Mindenki elindult, hogy teljesítse a saját feladatát: Shizoru haza, Kurama Hieiért, a többiek, pedig elindultak a túlvilágra.
- Ugye a hátsó bejáraton vigyelek titeket mester? - kérdezte Botan út közben.
- Természetesen lányom - válaszolta Genkai.
Mikor megérkeztek Yusuke és Botan meglepetten kiáltott fel:
- Nahát, Genkai, hiszen te megfiatalodtál!
És valóban, Genkai visszanyerte régi, vonzó külsejét és régi erejét.
- Tudhatnátok, hogy itt mindenki az erejének teljébe kerül, hiszen a lélek nem öregszik, csak a test - válaszolta az erre. - Na, menjünk! Ne feledjétek, hogy szorít az idő!
Mindhárman elindultak. Sötét folyósokon vezetett keresztül az útjuk, eddig szerencsére nem találkoztak senkivel, de tudták, hogy ez nem lesz sokáig így.
- Mondd csak Botan - szólalt meg a detektív. - Milyen messze van körülbelül az a cella?
- Hát, még menni kell egy darabig a börtönig… - tűnődött el a lány. - Azt hiszem a leghátsó részében van az a cella…
- Azt hiszed! - csattant fel Urameshi. - Szóval nem is tudod? Szép kis idegenvezető vagy!
- Jól van, na! Tudd meg, hogy még sose jártam a börtönben, mivel én révész vagyok, ebből kifolyólag semmi keresnivalóm nem volt ott! - vágott vissza Botan.
- Hagyjátok abba! - szólt közbe Genkai. - Teljesen mindegy, hogy pontosan tudja-e az utat, vagy sem. Botan, a börtönig el tudsz vezetni, nem?
- Persze, természetesen.
Nem jutottak azonban messzire, amikor két őrbe botlottak:
- Megállj! Kik vagytok? Hová mentek?
- Próbáljatok meg úgy tenni, mintha idetartozók lennétek! - súgta nekik a mester. - Ha csak lehet, kerüljük el a feltűnést és fölösleges összecsapásokat!
- Hát…ő…heló fiúk! - integetett nekik zavartan nevetgélve Botan. Aztán látva Genkai és az őrök szúrós tekintetét, erőt vett magán. - Tehát, én Botan vagyok, egy révész és…izé…ők itt Yusuke Urameshi, egy szellemdetektív…és…hát…egy bűnöző, akit a börtönbe viszünk…
Az őröket láthatóan nem igazán győzte meg. Kétkedve kérdezte az egyikük:
- És miért egy révész viszi, ráadásul minek megy vele a detektív is?
- Egyébként nehezen hiszem el, hogy egy ilyen csinos kislány körözött bűnöző lenne - vetette közbe a másik is.
- Az nem jelent semmit. Tudod, hogy a legveszélyesebb bűnöző is állítólag igencsak csinos - szólta le az első a társát. - De mindegy, ez most nem lényeges - ismét Yusukéékra nézett. - Tehát, ha tényleg azok vagytok, akiknek mondjátok magatokat, akkor mondjátok meg a bűnöző nevét. Egy perc és megnézzük az adatbázisban, aztán mehettek is a dolgotokra.
Botan és Yusuke kérdőn néztek a mesterre. Az bólintott és így szólt:
- Sachi. Ez a nevem.
A két őr meglepetten nézett rá, majd kajánul elmosolyodtak és az egyikük elindult a központ felé:
- Egy perc és itt vagyok. Addig várjanak itt! Ha minden rendben, tovább mehetnek. De ha nem… - és ismét megjelent arcán ugyanaz a mosoly, mint az előbb.
- Most mit csináljunk? - suttogta Botan. - Ha megnézi, rájön, hogy az egészet csak mi találtuk ki! Ráadásul ez a másik nem fogja hagyni, hogy tovább menjünk!
- Semmi gond – válaszolta Genkai nyugodtan. - Bár szerettem volna, ha nem kell senkivel megküzdenünk, de muszáj lesz. Tovább kell mennünk.
- Tehát verjük szét a képét? - kérdezte Urameshi.
Genkai bólintott, mire mindketten egyszerre lendültek támadásba.
- Mire készülnek? - nézett rájuk az őr rémülten. - Riadó, illetéktelen behatolók! Azonnal erősítést kérek!
De már nem volt ideje erősítést hívni, mivel támadói már le is terítették.
- Na, ennek is annyi! - mondta Yusuke.
- Mit álltok ott? - sürgette őket Genkai. - Azonnal tovább kell mennünk! Perceken belül megérkezik a másik őr és elkap minket! Most már köztudottá vált a behatolásunk! Körözni fognak miket! Ezentúl, aki szembe jön, azt rögtön hatástalanítanunk kell, mielőtt értesíthetné a társait! Nyomás!
Ezzel mindhárman futva továbbindultak az erőd belseje felé.