Halo, elérkezett a folytatás. Kellemes olvasást kívánok.

A bájitalok mestere

- Nézd, ott van!

- Hol?

- A magas, vörös hajú mellett.

- A szemüveges az?

- Láttad az arcát?

- Láttad a sebhelyét?

Harriet efféle sugdolózás kísérte attól a pillanattól fogva, hogy másnap felöltözött, fekete csatos cipőt, fehér zoknit, fekete szoknyát, fehér blúzt, vörös és aranyszínű Griffendéles sálat és a fekete talárjába, amiknek a bal mellkasára varázslatosan megjelent a Griffendél címere és a szegélyük pedig vörös lett és reggel kilépett a hálószoba ajtaján. Az osztálytermek előtt sorban álltak a diákok, és nyakukat nyújtogatva nézték őt. Mások hátraarcot csináltak, csak hogy újra elmehessenek mellette és megbámulhassák. Harriet-et ez meglehetősen zavarta, mert ő viszont arra próbált összpontosítani, hogy időben eljusson az egyes tantermekbe.

A Roxfort-ban száznegyvenkét lépcső volt, akadtak széles, elegáns lépcsők és akadtak keskeny-rozogák, voltak olyanok, amelyek pénteki napokon máshova vezettek, és olyanok, amelyekben közép tájt volt egy eltűnő lépcsőfok s azt emlékezetből át kellett ugrani. Az ajtókkal sem volt könnyebb boldogulni, akadtak olyanok, amelyek csak akkor nyíltak ki, ha szépen kérték őket, vagy csiklandozni kellett őket a megfelelő helyen. Más ajtók nem is ajtók voltak, csak magukat ajtónak tettető falak. Azt is igen nehéz volt megjegyezni, hogy mi hol van az iskolában, mert minden folyton vándorolt. Az arcképeken ábrázolt emberek átjártak egymáshoz látogatóba és Harriet megesküdött volna rá, hogy titokban a címerpajzsok is járkálnak.

A kísértetek sem segítettek a diákoknak. Bosszantó élmény volt, mikor egyik-másik szellem épp azon az ajtón úszott át, amit az ember már jó ideje hiába feszegetett. Félig Fej Nélküli Nick mindig szívesen útba igazította a griffendéles gólyákat, Hóborc viszont minimum két zárt ajtóval és egy trükkös lépcsővel jutalmazta azokat az elkésett diákokat, akik tőle kértek útmutatást. Ez a gaz kopogószellem papírkosarat dobott a nebulók fejére, kihúzta a szőnyeget a lábuk alól, krétadarabkákkal dobálta őket, vagy épp láthatatlanul mögéjük lopózott, megragadta az orrukat, és a fülükbe kurjantott:

- LOPOM AZ ORMÁNYT!

Ha lehet, még Hóborcnál is rosszabb volt azonban az iskola gondnoka, Argus Frics. Harriet-nek és Ronnienak sikerült rögtön az első napon magukra haragítaniuk őt. Frics rajtakapta őket, amint megpróbáltak kinyitni egy ajtót, melyről kiderült, hogy a harmadik emeleti tiltott folyosószakasz bejárata. A gondnok nem hitte el nekik, hogy eltévedtek; biztosra vette, hogy szándékos behatolásra készültek. Azzal fenyegetőzött, hogy tömlöcbe veti mindkettőjüket, amikor arra tévedt Mógus professzor és megmentette őket.

Fricsnek volt egy Mrs Norris nevű ványadt, porszürke macskája. A jószágnak ugyanolyan dülledő, lámpaszerű szeme volt, mint a gazdájának. Ez a macska egyedül járőrözött a folyosókon s ha látta, hogy valaki rendbontást követ el, azonnal elrohant Fricsért, aki másodperceken belül ott termett. Frics úgy ismerte az épület titkos járatait, mint senki más, talán csak a Weasley ikrek s a kísértetekhez hasonlóan bárhol fel tudott bukkanni. A nebulók szívből utálták őt és nem egynek közülük dédelgetett vágyálma volt, hogy egyszer jól belerúgjon Mrs Norrisba.

