Halo, elérkezett a következő rész ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Kviddics
A november beköszöntével zimankósra fordult az idő. A kastély körüli hegyek jeges szürke színt öltöttek s a tó is acélos-hidegen csillogott. A park füvét reggelente belepte a dér. A diákok az emeleti ablakokból kinézve gyakran láthatták, amint Hagrid hosszú vakondbőr kabátjában, nyúlszőrkesztyűjében és hódprémes csizmájában a seprűket tisztogatja a kviddicspályán.
Kezdetét vette a kviddicsszezon. A sok-sok fárasztó edzés után Harriet végre egy igazi mérkőzésen is próbára tehette tudását, szombatra kitűzték a Griffendél-Mardekár meccset. Mindenki tudta, hogy ha a Griffendél nyer, a második helyre zárkózik fel a házi pontversenyben.
Harriet-et nem sokan látták még játszani, mert mint a csapat új csodafegyverét, Wood az utolsó pillanatig rejtegette a kíváncsi szemek elől. Ennek ellenére kiszivárgott a hír, hogy a csapatnak új fogójátékosa van és attól kezdve Harriet-nek kétféle zaklatást kellett elviselnie, voltak, akik azzal traktálták, hogy briliánsan fog játszani, mások viszont matracot ajánlottak fel neki, hogy puhára essen.
Most derült csak ki, mekkora szerencse, hogy jóban van Hermannal. El se tudta képzelni, hogyan oldotta volna meg a fiú nélkül a rengeteg házi feladatát az utolsó napokra beiktatott rendkívüli edzések mellett. Ezenkívül Herman kölcsönadta neki a Kviddics évszázadait, ami igen érdekes olvasmánynak bizonyult.
A könyvből Harriet megtudta, hogy a kviddicsben a szabálytalanságnak hétszáz módja van s hogy egy 1473-as Világkupa-mérkőzésen mind a hétszázat elkövették, hogy a fogók rendszerint a legkisebb és legfürgébb játékosok s hogy a súlyosabb kviddicsbalesetek többségét ők szenvedik el, hogy bár a kviddicspályákon ritkán történik haláleset, többször is előfordult, hogy a bíró eltűnt és csak hónapokkal később találtak rá a Szaharában.
Herman stílusa némileg barátságosabb lett és rigorózus szabálytisztelete is lazult kissé, mióta Harriet, Ronnie és Dryna megmentették őt a hegyi trolltól. A nagy kviddicsmeccs előtti napon a három jó barát a dermesztő hideg ellenére lement a szünetben az udvarra. Herman varázsolt nekik egy fényes kék lángot, amit befőttesüvegben lehetett ide-oda hurcolni. Épp a hátukat melengették a láng mellett, amikor megjelent az udvaron Piton. Harriet-nek azonnal feltűnt, hogy a professzor asszony sántít. A barátok még szorosabbra zárták a kört, hogy eltakarják a lángocskát, bizonyosra vették, hogy Piton tiltott dolognak minősítené. "Ártatlan" ábrázatuk láttán azonban Piton gyanút fogott és odabicegett hozzájuk. A tüzet nem vette észre, de látszott, hogy feltett szándéka keresni valamit, amibe beleköthet.
- Mi van a kezében, Potter? - A Kviddics évszázadai volt az. Harriet megmutatta Pitonnak a könyvet. - Könyvtári könyvet tilos kivinni az iskola épületéből! - Jelentette ki a professzor. - Adja ide! Ezért öt pontot levonok a Griffendéltől!
- Ezt a szabályt most találta ki. - Morogta mérgesen Harriet, mikor Piton elsántikált. - Mi baja lehet a lábának?
- Nem tudom, de remélem, nagyon fáj neki! - Felelte mogorván Ronnie.
A Griffendél klubhelyiségében aznap este a szokásosnál is nagyobb volt a zsivaj. Harriet, Ronnie és Herman együtt ültek az egyik ablak mellett. Herman a két lány bűbájtanleckéjét javította. Soha nem engedte meg nekik, hogy lemásolják az ő házi feladatát, "Attól nem lesztek okosabbak!", mondta mindig, de arra hajlandó volt, hogy átnézze a leckéjüket, ami végül is ugyanarra az eredményre vezetett.
Harriet nem találta a helyét. Vissza akarta kapni a Kviddics évszázadait, hogy a könyv elterelje a gondolatait a másnapi megmérettetésről.
