Hermione sápadtan állt a nagyobb szoba közepén, Ron már a franciaágyon feküdt és megállás nélkül beszélt, szünetet sem tartva a szavak között:
- ...akár-meg-is-halhatok-vagy-ami-még-rosszabb -el-is-veszíthetem-a-versenyt- futó-f5-huszár-g2-sakkmatt- még-rosszabb-akár-meg-is-halhatok... Ezt ismételgette folyton, újra meg újra. Kipirult arcának színe haja vörösével vetekedett, amely most nedvesen göndörödött homlokán. A teste mozdulatlan volt, sõt végtagjai ernyedten hevertek teste mellett, csak az ajkai mozogtak folyamatosan a szavakat formálva. Halántékán egy ér kiduzzadva lüktetett, gyorsan, nagyon gyorsan. Neville szíve hevesen dobogni kezdett izgalmában. Ron egyáltalán nem nézett ki nyugodtnak és furcsán ellazult teste csak növelte a rossz érzést: mintha nyaktól lefelé nem lenne ura magának, és a pulzusa, mint egy rohanó emberé. Hermione rekedten préselte ki magából a szavakat:
- Harry! nincs idõm elmondani, mi a helyzet: villámgyorsan kell cselekednünk! Neville gyere te is. Elsõnek le kell hûtenünk Ron testét, mert a lázba pillanatokon belül belehalhat. Utána pedig el kell altatni. SEGíTSETEK! vékonyodott el egy pillanatra a hangja. Olyan volt, mint egy kétségbeesett állat rikoltása.
Harry és Neville egy emberként kapták elõ pálcájukat:
- Frigidi corpus. - Kiáltotta Harry és a pálca hegyébõl fehéres kék felhõ buggyant ki, beterítve Ron testét. A magatehetetlen férfi meztelen mellkasán és hasán hirtelen vízcseppek jelentek meg és elkezdtek a köldöke felé csordogálni. Szintúgy a lábán és az arcán: bár a beszédet még nem hagyta abba, a halántékán sebesen doboló kis erecske ritmusa lecsökkent és arca vonásai egy kicsit megenyhültek. Most Hermione és Neville kiáltott szinte egyszerre:
- Frigidi corpus!
Neville felhõje, mint korábban Harryé, hûvös páracseppekké válva terült el Ron testén, de Hermione varázslata nagyon gyenge volt. Csak egy két csepp cseppent ki pálcája hegyébõl.
- Ülj le Herm. - mondta Harry határozottan. A boszorkány félig ájultan roskadt az egyik fotelbe.
- Most egyszerre! - intett Harry Nevillenek.
- Frigidi corpus! - irányították rá a pálcájukat Ronra.
- És még egyszer! - mondta Harry. A varázslatsorozat végül hatott. Ron teste a normális hõmérsékletûre hûlt.
- Most már elég lesz, - mondta Harry és odalépett Ronhoz. - A pulzusa rendben van, csak még mindig hajtja valami belülrõl..., a dumát még nem hagyta abba.
- Itt az ideje, hogy elaltassátok- hallatszódott Hermione suttogásig halk hangja a hátuk mögül.
- Hogyan? - kérdezte Harry.
- Bármilyen altató-, vagy bölcsõ-ráolvasás megteszi. - hangzott a suttogás a fotel felõl.
- Engedj Harry!- ezt én megcsinálom. - Mondta Neville és szelíden eltolta barátját. - Te addig önts egy kis lelket Hermionébe.
A nagy fotelben szinte elveszettnek tûnt most a boszorkány teste, ahogy kezét ölébe ejtve, maga elé meredve ült ott.
- Herm! Hermione, térdelt a fotel elé Harry és megragadta a nõ kezeit. - Mi történt? Hogyan vagy? Miért nem szóltál korábban!
- Nagyon elfáradtam Harry. - alig lehetett érteni a szavakat- és olyan hirtelen jött. Egyszercsak a legegyszerûbb bûbájt sem tudtam elvégezni és azt hiszem el is ájultam egy percre. De legalábbis megszédültem. Közben pedig Ront hûtenem kellett volna és.
- Mégse beszélj! ijedt meg Harry - pihenj néhány percet. Mi gondját viseljük addig Ronnak.
- Most lehet - mosolyodott el, már félig elalélva Hermione. Reggel tízig aludnia kell és csak... - a feje elõrebukott, de néhány szempillantás múlva megint hallatszódott a motyogása.
- Fél tízkor feltétlenül ébresszetek fel! Feltétlenül!
Harry kiemelte az alvó Hermionét a fotelbõl és Ron mellé fektette az ágyba. Ügyetlen mozdulatokkal betakargatta, majd Neville tekintetét keresve intett neki. Együtt mentek át megint a kisebb szobába, kissé megkönnyebbülve, de újabb gondokkal terhelten. Lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen hajtották be a két szobát elválasztó ajtót.
Harry megállt a sakk-asztalka mellett. Szeme elsiklott az elegánsan feltálalt étkek felett és alig hallhatóan mormogott valamit. Neville igazából csak szája mozgásából értette meg, hogy Harry mond valamit, de azt már nem vette ki tisztán, hogy mit.
- Mire készülsz? - kérdezte. - Pálca nem kell hozzá?
- Harry egy kicsit elfordult Nevilletõl, hogy jobban tudjon koncentrálni aztán hirtelen visszaperdült:
- Hermione három és fél napja nem aludt semmit. Ezt számoltam csak ki. Több mint nyolcvan órája egy percet sem. Nem csoda, hogy kikészült.
Neville arca gondterheltté vált:
- Az õ egészsége is veszélybe kerülhet.
- Bizonyára. Nem gondolkozik ezen azonban. Mióta velük vagyok... Eh! Tudod, Neville, min töröm a fejem?
- Na?
Harry egészen suttogóra fogta a hangját:
- Kacérkodom a gondolattal, hogy nem ébresztem fel Hermionét fél tízkor és nem keltem fel Ront sem a versenyre. Estig, vagy holnap reggelig jól kialusszák magukat, mérgesek lesznek rám. Ron bizonnyal meg is gyûlöl majd, talán még a barátságunk is rámegy... de vége lesz akkor ennek az õrületnek. - a behatott ajtó felé pislogott, látni akart valamit a szomszéd szobában alvó két emberbõl, de a keskeny résen át csak az éj sötétje dõlt be. Igaz, a kisszoba fáklyái legyõzték ezt a sötétet, de ahhoz már nem voltak elég erõsek, hogy bevilágítsanak oda, ahol most kettejük kimerült teste cseppenként, morzsánként gyûjtögette az erõt egy iszonyú, végzetes erõpróbára.