Ha a szegény diák végre megtalálta a tantermet, következtek maguk az órák. Harriet-nek hamar be kellett látnia, hogy a varázsló munkája több puszta hadonászó-mormoló abrakadabránál.

Minden szerdán éjfélkor teleszkóppal tanulmányozták az éjszakai eget. Megtanulták a csillagok nevét és megismerkedtek a bolygók mozgásával. Hetente háromszor kimentek a kastély mögött lévő növényházba gyom és gyógynövénytan órára Bimba tanárnővel, aki egy köpcös kis boszorkány volt. Ott megtanulták, hogyan kell gondozni a sok különös virágot és gombát s hogy melyik mire való.

A legunalmasabb tantárgy a mágiatörténet volt az egyetlen olyan óra, amit kísértet tartott. Binns professzor, mikor már nagyon öreg volt, egy este elbóbiskolt a tanári szoba kandallója előtt és másnap reggel, amikor órára indult, a teste ott maradt a székben. Azóta Binns kísértetként diktálta a neveket és az évszámokat s a nebulók továbbra is összekeverték Esztelen Emericet Undok Ulrickal.

Flitwick professzor, a bűbájtanár olyan alacsony volt, hogy könyvkupacra kellett állnia, ha ki akart látni az asztal mögül. Az első óra elején böngészni kezdte a névsort. Mikor Harriet nevéhez ért, izgatottan sikkantott egyet és eltűnt az asztal mögött.

McGalagony órája megint más volt. Harriet nem tévedett, amikor megállapította, hogy a professzor asszonnyal nem érdemes kukoricázni. Az okos és szigorú tanárnő mindjárt az első órán tisztázta a játékszabályokat.

- Az átváltoztatás az egyik legbonyolultabb és legveszélyesebb a tantervben szereplő mágiák közül - jelentette ki. - Aki rendetlenkedik az órámon, attól egyszer és mindenkorra búcsút veszünk. Ne mondják, hogy nem figyelmeztettem magukat.

Ezután a professzor asszony malaccá változtatta a tanári asztalt, majd a malacból ismét asztalt csinált. Az elsősöknek nagyon tetszett a mutatvány és alig várták, hogy ők is kipróbálhassák. Egykettőre kiderült azonban, hogy még sokáig nem fognak bútordarabokat állatokká változtatni.

Először is rengeteget jegyzeteltek, azután kaptak egy-egy szál gyufát és azt kellett fűvé varázsolniuk. Óra végéig csak Herman Granger-nek sikerült látható változást előidéznie a gyufaszálon. McGalagony professzor meg is mutatta az osztálynak, milyen szép fényes és hegyes lett Herman gyufája és ritka ajándékkal, egy mosollyal jutalmazta a fiút.

Harriet és Ronnie, ha ki nem állhatták a fiút, mert tudálékos, nagyszájú és elég nagy stréber, muszáj volt megtapsolniuk. A Mardekárosokon kívül senki sem tapsolt, Dryna pedig egyenesen gyilkos pillantást vetett a fiúra.

Az osztályt a tantárgyak közül a legjobban a "Sötét varázslatok kivédése" izgatta, de Mógus professzor órája kissé nevetségesnek bizonyult. Az egész teremben átható fokhagymaszag volt, köztudottan azért, hogy távol tartson egy vámpírt, akivel Mógus Romániában találkozott s aki a professzor szerint mostanában készült eljönni érte. A turbánját saját bevallása szerint egy afrikai hercegtől kapta ajándékba, amiért megszabadította őt egy rámenős zombitól. Ez a történet azonban nem mindenkit győzött meg s mikor Seamus Finnigan megkérte Mógus-t, hogy meséljen a zombival vívott párviadaláról, a professzor elpirult és az időjárásról kezdett beszélni. Egyébként a turbánt is különös szag lengte körül s a Weasley ikrek váltig állították, hogy az is ki van tömve fok- hagymával. Mógus nem volt hajlandó levenni, nem számított sem a meleg, sem a diákok vagy a többi tanár tanácsa.

