66. fejezet: Severus visszatér

Minél többet gondolkozott rajta, Raven is egyre inkább úgy érezte, hogy ennek a szerelmi bájitalos ötletének semmi értelme sem volna, egyszerűen csak a felborult észjárásának lett az eredménye. De azt nem tudta megállni, hogy esténként vagy szabad perceiben elgondolkozzon, mi volna, ha… és odáig jutott, hogy nagyon szerette volna, ha Dracónak is tetszene ő. Utálta bevallani, de így volt. Ezért aztán a tanulásba temetkezett inkább, amibe lehetett is. Eltelt egy hónap, és Raven akár akart volna, akár nem, ezalatt tényleg képtelen volt bárminemű kontaktust kialakítani Dracóval, mert a tanárok alaposan elhalmozták őket mindenféle feladattal. Erre az időre visszatértek a régi közös tanulások is Scarlett-tel és Traceyvel.

Közben Pansy, ritkán ugyan, de megpróbálkozott még néha beszólni Ravennek, aki egy ilyen alkalmat kihasználva, belenézett a fejébe, mint azt már tervezte egy ideje. Pansy gondolatait elég könnyű volt átlátni. Lényeges információ nem derült ki belőle, a halálfalók egyáltalán nem kerültek szóba közte és Draco közt azon kívül, hogy ő beavatta a lányt. Egy dolog meglepte viszont: eddig azt gondolta, Draco és Pansy végül már csak a családjaik miatt is egymás mellett fognak kikötni, azonban Pansynek nem tetszett Draco. Illetve de, csak az a hasonlóságukból fakadó szimpátia volt, amit tulajdonképpen összetarthat két embert, csak nem egy őszinte módon. Jobban belegondolva logikus… - gondolta. – Kétlem, hogy ne ezen alapulna az aranyvérű családok házasságainak kilencven százaléka. Minél többet vagyok a közelükben, annál inkább érzem, hogy mennyire nem akarok én köztük lenni. Magam sem tudom eldönteni, mi van.

De mostanra már fehér volt a táj, amíg csak a szem ellátott, és elkezdődtek a karácsonyi készülődések. Raven egy kiutat látott a tanuláson kívül zavaros gondolataiból: alig várta már Lumpsluck partiját, hogy ismét láthassa a tanulnivalókkal szintén elhavazott Severust. Ugyanis írt neki levelet, hogy a bájitaltan-tanár szívesen látja, és hát így hamarabb is találkozhattak, mint a karácsonyi szünet. Scarlettnek is volt sztorija a partival kapcsolatban: egy évfolyamtársuk, az, aki a két évvel ezelőtti McGalagony által vezetett táncpróbán a lány párja volt, elhívta, és hosszasan előadta neki, hogy nagyon sokan szépnek tartják, és hogy tudja, hogy nagyon szeret kviddicsezni – összességében teljesen összefüggéstelenül beszélt, csak épp zavartnak nem tűnt, Scarlett pedig annyira meglepődött mindezen, hogy azt mondta, dolga van és elsietett. Aztán meg is bánta, hogy elmesélte Ravennek és Traceynek, mert ők folyamatosan ezzel cukkolták azóta.

- Frey – szólította meg valaki a lányt a folyosón, mikor ő az osztályával épp a következő órára igyekezett. A hang felé fordulva meglátta, hogy a folyosó elágazásánál áll Draco. Leküzdve egész teste megrázkódását, odament hozzá.

- Mi az? Sietnem kell… jaj, beteg vagy már megint? – vonta össze a szemöldökét. Draco rosszabbul nézett ki, mint mikor legutoljára beszéltek hosszabban, még a gyengélkedőn.

- Semmi bajom. Hazamész szünetre?

- Ja, úgy terveztem. Te?

- Nem megyek.

- Akkor tiéd lesz az egész klubhelyiség, mert úgy láttam a listán, más mardekáros nem marad.

- Azt akarom, hogy itt maradj te is – hadarta Draco, és akár zavarban volt, akár nem, nagyon jól leplezte a gúnyos félmosolya.