- Mégsem tehetek így - mondta aztán Harry. - Ronnak ez most mindennél fontosabb. Nem dönthetem el a jövõjét, nem dönthetek Hermione helyett sem, akinek pedig az a legfontosabb, hogy élete párja elérje célját. - keserûen elmosolyodott- Nem gondoltam volna, hogy ennyire alá tudja rendelni magát valaminek, amivel nem ért egyet.
- Te magad mondtad, - emelte fel ujját Neville - neki most Ron sikere a legfontosabb. Ennek rendelte magát alá - és annak, hogy valahogy épségben megõrizze õt, ha már ilyen nehéz próbát vállalt.
Harry bólintott egyet-kettõt, elgondolkozva. Arca mosolya elborult. Látszódott rajta, hogy a féltés el-eluralja gondolatait, de aztán megint meggyõzhette magát, mert végül feltekintett Nevillere:
- Nosza, itt az idõ, hogy együnk.
- Tied a tonhalas.
- Te mit kértél?
- Bundáskenyeret.
- Az volt az a hosszú ezüstfonal? - ráncolta a homlokát Harry, mint aki attól fél, hogy éppen átverik.
- Igen, vigyorgott rá Neville - csak jó alaposan elképzelve. Nézd, itt az egyik oldala egy kicsit égettebb, mint a másik, és itt, azon a felén, amit a megfordítás után sütöttek, a tojás pont úgy rakódott rá, hogy úgy néz ki, mint a galleon mintája a "fej" oldalon.
Harry nevetett:
- Na, akkor jól feladtad a házimanóknak.
- Fel - vigyorgott pajzánul Neville, majd elkomorodott. - próbálták már máskor is szabotálni a felkészüléseteket?
- Mire gondolsz, kérdezte Harry csámcsogva, de nem hagyta abba a falatozást.
- Hát a feketenadálytõ-granulátumra. Bizonnyal nem magától vált azzá a csaló semmivé, és azt sem hiszem, hogy Herm követett volna el valamilyen hibát.
- Persze. Öt hat ilyen apróbb eset is volt. Egyik sem jelentett nagy veszélyt. Minden kísérlet csak arra irányult, hogy kizökkentsen minket, hogy feladásra kényszerítsen. Állítólag ez egy tradíció ebben a sportban. Eleinte könnyedén észrevettük õket, de mára már olyan fáradtak voltunk mind a hárman, hogy nélküled valószínûleg minden erõf.
- Örülök, hogy segíthettem. - vágott közbe Neville, de erre ne vesztegessünk több szót. Majd nyitva tartom a szemem. Én vagyok most a legfrissebb.
Néhány percig csend volt, amíg ettek. A bundáskenyér, a tea, amit Neville rendelt, régen kihûltek már, de éhesek voltak, nem panaszkodtak. Érezhetõen lehûlt a levegõ a lakosztályban, a nyitott ablakon keresztül a hajnal közeledtét jelzõ hangok szûrõdtek be: az elsõ kakasok kukorékoltak a közeli faluban, a mugli házakból ajtócsapkodások, motorzúgás és kiáltások érkeztek. A békák és tücskök aztán elhallgattak. Ahogy Neville kibámult, látta, hogy már az ég sem fekete egészen, a pirkadatot megelõzõ szürkület uralkodott el odakint. Ahogy Harryre pillantott, aki fáradtan dörzsölte homlokát, megérezte õ is az átvirrasztott éjszakát izmaiban és megduzzadt izületeiben.
- Megyek fõzök egy... na, szóval egy bájitalt. Nincsen neve, én találtam ki, de nagyon hatásosan mozgósítja az energiákat.
Harry hunyorogva és ásítozva dörzsölgette a szemét a szemüveg alatt:
- Talán Ronon is segítene!
- Nem hiszem. Az ital csak azt az energiát tudja mozgósítani, ami valahol még ott rejtõzik a szervezetedben. Ront fõleg táplálni kell most. Az italt majd közvetlenül a parti elõtt adom neki. De még jobb lenne, ha közben ihatná meg.
- Közben már nem lehet. - csattantotta össze álkapcsát Harry egy méretes ásítás befejezéseként. - Ez a szabály.
Neville a bájital fõzéséhez szükséges holmikat pakolta ki utazótáskájából.
- Mondd Harry! Az a másik, az az öregember... AZ, hogyan bírja ki partiról partira mindezt?
- Nem igazán tudjuk. - mondta Harry. - valószínûleg õt is hasonló módon készítik fel. Varázslatokkal, bájitalokkal, meditációval. Miért, el tudsz képzelni más utat?
- Nem igazán, csak kíváncsi voltam. Hátha van valami különös tudás a birtokában.
- Mi is gondoltunk erre, de nem találtunk semmi érdemlegeset. Egyszerûen egy zseniális öregember, nagy varázserõvel. És nem is olyan öreg. - tette még hozzá. Csak talán már nincsen a csúcson.
- De ezt még nem tudhatjuk - bólintott Neville.
- Nem. De ma minden kiderül.
Neville már meggyújtotta a tüzet és egy vágódeszkára két fokhagymát, egy szem diót és egy kis darab sárkánymájat helyezett. Egy kis üvegcsét kidugaszolt, de majdnem leejtette, amikor zörgés hallatszódott a nagyobbik szobából.
- Hagyd, majd én, - mondta Harry és átsietett.
A szoba közepén Hermione állt, remegõ kezében világító varázspálcája. Szemét csak résnyire tudta kinyitni, haját elfeküdte, elállt és kócos volt. Szinte tántorgott a fáradtságtól és valamit keresett a földön.
A nagy ágyon Ron, szemmel láthatóan nyugodt és mély álomba merülve aludt.
- Mit keresel? - kérdezte Harry.
- A cipõmet.
- Kint van a másik szobában. Vissza kéne feküdnöd! Herm! Még csak fél hét van.
- Már nem kell aludni. - mormogta Hermione. Még egy csomó dolgunk van.
Harry nem ellenkezett tovább, hanem a nõ kezébe nyomta a cipõjét és ijedten ölelte át a vállát, amikor az megtántorodott. Már vette a levegõt, hogy szóljon és mégis újra megpróbálja meggyõzni, amikor Hermione, váratlanul erõteljes hangon rászólt:
- Hagyd Harry, már jól vagyok!
Már a kisebbik szobában álltak. Neville zörgött az edényeivel, és a félig nyitott ablakon keresztül betüremkedõ reggeli napsütés kiemelte a fiatal boszorkány sápadtságát. Szemei alatt a karikák már kékbe hajlóan feketék voltak.
Az asztalkára támaszkodva csak bámult maga elé és beesett arcáról le lehetett olvasni az erõfeszítést, ahogy próbálta visszanyerni teste és szelleme frissességét.
- Figyelsz Hermione!? - mondta szelíden Neville - ülj le néhány percre, mindjárt adok neked valamit, amitõl helyrejössz.
