Halo, elérkezett a folytatás, kellemes olvasást kívánok. (1) Rhapsody of Fire - Rain of Fury, (2) Fate Zero Ost - Battle is to the strong (3) Fate Stay Night Ost - Roar of the Heaven & Earth.

Becsület: Az erkölcsi szembenézés képessége. Amikor egy személy képes felvállalni a felelősséget a tetteiért. Az egyén folyamatosan az általa helyesnek tartott úthoz ragaszkodjon.

Marshal

- Nahát, Gramb, - Mira ledöbbent a látványtól. Gramb csak büszkén állt és a kezében tartotta mindannyiunk kíváncsiságának a forrását. - a tiéd sokkal nagyobb, mint Marshallé. Ez azért fura.

- Miért is?! - Egy kicsit megsértődtem. - Azt hiszem, már láttad az enyémet. Nem a méret a lényeg, hanem az, hogy hogyan használjuk! És hidd el, lehet, hogy az enyém kisebb, de el nem tudnád képzelni mire vagyok vele képes!

- Igen, de a tiéd olyan… - Mira idegesen vakarta a fejét - vörös.

- Viszont arra végképp nem számítottam, hogy a tiednek lila színe lesz. - Ebben egyetértettünk.

- Ugyan, gyerekek, ti is hamarosan kaphattok egyet. - Gramb még mindig boldog volt amiért az ő gyűrűje aktiválódott következőnek.

- Ugye nem várjátok, hogy ezt kelljen néznem - Potema mérgesen nézett a testvérére, Cephourus-ra, akit az Ősi tekercs segítségével támasztottunk fel, Gramb gyűrűjében. - és hogy egy légtérben legyek vele?!

- Én magam is erre gondoltam! - Cephourus, ugyanolyan apró szellem volt, mint Potema, 30 évesen külsővel, a nővéréhez hasonló, gesztenyebarna haja alig volt, erősen kopaszodott, enyhe borostája, megvető tekintete és kék szeme volt. Szigorú volt, szürke és merev. - Nem vagyok hajlandó ezzel az emberbőrbe búj nőstény démonnal együttműködni! Inkább a halál!

- De már mindketten meghaltatok! - Szólt közbe Karsk. - Szerintetek, ha egy szellem, megöl egy másikat, egy szellem szellemként jön vissza? - Egy dologban mindketten egyetértettek, Karsk idegesítő és egyforma, dühös nézéssel bámultak rá. - Ismerem ezt a nézést! - Már mindannyian idegesen bámultunk rá, egyszerűen be nem állt a szája. - Most addig fogtok így nézni rám, amíg beszélek és amikor már úgy hiszitek, hogy csendben maradok, akkor gyorsan félbeszakítalak titeket. - Abbamaradt, nem mondott többet.

- Cephourus, megértem, hogy… - És Karsk közbeszólt.

- Látjátok! Megmondtam!

- Karsk, - Rátettem a kezem a vállára, figyelmeztetésképpen. - pofa be, vagy a te szellemedet is vissza kell hoznia valakinek. – Megértette, hogy tényleg megcsinálom.

- Igen, - Cephourus is egyetértett. - nem ismerlek, de már elég idegesítő vagy.

- Ott tartottunk, - Folytattam. – Cephourus Septim, nem kell szeretned a nővéred. A vezérünk elég világosan megmondta, vagy önként szolgálsz minket, vagy lecsendesítve. Lecsendesítve nem leszel igazán hasznos, de a Szervezet célját akkor is segíted. Válassz.

- Én a szolgálatot választottam. - Adta a tudtára Potema, a szellemférfi nem örült és a lénye teljes egésze undorodott a nővére közelségének a gondolatától is, de nem akart lecsendesedni.

- Jól van, szolgállak titeket. Csak… tartsátok távol tőlem azt a nőt. - Potema ártatlanul elvigyorodott és kitárta a karjait.

- Én sem vagyok boldog, hogy a fiam gyilkosával kell együtt dolgoznom. - Ez érzékeny téma volt a szellemférfinak.

