59. fejezet: Vizsgák és eredmények

Közeledett június, így közeledett az RBF és a RAVASZ is. Maguk a hetedévesek, mint már gyakorlott vizsgázók, nem voltak annyira idegesek, bár megesett, hogy közülük is gyengélkedőre kerültek egy páran túlhajszoltság miatt. Megszaporodtak bizonyos agyserkentőnek beállított szerek árusításai is az iskolában, amik igen csábítónak bizonyultak, Mandy azonban kijelentette, ő nem vesz olyat, aminek nem ismeri az eredetét, ebben Tracey és Megan hallgattak rá, Severus pedig büszkeségből mindenképp saját kútfőből készült bemutatni tudását. Ő egyébként egyszer a folyosón összefutott Potterékkel, és megállt, hogy sok sikert kívánjon nekik, az ő nagy meglepetésükre.

- K-köszönjük – bólintott némiképp ledöbbenve Ron Weasley.

- Neked is sok sikert a RAVASZ-hoz – mondta Hermione Granger.

- Mondd, a húgod miért van Malfoy bandájával mostanában? – kérdezte hirtelen Harry Potter. Severus meglepődött, de aztán leesett neki, hogy Raven említette is, látta a griffendélesek csodálkozó pillantásait, mikor észrevették őt a jelvénnyel.

- Jaa! Nyugalom. Azért csatlakozott, mert így engedélyt kaptunk mi elkapni az új kopogószellemet. Hallottátok, nem? Fontos nekünk elkapni, mert sokat segítene a sötét varázslatok kivédése vizsgámban. Nem fog ő pontokkal gonoszkodni, azt már a többiek elintézték – legyintett. – De ez titok! Na, én megyek. Sok sikert a meccsetekhez is. – Weasley vállára tette a kezét. – Jó őrző vagy! Csak bízz magadban. Most búcsúzom! – azzal elszelelt. Illetve úgy tett. Merthogy a következő sarokban beugrott a fal mögé, felkapta a táskájából kirántott alakváltó köpenyt, és lassan követte őket egy darabig.

- Szerintem akkor sem normális - mondta Ron Weasley. - Bár még mindig jobb, mint amit Piton unokaöccsétől vártam…

- Maradj már, Ron, szerintem Hagridnak volt igaza! - torkolta le Hermione Granger. - És tudom, mit mondanál, Harry, de ez is csak azt támasztja alá, hogy Piton a Rend oldalán van! Severus és Rowena rendesek, Hagrid és Ginny is mesélte, mennyit segítenek az óráján, és Csikócsőr ügye is érdekelte őket.

- Teljesen mindegy, a világért sem venne rá senki, hogy megbízzam egy mardekárosban - mondta Harry Potter.

- A srácról nem tudom megállapítani, de szerintem a csaj biztosan színészkedik - tette hozzá Ron Weasley. - Nekem nagyon mű a viselkedése.

- Jó, meg se próbáljatok letenni a felesleges gyanúsítgatásról, mindegy, hányan mondják az ellenkezőjét - fújt egyet a lány. - Úgy emlékszem, utólag rájöttetek, Severus volt, aki néha megdicsért és meg is látogatott a gyengélkedőn, Harry.

- Én nem értem őt, de az álláspontomon nem fogok változtatni.

Severus közben a környezetébe olvadva araszolt és raktározta magában az információkat, amikor aztán hirtelen megbotlott a köpenyében, és felborított egy lovagi páncélt. Gyorsan bokszra kényszerített még három másikat a pálcájával, hogy elterelje magáról a figyelmet, és begurult a folyosó elágazásába.

Ezzel nem lesz bajom, ha úgy adódik, mondta magának. Gyorsan eligazgatta magán a köpenyt, miközben a három griffendéles kivont pálcával állt egymás mellett.

- Mi volt ez? - értetlenkedett a vörös fiú.

- Vagy van itt valaki álcában - mondta Harry -, vagy az az új szellem, amelyikről Piton unokaöccse beszélt.

- Szerintem menjünk - javasolta Hermione.

Ekkor arról a folyosóról, amelyen Severus is megbújt a fal mellett, szapora léptek hallatszottak, és nemsokára tulajdonosaik is felbukkantak:

- Csak azt tudnám, miért veled osztottak be - mondta Raven.

- Szerinted én nem örülnék másnak, Frey? - szólt vissza Malfoy.

- Valahonnan innen jött a hang…

Raven észrevette azt a gyanús kőtömböt a fal tövében az elágazásnál, és kicsit megtaszigálta hátulról Malfoyt.