- Óó! – hőkölt hátra Raven. – Mi ez hirtelen? – Aztán lehalkította a hangját. – Segítség miatt…?

- Nem.

- Akkor terápiás beszélgetés kell? Mert szerintem az rád fér, ahogy elnéztelek a barátaiddal. Tudom, hogy nem az a típus vagy, de bánhatnál velük kedvesebben is, legalább velük. Ne legyél görény.

Draco csak a szemét forgatta.

- De terápiás beszélgetésre mindig ott van Kecs…

A fiú erre rátapasztotta a kezét Raven szájára és nekinyomta a falnak.

- Na, ide figyelj! – mondta fojtott hangon, egyre jobban vörösödve. – Soha többet ne használd velem kapcsolatban sem a Kecske Tóni, sem a görény szavakat. Ha még egyszer meghallom, komolyan nem állok jót magamért.
Raven lehúzta a kezét a szájáról.

- A fenyegetésed nem elég fenyegető még mindig, Malfoy. De egy alkuban benne vagyok. Nem sértegetlek soha többé, ha te sem, illetve a közelemben sem senkit.
Draco ismét bámult pár pillanatig.
- Megbeszéltük.
Raven elvigyorodott.
- Lehet veled normálisan beszélgetni. És nyugodtan hívj Ravennek, amikor tudsz normálisan beszélni. Hívhatlak Dracónak?
- Hívj, ha akarsz.

- Jó, és most már a kezedet is visszaveheted – engedte el a lány. Draco erre kajánul elvigyorodott.

- Azt hittem, te tartod ott.

Raven minden benne kavargó érzést elnyomva csak összevonta a szemöldökét.

- Neked mégis mi bajod van?

Draco csak nevetett. A lány a fejét csóválta.

- Hát, végül is… maradhatok. Tök jó volt beszélgetni régebben – vakarta meg a fejét idegesen. – Jobban is megismernélek.

- Megbeszéltük.

Raven észrevette, hogy késésben van, aztán elsietett. Persze az órán nemigen tudott figyelni. Úgy döntött, muszáj lesz megosztania ezt az egészet Severusszal, hogy megkönnyebbüljön kicsit. Megnyugtatta, hogy bátyjával megbeszélték levélben, már délután idejön a tanítás végére, hogy többet tudjanak beszélni, de a lány így sem volt benne biztos, hogy aludt az éjjel. Reggel fél hétkor aztán inkább nem feküdt tovább és kikelt az ágyából, reggeliig el is intézte maradék tanulnivalóját, ami legalább egy kis időre elvonta a figyelmét jelenlegi lelkiállapotáról. Lassabban telt a nap, mint szerette volna, de végre az utolsó tanóra végeztével felkapta a vastag téli köpenyét, sálát és sapkáját, majd kiment a Roxfort bejárati ajtajának lépcsője elé.

Nem sokkal később meg is pillantotta Severust felé szaladni a távolban, kitárt karokkal, hatalmas vigyorral az arcán, aminek láttán Raven elnevette magát, és ő is hasonlóképp tett. Bátyja olyan sebességgel borult rá, hogy kis híján feldöntötte. Nem beszélve arról, hogy közben Borzaska a megszokott mogorva képpel repült fölötte, majd ahogy a fiú végre megállt Ravent nagy bőszen ölelgetve, rászállt a fejére.

- Jaj, Raven, annyira sok volt ez a négy hónap! – mondta Severus. – Így is, úgy is meglátogattalak volna most már! Gondoltam amúgy, hogy eljövök a Griffendél-Mardekár meccsre, de sajnos aznap is bent voltam a Mungóban. De élvezem nagyon, mindenki annyira kedves! Szokatlan is. Nem úgy, mint itt a Mardekárban voltak az évfolyamtársaim.

- Örülök. És nagyon szokatlan nélküled – mosolygott a lány. – Scarlett és Tracey is mondják, hogy hiányolnak.

- Na, de mondd: mi történt? – nézett szembe Ravennel Severus. – Írtad, hogy valamit szeretnél elmondani.

- Hát… előbb menjünk be. Nem nagyon tartózkodhatunk idekint sötétedéskor. Menjünk Perselus bácsihoz.

