Harmadik fejezet
Arabella Figg kontra Selma Gloom
Harry másnap reggel kedvtelenül ment le barátai társaságában a nagyterembe. Megkönnyebbült, mikor beléptek a kétszárnyú ajtón, s nem fekete leplek közt találták magukat. Mögöttük McGalagony lépett be a terembe.
- Áh, Potter, Weasley, Granger. Az órarendjeik –mondta, s a kezében tartott kupacból elÅkapart három egyformát, s a kezükbe adta. – Jó tanulást! –azzal elvonult a Griffendél asztala felé.
Harry döbbenten nézegette a pergamenlapot, miközben leültek az asztalhoz. ElÅzÅ este Mrs Figg említette, hogy több órájuk lesz, mint az elÅzÅ évben volt, de álmában sem jutott volna eszébe, hogy a „több" ez esetben egyenlÅ lesz a „kétszer annyival".
- Javítsatok ki, ha tévedek, de kilenc sötét varázslatok kivédése óránk lesz? –szörnyülködött Ron.
- Annyi lesz –mondta Hermione fájdalmas arccal.
- A kilenc sötét varázslatok kivédését még kibírnám, de miért van ennyi óránk? –mondta Harry.
- Csak tízzel több –mondta Hermione.
- Csak tízzel, köszi.
- Nincs Csillagászat, viszont Mugliismeret igen! –vetette közbe Harry, mielÅtt barátai vitatkozni kezdtek volna.
- Tényleg.
Ekkor azonban hirtelen csend lett a teremben, így a három jó barát is felkapta fejét. A tanári asztal elÅtt Gloom professzor állt, oldalán egy rövid hajú, szÅke lánnyal, aki ezüstösen csillogó, kék talárt viselt, mely remekül illett kékköves nyakékéhez, és csillogó szemeihez. Harry elsÅre azt hitte, egy diáklány, azonban Gloom professzor a következÅt mondta:
- Szeretném bemutatni önöknek Miss...
- Lady, ha kérhetem –vágott közbe a szÅke hajú lány, s közben megrebegtette szempilláit.
- Teljesen mindegy –szögezte le Gloom. – Szóval szeretném bemutatni önöknek Aryan Ferissét, leendÅ mágiatörténet tanárukat! Köszönöm – azzal Gloom professzor az oldalajtón távozott a terembÅl, Lady Ferisse pedig Miss O'Donellel ment ki a kétszárnyú ajtón.
- Fiatal, pályakezdÅ? –kérdezte Ron ijedt grimaszt vágva. Az elÅzÅ évben Gloomra mondták ugyanezt... Harry és Hermione nevettek, majd Harry órájára tekintett, tíz perc múlva kilenc óra volt, így mindhárman elindultak a sötét varázslatok kivédése terem felé, Gloom professzor órájáról nem volt tanácsos elkésni. Az elÅcsarnokba lépve azonban úgy tűnt, a tanárnÅt nem lesz nehéz megelÅzni, mivel a csarnok közepén vitázott Mrs Figgel.
- Az, hogy ön nem emlékszik rám, már nem az én hibám –préselte ki fogai közt a tanárnÅ, szeme zavartságot, s haragot tükrözött.
A csarnokban jó páran álltak meg meghallgatni a két tanár veszekedését, a diákokon kívül ott volt Lady Ferisse és Miss O'Donell is a hatalmas tölgyfakapu elÅtt.
- Minden diákomra emlékszem, egytÅl egyig!
- Ha nem emlékezne, mégis honnan tudná, hogy valakit elfelejtett?!
- Nem hiszem, hogy elfelejthettem volna egy olyan diákot, aki ilyen, hogy is mondjam, különös szemlélettel rendelkezik, gondolom az egyenruhával sem volt jó barátságban...
- Az egyenruha nem való másra, csak hogy egyformán szürke legyen mindenki.
- És arra is, hogy mindenki olyan ruhában jelenjen meg az órákon, amilyenben kell, ha diák, ha tanár!
