60. fejezet: Új felállás

A hármas a Fonó sori házba hoppanált, és helyet foglaltak a földszinti könyvtárhelyiségben.

- Dumbledore haldoklik - jelentette ki Piton.

- Hogyhogy? - ütközött meg Severus.

- De hát… már nagyon öreg, nem? - kérdezte Raven.

- A sajnálatos dolog az, hogy nem természetes úton - magyarázta nagybátyjuk. - A horcruxokról mind hallottatok már, de arról nem, hogy a Sötét Nagyúr elkészített nem is egyet, hanem hetet. Tudomásom szerint kettő elpusztult ebből, a másodikat maga Dumbledore semmisítette meg, de ennek ára volt… ezért maradtam távol eddig, többek között. Sikerült egy évet nyernem neki, de nem többet.

A testvérpár néhány percig szólni sem tudott. Piton hagyta, hogy megemésszék a hírt, amennyire jelen helyzetben lehetett.

- Várj… a Sötét Nagyúr… hét horcruxot készített el? - nézett fel lassan Severus kicsit később. - De hogy? Hiszen egy is rengeteg erőt igényel…

- A Sötét Nagyúr az egyike a világ legerősebb varázslóinak. Megvan hozzá az ereje. Az, hogy képes volt hetet elkészíteni, nem bizonyít mást, csak hogy bármire képes a halhatatlanság elérése érdekében. Szó szerint bármire. Egy élőlény megölése nem jelent neki többet egy puszta pálcamozdulatnál.

- És persze valamennyi élvezetnél…

- És… mi lesz ezután? - kérdezte Raven.

- A Sötét Nagyúr elsődleges tervei között szerepel Dumbledore kiiktatása. Így ez végül is beteljesül. Tudhatjátok, mivel jár, ha az egyetlen varázsló, akitől még ő maga is fél, nem lesz többé. Épp ezért lépnünk kell most. Ha nem volna ez az ügy… soha nem lenne képes senki megölni az igazgatót. De más a helyzet.

A professzor kis szünetet tartott. A testvérek várták a folytatást.

- Ez egy váratlan fordulat volt. Nem erre terveztünk, és most felgyorsultak a dolgok – méghozzá a rossz irányba. Alapesetben a Roxfort közelébe sem engednélek titeket többé, de nem azok vagytok, akiket megvédeni kell. Én annyi idős voltam, mint Raven, mikor először halálfalókkal találkoztam. Így tudom, hogy ti igenis meg tudjátok csinálni, amit rátok bízok.

- Mi lesz az? – kérdezte Severus.

- Igyekszem úgy intézni a dolgokat, hogy a lehető legbiztonságosabban megússzátok, de nem garantálhatom, ezt ti is tudjátok. Úgyhogy hamar elérkezhet az a pont, amikor nagyon fontos lesz a segítségetek.

- Halálfalók leszünk mi is?

- Nem. Nem kaptok Sötét Jegyet. A személyes segítőim lesztek.

- Per bá', köszönöm, hogy így megbízol bennünk – hatódott meg a fiú. – Beviszel a halálfalók közé, ez… véglegesen elismerted az egyetlen dolgot, amit még nem: a felelősségteljességemet!

- Kezd visszatérni a színpadi Sev valahonnan a múltból - mondta Raven.

- Ne dramatizáld túl, Severus. Ez nem megtiszteltetés. Inkább kínzás. Főleg akkor, ha végül szemtől szemben találkoztok magával a Sötét Nagyúrral. Amire nem tudlak felkészíteni, de azt hiszem, elmondanom, mivel jár ez, nem kell újra. Ameddig viszont nem kaptok feladatot, illetve ha kaptok, de én azt mondom, akkor a Roxfortot és a gyógyítóképzést tekintsétek elsődlegesnek. Ha nem kaptok feladatot tőlem, akkor van minden rendben. Addig szeretnélek biztonságban tartani titeket, amíg lehet. Azonban Fawnnal… neki már elmondtam. Jó ideig a következő lesz az utolsó alkalom, amikor bármilyen módon szót válthattok egymással. Túl kockázatos. Ha mégis lelepleződnénk, már elterveztem, hogyan mentsük meg őt, de az lenne a legjobb, ha nem kerülne erre sor.

- Talán nem lenne jobb, ha esetleg… - tétovázott Raven – én sem szeretném, de ha… amíg ez az egész tart… amneziálnánk?