Hermione engedelmesen leült, lerogyott az egyik székre. Könyökével egy kicsit odébb tolta az éjjeli vacsora maradékaival teli tányért és fejét a homlokának támasztva megint a semmibe merült.
Eltelt vagy tíz perc ebben a csendben. Akkor Neville egy banánillatú tablettát vett elõ egyik kis dobozkájából, az éppen elkészített fõzetbe dobta és benne elpaszírozta. Isteni illat terült szét. Három csészébe osztotta szét a fõzetet, s mind a hárman szinte egy ritmusra kortyolták ki az éltetõ italt.
- Mi volt ez? - tette le a csészét Hermione.
Neville az egyik szekrénynek támaszkodva állt és mosolyogva válaszolta:
- Nincsen még neve. Én találtam ki.
- Nagyon jó! - pattant fel Hermione - és milyen gyorsan hat! Térült fordult és néhány perc múlva megfésülködve, megmosakodva, pálcával a kezében jelent meg. Néhány mozdulattal eltüntette a koszos edényeket az asztalról, rendet rakott ahol kellett és a férfiak felé fordult.
- A parti délben kezdõdik. Addig még három dolgot kell csinálnunk. Amikor Ront fél tízkor felkeltjük, a bõrtáp bûbájt alkalmazzuk majd rajta. Ennek fél tizenegyig vége lesz. Akkor jön majd a fõmeditáció, ami körülbelül negyven percig tart majd, mondjuk fél tizenkettõig. És végül a motivációs átok.
- Micsoda? - kérdezte Neville értetlenül.
- Majd meglátod. - felelte kurtán Hermione. - Mielõtt nekiindul a mérkõzésnek egy kicsit fel kell borzolni az idegeit és a mérgét, különben nagyon alulmotivált lesz és rögtön az elsõ összecsapást elveszíti. Úgy is mondhatnám, hogy a lelke mélyén Ron annyira jó ember, hogy még egy ártalmatlan sakkparti keretében sem akar másokat legyõzni. Ebben segít neki a Motívációs Pofon, ami a hivatalos besorolás szerint átoknak minõsül.
- Értem, mondta Neville.
- Akkor hát munkára fel! Harry, te készítsd elõ a kádat, Neville meg én kikeverjük a tápoldatot.
Pontos, kimért mozdulatokkal dolgozott a három varázsló. Idõnként egy-egy pálcasuhintással, igével, vagy ráolvasással segítették saját munkájukat, és a múló percek csendjét nem törte meg semmilyen beszélgetés. A kora reggeli Nap magasra szökkent: elrepült az idõ. A lakosztály fürdõhelyiségében álló hatalmas rézkádban Harry már felmelegítette a vizet, és a tápoldat is az üstben hûlve várta, hogy Ron bõrén át a testébe jusson és ott a legnagyobb teljesítményre serkentve a sejteket gyõzelemre vezesse a fiatal bajnokot.
- Fél tíz! - mondta Hermione, és már rá is szegezte pálcáját Ron fejére. Elmormolt egy ébresztõ ráolvasást.
Ron még ki sem nyitotta a szemét, de már felült az ágyban. Erõteljes mozdulatokkal felkelt és belelépett papucsába. Azonban mielõtt felkelhetett volna, Hermione odalépett hozzá, egészen közel, és pálcáját Ron hóna alá nyomta. Ron mozdulatlanná dermedt. Tíz szívütésnyi idõ múlva Hermione kihúzta a pálcát és lerázta, mint ahogy egy mugli hõmérõt szokás. A pálcából három piros és hét zöld buborék buggyant ki. Neville látta, ahogy a másik három elkomorodik.
- Mi az? - kérdezte halkan.
- Kilenc zöld buborék egy piros ellenében volt a tegnapi erõállapota Ronnak - fordult oda hozzá Harry -, a mérkõzés elõtt. Most már csak hét zöld és már három piros.
- Mit jelent ez?
- Nagyon hamar el fog fáradni és valószínûleg a fáradás maga is gyorsan fog jönni. - mondta Hermione, majd kezeit összekulcsolva odafordult Ronhoz -. Ron! Kérlek.
Ron gyorsan felállt és kezét tiltóan felemelte.
- Kedves! Fogadalmat tettél nekem, hogy segítesz és nem hátráltatsz. Ne menjünk bele megint egy ilyen vitába, tudod, hogy csak felesleges energiapocsékolás lenne.
Hermione tehetetlenül lehorgasztotta a fejét, nem szólt. Ron odalépett hozzá, lehajolt és megcsókolta a fejét.
- Kérlek. - mondta halkan de határozottan.
Hermione ellépett tõle. Felemelte a tápoldatos üstöt és belépett vele a gõztõl gomolygó fürdõbe. A két férfi hallotta, amint beleloccsantotta a fõzetet a vízbe.
- Hát akkor én megyek is szivacskodni vigyorogta Ron, bár mind a hárman érezték, hogy ez a vidámság csupán egy silány kísérlet arra, hogy eltakarja barátai elõl valódi érzéseit, bármilyenek is legyenek azok.
Az elkövetkezõ két órában Harrynek, de Nevillenek sem akadt tennivalója. A tápláló fürdés után Ront egy különös - a koncentrációt és agytevékenységet fokozó- transzba bûvölte Hermione. Várakoztak. Harryt egész idõ alatt az régi érzés tartotta fogva, amelyet a fogorvosnál érzett, még amikor a mugli iskolából elcipelték õket oda. Hermione összeszorított fogakkal, maga elé meredve, kényelmetlen pozícióban ült az egyik széken, Neville pedig magába süllyedve ült a fotelben.
Néhány perccel fél tizenkettõ elõtt Hermione Ronhoz lépett, aki a priccsen feküdt, és magához térítette. Ron felöltözött. Éppen a talárját csatolta magára, amikor Neville döbbenten látta, ahogy Hermione váratlanul felemeli a pálcáját, nagy levegõt vesz és a neki háttal álló Ronra szegezi. Stira fist!!! - kiáltotta teljes erõbõl. A pálcából mélysárga sugár tört elõ, eltalálta Ron gerincét és egy kellemetlen, száraz csattanás hallatszódott. Ron megpördült. A feje vörös volt, mint a cékla és látszódott rajta, hogy nem tudja, hogy üvöltsön-e vagy nevessen inkább.
- De Herm! Kíméletesebben nem lehetett volna?
- A pofonátok lényeg a meglepetés. - mondta Hermione visszautasítóan és elfordult Rontól. Remélem elég paprikás lettél ahhoz, hogy ma sikerrel kinyírhasd magad.
- Harry rosszat sejtve a szoba közepére lépett, Ron és Hermione közé. Ron valóban fenyegetõen felmordult és a boszorkány felé tartott, nagy öles léptekkel.
- Eressz Harry! - kiáltotta, hadd mondjam meg neki, mit és miért és.
