62. fejezet: Piton álma

Július végén megérkezett Raven roxforti levele, így az azt követő napokban Severusszal beiktattak egy Abszol úti látogatást is. Ennek reggelén Pitont nem találták otthon: a varázsló még előző nap, késő délután távozott Féregfarkkal, és most délelőtt tizenegy óra tájban tértek vissza. A nagybácsi olyan hírt hozott, amitől a testvérek csapot-papot otthagytak és szaladtak volna megölelgetni, ha nem hoppanál. Ugyanis… megkapta a sötét varázslatok kivédése-tanár állását!

Raven és Severus örömükben egymást rázták a válluknál fogva.

- Per bá' megkapta az állást!

- Megkapta! Megkapta!

Azzal ölelkezve pörögni kezdtek.

- De jó! Ő lesz mostantól a sötét varázslatok kivédése tanár! Ez szuper! – örvendezett Raven.

- Gratulálok, Per bá', bárhol is vagy! Azt sajnálom, hogy engem már nem tanít, de legalább végre teljesült az álma!

- De várj, és akkor ki lesz az új bájitaltan-tanár?

- Meg kell majd kérdeznünk, amint visszaér. Majd mesélj sokat!

Pár perc múlva aztán leálltak a pörgéssel, és úgy döntöttek, most indulnak is az Abszol útra megvenni Raven felszerelését, majd este faggatják tovább Pitont. Bezárták az ajtókat és ablakokat, magukhoz vették utazóköpenyeiket, és hoppanáltak a varázslók bevásárlóközpontjához.

- Unalmas lesz nélküled – mondta Severus, miközben már a boltok között haladtak.

- Dehogy lesz, mész gyógyítani.

- Igaz, azt már alig várom! Na, és te mit mondasz majd most a pályaválasztási tanácsadáson?

- Hát, annyi ötletem nincs, mint neked. De most majd alaposan beleásom magam a témába. Mindenképpen valami bájitalosat szeretnék, utánanézek, mire lehet szakosodni. Ó, odanézz.

Raven követte Severus tekintetét, és a nagy ablakokon át meglátták, hogy Madam Malkin talárszabászatában áll Draco és Narcissa, méghozzá Potter, Granger és Weasley társaságában. Draco látszólag a hármast sértegette éppen.

- Görény – csóválta a fejét Raven.

- Tökéletesen fogalmaztál – helyeselt Severus. Betértek a talárszabászattal szemben lévő étterembe venni két szendvicset, mikor pedig visszatértek az utcára, addigra szemközt már csak a griffendéleseket és a bolt előtt álldogáló Hagridot látták, akivel Severus röviden szóba is elegyedett.

Maga az Abszol út egyébként nem volt épp szívmelengető látvány mostanság: kezdve azzal, hogy két üzlet is bezárt, mert a fagylaltozó és a pálcabolt tulajdonosai eltűntek – volt kirakatukon vagy nem lehetett belátni a deszkáktól, vagy a benti feldúlt helyiséget bámulhatta meg az ember; aztán minden kirakat tele volt ragasztva plakátokkal a halálfaló-veszélyhez kapcsolódóan, és persze ott álltak a standok, mindenféle álvédelmet kínálva a járókelőknek. De Severus és Raven benéztek a Weasley-ikrek újonnan megnyitott boltjába is, ugyan nem vettek semmit és épp csak körbenéztek, maga a légkör legalább ellensúlyozta a kinti komorságot. Raven szerint a Weasleyk humora kifejezetten hasonlított Severuséra – igaz, a fiú is egyetértett abban, hogy ha nem volna a griffendélesek és mardekárosok közti ellentét, jó barátok lehetnének.

A vásárlás befejeztével az Abszol út bejárata előtt álltak meg, hogy Raven utoljára leellenőrizze a listáját, és ekkor Malfoy egyszer csak felbukkant, az ő irányukba tartva.

- Szervusz, Draco! – integetett neki Severus. – Hogy vagy?

- Elmegy – felelte cseppet sem viszonozva Severus lelkesedését a fiú.