- Én is erre gondoltam először. De még mielőtt bármit mondtam volna neki, megkért, hogy ezt semmiképp se tegyem. Tudja, hogy betegre fogja aggódni magát, de nem tudná elviselni annak gondolatát, hogy még csak nem is fog tudni semmiről, arra az esetre, ha a legrosszabb következne be.

- Szellemként visszacsinálni sem tudnánk – gondolkozott Severus. Raven akaratlanul is felnevetett.

- Te aztán jól elterveztél mindent!

- Miért, megbeszéltük, nem?

Piton csak lehunyta a szemét pár pillanatra, aztán folytatta.

- Severus, te itt laksz majd a házamban.

- Szóval már egyedül mersz hagyni a lakásodban? - lelkesült fel Severus. - Ez nagyobb megtiszteltetés, mint az előbbi!

- Raven, téged pedig arra szeretnélek megkérni, hogy az iskolában, ha nem is olyan módon, mint Draco és a barátai, de határozottan fejezd ki a hovatartozásodat. Erre magunk miatt van szükség. Ha bizalmas viszonyt alakítasz ki a Sötét Nagyurat pártoló mardekárosokkal, azzal a halálfalók köreibe is mélyebben belekerültök.

- Még tavaly azt mondtam Malfoy bandájának, mikor Umbridge különítményével dolgoztam, hogy információgyűjtés miatt vagyok Scarlettékkel. Ha nem is hitték el, építhetek erre? Én szerintem inkább vagyok a kettős ügynök típus, ahogy te is.

- Ahogy jónak látod, amíg nem keveredsz gyanúba.

- Jó, akkor megrohamozom Malfoyékat. Bár ez nincs ínyemre, de ha már itt tartunk, sokkal jobb lenne, ha a halálfalók csak egyszerűen rózsaszín vattába akarnák vonni a világot.

- Az de jó lenne! – csillant fel Severus szeme. – Akkor tuti beállnék.

- Jó, ebből elég – szakította félbe őket Piton.

- Várj, Per bá' – szólt Severus, mielőtt még nagybátyja folytathatta volna, amit mondani akart. – A többi halálfaló tudja, hogy a nagymamánk mugli? És hogy ő nevelt minket? Merthogy még az az eset harmadévben, mikor elnáspángoltam a kviddicscsapatot, eljuthatott talán hozzájuk. És az baj?

- Nem hinném. De ha mégis, elsősorban ahogy a Mardekár köreiben az szokás, nem nagyon emlegetik az oda tartozók, kinek van varázstalan rokona – hát még a halálfalók közt. Ha viszont bizonyítottál a Nagyúrnak, akkor ez nem bizalmi kérdés többé – legalábbis az ő részéről. Persze, amikor mugli nevel fel, az másik eset. Másrészről azonban amit mondanak, és ami történt, nem mindig egyezik, és nem is mindig igaz.

Severus pár másodpercig bámult, aztán hangosan összecsapta a két tenyerét.

- Ó! Aszta, te mekkora zseni vagy, Per bá'!

Piton erre inkább megint csak lecsukta a szemét.

- Várjunk, tisztázzuk, szóval azt gondolják, csak sértegetés volt? – kérdezte Raven.

- Severus mindig is egy elég komplikált személynek mutatta magát, ami nem áll túl távol a valóságtól. Azok a halálfalók, akik nem bíznak bennem, azért tesznek így, mert figyelek arra, hogy Dumbledore továbbra is a bizalmasának tartson, és ennek megfelelően cselekszem. Amit Severus bármikor tett és mondott, arra így akármilyen indokot rá lehet húzni.

- Ez… ez azt jelenti… - kezdett egyre lejjebb esni a fiú álla – hogy… olyan vagyok, mint te, Per bá'! Végre! Elértem az egyik életcélomat, és még csak tizennyolc éves vagyok!

- Azt javaslom, térjünk vissza az eredeti tárgyra – mondta gyorsan Piton, mielőtt Severusból az örömkönnyei is előtörnek. – Egyébként ha magáról a Sötét Nagyúrról beszélünk, meglepő ugyan, de ő lesz az, akit a legkevésbé érdekel a származásotok, mivel rokonaim vagytok. Tudja rólam, hogy az apám mugli volt, és mégis a bizalmasa lettem – ami persze nem biztos, hogy megtörtént volna, ha ő maga sem lenne félvér.

- A Sötét Nagyúr félvér? – szaladt fel Raven szemöldöke.

