Hatodik fejezet
Változások
Október beköszöntével a korábbi években a park fái és a Tiltott Rengeteg óriásai aranyba, vörösbe, bordóba öltöztek, azonban ebben az évben a már korábban megsárgult levelek egyik napról a másikra megfeketedtek, s lehullani sem akartak. Így a sötét égbolt alatti táj még ijesztÅbbé, még fenyegetÅbbé vált, s mintha az állatok is kerülték volna a vidéket, egy madárcsicsergés sem hallatszott a fekete fák ágairól, s a diákok baglyai, más állatai is feltűnÅ hallgatásba burkolóztak.
Október másodikának borongós, komor hangulatú reggelén Harry szinte kedvtelenül ment le Ronnal és Hermionéval a nagyterembe. Alig léptek be a terembe, kinyílt egy oldalajtó, és Gloom professzor lépett be rajta, a tanárok asztala elé sietett, fekete aranyszegélyes talárja lobogott mögötte, majd megállt, s a diákok felé fordult.
- Kis figyelmet! –zengett mély hangja a terem falai között, s egyszerre csend lett. – A tanítás rendjében néhány változás fog történni a mai naptól kezdve. Néhány tanáruknak halaszthatatlan dolga miatt el kellett utaznia, így össze kell vonnunk néhány osztályt. Az új órarendeket a hirdetÅ táblán is megtalálják majd, de hogy addig is ne tévedjen el senki.– Széttekert egy pergamenlapot, és idÅnként rápillantva folytatta. – Az elsÅs évfolyam Sinistra professzorhoz menjen órára, az átváltoztatástan terembe, a másodikosok Miss Ferisset keressék, a harmadikos és negyedikes hollóhátasokat és hugrabugosokat Vektor professzor várja a második emeleten a lépcsÅtÅl balra, a harmadik teremben, míg a griffendéleseknek és mardekárosoknak a jóslástanteremben lesz órájuk, Sybill Trelawney professzorral. Az ötödik, hatodik, hetedik hollóhátasok és hugrabugosok Leguana professzorhoz, a kísérleti bűbájok termébe menjenek, negyedik emelet, százharminckettes terem, míg a griffendéleseket és a mardekárosokat ezen évfolyamokból én várom –azzal kiment a terembÅl.
Harry még életében nem látott ekkora tumultust a sötét varázslatok kivédése terem elÅtt. Azonban fogalma sem volt róla, hogy fog ennyi ember beférni a tanterembe. Mikor meghallották a jól ismert, határozottan kopogó cipÅk zaját meg is kapták a választ. Gloom professzor az egyik szomszédos teremhez lépett, elÅvett fekete talárja zsebébÅl egy réz kulcsot, s a kilincsbe illesztette, majd beterelte a diákokat.
- Ötödikesek ide, hatodikosok oda, és a végzÅsök ide elÅre! –vezényelt Gloom.
Harryék leültek a második sorba, és kitették könyvüket az asztalra.
- Azt tegyék el, Potter –hallatszott Gloom hangja, s erre a teremben mindenki fölkapta a fejét. –Nem vagyok hajlandó ilyen körülmények között tanítani –magyarázta, s felült a tanári asztalra, kezében tartva a már megszokott könyvecskét.
Harry barátaira nézett. Ez legalább olyan váratlan volt Gloomtól, mintha Piton táncra perdült volna bájitaltanóráján.
- Nevetséges, nem tudom, hogy gondolja a tisztelt igazgatónÅ –mondta gúnyosan -, hogy így lehet tanítani. Åszintén szólva fogalmam sincs, mit kellene csinálnom magukkal... A többi tantárgyat még akár lehet is így tanítani, de ezt nem.
CsípÅre tette kezét, majd leugrott az asztalról, és az ablakhoz ment. Kinyitotta. OdakintrÅl esÅterhes levegÅ szállt be. Gloom hátracsapta szemébe lógó tincseit, majd folytatta.