„Végül is miért kellene félnem Pitontól?". Felállt és közölte a barátaival, hogy megkeresi a professzort és visszakéri tőle a könyvet.
- Inkább majd én! - Felelte kórusban a másik kettő, de Harriet a fejébe vette, hogy Piton más tanárok jelenlétében úgysem mer nemet mondani neki.
Lement a tanári szobához és bekopogott. Nem kapott választ. Újra kopogott. Semmi.
"Talán Piton odabent hagyta a könyvet. Egy próbálkozást mindenesetre megér a dolog." Résnyire nyitotta az ajtót, bekukucskált a tanáriba és iszonyú látvány tárult a szeme elé.
Odabent nem volt senki más, csak Piton és Frics. Piton felhúzta a fekete szoknyáját a térde fölé. Az egyik lábszárán csúnya, marcangolt seb éktelenkedett. Annak az átkötözésével foglalatoskodott Frics.
- Átkozott bestia - Dühöngött Piton. - Hogy figyeljen oda az ember egyszerre mind a három fejére?! - Harriet megpróbálta csendben behúzni az ajtót, de... - POTTER!
Piton arca eltorzult a dühtől, gyorsan leeresztette a szoknyáját, hogy eltakarja a sebet. Harriet nyelt
- Csak a könyvemet szerettem volna visszakérni.
- KIFELÉ INNEN! KIFELÉ!
Harriet gyorsan eliszkolt, nehogy Pitonnak eszébe jusson újabb pontokat levonni a Griffendéltől. Visszaszaladt a toronyba.
- Na, visszaadta? - érdeklődött Ronnie, mikor meglátta Harriet-et. - Mi a baj? - Harriet suttogva beszámolt a történtekről.
- Tudjátok, mit jelent ez? - Fejezte be hadarva. - Azt, hogy Halloweenkor ki akarta játszani a háromfejű kutyát! Amikor láttuk, éppen oda tartott, meg akarja szerezni amit a kutya őriz! A seprűmet teszem rá, hogy a trollt is ő szabadította a nyakunkra. Figyelemelterelésnek szánta!
Herman szeme elkerekedett.
- Nem. - Rázta a fejét. - Piton nem tenne ilyet. Nem valami kedves asszony, de biztosan nem lopná meg Dumbledore-t.
- Ugyan már, Herman, - Intette le Ronnie - szerinted a tanárok szentek? Harriet-nek igaza van. Pitonról mindent el tudok képzelni. De vajon mire fáj a foga? Mit őriz az a kutya?
Harriet-t még lefekvés után sem hagyta nyugodni ez a kérdés és sehogy sem jött álom a szemére. Igyekezett kiüríteni a fejét, muszáj volt végre elaludnia, hiszen már csak néhány óra volt hátra élete első kviddicsmeccséig, de az arcot, amit Piton vágott, amikor meglátta őt a tanári ajtajában... nos, azt nem tudta egykönnyen elfelejteni.
A másnap derült, hideg idővel köszöntött rájuk a reggel. A nagytermet betöltötte a sült kolbász ínycsiklandozó illata, no meg a kviddicsmeccset nagy izgalommal váró diákok vidám csevegése.
- Enned kell valamit! – Mondta Ronnie.
- Nem vagyok éhes. – Harriet-nek nem volt étvágya.
- Legalább egy falat pirítóst! - Kínálta Herman.
- Nem kívánom!
Harriet borzalmasan érezte magát. Tudta, hogy egy óra múlva el kell indulnia a pályára.
- Harriet, szükséged lesz az erődre! - Unszolta Seamus Finnigan. - Mindig a fogó kapja a legtöbbet az ellenféltől!
- Kösz a biztatást - Felelte Harriet és nézte, ahogy Seamus ketchupot locsol a sült kolbászára.
Tizenegy órakor már dugig voltak a lelátók. Több diák távcsövet is vitt magával. Szabad szemmel ugyanis még a megemelt padsorokból sem mindig lehetett pontosan látni az eseményeket.
Ronnie és Herman csatlakoztak Neville-hez, Seamus-hoz és a West Ham drukker Deanhez, akik a legfelső sorban ültek. Meglepetést akartak szerezni Harriet-nek, ezért jókora zászlót csináltak az egyik lepedőből, amit Makesz már úgyis megrágott. Ráfestették, hogy „Potter a király!" és Dean, aki jól tudott rajzolni, egy Griffendél-oroszlánt kanyarított a szöveg alá. Ráadásul Herman, egy ügyes kis bűbájjal, színjátszóvá varázsolta a festéket.