Harry elkeseredetten viaskodott barátjával, de az csak egyre üvöltött és próbálta elérni Hermionét. Neville is felkelt és Harry háta mögé állt, Hermione elé, hogy ha Ron mégis átverekedné magát, megpróbálja lecsitítani. De Ron szinte fékezhetetlen volt már:
- Hát nem érted, te szerencsétlen! - üvöltötte. Nincsen ennél fontosabb dolog! Nem akarok örökké egy senki és egy kis vakarcs maradni! Meg akarom mutatni, hogy... Egy pillanatra elakadt a szava, mert rosszul vette a levegõt és akkor, a pillanatnyi csendben, meghallhatták végre, hogy valaki türelmetlenül kopogtat az ajtón.
Neville úgy gondolta, hogy egy idegen jelenléte talán lehûti egy kicsit Ront, ezért odaugrott az ajtóhoz és feltépte. A hirtelen mozdulattól a látogató hátrahõkölt , de aztán nyugalmát visszanyerve határozottan belépett. Fekete talárban volt, a mellére tûzve Ode Dinhi csapatának jelvénye.
- Ron Weasleyvel szeretnék beszélni. - nézett be egyenesen a szobába, ahol Harry még mindig egészen közel állt Ronhoz, aki fújtatva vette a levegõt. Talárja félig félrecsúszva, haja szétborzolva.
- Tessék! Mit kíván az úr! - vetette oda kihívóan.
- Uram, Ode Dinhi csapatának hivatalos képviselõje vagyok. Ez úton szeretném bejelenteni, hogy mesterünk visszalép a harmadik partitól.
Mind a hárman, mint akit fejbe vágtak, úgy álltak ott. Senki sem szólt egy szót sem. Múltak a másodpercek, de még mindig csak csend. Ron arcára elõször valami bárgyú mosoly ült ki, de aztán elõrelépett és fenyegetõen felemelve öklét a feketetaláros férfi arcába fröcsögte:
- Ezt meg is kell indokolnia uram, különben kénytelen leszek azt feltételezni, hogy valami piszkos kis trükkrõl van szó!
- Ron! - szólt közbe Hermione csitítólag, de hiába.
- Gyerünk ki vele! Mi a HIVATALOS ok, kedves HIVATALOS képviselõ úr! - kiáltotta gúnyosan.
A fekete taláros felkapta a fejét, ami egy kis indulatot jelzett, de ennél többet még hangja sem árult el érzelmeibõl:
- Ode Dinhi, ma reggel nyolc órakor, meghalt, uram. Az igazság az, uram - nyomta meg hidegen a szót -, hogy a második parti után már magához sem tért.
Hirtelen mozdulattal kifordult a lakosztályból és csendes, gyors léptekkel nekivágott a folyosónak.
A szobában a három varázsló csak állt és perceken, hosszú perceken keresztül meg sem mozdultak. Megbénította gondolataikat, érzelmeiket, testüket a váratlan hír. Neville arca, mint egy kõszenté olyan merev és szürke volt. Harry lehorgasztotta a fejét és nem mozdult. Ron levegõ után kapkodott kifejezéstelen szemmel. Aztán Hermione nagyot sóhajtott és lerogyott a földre. Egy pillanatig ölébe ejtett kezére dermedt, majd felpattant. Szikrázott a szeme és kiabálni kezdett:
- Látod Ron Weasley! Látod!? Látod már hova vezet a makacsságod? Mit ér ez a beteg törtetés?! Feküdhetnél most te is holtan, teljesen halottan!!! - szinte sikította a szavakat. Szemeit elöntötte a könny és végigfolyt az arcán, a nyakába a szájába, úgy hogy a következõ szavakat már szürcsögve, köpdösve kiáltotta:
- Meghalhattál volna! Nem volt neked fontos semmi! Sem én, sem a barátaid! és .
Egészen artikulálatlan szavak törtek elõ Hermionéból, tombolt. Feldöntötte az üstöt, hogy a tartalma végigfröccsent a falon. Felkapta varázspálcáját és erase átkokat szórt szanaszét, válogatás nélkül, minden irányba. Elsõnek a megmaradt erõlepedõ borult lángba, aztán a bájitalokat tartalmazó ládika robbant szét, de az ablakok is megrepedtek, turultollak repdestek, lassan a föld felé.
- Soha soha soha nem akarok többet varázssakkot látni a közelemben -üvöltötte és egy átokkal telibe találta a SZAFT dobozát és a páratlan eszköz faforgácsként végezte a padlón.
- Állj meg Hermione! Állj meg! - kiáltotta Ron. Halottsápadt volt az arca, rémült és zavart. Odalépett feleségéhez és átölelte. Erõnek erejével, minden kedvességével tartotta az asszonyt, amíg az végül megnyugodott és egy kissé elernyedve átkarolta nyakát. Ron halkan duruzsolta a fülébe:
- Állj meg Kedves! Nyugodj meg! Megértettem. Ha késõn is, ha túl nagy áron is, de megértettem. - Suttogva folytatta:
- Nincsen nálad fontosabb a világon, és én nem teszem kockára többet ezt a kincset...
A nézõtéren halotti csend volt, amikor a páros mérkõzés gyõztese a hatalmas sakktáblára emelt pódiumra lépett. A gyõzelem jelét, az arany és fekete kockákkal díszített bajnoki talárt is némán, és csendben adta át a verseny fõvédnöke, az orosz mágiaügyi miniszter. Ron Weasley egy percig némán állt és hasztalan próbált diadalt, vagy bármiféle örömet érezni. Mindenki tudta, hogy itt nincsen hely szavaknak. Ahogy az októberi esõ szitálásba fogott, az utolsó sorokban álló varázslók és boszorkányok elkezdtek mozgolódni, néhányan már célba is vették a seprûtárakat, hogy elinduljanak végre hazafelé. Ekkor azonban, nem kis meglepetésre, Ron megszólalt. A pódiumot hangerõsítõ bûbájjal kezelték, így mindenki tisztán és érthetõen hallotta, amit mondott:
- Én, tisztelt közönség, nem tudok szép szónoklatokat mondani. Csak két dolgot tudjanak meg, azt szeretném. Az egyik az, hogy nem akartam ilyen áron bajnok lenni.
Akik korábban már mozogtak, megint megálltak és visszafordultak.
- A másik dolog pedig az, hogy ilyen áron, egy másik ember épsége, egy másik ember halála árán nem is akarom MEGTARTANI, a címet. Ron hangja megbicsaklott. Szeretteim nyugalma árán nem akarom megtartani ezt a címet! Egy kicsit elõrehajolt és körülnézett, mintha mind a négyezer jelenlévõnek egyszerre meg akarná jegyezni az arcát.
- Lemondok a bajnoki címrõl - mondta kis szünet után. Lekanyarította a válláról a dísztalárt és a kopogó esõben cuppogva, meg-megcsúszva elhagyta a katlant.
