Halo, elérkezett a folytatás. Kellemes olvasást kívánok.

Norbert, a tarajos norvég

Mógus azonban állta a sarat. Ahogy teltek-múltak a hetek, egyre sápadtabbnak és soványabbnak tűnt, de látszott rajta, hogy még nem tört meg.

Harriet, Ronnie és Herman valahányszor a harmadik emeleten jártak, nekiszorították a fülüket a lezárt ajtónak és ellenőrizték, hogy szuszog-e még Bolyhoska. Piton változatlanul mogorva volt s ez is arra utalt, hogy a kő még biztonságban van. Harriet mindig bátorítóan rámosolygott Mógus-ra, ha találkozott vele, Ronnie pedig ettől kezdve mindenkire rászólt, aki kigúnyolta a dadogós professzort.

A lányokkal ellentétben Hermannak nem csak a bölcsek kövén járt az esze. Pontos ismétlési tervet készített és kidekorálta a jegyzeteit jelölőfilccel. Ez még nem is lett volna baj, de ragaszkodott hozzá, hogy Harriet és Ronnie is kövessék a példáját.

- Nyugalom, Herman, a vizsgákig még rengeteg idő van hátra.

- Rengeteg?! Csak tíz hét! - Rázta a fejét a fiú. - Az nem olyan rengeteg idő. Nicolas Flamel-nek például csak perceknek tűnik.

- De mi nem vagyunk hatszáz évesek. - Vetette ellen Ronnie. - Különben is, neked fölösleges ismételni, úgyis mindent tudsz.

- Fölösleges!? Te nem vagy eszednél! Ezek nagyon fontos vizsgák! Ha megbukunk, nem mehetünk másodikba! Már egy hónapja el kellett volna kezdenem a tanulást, nem is tudom, mi ütött belém...

Sajnos úgy tűnt, hogy a tanárok is Herman észjárását követik. Rengeteg házi feladatot adtak fel s így a húsvéti szünet korántsem telt olyan kellemesen, mint a karácsonyi. Harriet és Ronnie nem tudtak tiszta lelkiismerettel lustálkodni, ha közben azt látták, hogy Herman a sárkányvér tizenkét felhasználási módját mormolja vagy épp pálcamozdulatokat gyakorol. Jobb híján ők is beültek hát a könyvtárba és nagy ásítások közepette nekiveselkedtek a rájuk váró tengernyi munkának.

- Sose fogom ezt mind megjegyezni! - Fakadt ki Ronnie az egyik délutáni magolás alkalmával.

Lecsapta a lúdtollat és vágyakozva kibámult a könyvtár ablakán. Hosszú hónapok óta aznap volt először szép idő. A nefelejcskék égen egyetlen árva felhő sem látszott s már érezni lehetett a levegőben a közeledő nyár leheletét. Harriet, aki épp a "boszorkányfű" címszót kereste ki az Ezer bűvös fű és gomba című könyvből, csak akkor nézett föl, amikor Ronnie csodálkozva megszólalt:

- Hagrid! Mit keresel te a könyvtárban? - Az óriás gyorsan a háta mögé rejtette, amit a kezében tartott és odacammogott hozzájuk. Vakondprémes nagykabátjában ugyancsak feltűnő jelenség volt a könyvtár falai közt.

- Csak körülnéztem... - Tétova szavai azonnal felkeltették a három jó barát érdeklődését. - Na és ti, jómadarak, minek bújjátok a könyveket? - Kérdezte Hagrid és gyanakvóan összevonta a szemöldökét. - Nehogy azt halljam, hogy még mindig Nicolas Flamel után nyomoztok!

- Á, dehogy. Már réges-rég tudjuk, hogy kicsoda. - Hencegett Ronnie. - És azt is kiderítettük, hogy mit őriz a kutya, a bölcsek...

- Cssss! - Hagrid gyorsan körülnézett, hogy nem hallotta-e őket valaki. - Nincs ki mind a négy kereked?! Ne kiabálj, az Isten szerelmére...

- Ami azt illeti, lenne néhány kérdésünk hozzád - Fordult hozzá Harriet. - Elmondhatnád nekünk, hogy Bolyhoskán kívül mi őrzi még a...

- Hallgass! - Rémüldözött Hagrid. - Ide figyeljetek, gyertek át hozzám később. Nem ígérem, hogy tőlem bármit is megtudtok, de legalább ne itt fecsegjetek erről. A diákok semmit nem tudhatnak meg. A végén még azt hiszik, hogy nekem járt el a szám...