- Nem szabhatja meg, milyen ruhákat hordjak.
- De igen, megszabhatom, ha a tanároknak is kötelezÅ viseletet vezetek be.
- Úgy sem teszi.
- De igen, megteszem. És ha már itt járunk, ez a sok festék az arcán... A tanárnak példát kell mutatnia a tanítványainak.
- Példát! –mondta cinikusan Gloom, s elfordult, láthatóan nagyon dühös volt, s a lépcsÅ felé indult...
- Deorigan! –susogta Mrs Figg, s pálcájával Gloom felé intett.
A professzor megtorpant a márványlépcsÅ aljánál, s egy hosszú pillanatig állt ott. Valahol egy óra kilencet ütött.
Gloom kontyából kicsúszott egy fürt, baloldalon fülét és fél arcát eltakarták a fekete hajszálak, arca sárgássá vált, rózsaszín pír jelent meg rajta, szeme beesett volt, s karikás, a sötét vonal alóla, mely azt a különös alakot biztosította neki eltűnt, szája halovány rózsaszín lett, szemöldöke már nem volt olyan egyenletes, mint szokott, és kevésbé volt fekete, illetve különös ívét is egészen elvesztette.
A lépcsÅ mellett álló Lady Ferisee szája elé emelte kezét, elrejtve egy mosolyt...
Gloom lassan hátrafordult, gyilkos pillantást vetett Mrs Figgre, majd szögletes mozdulattal végighúzta arcán kezeit –nyílván félt, hogy elveszti önuralmát-, s már újból olyan volt, mint mindig: hatalmas, zöld szemű, fekete, magasan ívelt szemöldökű, tűzpiros ajkú, hófehér arcú.
Odaszólt a csarnokban álldogáló diákoknak, hogy induljanak az óráikra, s a kavicsos úton ügyetlenkedÅ önmagát meghazudtoló ügyességgel és sebességgel szaladt fel a márványlépcsÅn.
Harry, Ron és Hermione egymásra néztek, majd futva követték a tanárnÅt, de utolérniük nem sikerült. Gloom kinyitotta az ajtót, s megállt, feketére festett körmű ujjait a fekete fából faragott ajtón nyugtatta, s megvárta, míg Harry, Ron és Hermione odaértek.
- Elkéstek, én szintúgy. Szemet hunynak a pontatlanságom felett, s én a maguké felett –finoman bólintott, majd intett, hogy menjenek be.
A második sorban még volt három üres hely egymás mellett, oda ültek le, s elÅkapták könyvüket, a Hasznos VédÅvarázslatokat, (Harryén a Teljesen Haszontalan védÅvarázslatok, avagy hogy tegyük magunkat ártalmatlanná kissé kusza felirat volt olvasható).
- Elnézést a kis késésért, de feltartottak –a katedrára lépett, letett néhány könyvet az asztalra, s felcsapta fekete kötéses noteszét. –Ha jól látom, a zárkavarázsról kellett dolgozatot írniuk.
Néhányan kedvtelenül bólogattak. Harry kicsit megnyugodott, hogy Ronnak még rövidebbre sikerült a feladat, Hermione természetesen túlteljesítette a mennyiséget. Gloom letette a könyvet, kezeit végighúzta babérzöld talárján, és körbement, egyenként beszedte mindenkitÅl.
- Brown kisasszony, ha megmondaná, hogy ezen a két soron mit osztályozzak, nagy segítség lenne... Patil... Napozni persze volt ideje... Longbottom! Ez mi?! –meglobogtatott egy pergamenlapot, ami úgy tűnt, mintha egy idÅben lett volna árvíz, lavina és tornádó sújtotta területen. – Malfoy... Áh, mindegy... A griffendélesekéhez képest még jó is...