Harriet megkönnyebbülve tapasztalta, hogy nem indul hátránnyal a többiekhez képest. Rengeteg olyan elsős volt, aki mugli családból származott és hozzá hasonlóan mindeddig fogalma sem volt saját boszorka, illetve varázsló mivoltáról. A gólyáknak nagyon sok mindent kellett megtanulniuk, így a Ronnie-félék sem indultak különösebb előnnyel.

- J-jó napot k-kívánok, d-diákok. – Kezdte az órát Mógus, bár szokásához híven, ideges volt és dadogott. – A l-legelső va-varázslat, amit t-tanulni fogunk, az a-a-a Flipendo v-varázslat. E-egy e-egyszerű lökéshullám, a-amit a v-varázslók t-t-tárgyak mo-mo-mozgatására sz-szoktak ha-használni é-és még maga M-Merlin is e-ezt a v-varázslatot t-tanulta meg e-először. – Elővette a pálcáját és a tábla felé fordult. – F-figyeljék a mo-mozdulatot é-és p-próbálják le-leutánozni. – Mógus egy kisebb és egyszerűbb csavart mozdulatot csinált a pálcájával, a lenyomatát fehéren a táblára festve.

A diákok elővették a pálcáikat és próbálták leutánozni Mógus csavart mozgását. Egy darabig eltartott, amíg Mógus nem szólt, hogy most élesben is ideje kipróbálni. Két nehéz ládát hozott a terem közepébe, amiket a pálcájával könnyen lebegtetett.

- A sz-szabály e-egyszerű, aki e-egyetlen l-lökéssel m-messzebbre ju-juttatja a ládákat, az p-pontot szerez a há-házának. A 3 l-legjobb 5 ponttal g-gazdagíthatja a házát. Lássuk cs-csak, k-ki legyen az első? – Néhányan, Dryna, Naomi és egy Mardekáros fiú, valamint néhány Hollóhátas és természetesen, Herman magabiztosan jelentkeztek. – T-Terry B-Boot és G-Gregory Monstró. – Egy nagydarab Mardekáros fiú és egy Hollóhátas jött ki. – V-végezzétek el a p-pálca mozdulatot é-és e-ejtsétek ki a v-varázsigét. Flipendo.

A két fiú így tett, Monstró gyorsabb volt, de Bootnak sikerült messzebbre löknie a ládát.

- A p-pont a Hollóháté. – Jelentette be Mógus, mire a Hollóhátas elsősök tapsolni kezdtek és amikor visszaült, néhányan vállon veregették. Monstró dühösen morogva ült vissza az elsős társaihoz.

Az óra így telt, folyamatosan a Flipendo varázslatot kellett gyakorolniuk és egy kisebb verseny előhozta a többi diák ambícióját. A Hugrabugosok közül alig egy-kettő szerzett pontot, ebből az egyik Justin-Flint Fletchley volt, aki Neville-l került egy párba.

A Hollóhátasok között akadt néhány tehetséges, de korántsem annyi mint a Griffendélben és a Mardekárban. Egyértelmű volt, hogy a két ház közül lesz az egyik győztes, hiszen fej-fej mellett haladtak.

Herman Arissa-val került egy párba, Dryna egyik barátnőjével. A buta, szeplős, copfos lány, akit Makesz megharapott. Herman nehézség nélkül a falhoz vágta a súlyos ládát, mire Arissa csak néhány centire, nem sokkal tovább mint Neville-nek sikerült löknie a ládát. A lány majdnem elsírta magát és kirohant a teremből szégyenében. Dryna rá se bagózott, de Naomi aggódva próbálta maradásra bírni a barátnőjét, de nem tehetett semmit sem, mert ő volt a következő, akit Mógus kiválasztott.