- Nem én öltem meg a fiad! - Bedühödött, Potema nyugalmat erőltetett az arcára és fent tartotta a vigyorát. - Te nem voltál ott! Egy hatalmas, feldühödött tömeg ránk támadt!

- A Pengék egy része veled volt! Azt akarod mondani, a Birodalom legjobb katonáit legyőzte egy halom, ostoba paraszt?! - Potemáról eltűnt a vigyor és az arca ismét egy nőstény farkaséra emlékeztetett.

- A Pengéim zöme sebesült volt és kimerült, valamint, egy maroknyian ha maradtak! Próbáltam! Tényleg megpróbáltam megmenteni a fiad, de én is épphogy túléltem! - A farkaskirálynő ökölbe szorította a kezét és olyan haragos nézést vetett az öccsére, amivel bárki fel lehetne nyársalni.

- Ha igazán megpróbáltad volna, te magad is oda vesztél volna.

- Azt hiszed könnyű volt ott hagyni?! Az én vérem is volt! Az unokaöcsém volt! Legalább egy tucatnyi olyan embert vágtam le, akik miatta és miattad szenvedtek és az ügyünket támogatták, de amikor megfordultam, a hintó már lángokban állt! A fiad oda volt bilincselve, fegyvertelen volt és élve elégették! A fiad sikolyai életem végéig kísértették az álmaim! Eleinte, saját magamat hibáztattam érte, de minél több és több élet veszett oda az ostoba háborúd miatt, annál bizonyosabb voltam benne, hogy te magad ölted meg a saját fiad! - Hihetetlen, de ez volt a leghosszabb párbeszéd a két testvér között, egész életükben.

Potema már meg sem próbálta elrejteni a haragját és egy villámdárdát lőtt a testvére felé, de ő kivédte a kardjával. Cephourus átlátszó, szellemkardja hosszú volt és fényes, a markolata egyszerű, hagyományos stílusú volt, ami nem igazán illett egy uralkodóhoz, sőt még egy nemeshez sem. Inkább egyszerű tervezésű volt, mint egy katonának, de a célnak tökéletesen megfelelt és elhárította vele a nővére támadó mágiáját.

- Elég legyen! - A vezér állította le őket.

Mindkét szellemet vörös villámok borították el és fájdalmasan, gyötrődve a földre rogytak fájdalmukban és sikítozva. A rosszabb része, hogy a vörös villámok, engem és Grambot is ugyanúgy elértek és a földön fetrengve üvöltöttünk a fájdalomtól.

- Amíg alattam szolgáltok, addig nem engedélyezek semmilyen csetepatét a múlt miatt. Már ismertettem a két lehetőséget. Ha ismét összekaptok, nem leszek rest ezt újra használni. Megértettétek? - Gramb és én felálltunk, Potema és Cephourus dühösen egymásra néztek.

- Jól van. - Cephourus visszabújt Gramb gyűrűjébe.

- Legyen. - Potema az enyémbe.

- 2 gyűrű már feltöltődött a 10-ből, már csak 8 van hátra. - Összegezte a vezérünk. - Marshal, Gramb, a tárgyalóteremben várlak titeket. Elmagyarázom hogyan is kell kihasználni a gyűrűitek erejét. - A Szervezet többi tagjára nézett, valamint a két Pengére, akik eredetileg, engem szolgálnak, de mivel, én a Szervezetet szolgálom, így ők is. - Ti is jöhettek, nyugodtan.

Mindannyian, különösen Wynns volt nagyon izgatott. A tárgyalóteremben, (nem a dimenzió), egy nagy asztal volt, amit elsősorban tárgyalásra terveztek és itt beszélte meg Delphine-l és Esbernnel a sárkányokról szóló tervüket. Ezúttal, most tanításra használta. Én a jobbjára, Gramb a bal oldalára ült. Mellettem ült Wynns, Delphine, Leila és Junal, ebben a sorrendben. Gramb mellett ült, Esbern, Mira, Liz és Sellin.