- Úúú, rendben!

Miközben a professzor szobájához tartottak, Raven próbálta magában megfogalmazni a problémát. Hamarabb megérkeztek azonban, mint hogy ezt sikeresen letudhatta volna, bár nyert még időt, mivel Pitont ott nem találták, úgyhogy e helyett kerestek egy üres termet.

- Beszéljünk így – szólt Raven Severushoz legilimenciával, miután becsukták maguk után az ajtót.

- Jó, rendben.

Raven pár pillanatig visszatartotta a lélegzetét, és csak bámult előre.

- Ja – fújta ki magát, és végre sikerült nyugodt hangnemre váltania. – Hát, mesélni akarok valamit, illetve a véleményed kikérni… Rendben, csak elmondom, aztán majd a végén alkoss véleményt. Írtam, hogy haladok Malfoyjal… és nagyon különös tünetek kezdtek mutatkozni rajtam, legalábbis én kifejezetten aggasztónak találom mindezt, de igyekeztem minden erőmmel elnyomni. Gyakran kaptam magam azon, hogy Malfoyt bámulom, aki nem egyszer észre is vette ezt, meg szerintem a múltkor hallotta, hogy… hogy mondom Scarlettnek és Traceynek, mert kérdezték, hogy egy bizonyos szinten szimpatikus, de csak amíg normális. Össze-vissza pörög a fejem, aztán nem is olyan régen olyan álmom volt, hogy felébredve a számra kellett tapasztanom a kezem, nehogy felkiáltsak. Muszáj volt kimennem sétálni, meg mondogattam magamban, hogy csak álom volt, nem jelent semmit, de aztán beugrott, hogy tavaly az év elején vettük Trelawneyval a romantikus érzések tükröződését az álmokban, és szerinte az álmok ebben tévedhetetlenek. Bár én kételkedtem benne, mármint sokszor úgy az egész tanárban, mégis a gondolat… aztán inkább visszarohantam a klubhelyiségbe, mert rájöttem, hogy a remegésemnek fő oka az, hogy fázom.

Severus nem szólt rögtön, csak gondolkozott.

- De várj, mit álmodtál?

Raven sóhajtott.

- Hát ezt is akartam mondani… a múltkor Malfoy megkért, hogy maradjak vele itt téli szünetre. De még azelőtt beszélgettük és cukkolni akartam Kecske Tónival, mire befogta a számat meg a falhoz nyomott. Ne vigyorogj, Severus! Szóval az álmomban… nah, mindegy – adta föl Raven a gondolatai rendezését.

- Mármint hogy azt álmodtad, hogy te meg Malfoy…?

- Ja.

Csendben ültek pár másodpercig. Severus előredőlve, tátott szájjal, Raven a plafont bámulva.

- Valójában… nekem tetszik ez a koncepció – szólalt meg a fiú. Raven rögtön odafordult, de csak a szemével.

- Tessék?

- Szerintem vicces lenne, ha tetszenél neki.

- Vicces lenne, persze, de nem így van, hála a jó égnek. Azaz… gondolom én. Mert néha úgy viselkedett, mintha… tavaly is volt egy ilyen, majd elmesélem, de lehet, hogy csak szimplán élvezi az ilyen helyzeteket… bár akkor meg nem tudom, miért nem Parkinsonnal. Mindegy, ebbe belegabalyodom, most nem is akarok belemenni.

- De… maga az álom. Az jó volt?

- Kiborultam, Sev.

- Tudod, hogy nem arról beszélek. Tegyük félre, hogy Draco egy kupac doxitrágya, legyen ott csak az arc meg a csók.

- Szerintem te tudod a választ. Csak hallani akarod.

- Jó, ez tényleg így van – dőlt hátra Severus is. Raven felnevetett. - Szóval térjünk vissza, tehát jó volt.

- Nem ez a lényeg! – csapott a fejére Raven, bár igaz, tulajdonképpen már elárulta a véleményét. Igazából csak magának félt bevallani. - Ha még egyszer olyan közelről látom, kirohanok a világból.

- Ezek szerint rossz volt.