Ronnie és Naomi egy párba kerültek, aminek mindketten örültek. Naomi Dryna másik barátnője volt, magas, nyurga lány, fiús frizurával. Szeretett volna elégtételt venni a vonaton történtek miatt és megleckéztetni a Weasley lányt. Ronnie sem felejtette el a vonaton történteket, így ő is örült, hogy Malfoy egyik csicskását kapta.

A két lány egyszerre lőtte a varázslatot, de Naomi tehetségesebb volt mint Arrisa és nem sokkal, de messzebbre lőtte a ládát mint Ronnie. Ezt tudomásul véve, Ronnie paprika piros lett és az arca olyan vörössé vált, mint a haja dühében és magában szitkozódva ült vissza Harriet mellé. Naomi elégedetten mosolygott Ronniera és büszkén ült vissza Dryna mellé.

Már egyértelmű volt, hogy vagy a Griffendél vagy a Mardekár fog nyerni, mert az állás egyenlő volt.

Az utolsó páros Harriet és Dryna volt, egyértelműen, Mógus a végére tartogatta a két legnépszerűbb diákot, bár Herman teljesítményét eddig senki sem volt képes túlszárnyalni. Amiről Mógus-nak fogalma sem volt, hogy ez a két lány ki nem állhatta egymást és borzasztóan eltökéltek, hogy túlszárnyalják a másikat.

Dryna öntelten mosolygott, hogy most lehetőséget kapott, hogy mindenki szeme láttára törölheti fel a padlót Potterrel, aki nyíltan visszautasította a barátságát. Harriet, ha nem is érezte magát különösen tehetségesnek, minden tőle telhetőt megtett, hogy megleckéztesse Malfoy-t a gonosz viselkedése miatt.

- FLIPENDO!

Mindkét lány, teljes erejét és ambícióját beleadta ebbe a lövésbe és meglepően messzire lőtték a ládát, bár közel sem olyan messzire mint Herman, mindenki mást lepipáltak. A két láda egyforma messzire csapódott és Mógus-nak külön meg kellett mérnie, melyik hány centivel ment arrébb.

- A p-pont, a G-Griffendélé! – A Griffendélesek izgatottan éljeneztek Harriet-nek, hogy ő szerezte meg az utolsó pontot, de még a Hugrabug és a Hollóhát is csatlakozott, mert egyértelmű volt, hogy ők sem szeretik a Mardekárt. – Cs-csak egy f-fél c-centi volt a k-különbség, M-Malfoy ki-kisasszony… - Mógus próbálta nyugtatni Dryna-t, de az meg sem hallgatva, sértődötten, keresztbe tett karokkal ült vissza a helyére és várta, hogy véget érjen az óra.

- G-gratuláok a G-Griffendélnek! H-Herman Granger és H-Harriet Potter, f-fejenként 5 p-ponttal, azaz, 10 p-ponttal gazdagítjátok a G-Griffendélt. – A Mardekárosok kivételével mindenki tapsolt, Harriet és Herman elpirultak zavarukban. – A-azért a Mardekár te-teljesítménye is j-jó volt. D-Dryna Malfoy, 5 pontot sz-szerzett. – Naomi volt az egyetlen, aki tapsolt, de amint szembe találta magát Dryna gyilkos tekintetével, azonnal abbahagyta.

Az óra végeztével, a Griffendélesek nagy rajongással fogták közre Harriet-et, teljesen megfeledkezve, hogy ő csak a második legjobb volt és Hermant teljesen kihagyták az ünneplésből. A fiú nem is bánta, nem szeretett a figyelem középpontjában lenni.

Pénteken olyasmi történt, ami addig soha: Harriet-nek és Ronnienak első nekifutásra sikerült letalálniuk a nagyterembe, ahol a reggeli várta őket.

- Milyen óráink lesznek ma? - kérdezte Harriet, miközben megcukrozta a zabkásáját.