- Most sok kérdésetekre fogok választ adni. – Kezdte a vezér. - Mint már kiderült, mindannyiótok gyűrűjén a 3-ik kor uralkodó házának, a Septim dinasztia egyik tagjának a neve található. - „Ez eddig nem nagy dolog.", gondoltam magamban. - Szükségünk van az Ősi tekercsek hatalmára, hogy szellemformában feltámaszthassuk őket, a gyűrűkhöz láncolva. Mindannyian hatalmas erő birtokosai, amit elsősorban a tekercsekből szereztek, az egyik ilyen, ami mindannyiótoknál meg fog egyezni, hogy gyorsabbak, erősebbek lesztek és gyorsabban fogtok gyógyulni. A másik dolog, ami az összes gyűrűnél eltérő, valami emberfeletti erőt kölcsönöz nektek, amit csak egy bizonyos érzelmi állapot érzésekor és a szellemetek jóváhagyásával lehet elérni. - Most Cephourusra és Potemára nézett. - Amire nem lesztek képesek, ha lecsendesítelek titeket.

A vezér elmagyarázott mindent a szellemek halála óta, a Vörös Gyémánt háborútól, a sárkányok visszatértéig. Potema már valamennyire tisztában volt mindezzel, mivel Leila korábban elmesélte neki, de Cephourus teljesen ledöbbent a tényen hogy a családja kihalt.

- Mindenki? Egyetlen túlélő sem maradt?

- Nem. Az utolsó megmaradt örökös az életét áldozta, hogy lezárja Oblivion dimenzió kapuit.

- Ez… elég megrázó.

- Meg tudom érteni. - A vezér egyfajta empátiát érzett a szellemférfi iránt. – Elveszíteni mindenkit és az utolsónak lenni a fajtádból, elég megrázó lehet. - Ezután felénk fordult. - Mindannyiótoktól elvárom, hogy jól működjetek együtt a szellemeitekkel, a szabályok továbbra is érvényesek, ha elveszítitek őket, jobb, ha meghaltok helyette.

- Miféle különleges képességgel ruházzák fel őket? – Mira-t ez izgatta a legjobban.

- Derítsük ki. - Ezen meglepődött mindenki, mire a vezérük felállt, kiment az ajtón és idegesen visszapillantott. - Kövessetek már!

Nincs mesélő

Nem kellett kétszer mondani, a sötét rend emberei és a két Penge követte a vezért a gyakorlóterembe. A Szervezet gyakorlóterme szintén egy dwemer műremek volt, egy hatalmas, sárga fém padlózat, meghúzandó karok és megnyomandó gombok segítségével, le lehetett ereszteni egy szintén dwemer fémből készült rácsot, ami köré a vezér egy áttetsző mágikus védőburkot hozott létre, ez tökéletes biztonságot nyújtott a pusztító varázslatoktól. Odabent volt minden amivel egy harcos, mágus vagy bárki más fejleszthesse a képességeit, gyakorlóbábuk, céltáblák és minden más.

Marshal volt az első, aki bement, Potemával az oldalán. Marshal eddigre felöltötte a fekete páncélját és a sisakját is felvette, Potema összeszedte a varázs erejét, hogy fel legyen készülve bármire, de egyikük sem tudta, mitévők legyenek.

- Marshal, - Kezdte Potema. - mi a fenét csináljunk?

- Jó kérdés. - Marshal az úrnőjéhez fordult. - Vezérem, mi a fenét csináljunk?

- Igen, helyezzétek összhangba a lelketeket és koncentráljatok arra, hogy minél több erőt gyűjthessetek az adott érzelmi indulatotok kitöréséből, ezáltal olyan elsöprő erőre tehettek szert, állítólag, hogy csak kevesen lesznek képesek ellenállást kifejteni nektek. - Marshal egyik fülén be, a másikon ki.

- És emberi nyelven? - A vezér a maszkja homlokára csapott és rájött, hogy magyarázza el, úgy, hogy még egy idióta is megértse.

- Dühödjetek be, egyszerre!

