6. Fejezet

A kezdetek

Másnap reggel tehát összegyûlt a Roxfort tanári kara. Dumbledore irodája lett a gyûlés helyszíne. Az igazgató íróasztala mögött foglalt helyet, közvetlenül elõtte pedig félkör alakban elhelyezett székeken az összehívottak. Dumbledore aggódása nem volt nem észrevehetõ, és ez feldúltságot is okozott mindenkiben. Mikor elcsendesedett a helyiség az igazgató felállt és a Reggeli Próféta néhány számát szétosztva belekezdett a beszámolóba.

-Kedves kollégáim, azt hiszem végleg elkezdõdött, amitõl az utóbbi nyáron tartottunk. Talán láttátok már a Reggeli Próféta ma reggeli számából, melyben a tegnap történt eseményeket hozták le. Azkabant elhagyták a dementorok, több mint valószínûnek tartom, hogy csatlakoztak Voldemorthoz csakúgy, mint a cikk végében említett óriások. Szerencsére még a nyáron sikerült elérnünk, hogy jó pár hordájuk a mi oldalunkon harcoljon. Hála Hagridnak és még néhány társának.

A biztonságra ezen túl még nagyobb figyelmet kell fordítanunk, ugyanis annak ellenére, hogy az aurorok még idejében odaértek mielõtt Azkaban foglyainak többsége megszökhetett volna, néhányan a legveszélyesebbek közül immár szabadlábon szervezkednek.

Az újságból gondolom a legtöbb diák értesült már a történtekrõl. Elõttük tehát fölösleges bármit is titkolnunk. Nem akarom a szüleiket túl nagy reményekkel táplálni, az iskola nem lesz biztonságos, ha összegyûlnek ellenünk a sötétség szolgái. Éppen ezért a tanulókat hazaküldjük, az 5. évfolyam alatt kivétel nélkül mindenkit. A felsõbb évesek eldönthetik, hogy maradnak-e vagy sem. Számukra minden segítséget megadunk, hogy megtanulhassák a leghatásosabb védõbûbájokat és a tiltott átkokat. Több tehetséges tanulót láttam, akikbõl rendesebb körülmények között kiváló auror lehetne, és biztos vagyok benne, hogy tanításuk nem fog akadályokba ütközni.

A szülõknek természetesen a tudomására hoztam mindent, sokuk felajánlotta a segítségét, ha a helyzet a nyílt csatáig fajulna. Tartok tõle, hogy ez az összecsapás nem lesz elkerülhetõ. Nem ígérhetek semmit a gyõzelemmel kapcsolatban, de én személy szerint minden erõmmel azon leszek, hogy megmentsük a saját és elkövetkezõ nemzedékeinket a szörnyûségektõl.

Csend következett, ennyire komoly helyzetre senki sem számított. Az igazgató sóhajtott, majd folytatta:

-Most azt kérem tõletek, hogy aki a veszélyeket vállalva az iskolában marad, az áll… -be sem fejezhette a mondatot, amikor mindenki kivétel nélkül felpattant a helyérõl.

Az igazgató arcán szívbõl jövõ mosoly látszott a reakció láttán. A szeme sarkában mintha egy apró könnycsepp jelent volna meg. Köhintve folytatta:

-Köszönöm. Ilyenkor érzem magam a világ legerõsebb mágusának. Amikor látom, hogy nemcsak a legjobb kollégákat tudhatom magam körül, hanem a leghûségesebb barátokat is.

Efféle bókok hallatán mindenkinek mosoly futott át az arcán. Néhányan bólintottak, Dumbledore kis csend után befejezte:

-Nos… ennyibõl állt volna a mai értekezlet. A tanórákat ezen a napon még megtartjuk, délután a házvezetõ tanárok tájékoztatják a Griffendélt, a Mardekárt, a Hugrabuggot és a Hollóhátasokat. Minerva, Perselus, Seréna és Madam Hoch kérem, maradjanak még itt egy pár szóra. -zárta le a gyûlést.

A négy tanár odaállt az igazgatói asztal köré. Mikor mindenki kiment Dumbledore tájékoztatta õket a halasztást nem tûrõ intézkedésekrõl.

-Madam Hoch, kérem lépjen kapcsolatba a Minisztériummal, valamint Miss. Fleurral.- kezdte.