- Potter, maga gyanús nekem, nagyon gyanús... Valami nem stimmel ezzel a dolgozattal, az biztos –Harry megpróbált a lehetÅ legártatlanabbul nézni. –Weasley, egy kicsit megerÅltethetné magát... Granger, tudja mit jelent az, hogy két tekercs?! Ezt írja át, nem vagyok hajlandó végigolvasni tíz pergament, amikor én kettÅt kértem –azzal visszadobta Hermione dolgozatát az asztalra.
Hermione dühösen meredt maga elé, és valami olyasmit motyogott:
- Ez így nem igazság.
- Mégis miért nem? Nem azt csinálta, amit kértem, nem vagyok köteles elfogadni.
- Bármelyik tanár... bármelyik normális tanár elfogadná...
Gloom szemei összeszűkültek, s szemöldökei vészesen emelkedtek.
- Kifejtené bÅvebben, én miért nem tartozom a normális tanárok közé?
Hermione lesütötte szemét, s összeszorította ajkait. Gloom már továbbindult, mikor megszólalt.
- Az összes tanár feketében van, mindegyikükön ott a fekete szalag, tegnap még a nagyterem is fekete volt, mert Gemeni professzort gyászolják –motyogta, és Gloom ezüstösen csillogó babérzöld talárjára meredt.
A professzor megállt, lassan szembefordult Hermionéval, és nagy levegÅt vett. Harry már felkészült, hogy a professzor a következÅ pillanatban váratlan hangerÅvel leordítja a lányt, s így még jobban aggódni kezdett, mikor a professzor hátat fordítva Hermionénak a lehetÅ legnyugodtabb hangon, szinte kedélyesen kezdett el csevegni:
- Gemeni halála, hát persze... Tragikus esemény... Tragikus, de nem véletlen...
- Hogy hogy nem véletlen? –Hermione felpillantott a felette álló tanárnÅre.
- Nem. Ha jól tudom –a tanárnÅ itt Harryre pillantott -, a professzor a családja után nyomozgatott, talán valami olyat talált, amire maga sem számított, s ami végül a halálát okozta. Nem ismerhette a családját, Å árva volt.
- Å is... –motyogta Hermione újra a padnak, dacosan, de túl hangosan, a teremben többen is hallották.
Gloom kezei ökölbe szorultak, s megremegtek, ajkait vészjóslóan összeszorította.
- Tudja, Granger kisasszony –kezdte a professzor fenyegetÅen susogva, s vonásai a szokottnál is hűvösebbek, fagyosabbak lettek, miközben Hermione fölé hajolt, és fényes, fekete körmeit végighúzta az asztalon majd lassan, minden szót külön kihangsúlyozva folytatta -, vannak olyan dolgok, melyekkel nem dicsekszik az ember, még ha mindenki tudja is róla...
Gloom még egy pillanatig szavai hatását figyelte, majd megfordult, s kiment a katedrához, talárja fenyegetÅen susogva úszott mögötte.
- MielÅtt még elfelejtem... Negyven pont a GriffendéltÅl a kisasszony szemtelenségéért.
Harry még mindig elkerekedett szemmel meredt maga elé: félreértett valamit, vagy Gloom tényleg Hermione szüleire tett burkolt célzást? Még ha igen, akkor is: Hermione egyértelműen kijelentette, hogy Gloom árva, nincsenek szülei, és abban tényleg igaza volt, hogy egyik sem valami dicsÅ dolog, ráadásul milyen ideges volt a tanárnÅ. Hermionét sem érdekelte soha, ha valaki nem ismeri a szüleit, hiszen Å, Harry sem ismerhette Åket, mégis felemlegette Gloomnak. Végül Harry arra jutott, már ez volt az egyetlen dolog, amivel kellÅképp megszégyeníthette Hermionét, s most volt is alapja rá...
- Ha már az elméletet elvileg tudják, talán hozzá is kezdhetnénk a zárkavarázs begyakorlásának. Sietnünk persze nem kell, idÅnk, mint a tenger, heti kilenc órával... –tette hozzá egy émelyítÅen kárörvendÅre sikeredett mosollyal. – Mivel tisztában vagyok korlátaikkal, kölcsönkértem ezeket Flitwick professzortól, de a vizsgán már nem kispárnákat fognak kivédeni –azzal elÅvette az asztal alól a nagydoboz párnát, amit a távtaszító bűbáj begyakorlásakor használtak.