- Mondani könnyű. - Marshal nem igazán értette a lényeget, de tudta, hogy a vezére nem viszi tévútra, legalábbis, nem szándékosan.

A vezér mindkét kesztyűs kezébe lila, idéző mágiát hívott és a küzdőtérre idézett egy tucatnyi tűz elementált, amik körbevették Marshalt és Potemát. A nord férfi felemelte a pajzsát és védekező állásba helyezkedett, a pajzsát fent, a kardja hegyét a jobb combja mellett, lefelé tartotta, hogy könnyen ellentámadást indíthasson, előre vagy hátra.

(1) Potema is készenlétben tartotta a jeges varázslatait és Marshallal együtt vártak. Az elementálak tüzet nyitottak, de nem egyszerre, nem az volt a feladatuk, hogy megöljék Marshalt. A nord a pajzsával kivédett két lövedéket, 3 elől kitért, 4-et Potema hárított el, egy-egy jeges lövedéket, kettő elől Marshal elhajolt, de a 12-ik eltalálta és kigyulladt a válla, de úgy csinált, mintha nem is érdekelné, mert Potema azonnal eloltotta a kigyulladt vállát.

3 tűz elementál Marshal kardjául esett áldozatul, az egyiket szíven szúrta, egynek a fejét vágta le, a harmadiknak a testét vágta félbe. A megmaradt 9 új taktikát kezdett alkalmazni és össze-vissza kezdtek cikázni a nord körül.

Marshal ismerte a vezérétől ezt a technikát és azt is, hogyan győzze le. Az elemántálok csak kicsi, nem halálos lövedékekkel támadták Marshalt, amitől nem halt meg, de kellően fájdalmasok voltak ahhoz, hogy szítsa a dühét. Marshal leengedte a pajzsát és a kardját és hagyta, hogy a soron következő tűz elementál bevigye neki a támadást, de villámgyorsan elpördült a csapás elől és találomra vágott egyet, mivel egy újabb ellenfelét vágta le.

Potema két jégdárdával kivégzett még kettőt. A 6 megmaradt tüzes lény most körbe-körbe kezdtek járni, Marshal körül, egy nagy tűzgyűrűt hozva létre. Ez a támadás, akár meg is ölhetné, de Potema nem hagyta és összeszedte a varázs erejét és egy hatalmas mágikus falat hozott létre a nord körül. Marshal csak kidugta a kardját és az elementálak közül legalább 3-an egyesével levágatták magukat.

Már csak 3-an maradtak, de azok már nehezebb ellenfelek voltak. A vezér mindhárom kezébe két-két tűzkardot idézett és azokkal támadtak Marshalnak. Potema jeges aurával ruházta fel Marshal kardját és úgy kezdett a védekezésbe.

Marshal egyik lábáról a másikra lépdelve küzdött az elementálak ellen és annak ellenére, hogy 3-an voltak 1 ellen, visszaszorította őket, de mielőtt levághatta volna az elsőt, a jobb lába nem akart mozdulni. A vezér bal kezében vörös mágia jelent meg, amivel odaszorította Marshal bokáját, ezáltal megfosztva a lépés lehetőségétől és komoly hátrányba juttatta.

Megidézett még két, vihar elementált, villámló lándzsákkal, amik az odaragasztott nord felé támadtak. Marshal nem adta magát olcsón, nem tudott elmozdulni onnan, ezért úgy és olyan hevesen harcolt, mint addig még soha. Egy perc nyugta sem volt, folyamatosan védekezni kényszerült. A vezér mágiája még Potemának is túl bonyolult volt, hogy feloldja, ezért folyamatosan Marshalt gyógyította, vagy az ellenfél támadásait hárította.

- TIID KLO UL! - Marshal a sárkányszülött erejét volt kénytelen használni, hogy kompenzálja a hátrányát és lelassította az időt, ezzel könnyebben visszaverte az ellenséges elementálakat, levágott két tűz és egy vihar szörnyet.