- Az remek! Add át üdvözletem édesanyádnak!

- Az enyémet is – tette hozzá Raven. – Megvagyok, mehetünk.

Szeptember elseje ezúttal Severusnak gyógyítóképzése kezdetét, Ravennek ötödik roxforti évét jelentette, így négy év után először újra elváltak útjaik ezen a napon. Természetesen olyan nehezen, mint annak idején, ezért Piton a biztonság kedvéért korán felkeltette őket, hogy legyen idejük elbúcsúzni. Azért a fiú a nagybácsit is alaposan megszorongatta szokása szerint.

Raven elkísérte Severust reggel kilencre a Szent Mungóhoz, majd visszatért a Fonó sori házba, és összeszedte cuccait. Tizenegyre már ő is a pályaudvaron volt, és ahogy a vonat ajtaja felé igyekezett, megpillantotta nem is annyira messze Draco Malfoyt és az anyját.

- Jó napot, Mrs Malfoy! Szia, Draco – változtatott irányt.

- Szervusz – köszönt kimérten Narcissa.

- Nem bánnád, ha csatlakoznék hozzád az úton? – kérdezte Raven Dracótól.

- Mi történt Lympshammel és Davisszel? – vonta fel a szemöldökét a fiú, de Raven meglepetten vette észre, hogy megrándult a szája sarka.

- Nagyon jól tudod, miért nem keresem meg őket – vágta rá higgadtan.

- Te is észhez tértél végre – bólintott Narcissa. – Nagyon örülök. Menj előre, én még beszélek Dracóval.

- Rendben van. Viszlát!

Raven felvitte bőröndjét a vonat folyosójára, és ott várakozva nézte a neki háttal álló Draco szőke haját kissé elmélázva. Draco aztán fogta az utazóládáját, megfordult és ő is felszállt a vonatra. Raven elé lépve egy kissé túlságosan is belemászott az aurájába.

- Hol vannak a testőreid? – kérdezte Raven. Tényleg jobban néz ki. De igazságtalan.

- Gőzöm sincs. Gyere. Aztán ne rám nézz, ha ízekre szednek a többiek – eresztett meg a fiú egy gonosz vigyort, aztán elindult. Raven követte.

- Nem fogok. Amúgy hogy telt a nyarad?

- Unalmasan, mint mindegyik.

- Igen? Unalmasnak találod a nyarakat? Bezzeg, ha lenne egy Severusod – vigyorgott Raven. Draco a szemét forgatta. – Ti nem mentek mondjuk… tengerpartra? Ja, hát minek, van fürdőházatok.

- Van nyaralónk a déli parton, de most úgy döntöttünk, nem megyünk oda. Most komolyan, áruld el nekem – fordult a lányhoz. – A bátyád bolond?

- A legkevésbé sem – vágta rá Raven. – Intelligenciát nézve magasan feletted áll.

- Ezt most eleresztem, Frey.

- Legyen úgy, Malfoy. Te már hallottad, hogy Perselus bácsi megkapta a sötét varázslatok kivédése tanítását?

- Nem hallottam – nézett Ravenre meglepetten Draco. – Ki fogja tanítani akkor a bájitaltant?

- Egy régi tanárt hívtak vissza, aki még Perselus bácsit tanította. Ó, amúgy szerintem igenis kedvelnéd Severust, ha egy kicsit felengednél.

- Mit értesz ez alatt?

- Á, ott van Draco! – hangzott fel mögöttük Pansy Parkinson hangja, mire megfordultak. Pansy és Blaise Zambini álltak nem sokkal távolabb egy ajtónál. – És Frey? Gyere, Draco, keressünk egy mocsokmentes helyet magunknak.

Ravennek ismét a nyelve hegyén volt egy „előbb fürödj meg", és ha nehezen is, de lenyelte és nem szólt.

- Frey velünk utazik – indult feléjük Draco.

- Micsoda? Jó vicc. Én biztos nem utazom vele együtt.

- Nyugi, egy szót nem fogok szólni, ha nem kérdezel – mondta Raven, szintén melléjük lépve.

