Első fejezet A titokzatos vendég

Harry Potter egy egészen különös családnál vendégeskedett, mert nemcsak a konyhai eszközök mosogatták, tisztogatták magukat, de ha véletlenül csöndben maradt a ház, a padlásszellem rögtön zajongani kezdett. Ha valaki kívülről látta a házat, joggal hihette, csak a varázslat tartja egyben, hiszen e különleges ház lakója egy máguscsalád volt.

Ezen a napon a kilenctagú család a gyerekek két barátját is vendégül látta, a legfiatalabb fiú, Ron évfolyamtársait, Harry Pottert és Hermione Grangert. Mrs Weasley minden reggel nagy adag pirítóssal látta el a társaságot, és mindig Harrybe akarta belediktálni a legtöbbet. Mr Weasley hobbijáról és munkájáról szeretett beszélgetni a fiúval, és a másik vendéggel, a mugli származású Hermione Grangerrel. Mr Weasley a Mugli-tárgyakal való visszaélési ügyosztályon dolgozott a Mágiaügyi Minisztériumban. Imádta a muglik eszközeit, és villásdugókat gyűjtött, felesége nem kis rosszallására. Charlie, a legidősebb Weasley-fiú Romániában sárkányokkal foglalkozott. Bill a Gringottsnak dolgozott Egyiptomban, de az idei nyarat otthon töltötte, akárcsak Charlie. Fred és George ikrek voltak, a Roxfort hetedikes, végzős növendékei. Két testvérük, Ron, Harry szobatársa, és az egyetlen lány, Ginny is a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulói voltak. Percy most Mr Weasley beosztotja volt. Miután tavaly volt főnökét, Mr Kuport, akiért rajongott s példaképének tekintett, megölte a saját fia, Voldemort Nagyúr híve, nem tudott tovább régi munkahelyén dolgozni. Harryt is igen érzékenyen érintette ez a téma. Ifjabb Bartemius Kupor, egyik tanárának álcázva magát, átsegítette őt a Trimágus Tusa akadályain, zsupszkulcsá változtatta a kupát, ami egyenesen Voldemort nagyúr karjaiba repítette Harryt, Cedric Diggoryval együtt, aki életével fizetett. Harry tanúja volt a Sötét nagyúr testetöltésének, látta mikor megjelentek a Halálfalók, párbajozott Voldemorttal, és a feketemágus majdnem meg is ölte. Csak a Priori Incantatem, a Varázsvisszajátszás jelenségének köszönhette életét.

Harry már egy éves korában keresztezte Voldemort útját, de mikor a feketemágus szülei után rá emelte pálcáját és kimondta a halálos átkot, anyja szeretete megvédte a gyermeket, és minden idők leghatalmasabb feketemágusa elvesztette hatalmát, gyengébb lett, mint a kósza árnyék. Bár az előző tanév végén visszanyerte hatalmát, régi híveinek többsége is visszatért hozzá, de Harry immár harmadszorra is túlélte a találkozást.

De most biztonságban volt, olyan emberek közt, akiket a családjának tekintett, csak Sirius Black hiányzott, a keresztapja. Életben maradt rokonaival, Dursleyékkal kölcsönösen utálták egymást, így a Drusley-család kifejezetten örült neki, hogy unokaöccsük Weasleyéknél tölti a nyarat, Harry nemkülönben. Petunia néni, ugyan a fiú édesanyjának testvére volt, de benne nem volt varázserő. Így a kis Harry Potter, a híres Harry Potter, kinek nevét minden mágus ismeri, muglik közt nőtt fel, akik megvetik a mágia minden fajtáját, s a gyermekből is megpróbálták kiirtani.

- Boldog születésnapot Harry! –kiáltották kórusban a Weasley gyerekek Hermionéval.

- Isten éltessen kis drágám! –mondta Mrs Weasley.

- Remélem, örülni fogsz neki –mondta Ron és egy kisebb dobozt tett elé. –Négyen együtt vettük. Ginny, Fred, George és én.

A díszpapír alól egy vörös bársonykötésű doboz került elő, amiben egy apró seprű lapult, a Tűzvillám pontos, miniatürizált mása.