Párokban kellett volna begyakorolniuk a varázslatot, úgy hogy az egyik egy párnát hajít a másik felé. Persze a végére csoportos párnacsatává vált a feladat megvalósítása.
- Elég volt! –csendült Gloom hangja, de közvetlen ezután eltalálta egy kósza párna. – Immobilito! –hallatszott a párna mögül, s ekkor mindenki mozdulatlanná dermedt, de a varázsra talán nem is lett volna szükség, elég volt hallani a professzor dühös hangját, s máris mindenki mozdulatlanságba dermedt. Harry elÅtt alig valamivel megállt egy párna, Neville esés közben lebegett félúton, míg Lavender Brown haja tincsenként más felé állt. –Finite! –azzal a kép újra megelevenedett, Harry arcába belecsapódott a párna, Neville nagy csattanással landolt a földön, s Lavender minden szál haja beleragadt az arcába.
Az óra hátralevÅ részében mindenki egyesével kiment, és Gloom professzor dobálta feléjük a párnákat. Néhányan egy-egy gomblenyomattal lettek gazdagabbak, mivel a tanárnÅ talán a kelleténél erÅsebben dobta el néha a párnákat, s ha a zárkavarázs nem sikerült, az illetÅt mindig fejbe kapta.
- Házit most nem adok, akinek kell, az készítse el rendesen a zárkabűbájról a dolgozatot. Holnap találkozunk! –mondta, felkapta a pergamenkupacot és könyveit az asztalról, s kiment a terembÅl.
A dupla óra után Hermione egész ebédszünetben Gloom professzort szidta, sÅt azt is kijelentette, hogy a tanárnÅt jobban utálja, mint Piton professzort, (Harry véleménye az volt, hogy Pitonnál jobban senkit sem lehet utálni), majd tizenkét óra tizenöt perckor felsorakoztak a harmadik emeleti mágiatörténet terem elÅtt.
Ha a diákok azt hitték, Pitonnál, vagy ahogy Hermione újabban fogalmazott, Gloomnál rosszabb tanáruk nem lehet, hát tévedtek...
Hamarosan feltűnt a folyosó végén Lady Ferisse. Harry véleménye közelrÅl sem változott, továbbra is úgy vélte, a tanárnÅ úgy fest, mint egy tinilány, még akkor is, ha ebben nagyban besegített a professzor rövidre vágott, nagy műgonddal összekócolt haja, melynek tincsei a szÅke különbözÅ árnyalataiban pompáztak az aranysárgától egészen a szinte teljesen fehérig... BÅre fehér volt, orra egyenes, viszont a katedrán állva volt olyan magas, mint diákjai. Kék talárt, s kezein fehér kesztyűt viselt. Bájos arca, kedves mosolya sem tudott változtatni azon, hogy kékesszürke szemei fagyosak voltak, mint a jég, s hihetetlen ridegséggel figyelték a diákokat szigorú, sötét szemöldökei alól.
Harryék leültek az egyik asztalhoz a félhomályba burkolózó teremben, s kíváncsian várták, hogy elkezdÅdjön az óra.
- Mint azt már nyílván mindnyájan tudják, a nevem Lady Aryan Ferisse. Mást úgy gondolom nem szükséges mondanom magamról, a következÅ évben úgyis megismernek majd kellÅképpen, talán jobban is, mint azt szeretnék. Åszintén szólva fogalmam sincs, mit tanultak az elÅzÅ néhány évben... Esetleg nincs itt valakinél a füzete?
Hermione felugrott, és kivitte sajátját a tanárnÅnek.
- Köszönöm Miss...
- Granger. Hermione Granger.
- Áh, igen –Hermione elÅzékenységét a tanárnÅ egy, ha lehet, a korábbiaknál is ridegebb pillantással köszönte meg.