- Ugyanúgy, mint én, mugli volt az apja, anyja pedig Mardekár Malazár leszármazottja.

- Hű, akkor alaposan elrontották őt.

- Hosszú történet, nem is nagyon lényeges, alkalomadtán elmesélem. Kiküszöböljük tehát mind a Nagyúr, mind a halálfalók gyanakvását, amennyire tudjuk, és ez tapasztalataim alapján épp elég lesz. A másik fontos dolog, amit mondanom kell, ha már Malfoyéknál tartottunk. Azt az információt kaptam, hogy Draco halálfaló lett – ami várható volt ugyan, de miután Lucius az Azkabanba került… nos, Draco rögtön feladatot is kapott. Ő ezt bizonyítási lehetőségnek véli, de nem az.

- Vezeklés az apja bűneiért? – kérdezte gúnyos hangon Raven.

- Úgy van. Narcissa felkeresett engem, és letetette velem a Megszeghetetlen Esküt, hogy megvédem Dracót. – Itt Severus és Raven szeme is elkerekedett. – És ha majd képtelen lesz rá, megteszem helyette.

- A Megszeghetetlen Esküt… - hüledezett Severus. – Az kemény. De mi ez a feladat? Mi tudhatjuk?

- Kevesen tudják. A Sötét Nagyúr parancsának ellenszegülni nem lehet… azonban ti tudni fogjátok. Dracónak meg kell ölnie Dumbledore-t.

- Hogy micsoda?! – kapta a szája elé a kezét Raven. – Bocsánat, mi? Egy tizenhat éves gyerektől várják el, hogy megölje Dumbledore-t?!

- Te is megmondtad, ebből a helyzetből a Sötét Nagyúr mindenképpen jól jön ki. Vagy Draco elbukik, a Sötét Nagyúr büntetésből őt öli meg, vagy sikerrel jár és Dumbledore meghal.

- Dumbledore ezt tudja? Vagy tudni fogja?

- Már elmondtam neki. Megkért engem, hogy ha már mindenképpen a halálával végződik a következő tanév, én legyek az, aki megöli.

Raven és Severus egymásra néztek, aztán újra Pitonra. Nem szóltak.

- Szóval gondolom ezért is lenne jó, ha bekerülnék többé-kevésbé Malfoyék bandájába? – kérdezte végül Raven. – Szóval én is tudom figyelni Dracót.

- Draco egymaga egészen biztos, hogy nem lesz képes megölni Dumbledore-t, ezt ő is tudja, nagyon fel fog készülni, ezért rajta kell tartanom a szemem. Nem hinném, hogy olyan nagyon osztozkodni akarna a feladaton, óvatosabb lesz velem is. Te közelebb vagy hozzá a Roxfortban, mint én, úgyhogy kérlek, legyél a szemem és a fülem, amikor nem vagyok ott. De hadd hangsúlyozzam: az elsődleges legyen neked a vizsga, nem Draco. A nyomozás elsősorban az én dolgom, ezért elég, ha különfeladatként tekintesz rá. Elsősorban annyit szeretnék, hogy a halálfalók megbízzanak bennetek, legalább annyira, mint bennem.

- Ami azért jelent állandó gyanakvást – mondta Severus.

- A halálfalók, és legfőképp a Sötét Nagyúr senkiben sem bízik meg százszázalékosan. Ezt soha ne felejtsétek el.

- Jól van, akkor jó kapcsolat felépítése, és ha tehetem, kiderítem, hogyan akar Draco végezni Dumbledore-ral – összegezte Raven. Piton bólintott. – Végül is… Malfoy nem a szívem csücske, de túlélem. Ezen a ponton ez már nem érdekel – sóhajtott a lány, és megvakarta a fejét. – Scarlett és Tracey kukázva… jeee, beállok Malfoyék bandájába. De várjunk, egy pillanat. Ha Malfoyjal kerülök jobb kapcsolatba, az nem olyan lesz, mint a semmi? Merthogy ők tulajdonképpen kiestek a Sötét Nagyúr kegyeiből Mr Malfoy hibája miatt.

- De még mindig egy befolyásos és híres aranyvérű család, akikről a megfelelő emberek tudják, kihez lojálisak. Azt se felejtsétek el, hogy egy hibát elkövetni szégyen, de nem akkora, mintha árulók volnának.

- Á, értem.