- Akkor viszlát később - Bólintott Harriet. Hagrid elcammogott.

- Vajon mit rejtegetett a háta mögött? - Ráncolta a homlokát Herman.

- Megnézem, milyen könyveket keresett - Ajánlkozott Ronnie, akinek úgyis elege volt már a tanulásból. Elsietett, de alig egy perc múlva már vissza is tért, karjában egy rakás könyvvel.

- Sárkányok! - Suttogta. - Hagrid sárkányokról szóló könyveket nézeget! Tessék, Nagy-Britannia és Írország őshonos sárkányfajai. A tojástól a pokol tüzéig. Sárkánybarátok kézikönyve...

- Mindig is vágyott egy sárkányra - Jegyezte meg Harriet. - Már akkor is mondta, amikor először találkoztunk.

- Szigorúan tilos - Rázta a fejét Ronnie. - A sárkánytenyésztést már az 1709-es Varázslókongresszuson törvényen kívül helyezték. Ezt mindenki tudja. Nehéz lenne eltitkolni a tudományunkat a muglik elől, ha sárkányokat nevelnénk a kert végében. Egyébként is veszélyes dolog, mert a sárkány nem szelídíthető. Látnod kellene, milyen csúnyán megégette Charlie-t Romániában egy-két vadon élő példány.

- De Nagy-Britanniában nincsenek vadon elő sárkányok, ugye? - Kérdezte Harriet.

- Hogyne lennének?! - Felelte Ronnie. - Közönséges walesi zöldek és hebridai feketék. A Mágiaügyi Minisztérium épp eleget vesződik azzal, hogy titokban tartsa a létezésüket. Minden muglira, aki sárkányt lát, felejtésátkot kell szórnunk.

- Akkor hát mi a csodára készül Hagrid? - Tette fel a kérdést Herman.

Egy órával később a három jó barát bekopogtatott a vadőrlak ajtaján. Nem kerülte el figyelmüket, hogy Hagrid az összes ablakon gondosan behúzta a függönyt.

- Ki az? - Szólt ki az óriás. Mikor bemutatkoztak, Hagrid beengedte őket és gyorsan bezárta mögöttük az ajtót. Odabent fojtogató volt a hőség. A nyáriasan meleg idő ellenére a kandallóban hatalmas tűz lobogott. Hagrid teát főzött és megkínálta barátait hermelinhúsos szendviccsel, akik ez utóbbit köszönettel visszautasították. - Na szóval... Azt mondtátok, kérdezni akartok valamit.

- Igen - Bólintott Harriet és kertelés nélkül a lényegre tért. - Arra volnánk kíváncsiak, hogy mi őrzi még a bölcsek kövét Bolyhoskán kívül. Légy szíves, mondd el nekünk. - Hagrid összevonta a szemöldökét.

- Eszemben sincs elmondani. - Felelte. - Először is azért, mert fogalmam sincs róla. Másodszor, már így is túl sokat tudtok, úgyhogy akkor sem árulnám el, ha tudnám. A kő nem véletlenül van itt. Kis híján ellopták a Gringottsból, erre biztos magatoktól is rájöttetek. Csak azt nem tudom, honnan tudtok Bolyhoskáról.

- Ugyan már, Hagrid, - Traktálta Herman behízelgő hangon - lehet, hogy nem akarod elmondani, de azért biztosan tudod, hiszen te mindent tudsz. - Hagrid szakálla megmozdult, ebből kitalálhatták, hogy mosolyog.

- Minket tulajdonképpen csak az érdekelne, hogy ki gondoskodott a kő védelméről - Folytatta Herman. - Azt szeretnénk tudni, hogy Dumbledore kiben bízik meg feltétel nélkül, úgy értem, rajtad kívül. - Hagrid büszkén kihúzta magát. Harriet és Ronnie elismerő pillantást vetettek Hermanra.

- Hát, ennyit talán elárulhatok nektek. Lássuk csak... tőlem kölcsönkérte Bolyhoskát... aztán néhány tanár védővarázslatokat csinált... Bimba professzor, Flitwick professzor, McGalagony professzor... - Hagrid az ujján számolta a neveket. - Mógus professzor... és persze maga Dumbledore is bűvölt ott valamit. Egy pillanat, volt ott még valaki, Piton professzor.

- Piton!?

- Bizony... Hékás, még mindig az a badarság jár a fejetekben? Na tessék, erre feleljetek, miért segített volna Piton megvédeni a követ, ha el akarná lopni?