A lába még mindig oda volt rögzítve a földhöz, miután az idő újra normálisan forgott, de már nem jelentett akkora hátrányt, mivel levágott még egy vihar elementált, Potema ismét egy jeges lövedékkel pusztította el az utolsót tüzes lényt. Az utolsó viharlény Marshal kardjának az áldozata lett. (1)

- Nem rossz. - Jegyezte meg a vezér, érzelemmentes hangon. - Ez csupán bemelegítő volt. - A vörös mágiájával eleresztette Marshal lábát és még több lényt idézett.

(2) Ezúttal, dremora harcosokat idézett, Oblivionból. Tüskés, fekete fegyverekkel és páncélokkal, vörös bőrük és szarvuk volt és mély, rekedtes hangon hörögtek.

Több démon támadt Marshalra hogy kiontsák a vérét. Marshal nem adta magát, jobbról, balról, ismét jobbról majd balról védekezve kivédte a démonok támadását. Sajnos, ezek az ördögi teremtmények teljesen más szintem voltak mint az elementálak.

A vezér irányította őket a mágiájával és valami másra is figyelmes lett. Az úrnője egyik kezében zöld varázslat világított és egyre gyengébbnek érezte magát. Elszívja a fizikai erejét hogy még nehezebb dolga legyen és jobban bedühödjön.

Marshal remény vesztve és sarokba szorulva védekezett, az egyik lény beleszúrta a kardját, keresztül a páncélja gyenge pontján az oldalába. Szándékosan elkerülte a létfontosságú szerveit, nem megölni akarta, hanem fájdalmat okozni a nordnak, aki komolyan elkezdett vérezni, de sikerült levágnia a szörny egyik karját, de a másik három azonnal ellentámadást intézett.

Ketten akkora erővel csaptak rá a pajzsára, hogy képtelen volt megtartani és a harmadik a nyakára vágott, de egy fél centivel elvétette a csapást és a sisakját találta el. Marshal meggyötörve, sérülten esett a földre, a sisakja leesett a fejéről.

Marshal látása elhomályosodott, de látta a fölötte tornyosuló daedrákat, érezte hogy a vezér az utolsó csepp erejét is elszívta.

- FUS RO DAH! - Utolsó kártyájaként kijátszotta a sárkányszülött erejét és az egyik démont elrepítette a gyakorlópálya másik végébe, de még 3 tornyosult fölötte és nem tudott még egyet kiáltani.

Nem törődött bele ebbe a végzetbe, olyan irdatlan harag lett úrrá rajta, hogy már semmi sem érdekelte. Mielőtt a három démon bevihette volna a végső csapást, újult erővel és féktelen dühvel, felemelte a pajzsát és kivédte a csapásokat. (2)

(3) Nem tudta mi történt vele, felvette a kardot, de észrevette, a jobb kezét egy gonosz, vörös aura vonta be és egyre csak terjedt felfelé a karján. Ez az aura, ez a gonoszságtól és gyűlölettől átitatott aura ellepte az egész testét és olyan erőt adott neki, amivel bármit össze tudott volna zúzni ami az útjába kerül.

Ezzel az új erővel már képes volt felvenni a versenyt a vezér által irányított démonok ellen. Egyenlő ellenfél lett a számukra, az egyik jobbról, a másik balról támadott, az egyiket a pajzsával, a másikat a kardjával védte ki, a harmadik, amelyik szemből támadott, egy újabb kiáltással verte vissza.

A negyediket akkora erejű támadásokkal sorozott meg hogy védekezni is alig tudott, egy erős, koncentrált csapással, amibe az újdonsült, teljes erejét beleadta, függőlegesen kettévágta a dremorát, átvágva a páncélját és a testét is.

Már tudta honnan jön ez az erő, a gyűrűjéből, pontosabban, Potema ruházta fel ekkora hatalommal. Az elméjük összhangba került és egyszerre dühödtek be.

Potema, Marshal elméjében volt és sikeresen felfokozta a haragját, ezáltal a gyűrűből áramló energia, ami a testébe áramlik folyamatosan, felfokozódott, egy vörös energiahullámmá alakulva, amit a haragja aktivált.