- ...akár-meg-is-halhatok-vagy-ami-még-rosszabb -el-is-veszíthetem-a-versenyt- futó-f5-huszár-g2-sakkmatt- még-rosszabb-akár-meg-is-halhatok... Ezt ismételgette folyton, újra meg újra. Kipirult arcának színe haja vörösével vetekedett, amely most nedvesen göndörödött homlokán. A teste mozdulatlan volt, sõt végtagjai ernyedten hevertek teste mellett, csak az ajkai mozogtak folyamatosan a szavakat formálva. Halántékán egy ér kiduzzadva lüktetett, gyorsan, nagyon gyorsan. Neville szíve hevesen dobogni kezdett izgalmában. Ron egyáltalán nem nézett ki nyugodtnak és furcsán ellazult teste csak növelte a rossz érzést: mintha nyaktól lefelé nem lenne ura magának, és a pulzusa, mint egy rohanó emberé. Hermione rekedten préselte ki magából a szavakat:
- Harry! nincs idõm elmondani, mi a helyzet: villámgyorsan kell cselekednünk! Neville gyere te is. Elsõnek le kell hûtenünk Ron testét, mert a lázba pillanatokon belül belehalhat. Utána pedig el kell altatni. SEGíTSETEK! vékonyodott el egy pillanatra a hangja. Olyan volt, mint egy kétségbeesett állat rikoltása.
Harry és Neville egy emberként kapták elõ pálcájukat:
- Frigidi corpus. - Kiáltotta Harry és a pálca hegyébõl fehéres kék felhõ buggyant ki, beterítve Ron testét. A magatehetetlen férfi meztelen mellkasán és hasán hirtelen vízcseppek jelentek meg és elkezdtek a köldöke felé csordogálni. Szintúgy a lábán és az arcán: bár a beszédet még nem hagyta abba, a halántékán sebesen doboló kis erecske ritmusa lecsökkent és arca vonásai egy kicsit megenyhültek. Most Hermione és Neville kiáltott szinte egyszerre:
- Frigidi corpus!
Neville felhõje, mint korábban Harryé, hûvös páracseppekké válva terült el Ron testén, de Hermione varázslata nagyon gyenge volt. Csak egy két csepp cseppent ki pálcája hegyébõl.
- Ülj le Herm. - mondta Harry határozottan. A boszorkány félig ájultan roskadt az egyik fotelbe.
- Most egyszerre! - intett Harry Nevillenek.
- Frigidi corpus! - irányították rá a pálcájukat Ronra.
- És még egyszer! - mondta Harry. A varázslatsorozat végül hatott. Ron teste a normális hõmérsékletûre hûlt.
- Most már elég lesz, - mondta Harry és odalépett Ronhoz. - A pulzusa rendben van, csak még mindig hajtja valami belülrõl..., a dumát még nem hagyta abba.
- Itt az ideje, hogy elaltassátok- hallatszódott Hermione suttogásig halk hangja a hátuk mögül.
- Hogyan? - kérdezte Harry.
- Bármilyen altató-, vagy bölcsõ-ráolvasás megteszi. - hangzott a suttogás a fotel felõl.
- Engedj Harry!- ezt én megcsinálom. - Mondta Neville és szelíden eltolta barátját. - Te addig önts egy kis lelket Hermionébe.
A nagy fotelben szinte elveszettnek tûnt most a boszorkány teste, ahogy kezét ölébe ejtve, maga elé meredve ült ott.
- Herm! Hermione, térdelt a fotel elé Harry és megragadta a nõ kezeit. - Mi történt? Hogyan vagy? Miért nem szóltál korábban!
- Nagyon elfáradtam Harry. - alig lehetett érteni a szavakat- és olyan hirtelen jött. Egyszercsak a legegyszerûbb bûbájt sem tudtam elvégezni és azt hiszem el is ájultam egy percre. De legalábbis megszédültem. Közben pedig Ront hûtenem kellett volna és.
- Mégse beszélj! ijedt meg Harry - pihenj néhány percet. Mi gondját viseljük addig Ronnak.
- Most lehet - mosolyodott el, már félig elalélva Hermione. Reggel tízig aludnia kell és csak... - a feje elõrebukott, de néhány szempillantás múlva megint hallatszódott a motyogása.
- Fél tízkor feltétlenül ébresszetek fel! Feltétlenül!
Harry kiemelte az alvó Hermionét a fotelbõl és Ron mellé fektette az ágyba. Ügyetlen mozdulatokkal betakargatta, majd Neville tekintetét keresve intett neki. Együtt mentek át megint a kisebb szobába, kissé megkönnyebbülve, de újabb gondokkal terhelten. Lélegzetvisszafojtva, lábujjhegyen hajtották be a két szobát elválasztó ajtót.
Harry megállt a sakk-asztalka mellett. Szeme elsiklott az elegánsan feltálalt étkek felett és alig hallhatóan mormogott valamit. Neville igazából csak szája mozgásából értette meg, hogy Harry mond valamit, de azt már nem vette ki tisztán, hogy mit.
- Mire készülsz? - kérdezte. - Pálca nem kell hozzá?
- Harry egy kicsit elfordult Nevilletõl, hogy jobban tudjon koncentrálni aztán hirtelen visszaperdült:
- Hermione három és fél napja nem aludt semmit. Ezt számoltam csak ki. Több mint nyolcvan órája egy percet sem. Nem csoda, hogy kikészült.
Neville arca gondterheltté vált:
- Az õ egészsége is veszélybe kerülhet.
- Bizonyára. Nem gondolkozik ezen azonban. Mióta velük vagyok... Eh! Tudod, Neville, min töröm a fejem?
- Na?
Harry egészen suttogóra fogta a hangját:
- Kacérkodom a gondolattal, hogy nem ébresztem fel Hermionét fél tízkor és nem keltem fel Ront sem a versenyre. Estig, vagy holnap reggelig jól kialusszák magukat, mérgesek lesznek rám. Ron bizonnyal meg is gyûlöl majd, talán még a barátságunk is rámegy... de vége lesz akkor ennek az õrületnek. - a behatott ajtó felé pislogott, látni akart valamit a szomszéd szobában alvó két emberbõl, de a keskeny résen át csak az éj sötétje dõlt be. Igaz, a kisszoba fáklyái legyõzték ezt a sötétet, de ahhoz már nem voltak elég erõsek, hogy bevilágítsanak oda, ahol most kettejük kimerült teste cseppenként, morzsánként gyûjtögette az erõt egy iszonyú, végzetes erõpróbára.
- Mégsem tehetek így - mondta aztán Harry. - Ronnak ez most mindennél fontosabb. Nem dönthetem el a jövõjét, nem dönthetek Hermione helyett sem, akinek pedig az a legfontosabb, hogy élete párja elérje célját. - keserûen elmosolyodott- Nem gondoltam volna, hogy ennyire alá tudja rendelni magát valaminek, amivel nem ért egyet.