Lady Ferisse felcsapta a füzetet, és széles mozdulatokkal lapozgatni kezdte, megvetÅ fintorral arcán.
- A Roxfort és a többi varázslóiskola története? Én azt hiszem, inkább a huszadik század történetét tanítom maguknak, az még talán menni is fog...
- De tanárnÅ...
- Maradjunk a Lady Ferissénél, Granger kisasszony.
- A Durmstrangot kellett volna most tanulnunk, azzal befejeznénk a témát.
- Az ügyeletes fÅ okossal van szerencsém, ha nem tévedek –mondta a tanárnÅ, és egy gúnyos mosoly kíséretében lecsapta Hermione asztalára a füzetét, s finom mozdulattal megigazította ujjain kesztyűjét. –Szóval a Durmstrangot... Hát megkaphatja, ha annyira vágyik rá. És végül is, huszadik század, mivel ez a legfiatalabb varázslóiskola. 1926-ban alapították. A tanítás mindig is angol nyelven fojt az intézmény falai közt. Már akkor is kilógott egy kicsit a sorból. Míg a többi varázslóiskola a területén élÅ fiatalok közül kiválogatja azokat, akik elegendÅ varázserÅvel rendelkeznek, a Durmstrangba felvételiznie kell mindazoknak, akik ott akarnak tanulni. A Roxfort négy házához hasonlóan a Durmstrangnak is vannak ezekhez hasonló csoportjai, s hasonlóképpen is vannak elosztva a diákok, azonban csak három ház van. Az egyik tulajdonképpen olyan, mint a Griffendél, a bátrak háza. A második a Mardekár, a harmadik pedig az itteni Hugrabug és Hollóhát keveréke. Amikor én, és még néhány tanáruk, a Durmstrangba jártam, megpróbálták átalakítani az iskolát, s létrehoztak egy negyedik házat, ide az iskola kijelölt területén élÅ mugli származású mágusjelölteket vették fel, de végül a próbálkozás kudarcba fulladt. Az ott tanulók családjai nem nézték jó szemmel a változásokat, s az sem tetszett nekik, hogy gyermekeiket orosz nyelven tanítják. Nagyjából ennyi. Kérdés van?
- Ki járt még akkor oda? –kérdezte Lavender Brown.
- Miss O'Donell és Selma Gloom. És Mrs Figg is ott volt: mint a csoportvezetÅnk –tette hozzá kissé utálkozva.
- És melyik csoportba játak? –kérdezte Draco Malfoy, aki normális esetben soha nem emelte volna fel a kezét egyik órán sem, s ez Harryt egy kicsit meglepte, de a válasz sokkal jobban érdekelte, pláne, hogy Lady Ferisse szeme felcsillant a kérdés hallatán...
- Gondolom, úgy érti, az melyik háznak felel meg a Roxfortban...
Malfoy bólintott. Lady Ferisse felhúzta szemöldökét, s sejtelmesen mosolygott.
- Maradjak pártatlan, vagy legyek Åszinte? –tette fel a költÅi kérdést somolyogva, s ezzel mindenkit biztosított arról, hogy vagy a Griffendélnek, vagy a Mardekárnak megfelelÅ házról van szó.
A tanárnÅ nyelt egyet, majd továbbra is émelyítÅen vigyorogva halkan kimondta:
- Mardekár.
Harry, Ron és Hermione sokatmondó pillantást váltottak.
- Micsoda elÅítéletek... Potter... –ahogy kimondta Harry nevét, hangjából érzÅdött, igencsak kíváncsi a név viselÅjére, a fiúnak azonban végig futott a hátán a hideg, ahogy a tanárnÅ méregette.
Közelebb lépett Harryék padjához, s szeme egyértelműen a homlokán található, fekete tincseivel félig eltakart villámot kereste, de úgy tűnt, nem akarja folytatni a dolgot, mert az osztályhoz fordulva megkérdezte:
- Még valami?