Ezalatt az öltözőben Harriet és csapattársai felhúzták piros és sárga kviddicstalárjaikat, a Mardekár csapata zöldben és szürkében játszott. Wood megköszörülte a torkát.
- Nos, hölgyeim! – Kezdte, ugyanis, a Griffendél csapata lányokból állt és ő volt az egyetlen fiú. - Hát itt volnánk.
- Eljött a nagy nap! - Folytatta helyette Frida.
- Amelyre oly régen várunk - Fűzte tovább Georgie.
- Kívülről tudjuk Oliver mondókáját. - Magyarázta Frida Harriet-nek. - Már tavaly is benne voltunk a csapatban.
- Fogjátok be a szátokat! - Szólt rájuk Wood. - A Griffendélnek évek óta nem volt ilyen jó csapata! Nyerni fogunk! Biztosan tudom! - A következő mondatot egy szigorú pillantásba sűrítette, "Különben jaj nektek." - Helyes! Indulás! Sok sikert mindenkinek!
Harriet erősen koncentrált, hogy meg ne rogyjon a térde, mikor Frida és Georgie nyomában elhagyta az öltözőt és a nézők üdvrivalgása közepette kilépett a pályára.
A mérkőzést Madame Hooch vezette. Seprűjével a kezében a pálya közepén állva várta a csapatokat.
- Tiszta, szép játékot várok el a csapatoktól - Szólt, mikor a két gárda összegyűlt körülötte. Harriet-nek úgy tűnt, mintha Hooch a szavait elsősorban a Mardekár csapatkapitányához, az ötödéves Marcus Flinthez intézné. Alkatát tekintve Flint úgy festett, mintha egy kis trollvér is csörgedezne az ereiben. A Mardekár csapatának a többi embere is csupa fiúból állt.
„A Griffendéles lányok a Mardekáros fiúk ellen?", gondolta magában.
Harriet a szeme sarkából megpillantotta a nézők feje fölött lobogó színes zászlót, rajta a felirattal, „Potter a király!" Szíve nagyot ugrott örömében s egyszerre sokkal bátrabbnak érezte magát.
- Felszálláshoz készülj!
Harriet a lába közé kapta a Nimbusz Kétezrest. Madam Hooch megfújta éles hangú ezüst sípját. Egyszerre tizenöt seprű emelkedett a magasba. A mérkőzés elkezdődött.
- És a griffendéles Angelina Johnson azonnal megszerzi a kvaffot! Remek hajtó ez a lány és mi tagadás, látványnak se utolsó...
- DE JORDAN...!
- Elnézést, tanárnő...
A Weasley ikrek jó barátja, Lee Jordan vállalta a meccs kommentálását, McGalagony professzor ellenőrzése mellett.
- Már száguld is előre! Gyönyörű passz Alicia Spinnetnek, ő Oliver Wood felfedezettje, tavaly még csak tartalék volt, vissza Johnsonnak és… Ejnye, a Mardekár megszerzi a kvaffot. Marcus Flint, a csapatkapitány már indul is előre, úgy repül, mint egy sas odafent, érik a g... Nem, a Griffendél karikák őrzője, Wood egy gyönyörű mozdulattal megállítja és máris a Griffendélnél a kvaff! A griffendéles Katie Bell hajtót láthatjuk, alulról megkerüli Flintet, támadásba lendül, ajajaj! Ez fájdalmas lehetett, pont a tarkóján találta el az egyik gurkó! A kvaff a Mardekár csapatáé. Adrian Pucey suhan a karikák felé, de a másik gurkó az útját állja Frida vagy Georgie Weasley küldte oda, nem látom pontosan, melyikük, mindenesetre szép megmozdulás volt a Griffendél terelőjétől és újra Johnsoné a kvaff, nincs előtte senki, szabad a pálya, szédítő tempóban repül, ügyesen kikerül egy gurkót, közeledik a karikák felé, gyerünk, Angelina, rajtad a világ szeme! Bletchley őrző lebukik, elvéti ÉS GÓLT SZEREZ A GRIFFENDÉL!
A hűvös levegő megremegett a Griffendél-szurkolók diadalmas üvöltésétől. A mardekárosok csalódottan hurrogtak.