- Dupla bájitalóra. - felelte Ronnie. - Piton tartja, a Mardekár vezető tanára. Azt mondják, kivételez velük, majd meglátjuk.

- Bárcsak McGalagony is kivételezne mivelünk. - sóhajtott Harriet. McGalagony professzor a Griffendél vezetője volt, de ez nem zavarta abban, hogy egy rakás házi feladatot adjon fel nekik és büntetés sem volt rest kiszabni rájuk.

Megérkezett a napi posta. Harriet most már megszokta a dolgot, de első nap ugyancsak megijedt, amikor reggeli közben hirtelen vagy száz bagoly röppent be a nagyterembe. A madarak az asztalok fölött keringve megkeresték a címzettet, majd fölé repültek és az ölébe dobták a küldeményt.

Hedvig mindeddig semmit sem hozott Harriet-nek. Csupán azért repült be néha hozzá, hogy meghúzogassa a fülét, vagy csipegessen egy kis pirítóst, mielőtt a többi madárral együtt álomra hajtja fejét a bagolyházban. Ezen a reggelen azonban leszállt a lekvár és a cukortartó közé és egy levelet pottyantott gazdája tányérjára. Harriet nyomban felbontotta az üzenetet és elolvasta a girbe-gurba betűkkel írt szöveget.

„Kedves Harriet!

Tudom, hogy péntek délután nincs tanítás és arra gondoltam, hogy három óra körül átjöhetnél hozzám teára. Kíváncsi vagyok, mi minden történt veled az első héten. Küldj választ Hedviggel.

Hagrid"

Harriet kölcsönkérte Ronnie lúdtollát, ráfirkantotta a levél hátuljára, hogy "Köszönöm, ott leszek", és útjára bocsátotta Hedviget.

Később a Hagriddal tervezett teázás volt az egyetlen dolog, ami még vigasztalta Harriet-et, a bájitalóra ugyanis szörnyűbb volt, mint bármi, ami addig történt vele.

Az évnyitó banketten Harriet-nek az a benyomása támadt, hogy Piton ellenszenvesnek találja őt. A bájitalóra végére belátta, hogy tévedett, Piton nem pusztán ellenszenvesnek találta, hanem egyenesen gyűlölte.

A bájitalórát a kastély egyik tömlöcében tartották. Odalent jóval hidegebb volt, mint a fenti termekben s épp elég hátborzongató lett volna a hangulat az üvegedényekben úszkáló döglött állatok nélkül is, amelyek körös-körül a falakat díszítették.

Flitwick-hez hasonlóan Piton is úgy kezdte az órát, hogy végig ment a névsoron s akárcsak Flitwick, ő is megállt Harriet nevénél.

- Áhá - Búgta mézesmázosan. - Harriet Potter. A mi új... üdvöskénk.

Dryna Malfoy és barátai, Arissa és Naomi a tenyerükbe vihogtak, tudva, hogy a tanárnő mennyire megveti a Griffendélt, Dryna reménykedett benne, hogy ezen az órán, Piton jóvoltából, Potter megkapja, amit érdemel. Piton befejezte a névsorolvasást és az osztályra emelte tekintetét. Fekete szeme volt, csakúgy, mint Hagridnak, de az óriással ellentétben neki egy cseppnyi melegség sem volt a pillantásában. Hideg és üres szeme sötét alagútra emlékeztetett.

- Azért vannak itt, hogy megismerkedjenek a bájitalkészítés művészetével. - fogott bele a bevezetőjébe Piton.

Halkan, szinte suttogva beszélt, mégis minden szavát tisztán lehetett hallani. Akárcsak McGalagony, ő is könnyedén el tudta érni, hogy néma csend legyen az óráján.