- Marshal, - Potema tudta, hogyan tehetne szert még több erőre. - engedd át magad a haragnak. Hagyd, hogy irányítson és olyan hatalmat kapsz tőlem, amivel bármit elpusztíthatsz.

Marshalt és a Szervezet összes emberét arra képezte ki a vezére, hogy uralkodjon az indulatai felett és ne hagyja, hogy átvegyék az irányítást. Ez most teljesen idegen kérés volt számára. Potema felkészült erre és egy sötét varázslatot használt a társán, haragkeltő mágiát, mesteri szinten.

Marshal ép elméje megszűnt, nem volt képes irányítani a tetteit, csupa vöröst látott és azt sem tudta, hogy mit csinál. A teste megnőtt, az izmai olyannyira megdagadtak, hogy majdnem szétpattintotta a fekete páncélját, a szeme két vörösen fénylő izzó ponttá vált és úgy felordított, mint valami vadállat.

Egy őrült, dühöngő berzerkerré vált, legalább 2,2m magas, színtiszta izom lett, de a sebessége ugyanúgy megmaradt. Vad tombolásba kezdett, az egyik démonnak könnyedén levágta a fejét, a másik kettő, amint feleszméltek, reménytelenül védekeztek a dühöngő, őrült ellen.

Marshal gyomron szúrta az egyiket, amitől féltérdre rogyott, a másikat a pajzsával képen amitől fájdalmasan összeesett. Az egyiket szíven szúrta, a másiknak agyontaposta a fejét a sisakjával együtt. A démonok vörös vére teljesen beborította az arcát, ami aztán a páncélján folyt le, olyan volt, mint egy szörnyeteg a szörnyetegek között.

Ennyi nem volt elég neki. Ölni akart. Vért akart látni nem törődve, hogy kié, csak hagy gyilkolhasson. A vezér ment be hozzá, személyesen, hogy kipróbálhassa, mire lett képes az embere. Marshal villámgyorsan lesújtott volna, de a vezér egy mágikus védőpajzsot vont maga köré, amin nem tudott áttörni. (3)

- Potema, vedd az irányításod alá és nyugtasd meg! - Parancsolta, Potema mindent megtett, hogy átvegye az irányítást Marshal elméje fölött, de a harag, ami megvadította, nem hagyta.

Potemának minden mágikus erejét fel kellett használnia, hogy átvegye az irányítást az őrült barbárrá változott Marshal fölött. A szellemhölgy elméje égett a fájdalomtól és a haragtól, amit Marshal egész eddig érzett, de el kellett viselnie, ha irányítani akarja Marshalt.

- Az enyém vagy! - A nordból csak vak vesztett üvöltés hallatszott, teljesen más volt, mint amikor átveszi felette az irányítást. - Azt teszed, amit én parancsolok! - Ez a vörös aura, ami ekkora erőért cserébe elvette az ép eszét és ezzé a dühöngő őrültté változtatta nem engedett. - MARSHAL! - Nem csupán a fizikai ereje és mérete nőtt meg, de elképesztő gyorsaságra is szert tett, ha így nekiront valakinek, a kilenc isten nem tudná megóvni. - ENGEDELMESKEDJ! - Potema teljes testéből fehér szikrák törtek elő, ahogy irányítás alá akarta vonni a sárkányszülött haragját, amit ő szított fel.

A Farkaskirálynő minden erejét felhasználta, de a nord berserker leállt, a vörös aura továbbra is erősen lengte körbe, de sokkal nyugodtabb stílusban. Marshal szemei továbbra is vörösen világította, még mindig egy ész nélküli, 2m-es behemót formában volt.

- Most mi történt? - A Szervezet többi tagja sem látott még ilyet, mindannyian megdöbbentek a társuk ilyen szintű változásán.

- Potemának sikerült irányítása alá vonnia a Marshal elméjét elborító haragot. - Magyarázta a vezér. - Előjöhetsz, Potema. Marshal nem fog megvadulni. - A szellemhölgy kijött Marshal fejéből, de teljesen elgyötörve és kimerülten lebegett.