- Egy modell, repül is, ha akarod –tájékoztatta bizonytalanul Harryt Ron.

- Csodálatos! –nyögte Harry. Alig jutott szóhoz a meglepetéstől.

- Isten éltessen, Harry! –Hermione egy nehéz csomagot adott át Harrnek, egy könyvet.

Harry és Ron a kis Tűzvillám modellt röptették Weasleyék nappalijában. Hermione Ginnyvel beszélgetett a kandalló előtt, melyben vidáman pattogott a tűz. Az egyik Sarokban Bill egy vastag könyvet olvasott, olykor-olykor letette, úgy tűnt, megpróbálja felidézni a szöveget.

Késő este Mrs Weasley ágyba parancsolta őket.

Másnap reggel mikor Harry felébredt Ron Chudley Csúzlik poszterekkel díszített szobájában a nap még alacsonyan járt, s csak néhány sugara szökött be a függöny résein a padlásszobába. Harry az ablakhoz lépett, s körülnézett a kertben. A bozótos sövény gyökerei közül egy csapat kertitörpe tűnt fel, majd szétszéledtek a magas fűben. Egy fehér sziklára egy fekete macska szökellt fel, majd a kertitörpék után ugrott. Harry tányércsörömpölést hallott. Óvatosan kinyitotta az ajtót, nehogy felébressze barátját, és halk léptekkel osont a lépcsőn.

Mikor leért a konyhába azonnal megpillantott egy földön heverő törött tányért. Halk huhogás hallatszott, s egy vörös bagolyszárny látszódott a cukortartóból. Harry odalépett és kezébe vette az apró baglyot, aki megijedhetett az ismeretlen kéztől, s a félelem megsokszorozta erejét. Kitépte magát Harry kezéből és fülsértő rikoltozás kíséretében körberepülte a konyhát, újabb edényeket verve le a szekrényekről. A csörömpölés felriasztott még két baglyot, egy nagy feketét és egy másik vöröset. Harry utánakapott az egyiknek, de nem érte el. Ginny kócos, vörös haja jelent meg a magas ebédlő asztal mögött, s szemét dörgölve nézett a szeme előtt elsuhanó madár után.

- Kapd el, Harry! –kiáltotta.

Harry a madár felé nyúlt, átesett egy széken, újabb tányérokat verve le. Az állat a lépcső felé röppent.

- Mi történik itt? –kérdezte a konyhába lépő Mrs Weasley kezében két pihegő madárral.

Az asszony elsétált a törött tányérok mellet, levette a tűzhely feletti polcról varázspálcáját, intett vele, a porcelándarabok újra tányérokká, edényekké álltak össze és visszaugráltak a helyükre. Harry és Ginny elkapták az utolsó, szabadon verdeső madarat.

- Nos, lássuk, mi lehet ez a fontos küldemény? –kérdezte, s leoldotta a bagoly lábáról a pergamenborítékba csomagolt levelet.

- A Roxforti levelek! –mondta Ginny.

- Úgy látom kevés a bagoly, ilyen gyenge idegzetűeket küldenek az iskolából –mondta bosszankodva Mrs Weasley.

- Vagy csak rossz útvonalon repült –Hermione, aki időközben lejött a hálószobából, a vörös bagoly szárnyát mutatta. –Olyan, mintha valami megpróbálta volna elkapni!

A madár szárnyán négy mély karmolás volt. A lány bekötötte a sebet, s a bagoly hálásan huhogott. Harry csodálattal figyelte, ahogy a madár megnyugszik, ahogy Ginny keze hozzáér, és elrendezi tollait csapzott kis fején. Megérkezett egy negyedik és egy ötödik bagoly is, miután Harry leoldotta lábukról a levelet, rosszalló pillantást vetettek sérült kollégájukra. Miután az öt bagoly ivott egy-egy korty vizet, újra szárnyra kaptak, s észak felé vették az irányt.

Ron érkezett meg ásítozva, majd hamarosan Mr Weasley is belépett a konyhába. Mrs Weasley közben elkészítette a reggelit. Harry kezébe vette a leveleket. A Hermione Granger, Widra Szent Capdel, Az Odú, A Második Emeleti Hálószoba címzést viselőt átadta a lánynak.