- Mivel itt nemigen hadonászunk a pálcával, - folytatta - maguk biztosan úgy vélik majd, hogy ez nem igazi mágia. Nos, nem is várom el, hogy átérezzék, milyen csodálatos az üstben finoman fortyogó főzet fölött fodrozódó füstfelhő és az emberi véredényekben szétáradó folyadékok elmét elbódító, érzékeket elzsongító ereje... Tőlem megtanulhatják, hogyan kell dicsőséget forralni, hírnevet a palackba zárni, sőt halált rejteni a dugó alá, de csak akkor, ha nem olyan tökkelütöttek, mint a tanítványaim többsége.

A rövid beszéd hatására az osztály még jobban elcsendesedett. Harriet és Ronnie sokatmondóan pillantottak egymásra. Herman Granger izgatottan fészkelődött, alig várta, hogy bebizonyíthassa, ő bizony nem tökkelütött.

- Potter! - csattant váratlanul Piton hangja. - Mit kapok, ha ürömteába őrölt aszfodélosz-gyökeret keverek?

„Milyen teába micsoda-gyökeret keverek?!", Harriet rásandított Ronniera, aki éppoly bután bámult, mint ő. Herman keze viszont már a magasban volt.

- Nem tudom, tanárnő. - Felelte Harriet. Piton csúfondárosan mosolygott.

- Lám, lám, a hírnév nem minden. - Hermanra ügyet sem vetett.

- Próbáljuk meg újra, Potter. Ha szereznie kellene egy bezoárt, hol keresné?

Herman ültében olyan magasra nyújtotta a kezét, amilyen magasra csak tudta. Harriet-nek viszont halvány fogalma sem volt róla, mi az a bezoár. Igyekezett keresztülnézni Dryna-n, Arissa-n és Naomi-n, akik csak úgy rázkódtak a nevetéstől.

- Nem tudom, tanárnő.

- Mindjárt gondoltam, hogy bele se nézett otthon a könyvekbe.

Harriet minden erejét összeszedte, hogy állni tudja Piton jéghideg tekintetét. Igenis átlapozta Dursley-éknél a tankönyveket, de azt senki nem várhatja el tőle, hogy betéve tudja az egész Ezer bűvös fű és gombát.

Piton még mindig nem törődött Hermannal.

- Potter, mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között? - Herman most már felállt a helyéről, úgy nyújtózkodott a plafon felé.

- Nem tudom tanárnő, - felelte halkan Harriet. - de úgy látom, Herman tudja. Miért nem őt kérdezi? - Néhányan felnevettek. Seamus rákacsintott Harriet-re. Pitonnak annál kevésbé tetszett a megjegyzés.

- Üljön le! - förmedt rá Hermanra. - Tájékoztatásul közlöm, Potter, hogy az üröm és az aszfodélosz keveréke altató hatású, olyannyira, hogy az élő halál eszenciájának is nevezik. A bezoár a kecske gyomrából kivett kő, védelmet nyújt a legtöbb méreggel szemben. Ami a sisakvirágot és a farkasölőfüvet illeti, a kettő egy és ugyanaz. Ebrontófűnek avagy Aconitumnak is nevezik. Nos, mire várnak?! – Fordult dühösen a diákok felé. - Miért nem jegyzetelnek?! Benne lesz a dolgozatban!

A diákok zajosan kotorászni kezdtek lúdtoll és pergamen után. Piton felemelte a hangját:

- És egy pontot levonok a Griffendél háztól, Potter szemtelen feleseléséért!

A Griffendélre az óra hátralevő részében is rájárt a rúd. A diákok azt a feladatot kapták, hogy pármunkában készítsenek el egy egyszerű gyógyfőzetet kelések kezelésére. Amíg dolgoztak, Piton, akár egy prédára vadászó keselyű, fel-alá sétált közöttük hosszú fekete talárjában, figyelte, hogyan mérik ki a szárított csalánt, hogyan porítják a kígyófogat és minden lehetőséget megragadott, hogy belekössön valakinek a munkájába. Szinte minden nebulóra tett egy-két becsmérlő megjegyzést, csak Dryna-ra nem, akit szemmel láthatóan kedvelt. Épp Dryna jól sikerült meztelencsiga-raguját dicsérte, aki önelégülten vigyorgott Harriet-re, amikor egyszer csak hangos sistergés támadt és zöld füstfelhő gomolygott fel a pincében.