- Szedjük össze Crakot és Monstrót – indítványozta Draco, mielőtt Pansy szólhatott volna, és a derekát megérintve előrefelé terelte a lányt.

Miután a két talpnyalót is megtalálták, egy üres kupéban lepakoltak.

- Szóval miért is utazik velünk a félvér? – kérdezte Zambini.

- Nem vagyok félvér – szólalt meg Raven, rájuk sem pillantva. Már a sarokban ült egy könyvvel, ami mögül ki sem látszott az arca. Pansy a közbeszólására gúnyosan ciccegett.

- Még hogy nem!

- Ki mondta neked, hogy az vagyok? – húzta most lejjebb a könyvet Raven, hogy kinézhessen mögüle. A szeme sarkából látta, hogy Draco, aki a bőröndjével babrált valamit éppen, érdeklődve rápillant. Nem úgy, mintha élvezné, hogy a többiek sértegetik, inkább kíváncsi volt a következőkre. Jól látta viszont, hogy Pansy hirtelen nem tudott válaszolni, de aztán mégis előállt egy magyarázattal.

- Évekkel ezelőtt szétkürtölte a zakkant bátyád.

- Dehogy kürtölte szét, csak az hiányzott neki a legjobban, hogy rászálljanak. Persze ha nem lenne Piton professzor a nagybátyánk, nyilván ettől kezdve mindenki rászállt volna.

- És ezt most higgyük is el?

- Az már a te dolgod – bújt vissza a könyve mögé a lány. – Csak gondoltam, tisztázom. Ismerted vagy ismerte valamelyik rokonod apámat? Tényleg elkezdték terjeszteni róla az iskolában, hogy mugliivadék, de ez egyáltalán nem volt igaz.

- Teljesen mindegy, ha kiderül, hogy mégsem így van, majd jól megkínoznak! – heherészett Pansy, mire Draco felé kapta a fejét.

- Ezzel vigyázz!

Pansy és Raven is értetlenül nézett rá.

- Nem miatta, magad miatt – magyarázta Draco.

- Honnan tudod? – kérdezte Raven.

- Tőlem – nézett rá a fiú. – Persze, Pansynak igaza van, hátha azért tartanak titeket, hogy aztán majd jól megkínozzanak, mint Longbottom szüleit.

Pansy felnevetett.

- Na, azt megnézném!

Crak és Monstro is heherészett erre. Nem biztos, hogy bírni fogom. Milyen könnyen el tud illanni az ember szimpátiája…

- Ahogy érzed – vont vállat Raven. – Majd árulok jegyet.

- Nagyon biztos vagy a dolgodban.

- Mert tudom, hogy nekem van igazam – nézett ki a lány megrökönyödötten a könyv mögül, de rögtön vissza is fordult. – Merlin szakálla, fárasztó vagy.

- Na, és tavaly még nem voltatok így az állásfoglalással? – folytatta Pansy. – Lympsham meg Davis, a vérárulók meg a kis hugrabugos barátaik.

- Erre nem is válaszolok. Leszívod az összes energiámat. Egyszer már elmondtam, pörgesd magadban vissza, légy oly kedves.

Szerencsére ezen a ponton megszakadt a társalgás közte és Malfoyék közt, ők inkább a saját dolgaikkal foglalkoztak, és hagyták Ravent olvasni.

Amikor éppen odafigyelt erre-arra, nagyon kellett igyekeznie, hogy visszatartson egy beszólást, de ezen kívül nem is nagyon hallotta, mikről beszélgetnek háztársai. Könyvét befejezve elő akart venni egy másikat a bőröndjéből, ekkor vette tulajdonképpen észre, hogy Zambini nincs a kupéban (mint később kiderült, az új bájitaltan-tanár meghívott magához több diákot is beszélgetni), és hogy Draco feje Pansy ölében van. Nem sokkal később visszatért Zambini, Raven oda sem figyelt a kavarodásra, ami a valamiért kivágódó ajtó miatt keletkezett, csak mikor végre mindenki lenyugodott, akkor pillantott fel szinte öntudatlanul, valahogyan épp a Pansy-Draco párosra. Aztán épp olyan gyorsan vissza is tért az olvasnivalójához. Gondolom, együtt vannak, ebből nagyon úgy tűnik… abszolút egymásnak lettek teremtve, ennél jobb példát nem tudok.

