alkalmad bebizonyítani előttünk, hogy te nem a parazita vagy, hanem az agyad valódi öntudata!

- Mi a francról beszélsz, ember? - kérdeztem végül, bár eléggé dadogva.

- Azonosítsd magad! A parazita nem ismeri a valódi személyazonosságod!

- De… én nem emlékszek… Emlékek nélkül ébredtem egy munkapadon, és azóta csak futok. Emberek elől menekülök, miközben rémisztő külsejű mutánsok meg úgy mennek el mellettem, mintha együtt jártunk volna oviba!

- Főnök - szólalt meg Tundra. - Erről olvastam én is a feljegyzések közt… Sok kísérleti alany amnéziás volt!

- Ezt ő maga is olvashatta! - jelentette ki Alfa. - Már korábban itt volt, minthogy én ideértem!

- A doktor szerint Beneviento babája ártalmas a parazitára! Szerintem most mi a valódi Larisszával beszélünk!

- Tundra, nem kockáztathatok! Sajnálom! Tedd rá a nyakörvet!

- Édesem, beszélj már! Valamire csak emlékszel, nem?!

- Csak pár apróságra…

- Például mi volt a foglalkozásod?

- N-nem tudom…

Ekkor valahonnan beugrott Heisenberg árajánlata, melyről már a korábbi fejezetekben írtam!

- Heisenberg pénzt ajánlott… egy teljes vagyont, hogy… hogy hozzam őt ide?

Váratlanul, szinte a semmiből egy botkormányt láttam magam előtt, és egy ismerős műszerfalat, a fülemben pedig motorzúgást hallottam, és egy eltorzított férfihangot. Heisenberg hangját, egy fülhallgatón át.

- Hamarosan megérkezünk! - kacagta el magát. - Az ott lent már a falu!

Kinéztem egy pillanatra az oldalsó ablakon, és ahogy letekintettem, régi módi falusi házakat láttam.

- Üdv, a Balkánon! - kacagott Heisenberg.

- A nagyszüleim is falun éltek! Ismerem az ilyen kis hegyi községeket!

- Él itt egy kékvérű benga! Szerintem jól kijönnétek egymással, hihi!

- Nem tervezek sokáig maradni!

- Azt majd meglátjuk…

Ettől a gúnyos megjegyzéstől még a nem létező szőr is felállt a hátamon.

- Larissa…

Tundra hangjától összerezzentem. De még mindig a frissen felidézett emlékek hatása alatt voltam. Szemem elé emeltem a két kezem, és halkan megjegyeztem.

- Na, ne… tényleg egy pilóta… voltam…

Tundra ekkor a mappába tűzött papírlapokat kezdte fellapozni, majd végül odanyújtotta azt a felettesének. Az egy "Már láttam!" megjegyzéssel tolta el maga elől közben úgy mustrált a szemével, mintha csak a lóvásáron akart volna egy lovat megvenni!

- Több bizonyítékra van szükség! - jelentette ki végül. - Születési időd, neved, szüleid keresztneve, szülővárosod… valamit még mondanod kell, hogy elhiggyem, hogy nem Excella vagy!

- Jól értem, te ismered Excellát?

- Itt most én kérdezek!

- Ez nem fair! Ha tudod, ki ő, kérlek, mondd el, mert az a nő a méhinváziójával megőrjít!

- Beszélj világosabban! Nem értem, miféle invázióra célzol!

- Van egy másik heky, egy óriási fával a közepén, egy méhkaptár mélyén… Néha odakerülök, és ez a dilis tyúk, Excella is ott van! Óriás méheket irányít, amik eddig bár a közelben ólálkodtak, viszont az utóbbi időben egyre agresszívabbak! Hülyén hangozhat, de az a kiszáradt fa mintha élne, van, hogy besegít az ágaival a méhek elhesegetésében!

- Nem mondom, hogy ezt most értem… - mustrált továbbra is a jó öreg Alpha.

- Főnök… - szólt közbe ekkor a harcosnő. - Én hiszek neki… A kamerák egy rejtett, negatív képre zoomoltak a falon. Itt a kép, amit automata retusálással sikerült előhívni.

Pittyent egyet a férfi nadrágjának a zsebében valami, aztán előhúzta belőle a mobilját, és gyorsan megnézte a képet, amit a társa küldött neki.

- Éden? - kérdezte Alpha.

- Azt írja az alján?

- Héberül van. Pár akta közt láttam ezt a szót leírva, amiket Claire mutatott egyszer!

A név hallatán, egyszeriben úgy éreztem magam, mint akit egy ló fejbe rúgott. Egy ismeretlen női hangot hallottam előtörni az emlékeim közül. Bár akkor hallottam ébredésem után legelsőre azt a hangot, belül tudtam, hogy már nagyon régről ismerem:

- Klári, nem tetszik ez nekem…

- Tizenkétezer dollár! Hülye leszek kihagyni!

- Hisz nem is ismered azt az embert!

- Ha csak ismerősöket szállítanék, a Kobra Tours már rég becsődölt volna!

Szinte mellbevágó volt a felismerés! De bizony a két zsoldosnak is feltűnt, hogy enyhén elkalandoztak a gondolataim. Borostás Rambo, a tengerészeti kabátjában például csak sandán rám hunyorított, Tundra viszont közelebb jött, és a vállamra tette a kezét. Alpha ezt már nem tűrte szó nélkül.

- Óvatosan, Tundra! El ne feledd, hogy egy biofegyverrel van dolgunk!

- Egy biofegyverrel - válaszoltam -, aminek épp hogy csak bevillant a neve… Kobra… Ugye Klára Kobra a név, ami azon a kibaszott adatlapon áll!?