- Hajtsatok, lányok, hajtsatok!
- Hagrid! - Ronnie és Herman helyet szorítottak, hogy az óriás elférjen mellettük.
- Eddig a kunyhóból néztem - magyarázta Hagrid és megpaskolta a nyakában lógó jókora távcsövet. - De az az igazi, ha együtt szurkol az ember a tömeggel. A cikesz még nem került elő, mi?
- Nem - Felelte Ronnie. – Harriet-nek eddig nem sok dolga volt.
- De nem is bántotta senki. - Jegyezte meg Hagrid. - Az is valami.
Szeméhez emelte a távcsövet, hogy megnézze Harriet-et, aki most távoli pontocskának tűnt. A lány magasan, a csapatok fölött cirkált és szemét meresztve kereste az apró aranylabdát. Ezt a taktikát Wood találta ki.
„Maradj ki a balhéból, amíg meg nem látod a cikeszt", szólt az instrukció. „Ne támadjanak rád, amíg nem muszáj."
Mikor Angelina gólt dobott, Harriet csinált néhány dupla bukfencet, hogy levezesse feszültségét, de most már újra a cikeszt kutatta tekintetével. Egy ízben látott is egy aranyszínű villanást, de kiderült, hogy csak az egyik Weasley karperece csillant meg. Egyszer az egyik gurkó is kinézte őt magának, de ő egy ügyes fordulattal kikerülte és a következő pillanatban már ott is volt Frida Weasley a labdáért.
- Minden rendben idefent? - Kiáltott oda Harriet-nek Frida, miközben egy hatalmas pofonnal Marcus Flint felé terelte a labdát.
- Mardekár kvaffot szerez! - Hallatszott Lee Jordan kommentárja - Pucey hajtó kitér két gurkó, két Weasley és Bell hajtó elől és már száguld is! Várjunk csak, az nem a cikesz volt?
A tömeg felmorajlott. Adrian Pucey még a kvaffot is elejtette, úgy bámult a füle mellett elsuhanó aranygolyó után. A cikesz Harriet figyelmét sem kerülte el. Lélegzetét visszafojtva lebukott a mélybe és üldözőbe vette a száguldó aranycsíkot. A Mardekár fogója, Terence Higgs is akcióba lendült.
Fej-fej mellett robogtak a cikesz után, a hajtók mind egy szálig megfeledkeztek róla, hogy mi is a dolguk és egy helyben lebegve figyelték a versenyfutást.
Harriet gyorsabb volt, mint Higgs, egy pillanatra sem tévesztette szem elől a kicsiny, szárnyas golyót, még jobban rákapcsolt és...
BUMM! A Griffendél-tábor dühösen felmorajlott. Marcus Flint szándékosan elállta Harriet útját, félretaszítva a Nimbusz Kétezrest. Harriet-nek jó erősen kellett kapaszkodnia, ha nem akart leesni.
- Szabálytalanság! - kiabálták a Griffendél szurkolók. Madame Hooch szigorúan figyelmeztette Flintet és büntetődobást ítélt a Griffendélnek. A nagy kavarodásban azonban az aranycikesz ismét eltűnt a játékosok szeme elől.
Odalent a lelátókon Dean Thomas torkaszakadtából kiabált:
- Kiállítani! Piros lapot neki!
- Ez nem futball, Dean - Intette le Ronnie. - Itt senkit nem lehet kiállítani. Különben is, mi az a piros lap?
Hagrid Dean pártjára állt.
- Szigorítani kéne a szabályokat. Flint le is lökhette volna Harriet-et a seprűjéről.
Lee Jordannak sem sikerült megőriznie pártatlanságát.
- Nos, ez után az undorító, alattomos csalás után...
- Jordan! - pirított rá McGalagony professzor.
- Úgy értem, ez után a nyilvánvaló és visszataszító szabálytalanság után...
- Jordan, nem szólok többször!
- Jól van, rendben. Szóval Flint kis híján a mélybe taszította a Griffendél fogójátékosát, de hát előfordul az ilyesmi. Büntetőhöz jut a Griffendél és Spinnet biztos kézzel értékesíti a szabaddobást. A mérkőzés folytatódik. Még mindig a Griffendél birtokolja a kvaffot.