Zambini közben elmesélte, az új tanárnál, Lumpslucknál volt több diákkal együtt – egyesek meghívásán Draco és Pansy háborogtak rendesen, Draco meg valószínűleg azt sem értette, őt épp miért nem hívták meg –, aztán Draco új pozíciójára terelődött a szó. Raven tudta, hogy fontosat egész biztosan nem fog itt mondani a fiú, de azért itt már csak tettette az olvasást. Hát ez hülye. Nagyobb meg fontosabb feladatok, az eszem megáll… végül is, halálfalónak lenni valóban nem egy végzettséget igénylő dolog, de ha ennek az egésznek nem lenne tétje, én esküszöm, meg akarnám nézni, hogyan teljesíti Malfoy azokat a feladatokat. Biztosan hamarabb elpatkolna, mint mi Severusszal, ha kiderülne az átverés. Ezek meg úgy néznek rá, mint valami istenségre, mindjárt elhányom magam! – pillantott fel. – Persze, az ő szintjükön, ez valóban olyan…

Amikor a többiek nekikezdtek az öltözködésnek, Raven is így tett, majd a vonat megálltával sietett is ki a fülkéből. Csodának érezte már azt is, hogy kibírta az utat velük.

- Raven! – hallotta maga mögül hirtelen Scarlett hangját. Megfordult, és meg is pillantotta a tömegben a felé közeledő szobatársát és Traceyt. – Szia! Kerestünk a vonaton, de nem találtunk.

- Kicsit elkéstem – hazudta a lány. – Gratulálok! – bökött Scarlett prefektusi jelvényére.

- Köszönöm.

- Legalább most nem olyan kapta, mint Pansy – mondta Tracey.

- Ja, hát ha Adelaide lett volna a prefektus, az maga volna a világvége. De most is majd a prefektustársamat kell hajkurásznom, ő pont olyan, mint ők. Malfoyt és Parkinsont egyébként egyáltalán nem láttam a prefektusokkal.

- Én láttam őket egy fülkében – mondta Raven. – Szerintem együtt vannak, aztán nem akarták másra pazarolni az időt. Mondjuk ez önmagában is meglepő, ilyen lehetőséget kihagyni, mint a kisebbek szekálása… az úgyis a specialitásuk.

- Együtt vannak? Várható volt – vont vállat Tracey.

- Biztos lehet büntetőmunkát kapni, mert nem teljesíted a kötelezettségeidet – mondta Scarlett. – Megérdemlik. Hátha választanak helyettük valaki jobbat. Ha Tracey átveszi Parkinson helyét, az már nagy haladás volna. Jössz, Raven? Mi az?

A fekete hajú lány nem is nagyon hallotta Scarlett utolsó szavait, mert azt vette észre, hogy Draco a távolban megjelent a kupéjuk ablakában, és elhúzta a függönyt. Mit csinálhat…? Talán jobb, ha ezt most megnézem.

- Menjetek előre, valamit elfelejtettem. A nagyteremben találkozunk, jó? - mosolygott rájuk.

- Jó, rendben - nézett kicsit értetlenül Tracey. - Vigyázz magadra.

- Mikor nem szoktam én azt? - nevetett Raven.

Scarlett és Tracey tovább indultak a fiákerek felé, Raven pedig kicsit távolabb ment a vonattól, és figyelte, nem jön-e tanár vagy auror. Pár perc telt el, Draco meg is jelent a vonat ajtajában.

- Hé, szia! - köszönt neki a lány. Draco felé fordult. - Nem bánod, ha veled tartok?

- Te mit csinálsz itt?

- Dolgom volt, aztán láttam, hogy te is most jössz.