- Nézd, ott eldőltek páncélok.

- Tudok magamtól is menni, Frey!

- Bocs, egy pillanatig azt hittem, kell a segítségem.

Malfoy épp másik irányba nézett, ezért Severus elhúzta az álcát a szeme elől, amíg legilimencia útján beszéltek Ravennel.

Nem tudtam, hogy most is akcióban vagy - nyitotta meg az elméjét a lány.

Igazából tök véletlen volt, de majd elmesélem – válaszolt Severus.

Jó. Majd egy alkalmas pillanatban veregesd hátba kicsit Malfoyt.

Kihívás elfogadva!

- Ez így tök hülyeség - mondta Malfoy. - Nem lehet elkapni ezt a szellemet, ha nem látjuk… Umbridge se normális.

- Így akarsz te RBF-et tenni idén? - nézett rá Raven.

- Majd mutasd be nekem kérlek, hogyan csalnád csapdába Hóborcot.

- Nekem előnyöm van, kibékültek Severusszal. Visszatérve, azt kell elérnünk, hogy valahogyan lenyomozható legyen, elsősorban.

- A Homenum Revelio működik szellemeken? - kapta elő a pálcáját a fiú.

- Megismétlem a kérdést: így akarsz te RBF-et tenni néhány hét múlva? - vonta fel a szemöldökét Raven, és megragadta Malfoy pálcát tartó kezét. Tudta ugyanis, hogy ha a fiú alkalmazza a varázsigét, Severus lelepleződik.

- Hagyj már, Frey, és engedd el a kezem - rántotta vissza a karját a szőke mardekáros. Ekkor mindketten ugrottak egyet ijedtükben, mert valahol arrébb valami embertelenül nevetséges kacaj hangzott fel, a falak pedig visszaverték.

- Arra van, gyere, hátha…

- ÁÁÁ! - kiáltott fel Malfoy, Raven pedig, mivel hogy kicsit előrébb állt, a következő pillanatban már tudta is, miért: Severus ekkor "veregette hátba" őt. A fiú előrebukott, de megpróbált megkapaszkodni háztársában. Ravent a derekánál fogva a földre rántotta, és mire a lány feleszmélt, mindketten hason feküdtek, a kelleténél jóval közelebb egymáshoz. Malfoy még egy kicsit rajta is feküdt a lányon. - Mi a…

- De szerencsétlen vagy, hallod… Malfoy - emelte fel a hangját a lány -, vedd le rólam a kezed, de azonnal, különben fület varázsolok a tarkódra.

A fiú egyik keze még mindig a derekán volt, és a jobb lába is Raven balján.

- Húzódj el, ha annyira akarsz - gúnyolódott Malfoy, Raven pedig érezte a hangjában a kaján vigyort, és ez nagyon nem tetszett neki.

- Te barom! - nyögött, és hátranyúlva ráfogott Malfoy kezére, hogy aztán mindent beleadva megropogtassa. A fiú persze felkiáltva rántotta vissza. - Megérdemled.

Gyorsan felpattant a földről, és társa is így tett bosszús nyögések közepette. Aztán persze, amíg Raven leporolta magát, visszatért a vigyora.

- Tudom, hogy csak leplezed, hogy maradtál volna még.

Raven lassan felnézett rá.

- Neked meg akkora az egód, hogy bele sem fér a fejedbe, és körülötted leng!

- Még egy tisztességes visszavágást sem tudsz, Frey?

- Ezt én is mondhatnám. Nem dolgozom veled - fordult sarkon, és arra a folyosóra pillantott, ahonnan jöttek, Severus immáron hűlt helyére. Ekkor észbe kapott, és hátrafordult Malfoyhoz. - Dehogynem tudok jobbat! Mi újság Kecske Tónival? Háh, imádom ezt az arcod! - nevetett egy jót a lány, majd újra sarkon fordult és tovább állt, hogy megkeresse a bátyját.

- Még nem végeztünk, Frey! - iramodott utána Malfoy.

- De!