- Hermione, a leveled.

Miután mindenkinek kiosztotta iskolai levelét, az utolsó borítékon a saját nevét látta.

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskoskola

Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok, okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym, a Varázslók Nemzetk. Szöv. Elnökh.)

Tisztelt Potter úr!

Ezúton értesítjük, hogy a Roxfort Expressz szeptember 1-jén indul a King's Cross pályaudvar kilenc és háromnegyedik vágányáról.

Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek, illetve ajánlott olvasmányok listáját.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

Igazgatóhelyettes

Harry feltekintett, Mr Weasley az újságot olvasta, Percy –aki időközben lejött a konyhába- egy könyvet tartott a kezében, Mrs Weasley pedig egy pirítóst bűvölt. Az ikrek, Ron, Hermione és Ginny szintén a levelet bújták. Kezébe vette a másik pergamenlapot, és tovább olvasta.

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskoskola

Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok, okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym, a Varázslók Nemzetk. Szöv. Elnökh.)

Dabrak, Miranda: Varázslástan felsőfokon

Dabrak, Miranda: Varázsláselmélet

Futur, Furte A Jövő zenéje II.

Magica, Boll A mágiatörténete

Corm, Babel: Átváltoztatásról haladóknak

Flores, Matthus: Rengetegek növényei I.

Flores, Matthus: Rengetegek állatai

Mentor, Grey: Védekezés a feketemágusok ellen

Mixel, Arsenius: Bájital- és méregkészítés

- Idén nem is kell olyan sok könyvet vennünk –mondta George mikor végigfutott a listán.

- Majd augusztusban el kell mennünk az Abszol útra –jegyezte meg Mrs Weasley.

A kakukkos óra megszólalt, s Mr Weasley mutatója a Munkában feliratra kúszott.

- Ó, indulnom kell –Mr Weasley pirítóssal a kezében felállt, elköszönt családjától majd a tűzhelyhez lépett, belemarkolt a zöld port tartalmazó tálba, a tűzbe szórta, belépett a felcsapó lángok közé, s eltűnt.

A varázslók a közlekedésnek ezt a módját kedvelték az egyik legjobban, mivel nem volt hozzá szükség különösebb végzettségre, s az egyik leggyorsabb is volt valamennyi közül, Harry mégsem kedvelte ezt a megoldást. Nem azzal volt baja, hogy az egyik pillanatban még az egyik kormos tűzhelyben áll, a másikban meg már egy másikban találja magát, hanem hogy igen könnyű volt eltéveszteni a kijáratot, s ő már kínos helyzetekbe is került emiatt.

- Au! –Harry a sebhelyéhez kapott, de nem volt ideje elgondolkozni, miért sajog az átokheg, mert ebben a pillanatban nyávogás, fújás hallatszott a konyhaablak alól.

- Csámpás! –Hermione felugrott és a kijárat felé rohant, Harry, Ron, Ginny és Mrs Weasley utána.

Átvágtak a kerten, s egy tüskés, bíbor virágokkal teli bokor alatt meglátták a hatalmas, vörös Csámpást, de Hermione kedvence szinte aprónak tűnt a még nála is nagyobb fekete macska mellett, akit Harry reggel az ablakból látott. A csodálkozó csoportra nézett, villogó, sárga szeme megvillant, fújt egyet, majd elszaladt.

- Csámpás! –Hermione letérdelt a harmatos fűre, s cicája egy kedves nyávogás mellett ölébe ugrott. – Szegény, kicsi cicuka! Bántotta az a csúnya, gonosz vadállat! Hogy került ide ez a macska? –kérdezte Hermione a többiekhez fordulva.

- Már reggel is a kertben kószált –mondta Harry. –A kertitörpéket kergette.

- Még jó, hogy időben meghallottuk... Még csak az hiányzott volna, hogy Csámpásnak valami baja essen.

- Nyugodj, meg Hermione, Csámpás meg tudja védeni magát, és szerintem amúgy sem jön ide többé az a másik –mondta Ginny.