Harriet épp kitért egy fenyegetően közeledő gurkó útjából, amikor a Nimbusz Kétezres váratlanul oldalra rándult. Harriet egy fél pillanatig úgy érezte, menten lezuhan a seprűről. Mindkét kezével és térdével is megszorította a nyelet. Ilyen még soha nem fordult elő.
Még magához sem tért döbbenetéből, amikor a seprű ismét megrándult. Úgy tűnt, mintha le akarná vetni őt magáról, pedig egy Nimbusz Kétezres nem szokta csak úgy ledobni a gazdáját. Harriet megpróbált visszakanyarodni a Griffendél karikái felé, arra gondolt, hogy szól Woodnak és időt kérnek, de ekkor rádöbbent, hogy egyáltalán nincs hatalma a seprű felett. Nem tudott kanyarodni vele. Egyáltalán nem tudta irányítani. A Nimbusz Kétezres cikcakkban repült és időről időre hirtelen megugrott, életveszélyesen kibillentve Harriet-et az egyensúlyából.
Közben Lee zavartalanul folytatta kommentárját.
- A kvaff a Mardekárnál van, Flint suhan előre vele, kicselezi Spinnetet, elhalad Bell mellett és bekap az arcába egy gurkót, remélem, eltört az orra, csak vicceltem, tanárnő. Gólhelyzetben a Mardekár! Jaj, bent is van...
A Mardekár drukkerek tombolva ünnepeltek. Látszólag senkinek nem tűnt fel, hogy Harriet seprűje egyre különösebben viselkedik. A Nimbusz Kétezres mind magasabbra emelkedett s közben időnként nekiiramodott, rángatott, megtorpant, ahogy épp kedve szottyant. Harriet egyre távolodott a pályától.
- Mi a ménkűt művel Harriet? - Motyogta Hagrid a távcsöve mögül. - Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy nem tud a seprűvel bánni...
A következő percben már mindenki Harriet-re mutogatott. A Nimbusz Kétezres forogni kezdett a tengelye körül. Harriet nem tehetett mást, mint hogy kétségbeesetten kapaszkodott. Aztán egyszerre rémült moraj futott végig a tömegen. A seprű egy hirtelen rántással ledobta magáról Harriet-et, aki most fél kézzel kapaszkodva lógott rajta.
- Lehet, hogy elromlott, amikor Harriet összeütközött Flinttel? - suttogta Seamus.
- Kizárt dolog! - Felelte remegő hangon Hagrid. - Seprűt csak egy dolog tehet tönkre, a sötét erők varázslata. Nincs az az iskolás kölyök, aki megbolondít egy Nimbusz Kétezrest.
E szavak hallatán Herman kikapta Hagrid kezéből a távcsövet és ahelyett, hogy Harriet-re irányította volna, fürkészni kezdte vele a közönséget.
- Mit művelsz? - Mordult fel az elszürkült arcú Ronnie.
- Tudtam! - Rikkantott fel Herman. - Piton! Nézd! - Ronnie belenézett a távcsőbe. Piton a szemközti lelátón állt. Szemét Harriet-re függesztette és szünet nélkül mormolt valamit. - Varázsol! - Hüledezett. - Megbabonázza a seprűt!
- Mit csináljunk?
- Bízd csak rám.
Mire Ronnie válaszolhatott volna, Herman már ott sem volt. Ronnie ismét Harriet felé fordította a távcsövet. A Nimbusz Kétezres olyan veszettül rázkódott, hogy Harriet nyilvánvalóan nem bírhatta már sokáig erővel. A lelátókon mindenki felállt és borzadva figyelte a magasban zajló drámát. A Weasley ikrek felröppentek Harriet-hez, hogy átültessék valamelyikük mögé, de hiába, valahányszor megközelítették a Nimbusz Kétezrest, az mindig magasabbra szökkent. Az ikrek most Harriet alatt köröztek, nyilván azért, hogy megpróbálják elkapni, ha lezuhan. Marcus Flint közben megszerezte a kvaffot és egymás után öt gólt dobott vele.
- Gyerünk, Herman! - Motyogta reszketve Ronnie. Herman időközben elérte azt a lelátót, amelyen Piton állt és lélekszakadva végig rohant a professzor mögötti üléssoron. Félrelökött mindenkit, aki az útjába került, még Mógust is, aki elvesztette az egyensúlyát és bezuhant a padok közé. Mikor Piton mögé ért, leguggolt és elővette varázspálcáját. Elmormolt néhány keresetlen varázsigét, mire tűzcsóva csapott ki a pálcájából, lángra lobbantva Piton talárjának szegélyét.