Alapvetően ritkán küldték csak őket ketten szellemet hajkurászni vagy még kevesebbszer élő rendbontókat keresni, de azok mindig efféle veszekedéssel tarkított órák voltak. Raven kezdte már unni az egészet lassan, bár valahányszor felhozta Kecske Tónit, tudott egy jót nevetni. Visszatérve viszont arra az incidensre Malfoyjal, Raven eleinte sokszor elgondolkozott rajta, és minél többet tette ezt, annál inkább felszínre tört benne valami halvány, de örömmel teli érzés, valahol az agya hátuljában. Igaz, mikor először szembesítette magát ezzel, majdnem lefordult a székről. Aztán megint csak újra és újra átgondolta, keresve a forrását, és rájött, hogy talán a figyelem lehetett az, ami ezt keltette benne. Malfoy, bármilyen öklendezéssel tudott is csak erre gondolni, a szokásos hülye módján, de lényegében flörtölt vele. Talán az okozta ezt a furcsa boldogságot, hogy egy fiú, bárki is az illető, szimpatikusnak tartja ennyire? Nem, a szimpatikus talán erős szó. Nem tartja csúnyának vagy netán átlagosnak sem. De aztán azt is megkérdőjelezte, hogy Malfoy indítéka tényleg ez lehetett-e. Nehéz volt ránéznie, amíg ezek kavarogtak a fejében, de azt elismerte, hogy a fiú külsőre nem ronda, sőt. Ebből a szempontból még rokonszenvesnek is találhatná, de szigorúan csak külsőre. Ennél tovább az életben nem tudna menni, állapította meg, hiszen rögtön eszébe jutottak a gonoszságai, amik közül a hippogriffes ügyet találta a legdurvábbnak. Bár az is igaz, hogy ennél érezte a legerősebben, hogy csak utánozza az aranyvérmániás szüleit és egyáltalán nem egy kiforrott személyiség. Esetleg még mostanra sem az, de nem várt túl sokat tőle. Lezárta a dolgot azzal, hogy Malfoy külsőre szimpatikus lehet(ne), nagyon sok ember van, aki külsőre szimpatikus lehet(ne), azonban sajnos ilyen személyiséggel áldotta meg a családja. Legalább a fiú hanyagolta az afféle dolgokat a jövőben, mint az elesésükkor, így Ravennek nem kellett tartania attól, hogy Pansy az eddiginél is jobban fúj majd rá. A lány különösen szeretett beszólogatni neki mindenért, tulajdonképpen ahogy másoknak is, de Raven annyira megszokta már, hogy szinte meg sem hallotta, vagy ha igen, nem volt energiája hozzá.

Mivel a Griffendél megnyerte a következő meccsükön a kviddicskupát, a mardekárosok még többet gonoszkodtak és rámentek a pontversenyre – hamarosan már nem volt mit levonni a Griffendéltől, ez többnyire kárpótolta a kígyós házat. De most, hogy végre elérkezett június, itt voltak a vizsgák, és ez kötötte le majdnem mindenki figyelmét. A kellemes idő miatt Severusék ha tehették, az udvaron tanultak, és a testvérpár a hugrabugosoknak és Mandynek is elmesélte, hogyan futtatják meg mindig a különítményeseket, amit nagyon szórakoztatónak találtak. Az RBF-esek, Tracey, Megan és Mandy nagyon izgultak ugyan a vizsgáik miatt, de mivel sokat gyakoroltak velük, bájitaltanból és sötét varázslatok kivédéséből legalább várakozáson felülit el fognak érni, efelől senkinek nem volt kétsége – Severus összes vizsgájának sikerességét pedig elszántsága láttán senki nem kérdőjelezte meg.

- Én tartok egy kicsit attól, amit Malfoy mondogat – mondta Megan. – Hogy jobb helyzetben vagy, ha ismered a vizsgáztatókat…

- Ez hülyeség – intette le Mandy. – A minisztérium ennyire nem hülye, még ha maga a miniszter az is. Amúgy meg még régen benne volt a Prófétában, hogy Marchbanks, a fővizsgáztató Dumbledore-t támogatja. Akkor meg biztos nem barátja Malfoyéknak.

- Malfoy egy hazug barom – bólintott Raven. – Egy szavát se higgyétek.

- Csak azt, ha valamit hevesen tagad vagy begurul az említésére – tette hozzá Severus, és Ravennel összevigyorogtak.

Elérkezett hát a nagy megmérettetés első napja. Raven, Scarlett és Lily sok sikert kívántak a vizsgázóknak, majd elindultak órára, ott hagyva a kezeit idegesen tördelő Traceyt, a magukban ismétlő Megant és Mandyt, illetve a feszültségét levezetendő pattogó Severust.

Severus első nap átváltoztatástanból vizsgázott, és utána magabiztosan állította, hogy V-t biztosan elért. Másnap délután rögtön rohant is Pitonhoz elmesélni, mekkorát remekelt a bájitaltan számonkérésen. Utána következett a bűbájtan, gyógynövénytan, legendás lények gondozása, majd végül a sötét varázslatok kivédése, amit szinte csak kirázott a kisujjából.