- Te magad mondtad, - emelte fel ujját Neville - neki most Ron sikere a legfontosabb. Ennek rendelte magát alá - és annak, hogy valahogy épségben megõrizze õt, ha már ilyen nehéz próbát vállalt.
Harry bólintott egyet-kettõt, elgondolkozva. Arca mosolya elborult. Látszódott rajta, hogy a féltés el-eluralja gondolatait, de aztán megint meggyõzhette magát, mert végül feltekintett Nevillere:
- Nosza, itt az idõ, hogy együnk.
- Tied a tonhalas.
- Te mit kértél?
- Bundáskenyeret.
- Az volt az a hosszú ezüstfonal? - ráncolta a homlokát Harry, mint aki attól fél, hogy éppen átverik.
- Igen, vigyorgott rá Neville - csak jó alaposan elképzelve. Nézd, itt az egyik oldala egy kicsit égettebb, mint a másik, és itt, azon a felén, amit a megfordítás után sütöttek, a tojás pont úgy rakódott rá, hogy úgy néz ki, mint a galleon mintája a "fej" oldalon.
Harry nevetett:
- Na, akkor jól feladtad a házimanóknak.
- Fel - vigyorgott pajzánul Neville, majd elkomorodott. - próbálták már máskor is szabotálni a felkészüléseteket?
- Mire gondolsz, kérdezte Harry csámcsogva, de nem hagyta abba a falatozást.
- Hát a feketenadálytõ-granulátumra. Bizonnyal nem magától vált azzá a csaló semmivé, és azt sem hiszem, hogy Herm követett volna el valamilyen hibát.
- Persze. Öt hat ilyen apróbb eset is volt. Egyik sem jelentett nagy veszélyt. Minden kísérlet csak arra irányult, hogy kizökkentsen minket, hogy feladásra kényszerítsen. Állítólag ez egy tradíció ebben a sportban. Eleinte könnyedén észrevettük õket, de mára már olyan fáradtak voltunk mind a hárman, hogy nélküled valószínûleg minden erõf.
- Örülök, hogy segíthettem. - vágott közbe Neville, de erre ne vesztegessünk több szót. Majd nyitva tartom a szemem. Én vagyok most a legfrissebb.
Néhány percig csend volt, amíg ettek. A bundáskenyér, a tea, amit Neville rendelt, régen kihûltek már, de éhesek voltak, nem panaszkodtak. Érezhetõen lehûlt a levegõ a lakosztályban, a nyitott ablakon keresztül a hajnal közeledtét jelzõ hangok szûrõdtek be: az elsõ kakasok kukorékoltak a közeli faluban, a mugli házakból ajtócsapkodások, motorzúgás és kiáltások érkeztek. A békák és tücskök aztán elhallgattak. Ahogy Neville kibámult, látta, hogy már az ég sem fekete egészen, a pirkadatot megelõzõ szürkület uralkodott el odakint. Ahogy Harryre pillantott, aki fáradtan dörzsölte homlokát, megérezte õ is az átvirrasztott éjszakát izmaiban és megduzzadt izületeiben.
- Megyek fõzök egy... na, szóval egy bájitalt. Nincsen neve, én találtam ki, de nagyon hatásosan mozgósítja az energiákat.
Harry hunyorogva és ásítozva dörzsölgette a szemét a szemüveg alatt:
- Talán Ronon is segítene!
- Nem hiszem. Az ital csak azt az energiát tudja mozgósítani, ami valahol még ott rejtõzik a szervezetedben. Ront fõleg táplálni kell most. Az italt majd közvetlenül a parti elõtt adom neki. De még jobb lenne, ha közben ihatná meg.
- Közben már nem lehet. - csattantotta össze álkapcsát Harry egy méretes ásítás befejezéseként. - Ez a szabály.
Neville a bájital fõzéséhez szükséges holmikat pakolta ki utazótáskájából.
- Mondd Harry! Az a másik, az az öregember... AZ, hogyan bírja ki partiról partira mindezt?
- Nem igazán tudjuk. - mondta Harry. - valószínûleg õt is hasonló módon készítik fel. Varázslatokkal, bájitalokkal, meditációval. Miért, el tudsz képzelni más utat?
- Nem igazán, csak kíváncsi voltam. Hátha van valami különös tudás a birtokában.
- Mi is gondoltunk erre, de nem találtunk semmi érdemlegeset. Egyszerûen egy zseniális öregember, nagy varázserõvel. És nem is olyan öreg. - tette még hozzá. Csak talán már nincsen a csúcson.
- De ezt még nem tudhatjuk - bólintott Neville.
- Nem. De ma minden kiderül.
Neville már meggyújtotta a tüzet és egy vágódeszkára két fokhagymát, egy szem diót és egy kis darab sárkánymájat helyezett. Egy kis üvegcsét kidugaszolt, de majdnem leejtette, amikor zörgés hallatszódott a nagyobbik szobából.
- Hagyd, majd én, - mondta Harry és átsietett.
A szoba közepén Hermione állt, remegõ kezében világító varázspálcája. Szemét csak résnyire tudta kinyitni, haját elfeküdte, elállt és kócos volt. Szinte tántorgott a fáradtságtól és valamit keresett a földön.
A nagy ágyon Ron, szemmel láthatóan nyugodt és mély álomba merülve aludt.
- Mit keresel? - kérdezte Harry.
- A cipõmet.
- Kint van a másik szobában. Vissza kéne feküdnöd! Herm! Még csak fél hét van.
- Már nem kell aludni. - mormogta Hermione. Még egy csomó dolgunk van.
Harry nem ellenkezett tovább, hanem a nõ kezébe nyomta a cipõjét és ijedten ölelte át a vállát, amikor az megtántorodott. Már vette a levegõt, hogy szóljon és mégis újra megpróbálja meggyõzni, amikor Hermione, váratlanul erõteljes hangon rászólt:
- Hagyd Harry, már jól vagyok!
Már a kisebbik szobában álltak. Neville zörgött az edényeivel, és a félig nyitott ablakon keresztül betüremkedõ reggeli napsütés kiemelte a fiatal boszorkány sápadtságát. Szemei alatt a karikák már kékbe hajlóan feketék voltak.
Az asztalkára támaszkodva csak bámult maga elé és beesett arcáról le lehetett olvasni az erõfeszítést, ahogy próbálta visszanyerni teste és szelleme frissességét.
- Figyelsz Hermione!? - mondta szelíden Neville - ülj le néhány percre, mindjárt adok neked valamit, amitõl helyrejössz.
Hermione engedelmesen leült, lerogyott az egyik székre. Könyökével egy kicsit odébb tolta az éjjeli vacsora maradékaival teli tányért és fejét a homlokának támasztva megint a semmibe merült.