- Tudom, hogy nem lesz nehéz számodra, ha tényleg akarod. Másodszor viszont: a szünet hátralévő részét itt töltitek velem, és arra kérlek titeket, hogy gyakoroljátok, amit tavaly nyáron elkezdtünk. Én is segítek majd, de azt hiszem, az alapokat ismerve könnyen fog menni nektek egyedül is. Ha halálfalók közé kerültök, muszáj lesz, hogy a legrosszabb átkokat és a legerősebb védekezéseket is ismerjétek. És kérlek, mindig legyetek együtt. Abban az esetben, ha néhány elvetemültebb tagnak olyan kedve támadna, hogy csak szórakozásképpen megnézi, nem rejtegetek-e mégis egy muglit a lakásomban, nem szeretném, hogy egyedül legyetek. Severus persze kénytelen lesz egymaga itt lakni a tanév folyamán, de remélem, megérted, Raven, ha azt mondom, mindez rád egyelőre jobban vonatkozik, mert bár megtanítottalak mindkettőtöket a legfontosabbakra, te még nem jártad ki az iskolát és kiskorú vagy.

- Persze, értem – bólogatott a lány.

Kis ideig ismét csak hallgattak.

- Köszönöm, hogy így viselitek a körülményeket – mondta Piton. Severus erre elmosolyodott, Raven pedig hátrahajtotta a fejét.

- Most már kedvem sincs kétségbeesni.

- Nem volna értelme, akkor ki mentené meg, ami menthető? – mondta Severus. – Akármilyen nehéz is, megtesszük, ami tőlünk telhető. Ehhez te vagy a példaképünk, Per bá'.

Piton csak hosszan nézett unokaöccsére. Severus emiatt rendkívül büszke volt magára: ez aztán tényleg felért nagybátyjánál egy őszinte mosollyal.

A megbeszélés után mindhárman visszatértek Fawnhoz, hogy összepakoljanak. A nagymama szorosan megölelgette őket, még Pitont is.

- Nekem is adhatna legalább ilyen minimális vállveregetést - mondta Severus Ravennek nagyon halkan, de ekkor nagybátyjuk szeme rájuk villant. Severus összehúzta magát.

- Hogy lehet, hogy mindent hall?! Ezt esküszöm halkan mondtam!

- Vigyázzatok magatokra és egymásra - mondta Fawn.

- Úgy lesz, mami! Ígérem, hogy viszontlátjuk még egymást.

Piton elfordult.

A testvérpár elbúcsúzott Fawn barátnőitől is, majd elhagyták a házat. Az éjszakát a Fonó sori házban töltötték. Korán keltek, és mindhárman együtt reggeliztek.

- Tegnap este még beszélgettünk Ravennel és azon gondolkoztunk, hogyan csinálják a Sötét Jegyet - szólt Severus. - Hogy csinálják, Per bá'?

- Mágia, természetesen - nézett rájuk Piton a Reggeli Próféta fölött. - Egy varázslat, amelyet csak a Sötét Nagyúr hajthat végre.

- Ja, úh - biggyesztette le Severus a száját. - Én arra tippeltem, valami tüzes vassal beleégetik a karba. Már el is próbáltuk, milyen lenne az én beavatásom. Azért megmutassuk?

- Ha mindenképpen muszáj.

- Legyen ez itt a tüzes vas - hozott Raven egy húsvillát a konyhából. - Én leszek a Sötét Nagyúr. - A kezével az egész orrát eltakarta, bár ettől inkább festett úgy, mintha csőrt formázna. - Készülj, Severus Frey.

A fiú alkarja fölé tartotta a húsvillát lapjával, ekkor pedig Severus torkaszakadtából, hatalmasra tátott szájjal és kigúvadt szemekkel üvöltözni kezdett. Piton lehunyta a szemét.

- Hagyd abba, Severus Frey! - próbálta Raven túlharsogni őt. - Vedd komolyan, hogy már…

- Jól van, elég lesz, a szomszédok most már biztosan felébredtek - szakította félbe Piton őket.

- Tetszett, Per bá'? - fordult felé Severus vigyorogva. Piton pár másodpercig csak nézte őket.

- Most nem remekeltél, Severus - fordult vissza az újsághoz. Severus csak még szélesebben vigyorgott, Raven inkább gyorsan elfordult és a tenyerét a szájára tapasztotta, nehogy hangosan felnevessen. Piton végül is nem tudja teljesen elrejteni, hogy igenis tud szórakozni.