- Egyébként egyik csoportnak sem velem lenne órája... Mindegy... A hetedikes tananyagot még egyikük sem ismerheti, úgyhogy... Potter, milyen órájuk lenne?
- Legendás lények gondozása –válaszolt Harry.
- Legendás lények? Hát, egy próbálkozást megér... Egy könyvet kérhetek valakitÅl?
Hermione odanyújtotta könyvét.
- Köszönöm –mondta Gloom oda sem figyelve, kitÅl kapta, s belelapozott. –Gondolom, ott járnak, ameddig rongyosra van olvasva... Sziléz, ilyen sellÅ, olyan sellÅ és ami következik... A morphének? –kérdezte megrökönyödve.
Harry felkapta a fejét, Hermione bólogatott, Ron viszont ásított egyet.
- A kedvenc témája, Potter –nevetett Gloom. – Nincs szerencséjük, ez még megy is valamennyire... Szóval a morphének...
- De ezt már tanultuk –vetette ellen Lavender Brown.
- Kivel?
- Hagriddal –válaszolt a Lavender-Parvati kórus.
- Akkor jobb, ha megtanulják még egyszer... Olvassa fel a könyvet, Brown kisasszony –mondta, visszaült az asztal szélére, és elkezdett feketére festett körmeivel babrálni.
- A morphének rendelkeznek a legtöbb különleges képességgel a varázslények között. Ezek a következÅk: alakváltás, képesek a pálcahasználatra, némelyeknél gondolatolvasói képességek, fizikai ügyesség, a szokásosnál nagyobb varázserÅ, pálca nélküli varázslás, érintésükkel rövid idÅre meg tudnak változtatni valamilyen külsÅ tulajdonságot, illetve be tudnak vonni más embereket az emlékeikbe. Szinte lehetetlen felismerni egy morphént, mert tökéletesen tudják álcázni magukat. KülsÅ ismertetÅjelük, hogy hajuk, szemöldökük, szempillájuk és körmeik feketék, de mivel bármit meg tudnak változtatni magukon, ez sem biztos módszer.
Harry felpillantott, s egyenesen Gloom körmeire nézett, a professzor követte pillantását.
- Egy pillanat. Potter! Hagyja már ezt abba!
- Bocsánat –motyogta Harry, s közben eszébe jutott az éjszakai eset. Nyilvánvaló volt, hogy Gloom nem lehet morphén, ha egyszer félig ember, félig sziléz.
- Folytassa, Brown kisasszony!
- Más jellemzÅjük, hogy szinte semmit sem esznek, s ha valamit mégis, csak is növényeket, a víztÅl azonban tartanak, érintése égeti a bÅrüket. Ezeket a tulajdonságokat csak a nÅk öröklik, de a férfiak ugyanúgy hordozzák magukban Åket, így lányuk szintúgy bír majd velük, de csak a negyedik fokig. A sok csodálatos képességért azonban komoly árat kell fizetniük. Minden elsÅszülött gyermek meghal pontosan a harmincnyolcadik születésnapján.
- Gondolom, nem tudtak ebbÅl mindent –mondta Gloom diadalittasan mosolyogva. Ha bármilyen érzelem tükrözÅdött is az arcán, az harag vagy düh volt, s ha száját mosolyra húzta is, az soha nem volt igazi, csak amolyan kényszeredett félmosoly. S talán ezért tűnt arca teljesen másnak. Olyan volt, mintha egy pillanatra a rideg és távolságtartó arc mögé láthattak volna, de ez nem tartott tovább egy villanásnál, mert vonásai újból hideggé váltak, mint a márvány.
Egy tanárnak is, diáknak is halálosan unalmas átváltoztatástan óra után, melyen kiderült, hogy Gloom a párbajozáson kívül gyakorlatilag szinte semmihez nem ért (körülbelül fél órájába telt, mire visszaváltoztatta az általa gyíkká változtatott, szerencsétlen Neville Longbottomot, s a transzformáció során a fiú kipróbálhatta milyen olvasólámpának, gumiegérnek, virágvázának lenni), végül becsengettek a harmadik, mágiatörténet órára is.