Eltelt vagy fél perc, mire Piton észrevette, hogy ég a ruhája. Rémült kiáltása aztán biztosította Hermant arról, hogy sikerrel járt. Ekkor gyorsan egy üvegbe rejtette a tüzet és elindult vissza a helyére, Piton soha nem fog rájönni, mi történt vele.
A merénylet elérte célját. A seprű egy szempillantás alatt megszelídült és hagyta, hogy Harriet visszamásszon rá.
- Most már kinyithatod a szemed, Neville - Szólt Ronnie. Neville az elmúlt öt percben Hagrid kabátjába temette az arcát és zokogott.
Harriet zuhanórepülésben közeledett a pálya felé. Közben egyszer csak a szájához kapta a kezét, mintha hányingere lenne. Négykézláb ért földet. Köhögött egyet és egy kicsiny, aranyszínű tárgy hullott a kezébe.
- Elkaptam a cikeszt! - Kiabálta és meglengette a golyót. A mérkőzés teljes káosz közepette ért véget.
- Nem igaz, hogy elkapta! Majdnem lenyelte! - Flint még húsz perccel később is dühöngve reklamált, de senki nem törődött vele, hiszen Harriet egyetlen szabályt sem szegett meg. Lee Jordan még mindig boldogan harsogta az eredményt, "A Griffendél százhetven pontot szerzett a Mardekár hatvan pontja ellenében."
Harriet azonban mind ebből semmit nem hallott, ő már rég Hagrid kunyhójában üldögélt és egy csésze jó erős teát szürcsölgetett Ronnie és Herman társaságában.
- Piton tette! - Magyarázta Ronnie. - Herman is látta és én is. Motyogva megátkozta a seprűdet és közben végig téged nézett.
- Badarság! - Legyintett Hagrid, aki semmit nem vett észre a lelátón történtekből. - Mi oka volna rá Pitonnak, hogy ilyesmit csináljon?
Harriet, Ronnie és Herman kérdő pillantást váltottak egymással. Mit mondjanak Hagridnak?
Harriet végül úgy döntött, hogy az igazat.
- Megtudtam valamit Pitonról. - Fordult Hagrid-hoz. - Halloweenkor megpróbálta kijátszani a háromfejű kutyát, de az megharapta őt. Gyanítjuk, hogy el akarta lopni, amit a kutya őriz.
Hagrid kezéből kiesett a teáskanna.
- Mikor találkoztatok ti Bolyhoskával?!
- Bolyhoska?
- Igen... az én kutyám. Kéz alatt vettem egy görög pasastól, akivel a kocsmában ismerkedtem meg, még tavaly. Kölcsönadtam Dumbledore-nak, hogy őrizze neki a...
- Mit? - Faggatta kíváncsian Harriet.
- Elég a kérdésekből! - fordult el mogorván Hagrid. - Ez szigorúan titkos dolog!
- De hát Piton el akarja lopni azt a micsodát!
- Badarság! - ismételte Hagrid. - Piton a Roxfort tanára soha nem tenne ilyet.
- Akkor miért akarta megölni Harriet-et? - Csattant fel Herman. Az aznapi események gyökeresen megváltoztatták Pitonról alkotott véleményét. - Felismerem a szemmel verést, Hagrid. Épp eleget olvastam róla. Szemkontaktus kell hozzá és Piton még csak nem is pislogott, úgy bámulta Harriet-et!
- Badarság az egész, ha mondom! - csapott az asztalra Hagrid. - Nem tudom, mi ütött Harriet seprűjébe, de azt igen, hogy Piton sohasem bántana egy diákot! Ide figyeljetek, mind a hárman, olyan dologba ütitek az orrotokat, amihez semmi közötök. Veszélyes vizeken eveztek. Azt ajánlom, sürgősen felejtsétek el a kutyát, meg azt is, amit őriz, mert ez csak Dumbledore professzorra és Nicolas Flamelre tartozik...
- Aha! - kapta fel a fejét Harriet. - Szóval egy Nicolas Flamel nevű illetőnek is köze van az ügyhöz.
Hagrid legszívesebben visszaszívta volna utolsó mondatát.
- Elszóltam magam.
Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett jelöld be a kedvenceid közé és követésre, valamint, ne felejts el kritikát írni.