- Hm - horkantott gúnyosan Draco egy félmosoly kíséretében. Elindultak ők is a fiákerek felé. Már csak egy pár diák szállingózott a vonat körül és az úton.

- Na, és hogy vagy?

- Soha jobban.

- Az jó.

Pár percig csak csendben sétáltak egymás mellett, majd akkor szólalt meg újra a lány, mikor ketten beszálltak az egyik utolsó fiákerbe.

- Figyelj, Pansyék tényleg azt hitték, hogy félvér vagyok? Azt gondoltam eddig, valójában senki nem vette komolyan. Persze rajtad kívül - vigyorgott gonoszan.

- Elég sokan vették komolyan - vágott vissza Draco.

- Téma volt?

- Nálunk nem nagyon. Csak arról beszélgettünk néha, hogy Pitonnak vajon milyen szégyen volt a nővérének a házassága.

- Á, értem.

Az út további néhány percében nem szóltak. A bejárati kapu előtt Raven elköszönt és előreszaladt, hogy megkeresse barátnőit. A három lány egymás mellett foglalt helyet, és a nyárról kezdtek beszélgetni, illetve Tracey RBF-jeiről. Csak nagyon kevésszer váltottak levelet a szünidő folyamán, ezért aztán volt is mit megtárgyalni még, legalábbis főleg Scarlett és Tracey részéről – Raven többnyire hallgatott és azt mondta, Severusszal műsorokat találtak ki, ahogy nyaranta az szokásuk volt. Az a lakoma alatt nem kerülte el figyelmüket, hogy Malfoy beszámolója szerint Harry Potter végig ott lapult a kupéjukban, ő pedig leszállás előtt elkapta és jól arcon taposta. Ezt természetesen a mardekárosok többsége nagyon díjazta, de a lány megkönnyebbült, hogy arról nem esik szó, hogy ő is velük utazott. Nah, ennyi erővel hiába vártam meg. Azt hittem, legalább valami ideillő tevékenységet művel. Scarlett és Tracey inkább a Reggeli Prófétára terelték a szót, azaz a benne szereplő teóriákra a nyáron történtekről és Harry Potterről, amit Raven kíváncsian hallgatott, ugyanis a szünetben ő egyáltalán nem olvasta az újságot, csak olyan szinten tudott a rejtélyes, feltehetően halálfalókhoz köthető esetekről, amennyire Piton elmesélte azt nekik.

Aztán hamarosan mindenki elcsendesedett, ugyanis Dumbledore felállt, hogy megtartsa szokásos beszédét. Raven, ahogy meglátta az igazgató kezét, akkor hasított bele újra, hogy mi is ennek a jelentősége… de szomorúság helyett most ismét elszántságot érzett. A sérülés egyébként a többi diák figyelmét sem kerülte el, de Dumbledore néhány alapinformáció közlése után olyan bejelentést tett, amitől aztán mindenki elfelejtette ezt: Lumpsluck professzor bájitaltant, Piton pedig sötét varázslatok kivédését fog tanítani.

- Micsoda? – álmélkodott Scarlett, miközben a mardekárosokkal együtt tapsoltak.

- Severus majd' kiugrott a bőréből – mosolygott Raven, és nagybátyja felé is küldött egy vigyort.

- Ez tök jó – mondta Tracey. – Na, kíváncsi leszek.

Persze az iskola többi tanulója nem örvendezett annyira, mint a mardekárosok, ugyanolyan suttogás futott végig a nagytermen, mint az imént, mikor megpillantották Dumbledore kezét. A beszélgetés elhaltával aztán az igazgató nem másra, mint Voldemortra és halálfalóira terelte a szót, és a biztonsági intézkedésekre. Raven ezalatt sokszor lopva Dracóra pillantott, aki látványosan unatkozott. A végére viszont már sokkal inkább volt kedvetlen az arca. Mikor az igazgató elküldte a diákokat a hálókörletükbe, Raven elkapta róla a tekintetét, Pitonra nézett, aztán ő is indult a többiekkel, hogy kipihenhesse magát az első tanítási nap előtt.