- MirÅl tanultak? Azt hiszem, inkább csak kérdezgetni fogok...
- A Díváról –mondta Harry.
- A Díváról? –kérdezte felháborodottan
a professzor. – A Díváról? Ebben a maga keze
van, Potter...–a tanárnÅ fenyegetÅ pillantásokat
vetett Harryre. –Ezt a témát inkább hagyjuk...
Elegem van egy idÅre a dologból... –tett néhány
lépést a tanári asztal elÅtt, majd folytatta.
–Lehetetlen egyszerre három évfolyamnak órát
tartani... Feladom. Van valakinek valami értelmes ötlete,
hogy ne üljünk itt egy napot és nézzük
egymást? Senkinek semmi? Csodálatos... Akkor játszunk
olyat, hogy „szabad foglalkozás", de errÅl mélyen
hallgatnak, mert nekem kitekerik a nyakam!
Ebédszünetben aztán történt valami, ami egy kicsit feldobta a hangulatot. Mrs Figg lépett a tanári asztal elé, s csendet kért.
- Az órák elmaradnak, az órák elmaradnak –szuggerálta Ron keresztbe tett ujjakkal.
- Pszt! –intette le Hermione.
- Örömmel jelentem be, hogy iskolánk az év folyamán két cserediákot is vendégül lát, Kyra Kymira, az indiai varázslóiskola tanulója és Isabella Verlena, a Durmstrang Mágusintézet növendékének személyében.
Harry csak most vette észre, hogy a tanárnÅ mellett ott áll két tizenhat-tizenhét éves lány. Az egyikÅjük napsárga köpenyt viselt, szemei barnák voltak és mandula alakúak, homlokán vörös színű kÅ csillogott, sötét haját kontyba fogta, míg a másik lány fekete talárt viselt, rajta a Durmstrang címerével, arca fehér volt, haja sötétbarna, szemei kékek. Mindketten kissé zavartan nézelÅdtek a teremben. Mrs Figg intett és kimentek a terembÅl az oldalajtón át.
A griffendéleseknek nem kellett sokáig várniuk, hogy újra lássák a két lányt, mert, mint kiderült, mindketten a griffendélesekkel tanulnak majd. Csengetés után néhány perccel érkeztek a terembe Mrs Figg társaságában, néhány pillanattal Gloom elÅtt.
- Verlena kisasszony? –kérdezte Gloom meglepetten, mikor megpillantotta a magas, barna hajú lányt. (Valószínűleg nem volt ott a nagyteremben.)
- Gloom professzor?
- Oh, ismerik egymást? Remek, akkor nyugodt szívvel hagyom itt a lányokat.
Gloom megvillantott egy amolyan félmosolyt, s Mrs Figg távozott a terembÅl.
- Üljenek le –mondta Gloom professzor, és az elsÅ sorban levÅ két üres helyre mutatott. – Megtudhatom a nevét? –kérdezte a napsárga köpenyes lányra nézve.
- Kyra Kymira.
- Köszönöm –mondta azzal fekete kötéses könyvecskéjébe írt valamit, majd zavartan felnézett. – Miss Malfoy...
Harry hátra fordult. Anabell homlokára szorította kezeit, s arca még a szokásosnál is fehérebbnek látszott.
- Menjen ki egy kicsit –mondta Gloom aggodalmas arccal.
Anabell bólintott, és kiment. Gloom sóhajtott, majd folytatta:
- A nevem Selma Gloom, eredetileg sötét varázslatok kivédése tanár, de jelenleg mindent én tanítok ennek a csoportnak, kevés sikerrel –magyarázta. – Miss Verlena, gondolom, még mindig nem tudja végrehajtani az Imperiust... –tette hozzá cinkos mosollyal.