- Mégis… mi ez az egész? - Követelte a választ.

- Ez a te különleges képességed, amit Marshalnak kölcsönözhetsz.

- Hogyan?!

- Egy tombolóvá változtathatod, ami elpusztít mindent és mindenkit a környezetében. Amikor túlerő van, kifejezetten hasznos, de nagyon vigyázni kell vele. Egyértelműen, egy kétélű kard. Ugyanúgy veszélyt jelenthet a szövetségesekre, mint az ellenségre, ezért a legerősebb fokozatát jól meg kell fontolni mikor használod.

- Értem.

- Most változtasd vissza.

- Azt hogyan?

- Használj rajta nyugtató varázslatot. Amikor sarokba szorulva, önként változik át, az ép elméjét könnyen vissza lehet hozni. - Potema így tett, Marshal teste újra normális lett, a vörös aura megszűnt, a szemei a régiek lettek és féltérdre rogyott a kimerültségtől.

Összeszedte az erejét, nehogy gyengének mutatkozzon és talpra állt.

- Úgy fáj a fejem, mint amikor másnapos vagyok.

- Mellékhatás. Elmúlik. - A vezérnek nagyon fel kellett emelnie a fejét, hogy a sötét maszkján keresztül, az embere szemébe nézhessen. – Ezzel az erővel nagyon óvatosan kell bánni, alaposan megfontolni, mikor használod, mert nem csak az történik, hogy rátámadsz másokra, de önmagadra is veszélyt jelent.

- Hogyan?

- A tested elképesztő izomtömeg növekedésen megy ilyenkor keresztül és ha sokáig maradsz ebben az állapotban, a tested nem lesz képes elviselni ezt az erőt és felbomlik.

- Érthető, - Marshal érezte a kimerültséget a testében, még azután is, hogy csak egy rövid időre változott át. – ez egy utolsó aduász lesz. Ha mindenképp odaveszek, nem fogok csendben elmenni.

- Igen. Van más is. – A vezér nem fejezte be. – Ennek az erőnek van egy másik veszélye is.

- Micsoda?

- Az érzelmi sebek. Amíg a gyűrűt viseled, addig fennáll az esélye, hogy egy trauma miatt magadtól is átváltozol. – Ez kissé aggasztó volt. – De nem kell félned, hogy Karsk idegesítése miatt változnál át. Nem azt akarom mondani, hogy mostantól mindig nyugodtnak kell maradnod, hanem arról, hogyha valami mélyen megsebez, legbelül, amit nem tudsz feldolgozni, akkor magadtól is átváltozhatsz, Potema segítsége nélkül is.

- Ha ez megtörténne, akkor nem fogok tudni visszaváltozni?

- Félek, hogy nem. Addig fogsz tombolni, amíg el nem pusztulsz vagy le nem esik a gyűrű az ujjadról. – A vezér hangjában, mintha egy kis bánatot lehetett volna felfedezni. – Te kaptad a legveszedelmesebbet, de talán a legerősebb erőt. A Haragot. Menj és pihenj le egy kicsit.

A nordnak nem kellett kétszer mondani, még magával vitte a sisakját, a fegyverét eltette és elhagyta a gyakorlóteret.

- Gramb, Cephourus. Ti következtek.

Az ork szintén felöltötte a fekete ében láncvértjét. Az ő páncélja különbözött Marshallétól és Leiláétól, mert egy daedrikus ereklye volt. Boethiah ereklyéje, a kárhozottak elátkozott sötét páncélja. A sisakja alól kilógott a hosszú, copfba fogott haja, ami a derekáig ért. Az oldalán lógott egy démoni szimbólumokkal díszített, halálfejes, kétkezes buzogány, amit egy kézzel tudott forgatni. Egy másik daedrikus ereklye, Molag Bal buzogánya. Ő volt a Szervezet egyetlen olyan tagja, aki két daedrikus ereklyét tudhatott a magáénak.

