4.Fejezet

Az elsõ órák

Seréna izgatottan készült elsõ órájára az ötödéves Hollóháttal és Mardekárral. Az erdõben történtekre gondolva még mindig mérhetetlen zavar fogta el. Szerencsére nem volt túl sok ideje ezen gondolkozni, úgy döntött nem hajlandó foglalkozni ezzel, most elsõsorban az iskola biztonságával kellett törõdnie, persze ezt õ maga is elég gyenge kifogásnak találta.

Az elsõ órájáról elkésett. „Az Istenért, tanulj már meg idõben megérkezni valahova!"- szidta magát. Miután kinyitotta az osztályterem ajtaját, azonnal hallhatta az ismerõs, gúnyos kritikát, ezúttal viszont az ifjabb Malfoy elõadásában.

-Úgy látom ebben az évben sem kaptunk valami hozzáértõ tanárt. Biztos voltam benne, hogy Dumbledore most sem tud egy valamire való varázslót keríteni. Elõször egy szerencsétlen dadogós tolvaj- mondta álszent mosollyal-utána egy pojáca, majd egy vérfarkas, utána egy üldözési mániás auror, ezek után már egy ilyen nõn sem csodálkozom.

-Mr. Malfoy, gondoltam, hogy nem bírja ki építõ jellegû kritika nélkül. Bizonyára az apjától örökölte ezt a felettébb kellemes tulajdonságát.- mondta lekezelõ hangon a tanárnõ. Hátul néhány Hollóhátas diák szinte fetrengett a nevetéstõl. Máris szimpatikus volt nekik az új tanárnõ. Draconak néhány pillanatra leesett az álla, valószínûleg híres Malfoy-büszkeségét sértette a megjegyzés, a hangsúly vagy talán a személy akitõl kapta. Seréna elégedett arccal beterelte diákjait a terembe.

-Nos kezdjük az órát- mondta. -Elõször is bemutatkoznék, Seréna Water vagyok, és én fogom tanítani önöknek a Sötét Varázslatok Kivédését ebben az évben.

Az elsõ félévben varázslényekkel kezdünk, a másodikban, pedig amennyiben már kellõen felkészültek, néhány alapvetõ átkot-,védõ-bûbájt fognak elsajátítani elméletben és gyakorlatban is.

Az osztály alig észrevehetõen felmorajlott, mindannyian nagyon várták ezt az utóbbi témakört, a zavargások miatt pedig még sürgetõbbnek érezték ezen ismereteket minél elõbb magukénak tudni.

-Félév után hangsúlyozom. -mondta Seréna és biztató arccal mérte végig az osztályt.

-Most azonban kezdjünk is bele a tananyagba. Mint mondtam varázslényekkel fogunk kezdeni, amelyek a kifejezetten veszélyes kategóriába sorolhatók, legalábbis a Mágiaügyi Minisztérium Varázslényfelügyeleti Fõosztályának kiadványa szerint. –itt egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán.

Az elsõ ilyen lény a kelpi. A kelpi egy Nagy-Britanniában és Írországban honos vizidémon. Rengeteg féle alakot képes ölteni, leggyakrabban hínársörényû ló képében jelenik meg. A hátára csalogatja a gyanútlan vándort, majd nyomban beugrik a lakóhelyéül szolgáló folyóba vagy tóba, s a mélyben elfogyasztja lovasát.

Ismét hallotta a gúnyos hangot, ezúttal a hátsó sorok egyikébõl, ahol Draco Malfoy éppen önfeledt kritikával ecsetelte, hogy ki is az az idióta aki felül egy ilyen ló hátára. A Mardekáros ház tagjait persze szinte kivétel nélkül nagyon mulattatta, hogy már az elsõ tanórán így kifigurázzák a lelkes tanerõt.

-Úgy látom Mr. Malfoy nem igazán érdeklõdik az óra tananyaga iránt, de legalább csendben maradna, hiszen talán más diákok kíváncsiak az efféle lényekre. Tíz pont a Mardekártól. -mondat Seréna ellentmondást nem tûrõ hangon és remélte, hogy ezzel kicsit észhez téríti a fiút, aki ezután ugyan csendben maradt, de az óra további részében gyilkos pillantásokkal méregette újdonsült „ellenségét".

A tanórákon mostmár többnyire minden rendben ment, Seréna még ugyan sokszor hallott Draco-féle megjegyzéseket, de látszólag már sikerült felülkerekednie a fiú felháborítóan lekezelõ viselkedésén.

Kínzóan lassan teltek a napok a kastély falai közt. A tanárok és diákok között érezhetõ volt a halvány feszültség. Túlságosan nagy volt a nyugalom a külvilágban. Sok diák megrendelte a Reggeli Prófétát, amelyben mostmár heti rendszerességgel tûntek fel kisebb rendbontások, amik ugyan nem voltak veszélyesek, mégis reggelente ott bujkált az aggodalom mindenki szívében.

A feszült légkör nagyon idegesítette Serénát, ezért gyakran sétálgatott a kastélyban és az erdõben. Aggasztotta, hogy barátját nem sikerült megtalálnia. Régen nem látta, és hallott róla, hogy mikor a Bölcsek köve veszélybe került Voldemort itt rejtõzött az erdõben és megölt két unikornist, hogy életben tartsa magát. Remélte, hogy nem a barátja volt az egyik áldozat. Eddig két társát veszítette el a Nagy Úr és „családi köre" miatt. A bosszúvágy eddig is ott forrt benne akárhányszor eszébe jutott az a bizonyos „riasztás".

Már november környékén járt a tanév. Leesett az elsõ hó, csodás fehér színbe vonva a Roxfortot körbeölelõ tájat. A hóesés jótékony hatással volt a hangulatra. Habár a diákok délután 5-tõl nem tartózkodhattak a kastélyon kívül, azért szûk szabadidejükben sikerült felszabadulniuk egy-egy fergeteges hócsata alkalmával, amelybõl néha az õket kísérõ tanárok is talpig vizesen kerültek ki.