- Már megtanultam tanárnÅ... –felelte kissé felháborodva.
- Biztos?
Isabella Verlena mosolyogva bólintott.
- Akkor mutassa meg –úgy tűnt a professzort felvidította az ismerÅs érkezése, de szemei aggodalomtól csillogtak. – Kis magyarázat azoknak, akik nem érthetik. A Durmstrang Intézetben én is tanítottam Miss Verlenát, és az egyik vizsgáján igencsak meggyűlt a baja az Imperius átok végrehajtásával...
- Vállalja valaki a szenvedÅ alany szerepét, vagy fogjak pókokat? Bár, nem lenne jó, ha bárkinek bármi baja esne, úgyhogy inkább maradjunk a pókos megoldásnál –körül nézett a teremben, majd pálcájával az egyik sarok felé intett. – Invito!
Harry figyelte, ahogy Ron hátracsúszik a széken. Isabella felállt és kiment a tanári asztalhoz. Harry egy pillanatra elgondolkozott, hogy Gloom vajon miért ment sietve a lány háta mögé, majd Isabella kimondta a varázsszót.
- Imperio!
A pók vetett néhány bukfencet, majd lepördült az asztalról.
- Nézzenek oda, tényleg megtanulta. Köszönöm, leülhet.
Isabella mosolyogva ült vissza a helyére.
- Sajnos ez ma egy olyan nap, amikor semmit sem lehet csinálni, mivel három évfolyam van összevonva... –mondta, miközben a fonalánál fogva visszahúzta az asztalra a pókot. – Hányan vannak? Hatvanan? Plusz kettÅ... Miss Kymira, megpróbálja?
- Hát... Rendben.
Kyra is kiment az asztalhoz, közben megérkezett Anabell.
- Jól van? –kérdezte tÅle Gloom, mire a lány csak bólintott, s leült a helyére. – Kezdheti.
- Imperio!
A pók szaladni kezdett, majd bemászott Gloom könyve alá.
- Hát ez nem sikerült. Majd legközelebb –azzal felemelte és megrázta könyvét, a pók nagy ívben repült át az elsÅ pad fölött és landolt Ron elÅtt. A fiú olyan hirtelen akart hátrébb csúszni, hogy leesett székérÅl...
Az osztály persze nevetett, s Harrynek is nehezére esett elrejteni vigyorát.
- Csendet! –csengett Gloom szigorú hangja, s erre egy csapásra csend lett. – Más?
Harry somolyogva a fejét csóválta, ahogy fülig pirult barátja visszamászott a székre.
- Potter! Jöjjön! –azzal egy intéssel visszavarázsolta a pókot a tanári asztalra. Harry elÅször elsápadt, majd bizonytalan léptekkel kiment a katedrához.
- Imperio! –mondta, de a rettegéstÅl megbénult pók meg sem mozdult.
Gloom lemondóan a fejét csóválta. Sóhajtott, majd megszólalt.
- Akarnia kell, hogy a maga parancsait teljesítse. Tervének kell lennie a pókkal. Verlena kisasszony be akarta bizonyítani nekem, hogy végre tudja hajtani, s a cél érdekében felhasználta a pókot. Leülhet, Potter, talán legközelebb...
- Hogy a FÅbenjáró átkokat tanítani? De hát... Ez törvényellenes! –motyogta Hermione mérgesen a két fiúnak, talán kicsit hangosabban a kelleténél. – Ha meg kell védenem magamat, nem a FÅbenjáró átkokkal fogom!
- Úgy gondolja, Granger kisasszony, már eleget tud? Bármi történjék, meg tudja védeni magát? GyÅztesen kerül ki egy esetleges párbajból?
Hermione nem válaszolt, csak nyelt egyet, nyílván nem akarta, hogy a professzor meghallja, amit mondott.
- Hát rendben... Hányszor bizonyítsam még be magának az ellenkezÅjét? Jöjjön ki!