- Hol van a kastély?
- Az titkos –válaszolta le sem véve pillantását HarryrÅl.
- Hány évig tanulnak ott?
- Az ideális hét év, feltéve, ha nem bukik valaki, illetve akinek szüksége van rá egy év gyakorlati év. Több kérdés? Nincs? Rendben –mondta, s végre abbahagyta Harry leplezetten megbámulását. – Nem szeretem a szokványos dolgokat, de úgy látom, a névsorolvasást nem ússzuk meg...
ElÅkapott egy pergamenlapot és hozzákezdett. Mindenkinek felolvasta a nevét, s szinte mindenkihez volt egy-egy korántsem kedves szava.
- Lavender Brown! Vegye le azt a csicsás kendÅt, de nagyon gyorsan –mondta oldalra húzott szájjal.
- Hermione Granger... Áh, igen... –jegyezte meg lesajnálóan.
Hermione segélykérÅen nézett Harryre, mire a fiú megvonta a vállát, mást nem tudott mondani.
- Neville Longbottom –a tanárnÅ összehúzott szemöldökkel kereste meg a reszketÅ Nevillet. – Csak nem... –kezdte felélénkülve, a korábbiaknál is borzalmasabban vigyorogva, olyan hangsúllyal, mintha azt akarná kérdezni „Csak nem... Kétszer jött a mikulás?" – Csak nem... Frank Longbottom fia?
- Igen –mondta halkan Neville, kissé aggódva.
Lady Ferisse amolyan „Ez érdekes" arckifejezéssel tért vissza a pergamenhez, de vigyorát úgy tűnt semmi nem moshatja le sápadt arcáról.
- Draco Malfoy –az „Itt vagyok" -ra rövid szempilla rebegtetéssel válaszolt. – Pansy Parkinson. Miért ismerem én innen mindenkinek a szüleit? Parvati Patil. Áh, gondolom nagy barátnÅk... Szintúgy kérném azt a nevetséges sálat levenni... Harry Potter.
Ahogy kiejtette a fiú nevét, arca finoman megrándult, s elgondolkozva nézett Harryre fagyosan csillogó, szürkés szemeivel. Végül halkan csak annyit mondott:
- Majd kiderül.
És ez így ment egészen kicsengetésig. Óra után a griffendélesek kedvtelenül sorakoztak fel Piton tanterme elÅtt...
- Ez volt életem legjobb bájitaltan órája! –lelkendezett Ron óra után, a könyvtár felé tartva. –De most komolyan!
- Persze, de csak azért, mert nem volt itt Piton –nevetett Harry.
- Azért nagy szerencse, hogy Gloom nem tartotta meg az órát! BelÅle egy napra két óra bÅven sok! Vagy inkább sokk...
- Hát nem mondom, túlélem, hogy nem volt ma négy kivédése óránk –mondta Harry és lecsapta könyveit az egyik asztalra. –De százszor inkább Gloom óráin ülök, minthogy Piton kínzókamrájában szenvedjek!
- És Lady Ferisséhez mit szóltok? –kérdezte Ron.
- Nem semmi a haja, az biztos, de nem veszi eléggé komolyan a tanítást –mondta nagy komolyan Hermione.
- Ugyan, az sosem baj –kezdte Harry, majd Hermione pillantását elkapva gyorsan hozzá tette: – ha valaki túlságosan komolyan veszi a dolgát, de ha nem eléggé, az már nagy baj.
- Reggel figyeltétek? –kezdte Ron. – A mi kis Aryanunkat mennyire zavarja, ha Miss Ferissének nevezik!
- Miss Weasley, magának továbbra is Lady Ferisse vagyok –hallatszott a hátuk mögül. – Tíz pont a GriffendéltÅl. Eredjenek, és valahol máshol rontsák a levegÅt!
Harry, Hermione és Miss Weasley sietve felkapták könyveiket, és amilyen hamar csak tudtak, eliszkoltak a könyvtárból.
34