Neville-nek valami módon sikerült formátlan pacává olvasztania Seamus kondérját. Kettőjük főzete szétáradt a kőpadlón, lyukat égetve a közelben állók cipőjébe. Pillanatokon belül az összes nebuló felugrott a székére. Neville nyöszörgött fájdalmában, őt teljesen beterítette az üstből kiboruló főzet s nyomban haragos-vörös kelések jelentek meg mindkét karján és lábán.

- Féleszű kölyök! - dühöngött Piton, miközben varázspálcája egyetlen suhintásával eltüntette a kiömlött folyadékot. - A tűzön volt a kondér amikor hozzáadta a főzethez a tarajos sül tüskéjét, igaz!?

Neville panaszosan felnyögött, most már az orra is tele volt kelésekkel.

- Kísérje fel a gyengélkedőbe! - mordult rá Seamusra Piton, majd Harriet-hez és Ronniehoz fordult, akik Neville-ék mellett dolgoztak.

- Potter! Miért nem szólt nekik, hogy ne keverjék bele a tüskét? Arra számított, hogy maga ügyesebbnek tűnik, ha ők elrontják, mi? Ezért még egy pontot levonok a Griffendéltől!

A nyilvánvaló igazságtalanság annyira felháborította Harriet-et, hogy vitába akart szállni Pitonnal. Ronnie azonban egy figyelmeztető rúgással csendre intette.

- Ne feleselj vele! - Súgta. - Nagyon undok tud lenni, ha felbosszantják!

Egy órával később Harriet rosszkedvűen kaptatott felfelé a pince lépcsőjén. Még csak egy hete jártak iskolába, de a Griffendél máris két pontot veszített miatta... „Mi oka lehet rá Pitonnak, hogy ennyire utáljon?"

- Fel a fejjel! - vigasztalta Ronnie. - Piton Fridától és Georgie-tól is mindig levon pontokat. Veled mehetek Hagrid-hoz?

Három előtt öt perccel kiléptek a kastélyból, és elindultak a parkon át. Hagrid egy fából épült házikóban lakott a tiltott rengeteg szélén. A kunyhó bejárata előtt egy nyílpuska és egy pár kalocsni hevert.

Mikor Harriet bekopogott, szapora kaparászás és mennydörgő ugatás hangzott fel odabent. Azután Hagrid hangja hallatszott.

- Vissza, Agyar! Helyedre! - Az ajtó kitárult, és megjelent Hagrid szőrös arca. - Nyugi, Agyar. Vissza!

Beinvitálta a vendégeket, s közben a nyakörvénél fogva igyekezett féken tartani egy hatalmas, fekete vadkanfogó kopót.

A ház egyetlen helyiségből állt. A mennyezetről sonkák és fácánok lógtak le, a tűzhelyen a lángok egy rézüst oldalát nyaldosták. A sarokban súlyos ágy terpeszkedett, rajta foltokból varrott takaró.

- Érezzétek otthon magatokat - Szólt Hagrid, azzal elengedte Agyart. A kutya nyomban rávetette magát Ronniera és nyalogatni kezdte a lány fülét. Gazdájához hasonlóan ő sem volt olyan vérszomjas, mint amilyennek látszott.

- Ő Ronnie. - mutatta be barátját Harriet, de Ronnie alig bírt kiszabadulni a kutya fogságából, aki teljesen eláztatta a fejét.

Hagrid forró vizet töltött egy öblös teáskannába, és teasüteményt szolgált fel egy tányéron.

- Újabb Weasley, heh? - jegyezte meg, Ronnie vörös hajára és szeplős képére sandítva. - A fél életem arra ment rá, hogy a nővéreidet hajkurásztam az erdőben.