Az Odúban a napok gyorsabban teltek, mint ahogy Harry seprűjén repülni tudott. A gyerekek, ha nem kertitörpe-mentesítették a kertet, akkor kviddicseztek a fákkal körbeültetett dombtetőn, vagy éppen varázslósakkoztak. De a nyár eltelt, közeledett a szeptember, és el kellet menniük az Abszol útra, könyveket, pennát, pergament, talárt venni. Hopp-porral utaztak, és ezúttal Harry a megfelelő helyen jött ki, amin őszintén csodálkozott. A varázslók bankja volt az első megálló. Miután mindenki kivett némi pénzt a bankból, Mrs Weasley összeterelte a csapatot.

- Egy óra múlva, mindenki legyen a Czikornyai és Patza előtt, hogy megvegyük a könyveket. Fred, George! Meg ne halljam, hogy a Zsebpiszok-közbe akár csak a lábujjatok hegyét is betettétek! –mondta külön az ikreknek.

- Ne félj, anya! –vigyorgott Fred

- Most más dolgunk van –folytatta George. –Gyere Ron –mondta, miközben Haryre kacsinott.

Harry előző évben megkérte az ikreket, hogy a pénzből, amit a Trimágus Tusán nyert, s nekik adott a Weasley Varázsvicc Vállalat segítésére, vegyenek Ronnak egy dísztalárt, ami nem barna és csipkés, (s amire még Malfoy, Harry esküdt ellensége sem mondhatja, hogy női).

- Meg kell néznünk a dísztalárokat.

Pár perccel később Harry, Hermione és Ron, utóbbi egy mélykék dísztalárt rejtő csomaggal a kezében, elbúcsúztak az ikrektől, és a Kviddics a javából nevet viselő bolt felé vették az irányt.

- Még mindig nincs jobb seprű a Tűzvillámnál! –csodálkozott Ron.

- Nem baj, legalább még mindig nagy előnyben van a Griffendél Harry seprűjével! –mondta Hermione.

- Bárcsak nekem is lehetne egy ilyen seprűm! –motyogta magának Ron, Harry gyorsan szemügyrevett egy antik darabnak számító Kométa kettőhatvanast, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést.

Egy papírboltban találtak olyan tintát, ami hangosan rikoltozni kezdett, ha helyesírási hibát, vagy pacát ejtettek vele.

- Nézzétek! –mondta Ron kezébe véve egy változó színű tintásüveget.

Hermione rekord mennyiségű pergament vásárolt, Harry pedig vett két tucat új pennát, mivel eddigi tapasztalatai szerint Hermione macskájának közelében nem sokáig maradtak egyben az írószerek. Nem tudta megállni, hogy ne vegye meg az emlékező pergament, dolgozat íráskor igen előnyös.

Miután meglátogatták a bájital-hozzávalókat árusító patikát is, illetve beszereztek egy-egy új sárkánybőr kesztyűt, elindultak a Czikornyai és Patza könyvesbolt felé.

A bolt előtt már ott állt a Weasley-házaspár, az ikrek, és Ginny. Harry már messziről látta, hogy Mr Weasley vitatkozik valakivel, majd mikor közelebb értek a varázsló hátranézett, megvető tekintettel végigmérte Hermionét és Ront, majd tekintete Harryre siklott, még mondott valamit Mr Weasleynek, és sietve távozott. Lucius Malfoy volt.

Mikor beléptek a könyvesboltba Harryt kellemesen hűvös levegő csapta meg. Hamar szétszéledtek a hatalmas üzletben roxforti leveleiket lobogtatva kezükben.

- A Varázslástan felsőfokon és a Modern varázsláselmélet szerinted merre van? –kérdezte Ron Harrytől, kezében A Jövő zenéje második részét, a Mágia története ötödik részét és az Átváltoztatásról haladóknak címeket viselő könyveket tartva.

- Nem tudom, de láttad már ezt a könyvet? –azzal Harry felmutatott egy élnék lila bársonykötéses könyvet, amin arany betűkkel ez a felirat volt olvasható: Rengetegek növényei –Gondolom, Gyógynövénytanra kell...

Mielőtt Ron megjegyzést tehetett volna a könyv borítására, Hermione tűnt fel egy magas könyvespolc mögül, kezében vagy tíz könyvet tartva.