-Fleur Delacour? Azzal a hölggyel, aki a Trimágus kupáért küzdött a múlt évben?

-Igen, pontosan. A tusa óta tartom a kapcsolatot a kisasszonnyal, õ az egyik legmegbízhatóbb forrás külföldi helyzetek terén. Már biztosan útban van Londonba. Most végzett és kitûnõ érzéke van a tárgyaláshoz. Szeretném, ha megértetné Corneliussal, azokat az intézkedéseket, amiket muszáj lesz végre hajtania.

-Rendben, akkor indulok is, még ma.- mondta a tanárnõ elszántan és kiment az irodából.

-Seréna, azt mondtad amikor bejöttél, hogy beszélni szeretnél velem valamirõl, hallgatlak.

-Tegnap volt egy kis összezörrenésem egy különös alakkal az erdõben, szerencsére egy barát közbelépett, de attól tartok, hogy feltörték a hopp-zárat, mert meneküléskor stílusosan hoppanálva távozott.

-Igen errõl én is tudomást szereztem, csak az a rész maradt ki, hogy megtámadott téged. Szemlátomást nem hagyott benned mély nyomokat ez a kis közjáték. Mit kerestél egyáltalán a Rengetegben? -vonta kérdõre kissé szigorúan Dumbledore.

-Egy régi barátot kerestem, akit meg is találtam. Nem kell olyan komolyan venni, ha meg akart volna ölni akkor nem Crucatius-átkot használt volna.

Piton, aki eddig figyelmesen hallgatott, teljesen megdöbbent a lány viselkedésén. „Hogy a fenébe tudja ilyen szárazon elõadni, hogy Crucatiussal támadták meg, estefelé az erdõ közepén? Ezek szerint ismerte ezt az átkot, tudta milyen érzés, különben nem tudna most itt állni… így. Ki ez a nõ?" -gondolkozott Piton.

-Ha te ezt ilyen könnyen mondod Seréna, akkor talán tényleg nem volt akkora a baj. Történt még valami, amirõl tudnom kéne? -mondta Dumbledore, látva Piton furcsa arckifejezését.

-Nem. Akkor én nem zavarok tovább. Hagridhoz megyek, ha szükség lenne rám. -mondta Seréna. Tudta, hogy fölösleges volt ilyesmivel zavarni Albust, de jobb volt, hogy tud róla. Megfordult és kisétált az irodából. Kíváncsi volt ugyan milyen feladat vár Pitonra és Minervára, azonban megtanulta, hogy ilyen ügyekbe nem kotnyeleskedhet bele.

Piton gondterhelten lépett ki az igazgató irodájából. Azt a feladatot kapta, hogy készítsen el bonyolult bájitalt, ha esetleg sikerülne elfogni a behatolót. Ezt a feladatot azonban nem tudta hogyan is teljesítse pontosan. A fõzet hozzávalóinak megszerzése sem volt könnyû feladat, azonban az elkészítési móddal is csupán egyszer próbálkozott még néhány évvel ezelõtt, de az a kísérlete is kudarcba fulladt.

A bájital, aminek az elkészítését Dumbledore rábízta egy nagyon régi recept volt, szinte soha nem használták, ugyanis két egymás mellett furcsa mellékhatást váltott ki fogyasztójából, egy órára a Verita-szérum hatását idézte és közben felszabadított minden addig használt elmét befolyásoló bûbájt. A szérum neve Serpens Gauda, kivételesen ritka összetevõkbõl állt, ez még nem is lett volna gond, a Roxfort szertárában mindent meg lehet találni. Az elkészítéssel már kevésbé fog boldogulni, ez a fõzet nem egy emberes munka, mintha Dumbledore szándékosan adta volna neki ezt a feladatot.

Nem akarta belátni az igazgató elõtt, hogy nem tudja teljesíteni a kérést. Egyetlen ember volt, aki eléggé értett a bájitalokhoz ahhoz, hogy segíteni tudjon, de inkább találkozott volna össze egy sárkánnyal mintsem megkérje… Serénát. Méltósága nem engedte bevallatni szerencsétlenségét.

„Akkor inkább már Seréna."- sóhajtott egy kis idõ után és elindult a lány szobája felé. Mikor odaért be akart kopogtatni, de megszólalt makacsabbik énje.