Harriet-nek és Ronnienak kis híján beletört a foguk a süteménybe, de azért jó képet vágtak hozzá. Töviről hegyire elmesélték Hagrid-nak az első órák tapasztalatait. Agyar Harriet ölében nyugtatta a fejét, és jól összenyálazta a lány szoknyáját.

Harriet és Ronnie őszinte örömére Hagrid "rigolyás vén bolondként" emlegette Frics urat.

- A macskáját, meg azt a Mrs Norris-t szívesen bemutatnám egyszer Agyarnak. Tudjátok-e, hogy valahányszor felmegyek az iskolába, az a nyavalyás bestia végig a sarkamban lohol? Nem lehet lerázni, persze Frics uszítja rám.

Harriet Piton professzor órájáról is mesélt Hagrid-nak. Az óriásnak is az volt a véleménye, hogy nem kell törődni vele, hiszen Piton ki nem állhatja a legtöbb tanítványát.

- De engem különösen utál! – Erősködött Harriet.

- Lárifári! - legyintett Hagrid. - Mi oka volna rá? - Hanem Harriet észrevette, hogy Hagrid kerülte a tekintetét, amikor ezt mondta.

- Hogy van Charlie nővéred? - fordult Ronniehoz Hagrid. - Komáltam a csajszit! Nagyon értett az állatokhoz.

Harriet eltűnődött, hogy Hagrid vajon szándékosan terelte-e más témára a beszélgetést. Amíg Ronnie Charlie-ról és a sárkányokról mesélt Hagridnak, ő kezébe vett egy darab újságpapírt, ami a teás kancsó alatt feküdt. A papíron a Reggeli Próféta egyik cikke állt:

„A GRINGOTTS-ÜGY LEGÚJABB FEJLEMÉNYEI

Folytatódik a nyomozás a július 31-én, a Gringotts-ban történt betörés tettesei után. A bűntényt a feltételezések szerint sötét varázslók vagy boszorkák követték el.

A Gringotts koboldjai ma megerősítették, hogy a bankból semmi nem tűnt el. Egyébként a széfet, amit a betörők kinyitottak, épp a bűntény napján ürítették ki.

"De nem kötjük az orrotokra, hogy mi volt benne, és ne is szaglásszatok, ha jót akartok!" - nyilatkozta a Gringotts szóvivőkoboldja a ma délutáni sajtótájékoztatón."

Ronnie még a vonaton mesélte ugyan Harriet-nek, hogy valaki megpróbálta kirabolni a Gringotts-ot, de a dátumot nem említette.

- Hagrid! - szólt izgatottan Harriet. - A betörés épp a születésnapomon történt! A rablók jöhettek volna akkor is, amikor ott voltunk!

Most már kétség sem fért hozzá, hogy Hagrid kerüli a tekintetét. Az óriás csak morgott valamit, és válasz helyett süteménnyel kínálta vendégeit. Harriet újból elolvasta a cikket. Egyébként a széfet, amit a betörők kinyitottak, épp a bűntény napján ürítették ki. Hagrid a 713-as széfet ürítette ki, már amennyiben kiürítésnek lehet nevezni, hogy kivette azt a piszkos kis csomagot.

„Lehet, hogy éppen azt keresték a tolvajok?", gondolta Harriet.

Harriet és Ronnie hamarosan elbúcsúztak Hagrid-tól és az udvariasságból elfogadott süteményekkel megrakodva visszabaktattak a kastélyba vacsorázni. Harriet egész úton lázasan töprengett. Az összes órájuk együttvéve sem gondolkoztatta el annyira, mint a teázás Hagrid-nál.

„Lehet, hogy Hagrid az utolsó pillanatban hozta el a titokzatos csomagot a Gringotts-ból? Hol lehet most az a csomag? És vajon mi az, amit Hagrid Pitonról tud, de titokban akar tartani?", gondolatok ezrei cikáztak Harriet fejében.