Hermione felállt és kiment a padsor elé.
- Elhiszi, ha legyÅzi valaki, aki fiatalabb magánál? Mondjuk két évvel... –Gloom sejtelmes arccal végigtekintett az osztályon. – Malfoy kisasszony!
- Én? –Anabellt láthatóan meglepte, hogy pont Åt szúrta ki a tanárnÅ.
- A másik Malfoyt ritkán szólítja bárki is kisasszonynak, de azért örülök, hogy biztosra akar menni –mondta, majd intett a lánynak, hogy Å is jöjjön ki.
(Harry megjegyezte magában, hogy elég nevetséges, ha valaki le tud ugrani a székrÅl...)
- Csak egyet kérek –kezdte mikor egymással szemben állt a két lány, de Å Anabell felé fordult -, ha lehet, a lefegyverzés legyen a cél...
- De hát...
- Valami baj van, Granger kisasszony? –kérdezte a szokásosnál is szigorúbb hangon, s egy vámpírszerű mozdulattal fordult a lány felé, fekete talárja meglebbent mögötte.
- Nincs, professzor... –válaszolt a lány megsemmisülten.
- Jó. Én is így gondoltam. Rajta!
A párbaj nem tartott soká. Hermione egy átkot sem tudott kimondani, Anabell rögtön kezében tartotta mindkettejük pálcáját.
- Ennyit errÅl, Granger. Köszönöm, Malfoy kisasszony, leülhetnek.
Hermione ajkai megremegtek, majd kirohant a terembÅl, Ron azonnal felpattant.
- Üljön le, Weasley –susogta Gloom, de Harry nem tudott odafigyelni, mikor késÅbb visszagondolt, csak arra emlékezett, hogy Ron Hermione után rohant, de Åt lekötötték gondolatai: a szilézek mind kegyetlenek. Már biztos volt benne, hogy Gloom nem a Díva, de jelen pillanatban még ezt is elhitte volna róla. A professzor sosem kedvelte Hermionét, s minden alkalmat megragadt rá, hogy megalázza, de ilyen nyíltan még sosem tette. Mondjuk Harrynek az volt az érzése, hogy ha nem Anabellt kéri meg, hogy segédkezzen, nem lett volna ilyen látványos a dolog...
Csengettek. Felkapta táskáját, s ügyet sem vetve másra barátai után indult, azonban valaki utána lépett, és megfogta a karját.
- Hermione pálcája –mondta Anabell, az elképedt Harry kezébe nyomta, majd visszasietett a könyveiért...
- És nektek is kivédést tanított? –kérdezte izgatottan Hermione, mikor már a könyvtár felé tartottak Isabella és Kyra társaságában. (Persze csak miután sikerült Hermionét rábeszélni, hogy ne foglalkozzon Gloommal, és legyen végre hajlandó kimenni Hisztis Myrtle vécéjébÅl, de ez utóbbit lehet, hogy csak azért tette, mert a kísértetlány vihogva lebegett körülötte...) Hermione láthatóan különösnek találta, hogy Gloom valóban a Durmstrang tanára volt.
- Nem, nekünk fekete mágiát tanított –mondta Isabella.
- Elég furcsa tanár –jegyezte meg Kyra.
- Az –vágta rá gondolkodás nélkül Hermione, s Harry és Ron aggódó pillantást váltottak, nehogy a lány visszaszaladjon a mosdóba.
- És az egész évet nálunk töltitek? –kérdezte Harry (valahogy jobbnak látta elterelni a szót, mielÅtt a három lány nagyon belelendült volna a professzor szidásába).
- Igen.
- És hogy tetszik a Roxfort? Leszámítva persze Gloom professzort –nevetett Hermione.
- Nagyon szép lenni a kastély, és mindenki olyan nagyon barátságos –mosolygott Kyra.