-Perselus Piton nem alázkodhat meg egy szemtelen kis fruska elõtt, akinek még tanári diplomája sincs! -kerekedett felül benne a büszkesége, aztán erõt vett rajta a józanság és mégis bekopogott.

-Gyere csak be! -hallotta Seréna hangját. Piton belépett, meglepõen hangulatosnak találta ezt a szobát.

-Jó estét Perselus, mi járatban errefelé? -kérdezte Seréna. A férfi jelenlétén éppúgy meglepõdött, mint Piton maga. Serénán nem volt talár csak egy kihívóan testhezálló fehér blúz és farmer, mugli szerûen volt öltözve. Piton józan esze ellenére is végigmérte Serénát tetõtõl talpig. Eddig is sejtette, hogy a talár mögött formás idomok rejtõznek, most azonban büntetlenül gyönyörködhetett bennük. Seréna is észrevette Perselus méregetõ pillantásait, de nem tudta dühíti vagy épp lázba hozza a férfi mustráló tekintete. Piton tekintete találkozott a lányéval és ez egy pillanat alatt visszazökkentette a kegyetlen valóságba.

-Seréna… azért jöttem... mert... -nem találta a megfelelõ szavakat.

-Valami baj van? Tudok segíteni? -kérdezte a nõ aggódva.

-Igen az az igazság...hogy Albus megkért rá... hogy készítsek el egy bájitalt.... a.... Serpens... Gaudat…-mondta zavartan.

-Igen, ezek szerint kénytelen megkérni engem, hogy segítsek, ugyebár?- mondta cinikusan Seréna, élvezte Piton zavarát.

-Igen...tulajdonképpen ez az amiért jöttem. –mondta és kezdte visszanyerni beszédkészségét.

„Istenem az a fene nagy büszkeséged és makacsságod nem hagyja hogy csapatban dolgozz"- mosolygott magában Seréna.

-Természetes, hogy segítek Perselus, ellentétben Önnel nekem nem esik nehezemre a csapatmunka. -felelte a lány enyhe éllel.

-Tudja Miss. Water a csapatmunka a feladatot végzõ személyektõl függ. Ezért én általában megválogatom, kivel dolgozom együtt.- a férfi szája gúnyos mosolyba torzult. Seréna nem tudta ezt most bóknak vagy sértegetésnek szánta a bájitaltan tanár, mindenesetre egy pillanat alatt mérges lett.

Dühösen felállt az asztaltól odalépett Perselushoz a szemébe nézett és ezt mondta:

-Döntse el végre Perselus Piton, hogy szüksége van-e a munkámra, mert ha nem ne raboljuk feleslegesen egymás idejét, viszont ha igen megkérném, hogy ha lehet NE kritizáljon, mert ezt ugyebár a csapatmunkában nem szokás.

-Még meg sem szólaltam és már a torkomnak ugrik. -mondta Piton halkan, hangja egyszerre nyugtatóvá vált, elbûvölte a lány közelsége. Érezte forró leheletét a nyakán, bódító parfümjének illatát az orrában.

Magához húzta és ajkait a lány ajkaira tapasztotta. Seréna egy pillanatig ki akarta szabadítani magát a férfi ölelésébõl, de csak addig az egy pillanatig, amíg nem kezdett el a szívével gondolkodni. Akkor ' is szétnyitotta száját és viszonozta a férfi csókját, sokáig ölelték egymást szenvedélyes csókolózás közepette.

Amikor ajkaik elváltak egymástól hosszú másodpercekig nem tudták mit mondjanak egymásnak. Perselus halkan ezt suttogta még mindig Serénát ölelve:

-Le kellene mennünk a laborba dolgozni.

Seréna ránézett, majd bólintott, kibontakozott a férfi szenvedélyes ölelésébõl és elindult az ajtó felé. Perselus nem akarta így elengedni a lányt, ezért megköszörülte a torkát majd így szólt:

-Seréna örülök, hogy Önnel dolgozhatom, egy csapatban. -mondta végül.

A lány visszafordult és sejtelmesen mosolygott a férfire, aki libabõrös lett ettõl a pillantásától. „Egy igazi boszorkány"- gondolta a férfi mikor végigfutott a hideg a hátán, majd elindult a nõ után.