- Egész biztos felvesznek! – örvendezett, amikor utolsó vizsgája után találkozott Ravennel, majd magához ölelte és a lányt felemelve körbe-körbe kezdett pörögni.

- Gratulálok, Sev!

- Annyira viccesek vagytok – nevetett Scarlett mellettük, mikor már vagy két perce csak pörögtek.

- Na, most ti meséljetek – fordult Raven a többiekhez, miután Severus letette.

- Bájitaltan és sötét varázslatok kivédése? A segítségetekkel egy erős V-t kiráztam az ujjamból! – mondta Megan, és a másik két lány is bólogatott. – Ami nagyon rosszul ment, az a mágiatörténet… mondjuk, nem is baj, ha többet nem tanulom. És szerintem az átváltoztatástant eléggé elrontottam, főleg a gyakorlaton gőzöm sincs, mit csináltam, de valahogy majd lesz. A többi rendben volt. Már így is nagyon boldog vagyok!

- Szerintem én mindenből átmegyek legalább V-vel – mondta Mandy. – A jóslástan sikerült a legjobban! Trelawney szerint lehet, hogy látó vagyok.

- Ha ezt sikerülne tovább fejlesztened, légyszi jósold majd meg nekünk a RAVASZ-kérdéseket – mondta Tracey. – Én nem tudok sokat mondani, nagyon kusza volt a fejem, de szerintem a mágiatörténeten kívül mindenből átmegyek. Már így is nagy a megkönnyebbülés…

- Akkor ma ünneplünk! – mondta Scarlett.

Az este nagyon különösen alakult. Vacsoránál hallotta a társaság, hogy egy mardekáros szétkürtöli, Potter csapata valami titkos fegyvert készített Dumbledore vezetésével, és Granger elvezette oda Umbridge-et – Malfoyék pedig, akik Potteréket tartották fogva, csúnya rontások áldozatai lettek. A Frey testvérpár vacsora után Pitonhoz indult, hogy Severus elmesélje neki a sötét varázslatok kivédése RAVASZ-t, illetve hogy érdeklődjenek erről a bizonyos fegyverről, a professzor viszont nagyon sietett valahova és épp akkor viharzott ki a szobájából, mikor a páros odaért.

Másnap reggel Piton magához hívta őket, és elmondta nekik, mi történt az éjjel a minisztériumban.

Ez után a testvérek figyelmét a közelgő dolgokról még el tudta vonni, hogy utolsó napon Hóborc kiüldözte az épületből Umbridge-et. Severus utolsó roxforti napján elbúcsúzott mindentől és mindenkitől, még a háztársait is alaposan megszorongatta – beleértve az összes szobatársát, Malfoyt, Crakot, Monstrót, Zambinit, de olyan gyorsan vitte mindezt végbe, hogy nekik nemhogy védekezni, látni nem volt idejük a fiút, mielőtt odaért vagy továbbszaladt volna.

- Mama, neked inkább szerencséd van, hogy nem olvastad ebben az évben a Reggeli Prófétát – mondta Raven. Ismét Fawn barátainak házához tértek vissza, azonban Piton mondta, hamarosan értük jön, így csak néhány napot terveztek itt tölteni. – Komolyan mondom, nevetséges, amit az az újság művelt.

- Legalább már mindenki tudja az igazságot – sóhajtott Fawn.

- Igen, csak az a baj, hogy ehhez megint valakinek meg kellett halnia – mondta Severus.

A vendégszobában voltak hárman. Raven az ágyán a falnak dőlve, Severus a sajátján feküdt háton, Fawn pedig a fotelben foglalt helyet.

- Per bá' remekül leplezi a dolgait – mondta Severus –, de tudom, hogy megérintette őt is Black halála. Pedig nagyon nem bírta Blacket. Beszéljünk inkább valami vidámabbról – tápászkodott fel. – Nemsokára megjönnek a RAVASZ-eredményeim!

- És mit gondolsz, hogy sikerültek? – mosolygott Fawn.

- Kiválóan, mami! – pattant fel Severus. – Utána megyek is felvételizni a Szent Mungóba.

- Amit egyszer kitalálsz, azt erőszakkal sem lehet kiütni a fejedből – nevetett Raven.

- Úgy bizony!

- Nagyon büszke vagyok rád, Severus – bólogatott Fawn. – És biztosan a szüleitek is azok.

- Kétség sem fér hozzá! – bokszolt a levegőbe a fiú. – Mami, megtanítasz mugliul főzni? Akarok csinálni valami sütit Per bá'nak, olyan lehangolt. Hátha feldobja. Mi lehet a kedvenc étele?