- Hermione, úgy döntöttél, megveszed az egész könyvesboltot? –kérdezte Ron szörnyülködő pillantást vetve a könyvkupacra.

- Nem, csak a kötelező olvasmányok mellett, megveszek néhány ajánlott olvasmányt is, jövőre le kell tennünk a Rendes Bűbájos Fokozat vizsgákat! Ti is jobban tennétek, ha megvennétek őket...

- Biztosan –Harry tovább indult a polcok között.

Harry megtalálta a Védekezés a feketemágusok ellent, valószínűleg Sötét varázslatok kivédésére, valamint a Bájital és méregkészítést. Harry az utóbbi könyvet látva megállapította, még szörnyűbb lesz elviselni a bájitaltanórákat, mert ezen túl nem csak Piton ellenszenvével kell megküzdenie, de még a könyv lapjaival is, mert a fekete bársonyba kötött kiadvány majdnem olyan vastag volt, mint Harry összes többi tankönyve összesen.

Miután kiléptek a napsütötte utcára, a kis csapat úgy döntött, nem mehetnek el úgy az Abszol útról, hogy csak úgy elsétálnak Floren Fortescue fagylaltszalonjának terasza előtt.

A fagyiját majszolva Hermione kirakodta az asztalra szerzeményeit. A lány legalább háromszor annyi könyvet vett meg, mint a fiúk. A legtöbb kötet az átváltoztatással foglalkozott. Hermionénak mindig is tetszettek McGalagony professzor Átváltoztatástan órái, Harry ezzel magyarázta a rengeteg könyvet.

Mire elfogyasztották fagylaltjaikat már alkonyodott. Kivettek egy-egy szobát maguknak a Foltozott üstben, melynek egyik kijárata a mugli utcára, a másik pedig, London kizárólag mágusok által ismert része felé, az Abszol útra nyílt. A vacsora kellemesen telt, egész este vidám beszélgetés folyt az asztalnál, mígnem éjféltájban Mrs Weasleynek eszébe jutott, hogy a gyerekeknek már rég aludniuk kellene, és mindenkit ágyba kergetett.

Harry barátaival felment a lépcsőn, és a tizenhármas számot viselő ajtó előtt jó éjszakát kívánté s belépett szobájába. Áthúzta naptárában az utolsó rublikát is, mellyel a tanévkezdésig hátralévő napokat számolta. Mielőtt elaludt volna elgondolkozott, mi is történt vele az előző néhány hónapban. Elővette Ron júniusi levelét, és átfutotta.

Kedves Harry!

Dumbledore megengedte, hogy nálunk töltsd a nyarat! Szombaton megyünk érted apa mugli autójával! Remélem nem lesz gubanc a muglikkal.

Harrynek eszébe jutott nagybátyja, Vernon Dursley. A bácsi minden alkalmat megragadott, hogy a lehető legjobban érzékeltesse Harryvel, mennyire nem kedveli, de még unokaöccse szenvedése felett érzett öröme sem tudta elnyomni a gondolatot, hogy az egész szünidőre megszabadulhat nevelt fiától. Így elengedte Harryt, bár a fiú érezte, csak Mrs Weasley megnyugtatására volt szükség az engedélykérésre.

Képzeld, Hermione nálunk van, ő tegnap érkezett, mert a szülei 'fogorvoskonferencián' vannak. Hermione órákig magyarázta apának, mi az a fogorvos... Bill, a bátyám hazajött Egyiptomból, (tudod, ő az, aki átoktörő a Gringottsnál). Mostanában nagyon titokzatosan beszél, olyanokat mondogat, hogy mennyire hiányzik majd neki Egyiptom, pedig szeptembertől újra dolgozik...

Percy nagyon élvezi az új munkáját, most a Mugli tárgyakkal való visszaélési ügyosztályon dolgozik, apa beosztottja! Ő még nem gyűjt villásdugókat, de sajnos egyre többet piszkálja apa autóját!

Üdvözlettel:

Ron és Hermione

Ui: Remélem Puli megtalált!