Eltelt vagy tíz perc ebben a csendben. Akkor Neville egy banánillatú tablettát vett elõ egyik kis dobozkájából, az éppen elkészített fõzetbe dobta és benne elpaszírozta. Isteni illat terült szét. Három csészébe osztotta szét a fõzetet, s mind a hárman szinte egy ritmusra kortyolták ki az éltetõ italt.
- Mi volt ez? - tette le a csészét Hermione.
Neville az egyik szekrénynek támaszkodva állt és mosolyogva válaszolta:
- Nincsen még neve. Én találtam ki.
- Nagyon jó! - pattant fel Hermione - és milyen gyorsan hat! Térült fordult és néhány perc múlva megfésülködve, megmosakodva, pálcával a kezében jelent meg. Néhány mozdulattal eltüntette a koszos edényeket az asztalról, rendet rakott ahol kellett és a férfiak felé fordult.
- A parti délben kezdõdik. Addig még három dolgot kell csinálnunk. Amikor Ront fél tízkor felkeltjük, a bõrtáp bûbájt alkalmazzuk majd rajta. Ennek fél tizenegyig vége lesz. Akkor jön majd a fõmeditáció, ami körülbelül negyven percig tart majd, mondjuk fél tizenkettõig. És végül a motivációs átok.
- Micsoda? - kérdezte Neville értetlenül.
- Majd meglátod. - felelte kurtán Hermione. - Mielõtt nekiindul a mérkõzésnek egy kicsit fel kell borzolni az idegeit és a mérgét, különben nagyon alulmotivált lesz és rögtön az elsõ összecsapást elveszíti. Úgy is mondhatnám, hogy a lelke mélyén Ron annyira jó ember, hogy még egy ártalmatlan sakkparti keretében sem akar másokat legyõzni. Ebben segít neki a Motívációs Pofon, ami a hivatalos besorolás szerint átoknak minõsül.
- Értem, mondta Neville.
- Akkor hát munkára fel! Harry, te készítsd elõ a kádat, Neville meg én kikeverjük a tápoldatot.
Pontos, kimért mozdulatokkal dolgozott a három varázsló. Idõnként egy-egy pálcasuhintással, igével, vagy ráolvasással segítették saját munkájukat, és a múló percek csendjét nem törte meg semmilyen beszélgetés. A kora reggeli Nap magasra szökkent: elrepült az idõ. A lakosztály fürdõhelyiségében álló hatalmas rézkádban Harry már felmelegítette a vizet, és a tápoldat is az üstben hûlve várta, hogy Ron bõrén át a testébe jusson és ott a legnagyobb teljesítményre serkentve a sejteket gyõzelemre vezesse a fiatal bajnokot.
- Fél tíz! - mondta Hermione, és már rá is szegezte pálcáját Ron fejére. Elmormolt egy ébresztõ ráolvasást.
Ron még ki sem nyitotta a szemét, de már felült az ágyban. Erõteljes mozdulatokkal felkelt és belelépett papucsába. Azonban mielõtt felkelhetett volna, Hermione odalépett hozzá, egészen közel, és pálcáját Ron hóna alá nyomta. Ron mozdulatlanná dermedt. Tíz szívütésnyi idõ múlva Hermione kihúzta a pálcát és lerázta, mint ahogy egy mugli hõmérõt szokás. A pálcából három piros és hét zöld buborék buggyant ki. Neville látta, ahogy a másik három elkomorodik.
- Mi az? - kérdezte halkan.
- Kilenc zöld buborék egy piros ellenében volt a tegnapi erõállapota Ronnak - fordult oda hozzá Harry -, a mérkõzés elõtt. Most már csak hét zöld és már három piros.
- Mit jelent ez?
- Nagyon hamar el fog fáradni és valószínûleg a fáradás maga is gyorsan fog jönni. - mondta Hermione, majd kezeit összekulcsolva odafordult Ronhoz -. Ron! Kérlek.
Ron gyorsan felállt és kezét tiltóan felemelte.
- Kedves! Fogadalmat tettél nekem, hogy segítesz és nem hátráltatsz. Ne menjünk bele megint egy ilyen vitába, tudod, hogy csak felesleges energiapocsékolás lenne.
Hermione tehetetlenül lehorgasztotta a fejét, nem szólt. Ron odalépett hozzá, lehajolt és megcsókolta a fejét.
- Kérlek. - mondta halkan de határozottan.
Hermione ellépett tõle. Felemelte a tápoldatos üstöt és belépett vele a gõztõl gomolygó fürdõbe. A két férfi hallotta, amint beleloccsantotta a fõzetet a vízbe.
- Hát akkor én megyek is szivacskodni vigyorogta Ron, bár mind a hárman érezték, hogy ez a vidámság csupán egy silány kísérlet arra, hogy eltakarja barátai elõl valódi érzéseit, bármilyenek is legyenek azok.
Az elkövetkezõ két órában Harrynek, de Nevillenek sem akadt tennivalója. A tápláló fürdés után Ront egy különös - a koncentrációt és agytevékenységet fokozó- transzba bûvölte Hermione. Várakoztak. Harryt egész idõ alatt az régi érzés tartotta fogva, amelyet a fogorvosnál érzett, még amikor a mugli iskolából elcipelték õket oda. Hermione összeszorított fogakkal, maga elé meredve, kényelmetlen pozícióban ült az egyik széken, Neville pedig magába süllyedve ült a fotelben.
Néhány perccel fél tizenkettõ elõtt Hermione Ronhoz lépett, aki a priccsen feküdt, és magához térítette. Ron felöltözött. Éppen a talárját csatolta magára, amikor Neville döbbenten látta, ahogy Hermione váratlanul felemeli a pálcáját, nagy levegõt vesz és a neki háttal álló Ronra szegezi. Stira fist!!! - kiáltotta teljes erõbõl. A pálcából mélysárga sugár tört elõ, eltalálta Ron gerincét és egy kellemetlen, száraz csattanás hallatszódott. Ron megpördült. A feje vörös volt, mint a cékla és látszódott rajta, hogy nem tudja, hogy üvöltsön-e vagy nevessen inkább.
- De Herm! Kíméletesebben nem lehetett volna?
- A pofonátok lényeg a meglepetés. - mondta Hermione visszautasítóan és elfordult Rontól. Remélem elég paprikás lettél ahhoz, hogy ma sikerrel kinyírhasd magad.
- Harry rosszat sejtve a szoba közepére lépett, Ron és Hermione közé. Ron valóban fenyegetõen felmordult és a boszorkány felé tartott, nagy öles léptekkel.
- Eressz Harry! - kiáltotta, hadd mondjam meg neki, mit és miért és.