Piton azt ígérte, néhány napot maradhatnak a testvérek Fawnnal, azonban eltelt másfél hét, és a professzorról még mindig nem volt semmi hír. Freyék csak azért nem aggódtak, mert ismerték nagybátyjuk képességeit, nem lehetett tehát opció, hogy valami baj érte. Arról amúgy is más forrásból szintén értesülhettek volna már.
A harmadik szüneti hét viszont kissé már aggasztóvá vált, ez Pitontól egyáltalán nem volt megszokott. De legalább annak örülhettek, hogy megérkeztek Severus vizsgaeredményei (a baglyokat szerencsére Fawn barátai nem vették észre, bár Severus egész biztosan előállt volna valami találó magyarázattal).

- Gratulálok! - veregette hátba a szélesen vigyorgó fiút Raven. - Mindegyik sikerült!

- Mehetek a Mungóba! Mehetek a Mungóba! Raven, eljössz velem a Mungóba?

- Már hogyne mennék! Veszem a pulcsimat - célozta meg a hálószobájukat.

- Most rögtön el is mentek? - kérdezte Fawn.

- Hogyne mennénk, a gyógyítóképzés még három év, korán kezdem! - pattant fel büszkén és energikusan Severus.

- De Perselus megengedi, hogy elmenjetek itthonról?

- Ha idejön, mondd meg neki, hova mentünk, és gyorsan odaérünk meg vissza, máshol nem leszünk. Meg persze Per bá' tanított minket önvédelemre, és ő a legjobb tanár!

- Akkor rendben van. Gyere ide, Severus, hadd gratuláljak még egyszer! - tárta szét a karját Fawn.

Miután Fawn barátnői is megdicsérték a fiút, Raven és Severus kerestek egy eldugott helyet a közelben és a lány belekapaszkodott bátyja karjába, hogy hoppanálhassanak. Fél óra alatt végeztek is: Severus beiratkozott a következő gyógyítóképzésre szeptemberre.

- Gyógyító leszek, Raven! - ismételgette Severus sokszor, ahogy haladtak visszafele a sikátorhoz, ahova korábban megérkeztek.

- Pont addigra végzel, amire én is.

- Severus, Raven.

A testvérpár majdnem fénysebességgel pördült meg a tengelye körül a mögöttük álló Piton felé.

- JAJ, PER BÁ'! - üvöltött fel Severus, majd nagybátyára vetette magát. - Már aggódtunk! De jó, hogy rendben vagy! És képzeld, mehetek gyógyítóképzésre! Bájitaltanból és sötét varázslatok kivédéséből külön dicséretet kaptam, mert annyira jól tanítottál, Per bá!

- Severus, engedj el, de rögtön.

- Máris, Per bá' - engedelmeskedett a fiú, majd előkapott egy zsebkendőt. - Csak hát olyan szép, amit teszel mindenkiért… mindig elérzékenyülök, ha eszembe jut…

- A széptől nem is állhatna távolabb - morogta Piton. - Bocsássatok meg, amiért nem jelentkeztem, de többször vettek nem várt fordulatot a dolgok, mint szerettük volna. Muglikhoz pedig nem üzenhetek. Most jött el az a pillanat, hogy éles helyzetben szükségem van rátok. Bár némiképp elbizonytalanodtam, mert bizonyos helyzetekben az az érzésem, te sosem múltál el tizenhárom éves, Severus.

- Lélekben mindig fiatal maradok - húzta ki magát az említett. - Hallgatom, Per bá'.

- Gyertek velem - fordult meg Piton, majd nyomában unokaöccsével és unokahúgával egy a nyílt utcától eldugott helyre igyekezett.

Severus és Raven ezennel feladatot kapnak - amelyben immár nem lehetnek mindig egymás mellett. Severus elkezdi pályafutását a Roxforton kívül, Raven pedig egyedül vág neki az ötödik évének az iskolában. A halálfalók növekvő befolyása miatt a lány kénytelen olyan embereket is közelebbről megismerni a Mardekárban és azon kívül is, akiktől azelőtt inkább a lehető legmesszebb tartotta volna magát - mindezzel azonban érdekes felfedezéseket is tesz.

Már nincs messze a varázsvilág fenekestől való felfordulása - ha kíváncsi vagy, hogy boldogul Severus és Raven az egyre nagyobb veszélyek közepette, akkor olvasd el a folytatást: Raven Frey és a zavaros gondolatok címen. :)

Köszönöm, hogy elolvastad a 5. részt!