Harry összehajtotta a levelet, és a borítékkal együtt becsúsztatta az éjjeliszekrényének egyik fiókjába. Lehajtotta a fejét a párnájára, és a mennyezetet nézve, felidézve magában az Odúban töltött kellemes perceket. Egy pillanatra homlokába hasított a fájdalom. Felült az ágyban.

- Nem lehet... Biztonságban vagyok, Voldemort nem lehet a közelben... Nem lehet -motyogta maga elé, saját maga megnyugtatására. Visszafeküdt és homlokára szorította a kezét. Hedvig huhogott egyet. Harry hosszú percekig feküdt ágyán, s egyre nyugtalanítóbb gondolatai támadtak, de végül a vidáman telt nap kellemes fáradtsága álomba ringatta. De előtte még végig futott agyán, hogy másnap reggel 11 órakor a Roxfort Expressz kifut a King's Cross pályaudvar kilenc és háromnegyedik vágányról, a hat varázslótanonccal és diáktársaikkal együtt, és az északi tájakon fekvő Roxfort-kastély felé indul. Harry örömteli izgatottsággal várta azt a pillanatot, de számára még tartogatott izgalmas perceket az éjszaka...

Pár órával később Harry különös zajra ébredt. Az ébresztőóra fél hármat mutatott. Léptek zaja hallatszott odalentről. Felkelt és pizsamájában a lépcsőhöz osont, vigyázva, nehogy zajt csapjon és észrevegyék. Kikukucskált a lépcső korlátjának oszlopai között.

A pult előtt állt Tom, a kocsmáros és két idegen, hosszú, fekete útiköpenyben. Az egyik alak jóval kisebb volt a másik kettőnél. A kis alak most hátrafordult, Harry ösztönösen visszahúzódott, így nem láthatta meg az idegen arcát, de homlokába égető fájdalom nyilallt.

- Nem láttál minket! –mondta a nagyobb alak, és egy erszényt dobott a pultra.

Harry számára ismerősnek tetszett a hang, de túlságosan álmos volt ahhoz, hogy rájöjjön, honnan ismeri, hiszen abban sem volt biztos, hogy már késő van, vagy még korán.

- Nem, uram –válaszolt Tom és köntösének zsebébe csúsztatta a fémesen csörgő zsákocskát.

A két alak sietősen távozott a mugli utcára vezető ajtón.

Tom ásított egyet.

- Furcsa –mondta, és megdörzsölte állát.

A kocsmáros bement az oldalajtón, így Harry is visszavonult szobájába. Ő sem értette mi történt.

Reggel Ron egy párnával ébresztette Harryt.

- Ébresztő! Kilenc óra van! El fogunk késni!

- Mit? –Harry kiugrott az ágyból, és magára kapott néhány ruhát. Lerohant a lépcsőn, felkapott az asztalról egy pirítóst és rohant vissza befejezni a csomagolást.

- Igyekezzetek! –halotta Mrs Weasley hangját. –El fogunk késni!

- Ginny, ne fésülködj már annyit! –mondta húgának Ron.

Fél órával később már mindhárman Mr Weasley autójában ültek. Az autó jóval tágasabb volt belülről, mint ahogy kívülről számítani lehetett, valószínűleg a tértágító bűbájnak köszönhetően. Fél tizenegy tájban érkeztek meg az állomásra, és nyomban átmentek a kilences és tízes vágány közti falon.

A peronon fehér színű füst gomolygott, és ott állt a csodálatos Roxfort Expressz, készen arra, hogy tanulmányaik színhelyére repítse a most szüleikkel beszélgető diákokat. Fred és George beültek Lee Jordan társaságában egy üres kupéba. Ginny néhány negyedéves lánnyal keresett szabad helyet. Harry, Hermione és Ron is találtak egy szabad fülkét. Lerakták ládájukat és háziállataik kalitkáit, majd lemásztak elköszönni a Weasley házaspártól és megköszönni a vendéglátást. Mr Weasley a lelkére kötötte Harrynek, hogy ne kószáljon el a Roxfortból, bármi történjen is, és ne keresse a bajt. Harry megígérte, hogy a Roxfortban marad, hiszen a tavalyi év eseményei biztosították arról, nem érdemes kockáztatnia, de abból nem engedett, hogy ne mehessen le Roxmortsba.