Harry elkeseredetten viaskodott barátjával, de az csak egyre üvöltött és próbálta elérni Hermionét. Neville is felkelt és Harry háta mögé állt, Hermione elé, hogy ha Ron mégis átverekedné magát, megpróbálja lecsitítani. De Ron szinte fékezhetetlen volt már:
- Hát nem érted, te szerencsétlen! - üvöltötte. Nincsen ennél fontosabb dolog! Nem akarok örökké egy senki és egy kis vakarcs maradni! Meg akarom mutatni, hogy... Egy pillanatra elakadt a szava, mert rosszul vette a levegõt és akkor, a pillanatnyi csendben, meghallhatták végre, hogy valaki türelmetlenül kopogtat az ajtón.
Neville úgy gondolta, hogy egy idegen jelenléte talán lehûti egy kicsit Ront, ezért odaugrott az ajtóhoz és feltépte. A hirtelen mozdulattól a látogató hátrahõkölt , de aztán nyugalmát visszanyerve határozottan belépett. Fekete talárban volt, a mellére tûzve Ode Dinhi csapatának jelvénye.
- Ron Weasleyvel szeretnék beszélni. - nézett be egyenesen a szobába, ahol Harry még mindig egészen közel állt Ronhoz, aki fújtatva vette a levegõt. Talárja félig félrecsúszva, haja szétborzolva.
- Tessék! Mit kíván az úr! - vetette oda kihívóan.
- Uram, Ode Dinhi csapatának hivatalos képviselõje vagyok. Ez úton szeretném bejelenteni, hogy mesterünk visszalép a harmadik partitól.
Mind a hárman, mint akit fejbe vágtak, úgy álltak ott. Senki sem szólt egy szót sem. Múltak a másodpercek, de még mindig csak csend. Ron arcára elõször valami bárgyú mosoly ült ki, de aztán elõrelépett és fenyegetõen felemelve öklét a feketetaláros férfi arcába fröcsögte:
- Ezt meg is kell indokolnia uram, különben kénytelen leszek azt feltételezni, hogy valami piszkos kis trükkrõl van szó!
- Ron! - szólt közbe Hermione csitítólag, de hiába.
- Gyerünk ki vele! Mi a HIVATALOS ok, kedves HIVATALOS képviselõ úr! - kiáltotta gúnyosan.
A fekete taláros felkapta a fejét, ami egy kis indulatot jelzett, de ennél többet még hangja sem árult el érzelmeibõl:
- Ode Dinhi, ma reggel nyolc órakor, meghalt, uram. Az igazság az, uram - nyomta meg hidegen a szót -, hogy a második parti után már magához sem tért.
Hirtelen mozdulattal kifordult a lakosztályból és csendes, gyors léptekkel nekivágott a folyosónak.
A szobában a három varázsló csak állt és perceken, hosszú perceken keresztül meg sem mozdultak. Megbénította gondolataikat, érzelmeiket, testüket a váratlan hír. Neville arca, mint egy kõszenté olyan merev és szürke volt. Harry lehorgasztotta a fejét és nem mozdult. Ron levegõ után kapkodott kifejezéstelen szemmel. Aztán Hermione nagyot sóhajtott és lerogyott a földre. Egy pillanatig ölébe ejtett kezére dermedt, majd felpattant. Szikrázott a szeme és kiabálni kezdett:
- Látod Ron Weasley! Látod!? Látod már hova vezet a makacsságod? Mit ér ez a beteg törtetés?! Feküdhetnél most te is holtan, teljesen halottan!!! - szinte sikította a szavakat. Szemeit elöntötte a könny és végigfolyt az arcán, a nyakába a szájába, úgy hogy a következõ szavakat már szürcsögve, köpdösve kiáltotta:
- Meghalhattál volna! Nem volt neked fontos semmi! Sem én, sem a barátaid! és .
Egészen artikulálatlan szavak törtek elõ Hermionéból, tombolt. Feldöntötte az üstöt, hogy a tartalma végigfröccsent a falon. Felkapta varázspálcáját és erase átkokat szórt szanaszét, válogatás nélkül, minden irányba. Elsõnek a megmaradt erõlepedõ borult lángba, aztán a bájitalokat tartalmazó ládika robbant szét, de az ablakok is megrepedtek, turultollak repdestek, lassan a föld felé.
- Soha soha soha nem akarok többet varázssakkot látni a közelemben -üvöltötte és egy átokkal telibe találta a SZAFT dobozát és a páratlan eszköz faforgácsként végezte a padlón.
- Állj meg Hermione! Állj meg! - kiáltotta Ron. Halottsápadt volt az arca, rémült és zavart. Odalépett feleségéhez és átölelte. Erõnek erejével, minden kedvességével tartotta az asszonyt, amíg az végül megnyugodott és egy kissé elernyedve átkarolta nyakát. Ron halkan duruzsolta a fülébe:
- Állj meg Kedves! Nyugodj meg! Megértettem. Ha késõn is, ha túl nagy áron is, de megértettem. - Suttogva folytatta:
- Nincsen nálad fontosabb a világon, és én nem teszem kockára többet ezt a kincset...
A nézõtéren halotti csend volt, amikor a páros mérkõzés gyõztese a hatalmas sakktáblára emelt pódiumra lépett. A gyõzelem jelét, az arany és fekete kockákkal díszített bajnoki talárt is némán, és csendben adta át a verseny fõvédnöke, az orosz mágiaügyi miniszter. Ron Weasley egy percig némán állt és hasztalan próbált diadalt, vagy bármiféle örömet érezni. Mindenki tudta, hogy itt nincsen hely szavaknak. Ahogy az októberi esõ szitálásba fogott, az utolsó sorokban álló varázslók és boszorkányok elkezdtek mozgolódni, néhányan már célba is vették a seprûtárakat, hogy elinduljanak végre hazafelé. Ekkor azonban, nem kis meglepetésre, Ron megszólalt. A pódiumot hangerõsítõ bûbájjal kezelték, így mindenki tisztán és érthetõen hallotta, amit mondott:
- Én, tisztelt közönség, nem tudok szép szónoklatokat mondani. Csak két dolgot tudjanak meg, azt szeretném. Az egyik az, hogy nem akartam ilyen áron bajnok lenni.
Akik korábban már mozogtak, megint megálltak és visszafordultak.
- A másik dolog pedig az, hogy ilyen áron, egy másik ember épsége, egy másik ember halála árán nem is akarom MEGTARTANI, a címet. Ron hangja megbicsaklott. Szeretteim nyugalma árán nem akarom megtartani ezt a címet! Egy kicsit elõrehajolt és körülnézett, mintha mind a négyezer jelenlévõnek egyszerre meg akarná jegyezni az arcát.
- Lemondok a bajnoki címrõl - mondta kis szünet után. Lekanyarította a válláról a dísztalárt és a kopogó esõben cuppogva, meg-megcsúszva elhagyta a katlant.