Chris Redfield arcát míg élek, nem felejtem el, mikor a szemébe köptem a "huszonötös" kísérleti patkány nevét. A szeme valahogy szánalmat sugárzott, viszont a száját meg éppen hogy elhúzta, mint aki épp valami undorító dolgot néz.

- Főnök! - szólt mellőlem a zsoldosnő. - Kell ennél több bizonyíték?

- Tundra, tedd rá az elektromos nyakörvet!

- De…

- Ez parancs volt, Tundra!

A határozott kijelentést aztán akció követte. Tundra bár felsóhajtott, de azért felcsatolta a kutyanyakörv alá a keskeny, fekete, fémes érzést adó nyakörvet. Már tényleg csak egy póráz hiányzott…

Ahogy hátul a nyakamnál a számzáras zár kattant, Redfield leeresztette fegyverét.

- Tundra, kísérd ki! - mondta.

- Chris… - próbálkozott Tundra. - Valóban szükség van erre?

- Ada Wong! Tundra, ha mond neked valamit ez a név, akkor megérted, hogy miért nem fogok megbízni egy biofegyverben sem többé, amíg csak élek! Főleg nem egy ilyen instabil példányban, mint ez itt!

- Igenis, uram!

A hangulat szabályosan megfagyott a két zsoldos között. Halovány lila gőzöm sem volt akkoriban arról, hogy ki is az a kínai nő, akiről az imént Alpha beszélt, az viszont már biztos, hogy nagyon komoly ráhatással volt Redfield-re, főleg a biofegyverek terén. És hát én magam is az voltam, és lennék…

Túl sok beleszólásom az elkövetkezendő idők eseményeibe nem igazán volt. Némán tűrtem, hogy Tundra kivezessen Karl Heisenberg elmeroggyant agyának kísérleti bázisáról. Az a beteg állat aztán nem mondom, imádhatta a Transformers szériát, bár ezek a biofegyverek inkább hasonlítottak a kifordított terminátorra: fém váz élő szöveten!

Ahogy végül kiléptünk a fémreszelékekkel, és más hulladékokkal teli udvarra, és megpillantottam Alpha osztagának új, ideiglenes bázisát, nem bírtam tűrtőztetni tovább magam, és rákérdeztem:

- Nem látok erre egy ketrecet sem. Bedobtok tán egy szennyvízgyűjtő aknába egy elektromos angolnával?

- Ma már van arról információnk, hogy ki és mi vagy!

- Na, ne áltass, mái napig csak egy mutáns vagyok a szemetekben!

Tundra erre nem felelt, hanem helyette bekísért egy sátorba, amit időközben húzhattak fel. Odabent ott volt Krisztián, aki egy kempingasztalnál ült, egy laptop előtt. Egy füzetbe jegyzetelt épp valamit, miközben a laptop mellett egy halom lap hevert. Láthatóan ismét a fordítással foglalkozott.

- Hé, Christiaaan! - szólt oda az asztalnál ügyködő fiatalembernek. - Meghoztam a védenced!

A férfi azonnal hátratekintett, s ahogy meglátott, menten talpra ugrott, és közelebb jött. Tundra ekkor rászólt:

- Hé-hé! Lassabban! A biofegyver bár engem meggyőzött, Alpha továbbra is óvatosságra szólított fel mindenkit!

- Tehát most a testet irányító agy öntudata aktív?

- Azt a te dolgod lesz megállapítani! Chris említette, hogy a találkozásukkor az ebben a mappában található illető kinézetét viselte a biofegyver - nyújtotta oda a nő a kezébe tartott aktát a társának. - De én már csak a valódi alakjában láttam. Ó, és szavam ne felejtsem, Chris azt is említette, hogy a biofegyver az emberi külsejét viselte, mikor hirtelen rátámadt!

- Az nem én voltam! - szóltam ekkor közbe. - Excella méhei agyon akartak szúrni!

Krisztián összevonta a szemöldökét!

- Méhek? - ismételte meg.

- Ha nem itt, akkor egy furcsa helyen vagyok, valami óriási kaptárféleségben, aminek a közepén egy nagy fa áll. Ott találkoztam legelőször Excellával! Eleinte rendesnek tűnt, de hamar kimutatta a foga fehérjét! Ha nincs Angie, valószínűleg már halott lennék!

- Á-állj… Egy kicsit lassabban… Ha jól értem, az öntudatod két valóságban létezik?

- Nekem olyan, mintha csak álmodnék… Csak épp azt nem tudom néha, hogy melyik az álom, és melyik a valóság!

- És azon a másik helyen, ahol a fa áll, ott méhek is vannak, amik ellenségesen viselkednek?

- Igen, pontosan így van!

- Christian, nem tűnsz egyáltalán meglepettnek… - szólt közbe Tundra.

- Mert Dimitrecu asszony feljegyzései közt már olvastam a Pomájför működéséről. A Cadou is szeret csoportos életteret imitálni, de az jóval gyengébb, általában egy nagy gyümölcsfáról beszéltek a kísérleti egyedek, ami egy pipacsmező közepén áll, ahol a pipacsok gigantikus méreteket képesek ölteni! Az Uroboros parazita láthatóan más környezetet alkot. Jóval agresszívebbet!

- Lennél szíves elmagyarázni, hogy mi a fene folyik körülöttem? - kérdeztem egyre ingerültebben. - Ha jól értem, Excella egy parazita, és ő hozta létre azt a kaptárat azokkal az óriásméhekkel?

- Azt hiszem, jobb, ha a legelejétől kezdjük…

- Hát az jó lenne!

Krisztián bólintott, aztán hellyel kínált az egyik láda tetején, majd utána ő is visszaült az asztalhoz, immár velem szembe. Tundra is maradt volna szívesen, ám őt kirendelték a sátorból valami fontos ügy miatt!