Sípszó hallatszott, a gyerekek felugráltak a vonatra. Újabb füstfelhő szállt fel, és a Roxfort Expressz elindult a tanulás, az iskola, és a tó fölé magasodó sziklán álló, szépséges Roxfort kastély felé.

A három jóbarát sokáig csak a tájat figyelte gondalataikba mélyedve. Mindannyian ugyanarra gondoltak: mikor egy évvel ezelőtt ugyanezen a vonaton suhantak, egyikük sem gondolt arra, milyen borzalmas élményeket kell még átélniük, s most attól tartottak, ez az év sem tartogat számukra túl sok jót.

- Remélem, Roxmortsba azért lemehetünk –szólalt meg Ron.

- Akárhogy is lesz, Harrynek nem szabad elhagynia a Roxfort birtokot! –szögezte le Hermione.

- Hermione, Roxmortsban mi bajom lehetne? Vol... Tudjátokki oda nem jöhet utánam! –méltatlankodott Harry, és eszébe jutott a két alak, akit az éjjel látott.

„- Csak aggódnának, ha elmondanám!" –gondolta magában.

- Emlékeztek, mit mondott tavaly Malfoy? –nézett barátaira Hermione. –Szabályosan megfenyegetett téged, Harry! Persze, ha Crak és Monstro nem lennének mindig mögötte, nem lenne olyan nagy a szája... Bárcsak kicsapnák...

- Az összes Mardekárossal együtt! –toldotta meg Ron. –Ha a Mardekárba osztottak volna be, inkább megszöktem volna, és mugliként élnék!

- Aha –mondta Harry.

Barátja mondata eszébe juttatott egy négy évvel ezelőtti emléket. A Teszlek Süveg azt mondta neki, a Mardekárban sokra vihetné. De ő nem akart mardekáros lenni, így a Süveg a Griffendélbe osztotta. Dumbledore azzal nyugtatta, hogy a döntéseikben különböznek az emberek, de őt mégis nyugtalanította a dolog. Főleg azóta, mióta Dumbledore kijelentette, mikor Voldemort megtámadta, és a varázslat visszapattant az áldozatról a támadóra, a feketemágus akaratlanul, de átruházta Harryre bizonyos tulajdonságait. Ezeket soha nem mondta el barátainak, bár lelkiismerete lázadozott ez ellen, úgy érezte, joguk lenne tudni.

- Öhm, Ron, Hermione! –szólította meg barátait, akik épp azon vitatkoztak, hogy szükséges-e Harrynek az egész évet a kastélyban töltenie. –Van valami, amit nem mondtam el nektek, mert úgy éreztem, nem fontos, és hogy nem szükséges nyugtalanítanom benneteket. De, most talán jobb, ha elmondom.

Hermione és Ron kiváncsi tekintettel meredtek rá. Harry érezte, hogy attól félnek, valami szörnyűséget fog mondani, s ez csak még jobban megnehezített a dolgát.

Nyelt egyet, és belekezdett. Gyorsan beszélt, attól tartva, hogy időközben meggondolja magát.

- A Beosztási Ceremónián, mikor a felvettem a Teszlek Süveget, az beszélt hozzám.

- Ez normális, mindenkihez beszél –kotyogott közbe Hermione.

- Azt mondta, sokra vihetném a Mardekárban, és oda akart beosztani. Azt is mondta, az alapok ott vannak a fejemben. De én nem akartam Mardekáros lenni. Így a Süveg a Griffendélbe osztott.

Hermione és Ron szájtátva bámultak rá. Harry úgy gondolta, ez is elég nagy sokkot jelentett barátainak, nem kell tovább nyugtalanítani őket, azzal, amit Dumbledore mondott. Elképzelte, ahogy barátai szemébe vágja, hogy Voldemort bizonyos tulajdonságai ott élnek benne...

- A Mardekárba akart osztani? De hát... Hogy... És... Miért nem akartál Mardekáros lenni? –kérdezte Hermione.

Harryt meglepte a kérdés, de ezzel a lány csak még inkább a kétségbeesés szakadéka felé taszította a fiút.