- Nem volt! Mármint, nem erről van szó.

- Akkor jó volt? – vigyorodott el Severus. Raven érezte, hogy elönti a forróság, de tudta, hogy bátyjával az ilyen intim dolgokat is bátran megoszthatja.

- Igen. Az volt.

- Elmondod, milyen érzés? – váltott komolyabb hangnemre a fiú. – Mert én még soha nem csókolóztam. És érdekel…

Raven most már a fejét is előrebillentette.

- Nem hiszem, hogy tényleg ilyen érzés csókolózni. Mivel valójában még én sem csináltam.

- Mindegy, álmodban megvolt az első csókod - vigyorgott újra Severus.

- Áh, még a valódit sem akarom én úgy kezelni, mint azt a bizonyos „első csókot", ahogy emlegetni szokták, bár a számozás jelentőségét soha nem értettem. Nem is akartam ezt az álmot… meg úgy egyáltalán tőle bármit. Jó, talán akartam egy olyan univerzumban, ahol Draco nem ekkora paraszt. Mert bármilyen jó is rá gondolni, valahányszor eszembe jutnak a gonoszságai, elmegy tőle a kedvem. Aztán pedig normálisnak látom, és visszajön. De hülyeség.

- Ne szégyenkezz emiatt. Jó volt, és csak ketten tudjuk, tehát nincs miért.

- Köszi, Sev – mosolyodott el Raven. – Mindenkinek kéne legalább egy olyan kis pozitív hang a fejébe, mint a tiéd.

- Ha már itt tartunk, én Kecske Tónit is mindenkinek ajánlanám.

Erre mindketten elnevették magukat.

- Imádom, hogy a bátyám vagy, és szégyenérzet nélkül is elmondhatok neked egy ilyen szégyenteljes dolgot. Nem hiszem, hogy ezt bárki másnak képes lennék így elmondani.

- Nem szégyenteljes ez! Tetszhet neked Draco külseje. Így van, nem? Ez teljesen normális szerintem. Attól még, hogy van egy oldala, amit ki nem állhatsz, más szempontból szerethetsz vele beszélgetni meg külsőre is tetszhet neked.

- Már tavaly is eszembe jutott, hogy tényleg nem csúnya… egyáltalán nem csúnya… csak eszembe jutott, hogy ha nem lenne olyan bunkó, ami igazából enyhe kifejezés, akkor lehet, hogy a barátságos oldalát ismerve tetszene nekem. Ettől meg megijedtem, mert ő mégiscsak Malfoy. Értelmileg doxitrágya. Az meg sajnos nálam kizáró ok. Ejtsük is a témát.

- Hogyne – csóválta a fejét Severus, majd magához ölelte a húgát.

Ezután sokáig beszélgettek mindenről (immár hangosan), azt is alaposan áttárgyalták, amit már levélben hatszor is. A Reggeli Próféta hírei csak rosszabbak lettek, egyre többen tűntek el, szenvedtek balesetet és haltak meg. Ez mindkettejüket frusztrálta, legalábbis a tudat, hogy közvetlenül nem tehetnek semmit. Csakis azzal vigasztalták magukat, hogy ha a minisztérium még mindig nagyon béna, a Rend legalább megteszi, ami tőle telik, még ha ez csak ennyi is. De hozott egy kis örömet a mindennapokba, hogy Piton engedélyével Severus múlt héten találkozhatott Fawnnal egy délután erejéig. A fiú elmesélte, nagyanyjuk jól van a barátnőinél, sokat kártyáznak, persze Fawn esténként mindig rájuk gondol és aggódik.

Aztán elérkezett a karácsonyi parti kezdetének órája, Severus akkor igénybe vett egy mosdót, hogy átöltözhessen, Raven pedig visszaszaladt a hálótermébe. A bejárati csarnokban találkoztak, ahol már sok diák gyülekezett partnerükre várva, hogy indulhassanak. Ez a buli valóban ígéretesebbnek tűnt az előzőekhez képest, mert Lumpsluck meghívott különböző hírességeket is, ezért is nem utasította vissza a lány a felkérést, ahogy a többi meghívással ezelőtt tette.