- Engem is tombolóvá fog változtatni? - Ha a rend tagjai közül volt is valaki, aki még nem tett egy ijedt lépést visszafelé, most megtették, mert nem mertek, még csak belegondolni sem, ha Gramb is egy ugyanolyan berserker-ré válna, mint Marshal az imént.

- Nem, Gramb. - A vezér ugyanolyan, érzelemmentes stílusban beszélt mint mindig. - Cephourus teljesen más erőt fog neked adni. A tiéd a Becsület.

- Hogy érti azt, hogy elégették?! – Sky dühösen és felháborodva ordított a sárga és barna csuhás vénasszonnyal, aki a Halottak Csarnokában a holtakat gondozta. Épp most égette el a halott Jorgen testét, minden lehetséges bizonyítékkal együtt.

- Hivatalos parancsot kaptam rá. – Válaszolta Helgrid, aki nem rémült meg a nála jóval nagyobb és keményebb katonanő kiabálásától.

- Kitől?! – Követelte a választ Sky.

- Ralof-tól. – A válasz egyszerre döbbentette meg és háborította fel a fiatalabb nord nőt.

- Hazugság! – Sky nem akarta elhinni.

- Sky, nyugodj meg! – Ákos próbálta visszafogni az egyre dühösebb nőt.

- Ismerjük Ralof-ot! Ő nem tenne ilyet!

- Ő volt az, személyesen? – Ákos jóval higgadtabb volt mint a női társa.

- Nem egészen. – Válaszolt Helgrid. – Rajta volt a sisakja és az egyenruhája. Lehetetlenség megállapítani, ki kicsoda, amikor a teljes egyenruhátokban vagytok.

- Gondolkodj egy kicsit! – Követelte Sky. – Valami árulkodó jel?!

- Hát… - Helgrid gondolkodott. – úgy tűnt, fájlalta a jobb hüvelykujját és egy különös, egyedi tőr lógott az oldalán, amilyet eddig még nem láttam.

- Egy új és egyedi tőr? – Ákos kapott a válaszon.

- Esetleg, sárkánycsont? – Sky is kapcsolt.

- Nem tudom, nem értek hozzájuk.

- Még valami? – Érdeklődött Ákos, nyugodt stílusban.

- Csak annyi, hogy nagyon ideges volt és azt mondta, haladéktalanul hajtsam végre. – Helgrid elővett egy papírt. – Itt a parancs, amit adott.

Ákos elvette és olvasni kezdte.

- Ez egy hivatalos parancs, Jorgen testének elégetésére és Ralof aláírásával.

- Talán hamisítvány! – Tiltakozott Sky. – Biztos, az ő aláírása?

- Nem tudom, milyen Ralof aláírása, - Felelte Ákos. – de biztos kideríthetjük. – Helgrid-hez fordult és feltartotta a papírt. – Köszönjük a segítséget, ezt magunkkal visszük. Gyere, Sky.

- Igen-igen, hagyjatok csak itt a holtakkal. – Helgrid feléjük sem nézett, csak folytatta a munkáját.

Ákos ment elől és vezette Sky-t, egyenesen a barakkok felé, a Királyok Palotájába.

- Most mit csinálunk?! – Kérdezte a nő.

- Ralof gyakran ír leveleket a családjának Folyamfenyvesbe, az egyiken biztos rajta van az aláírása, azt összevetjük a parancson lévővel és kiderül, hogy vajon tényleg ő adta-e parancsba a hamvasztást.

- Jó ötlet!

A barakkokba érve, hamar megtalálták Ralof személyes ládáját, köztük az iratait is. Meg is lett egy levél, amit a nővérének szánt, Gerdur-nak, rajta az aláírásával.

- Meg is van! – Sky mutatta a levelet.

- Lássuk csak, - Ákos összevetette a két aláírást. – nem egyezik!

- Ez jó! Akkor, van bizonyítékunk!

Ezzel egyből elmentek Ulfric-hoz, teljes bizonyossággal, hogy a Jarl, a jövendőbeli király majd igazságot tesz.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.