- Egy csomó minden rosszat hallottam még a vonaton a Mardekárról, azt is, hogy a legtöbb sötét varázsló onnan került ki. Nem akartam a Mardekárba kerülni! Meg ott volt Malfoy, tudtam, ő több mint valószínű, mardekáros lesz!

- Honnan tudtad, hogy mardekáros lesz? Bár, előtted osztották be, azt hiszem...

- Nem tudtam figyelni arra, kit hova osztanak be, az járt a fejemben, hogy mi van, ha kiderül, csak tévedés történt, és hogy azonnal vissza kell utaznom Dursleyékhoz! Az Abszol úton találkoztam először Malfoyjal, Madam Malkin Talárszabászatában, de akkor még nem tudtam, hogy ő az. Akkor mondta, hogy ő biztosan mardekáros lesz.

Hermione és Ron teljesen meghökkentek a hallottakon.

- Meg aztán, Ron is mondott egy-két dolgot...

- Harry –kezdte Ron -, van még valami, amit még nem mondtál el nekünk?

Harrynek eszébe jutottak az éjszakai események. Úgy döntött jobb, ha hallgat.

- Két sötét köpenybe öltözött alak, akiket nem lett volna szabad észrevenni? –viccelődött Hermione.

Harry erőtlenül mosolygott, de azt próbálta elhitetni magával, kevés sikerrel, hogy csak különös utazók lehettek, akik nem szeretik a sok embert.

Kinyílt a fülke ajtaja, és a büfékocsis boszorkány mosolygós, gödröcskés arca jelent meg.

- Adhatok valamit a kocsiról, kedveskéim? –kérdezte.

A három barát vett némi édességet, és ez kicsit feldobta őket. Hermione egy ugrálós csokibékát kergetett, amelyik öntudatra ébredt. Ron kiszámolóval döntötte el, melyik csomagban találja meg a hiányzó kártyát.

- Jaj ne, már megint Agrippa! Legalább húsz van már belőle!

A varázsló képe sértődötten kivánszorgott a kártyáról.

Harry épp egy csomag Mindenízű Drazsé felbontásán fáradozott.

- Diffindo! –mondta Hermione pálcájával intve.

Végre hozzáfértek a különböző ízű drazsékhoz. Harry szájához emelt egy szép piros golyócskát.

- Fúj! Homok íze van!

Hermione egy gyanús kéket vet ki.

- Azzal vigyázz! –figyelmezette Ron.

Hermione bátran bekapta a drazsét.

- Kókusz! –nevetett a lány.

A vonat mellett elsuhanó szántóföldek hamarosan átadták helyüket a vadregényes erdőknek és sejtelmesen csobogó patakoknak. A nap vörös korongja a magas, acélszürke hegyek mögé bújt és bearanyozta az eget. A vonat tovább robogott. Harry az eget bámulta, és elgondolkodott rajta, hogy milyen boldog most. Hamarosan újra azon a helyen lehet, ahol igazán otthon érezte magát, a Roxfortban. Belegondolt, mennyi boldog pillanatot és mennyi barátot köszönhet az iskolának, (az eszébe sem jutott, hogy ellenséget is...).

Az ég egyre sötétebb lett, majd beköszöntött az este. A vonat lassított, majd megállt. Harry és barátai kiszálltak.

- Harry! Hogy vagy kisöreg? –hallott Harry egy búgó, mély hangot a diákok tömege fölül.

Hagrid volt az, a Roxfort kulcs- és háztájőrzője. Harry és barátai visszaintegettek a vadőrnek.

Gyönyörű, csillagfényes volt az este, a tó az éjfekete ég ezer meg ezer tündöklő csillagát tükrözte. A polip hangtalanul lebegett a tükörsima víztükör felszínén. Kellemes, simogatóan hűvös szél fújt a Tiltott Rengeteg öreg fái felől. Beszálltak a láthatatlan lovak vontatta fiákerekbe, és hamarosan megláthatták a holdfényben úszó, csodálatos, száztornyú Roxfort kastélyt. Megérkeztek a hatalmas, díszesen faragott tölgyfakapuhoz, és beléptek a fényárban úszó a kastélyba.