- Miért nem szereted Gloom professzort? Å nem olyan unalmas és szabályimádó, mint más tanárok... Legalábbis a mi tanárainkhoz képest –tért vissza Isabella a témára.
- Hogy a szabályokat nem tartja be, az biztos... De nem bírom, hogy suttog meg kiabál felváltva –motyogta Hermione.
- Kiabál? –hüledezett Isabella. –Ugyanarról a Gloom professzorról beszélünk? Mert nekem négy évig volt a csoportvezetÅm, és egy hangos szót nem hallottam tÅle soha. Jó, iszonyatos, milyen szigorú, de...
- CsoportvezetÅd? –kérdezte kórusban Harry, Ron és Hermione.
- Igen, nálatok azt hiszem, házvezetÅnek hívják.
- És melyik háznak? –kérdezte Hermione.
- Miért olyan fontos ez?
- Csak úgy –motyogta Harry. –Bár végül is mindegy, úgysem tudjuk, az melyik... Annak idején Gloom is oda járt? –kérdezte hirtelen ötletbÅl.
- Igen, ha jól tudom...
- Akkor értem miért fúj rá Piton... Nem elég, hogy megkapta a sötét varázslatok kivédését, de még házvezetÅ is volt, ráadásul pont annak a háznak, ami megfelel a mi Mardekárunknak!
- Ki az a Piton? –Kyra összeráncolta szemöldökét.
- Bájitaltan tanít –válaszolt Ron. – És a Mardekár házvezetÅje. Minden évben megpályázta a Sötét Varázslatok Kivédése állást, de soha nem kapta meg.
- És komolyan soha nem hallottad kiabálni? –kérdezte Hermione hitetlenkedve.
- Nem. Ja, de, egyszer, amikor az egyik lány a pad alatt próbálgatta az Adavát, és eltalálta az elÅtte ülÅt, az volt a szerencse, hogy nem sikerült rendesen végre hajtania...
- Tényleg, akartam kérdezni, tényleg tanultátok végrehajtani a FÅbenjáró Átkokat? –érdeklÅdött Harry.
- Természetesen, de vizsgán végrehajtani csak az Imperiust kellet, a többihez túl nagy varázserÅre van szükség. Az volt az egyik legfontosabb tananyag. De ez nem rég óta van így, az elsÅ évfolyam akkor tanulta, mikor én elsÅs lettem. Harmadikban senki sem mehet át úgy a vizsgákon, hogy nem tudja végrehajtani Åket, nálunk is én voltam az egyetlen... –tette hozzá szégyenkezÅ mosollyal. – Ha Gloomnak nem esik meg rajtam a szíve, fú, mi lett volna otthon...
- Meddig lesznek még összevonva az órák? –kérdezte Kyra.
- Remélem nem sokáig, Gloom nekem heti kilenc órában pont elég, nem kérek belÅle harmincat! –mondta sötéten Hermione.
Isabella csak nevetett és a fejét csóválta.
Hermione és Isabella úgy tűnt egész jól kijönnek egymással, de idÅrÅl idÅre összevesztek Gloom professzor miatt.
- Gloom legalább nem rajongta körül az olyan sárvérűeket, akik voltak olyan bátrak, hogy átiratkoztak hozzánk! –mondta ingerülten egyik alkalommal Isabella.
Harry, Ron és Hermione elakadt lélegzettel figyelték a lányt, és Kyra is összeráncolt szemöldökkel fürkészte arcát.
Hermione nyelt egyet.
- Én mugli származású vagyok –mondta végül, s kezeit ökölbe szorította.
- Én is –tette hozzá Kyra.
Isabella, aki eddig értetlenül nézett vissza rájuk, láthatóan ledöbbent és zavarba jött.
- Ne haragudjatok... Én nem akartalak megbántani...
- De sikerült –vágott közbe Kyra.
- Én...
- Jobb, ha hallgatsz... –vetette oda Harry, és mind a négyen otthagyták a tanácstalanul álldogáló lányt.
51