Harriet tudta, hogy Ronnie és Herman e percben ugyanazt gondolják, amit ő. Ha Pitont beavatták a dologba, könnyen kifigyelhette, hogy milyen védővarázslatokat talált ki a többi tanár. Lehet, hogy mindent kiderített, kivéve, úgy tűnik, Mógus bűbájának ellenszerét és Bolyhoska megfékezésének titkát.

- Hagrid, ugye, csak te tudod, hogyan lehet kijátszani Bolyhoskát? - Kérdezte aggódva Harriet. - És nem is mondanád el senkinek, ugye? Még a tanároknak sem.

- Egy lélek se tudja rajtam és Dumbledore-on kívül! - Felelte büszkén Hagrid.

- Ez is valami - Morogta Harriet. - Kinyitnád az ablakot, Hagrid? Meg lehet főni idebent.

- Sajnálom, Harriet, nem lehet. - Hagrid lopva a tűz felé pislogott. Harriet elkapta a pillantását és ő is odanézett.

- Hagrid... Mi az ott? - Mire kimondta a kérdést, már tudta is a választ. A tűz közepén, közvetlenül a vízforraló kanna alatt, egy jókora fekete tojás lapult.

- Aaaz... - Hebegte Hagrid és zavarában a szakállát piszkálta. - Aaaz... az eeegy...

- Hol szerezted? - Kérdezte Ronnie és a tűzhely elé guggolt, hogy alaposabban megnézze a tojást. - Egy vagyonba kerülhetett!

- Nyertem. - Felelte kelletlenül Hagrid. - Tegnap este. Lementem a faluba inni egy pohárkával. Volt ott a kocsmában egy idegen, aki mindenáron kártyázni akart... Szerintem még örült is, hogy megszabadult tőle.

- És mihez kezdesz vele, hogyha kikel? - Hüledezett Herman.

- Arra is felkészültem. - Hagrid vaskos könyvet vett elő a párnája alól. - Kivettem ezt a könyvtárból, Háztáji sárkánytenyésztés. Elég régi kiadás, de minden benne van. Itt írja, hogy a tojást tűzben kell tartani, mert a sárkányanya is tüzet lehel rá és ha kikel a fióka, fél óránként csirkevérrel kevert konyakot kell adni neki. Nézzétek, itt van az is, hogy melyik fajtának milyen a tojása. Az enyém norvég tarajos sárkány. Ritka fajta.

Hagrid szemmel láthatóan roppant elégedett volt magával de Hermant ez nem hatotta meg.

- Hagrid, faházban laksz.

Az óriás azonban nem figyelt rá. Leguggolt és vidáman dudorászva élesztgette a tüzet a tojás körül. Így aztán újabb gond szakadt a három jó barát nyakába, már azon is töprenghettek, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy Hagrid illegális sárkánytenyésztést folytat a vadőrlakban.

- Mit nem adnék néhány nyugodt napért... - sóhajtozott Ronnie, mikor esténként leültek, hogy átrágják magukat a másnapra feladott temérdek plusz házi feladaton. Ráadásul Herman most már a lányoknak is ismétlési tervet készített. Az egész olyan volt, mint egy lidérces álom.

Egy szép napon aztán a reggelinél Hedvig üzenetet hozott Hagrid-tól. A papíron csak ennyi állt, „Mindjárt kikel!"

Ronnie javasolta, hogy gyógynövénytanóra helyett siessenek rögtön a vadőrlakba, de erről Herman hallani sem akart.

- Herman, életünkben hányszor fogjuk látni egy sárkány születését? – Erősködött Ronnie.

- Be kell mennünk az órára, különben megnézhetjük magunkat. És amit mi kapunk, az még semmi ahhoz képest, ami Hagrid-ra vár, ha rájönnek, hogy mit csinál.

- Hallgass! - Suttogta Harriet. Dryna a közelükben állt és hegyezte a fülét.

„Vajon mennyit hallott a beszélgetésből?", töprengett Harriet és már nagyon bánta, hogy Karácsonykor felvidította. Gyanús volt neki Dryna kaján arckifejezése.

Ronnie és Herman a növényház felé menet végig vitatkoztak. Végül a lányok beleegyeztek, hogy óra után menjenek Hagrid-hoz. Mikor felhangzott a szünet kezdetét jelző harangszó, nyomban eldobták a kis ásót és az erdő széli kunyhóba siettek. Hagrid az izgalomtól kipirult arccal fogadta őket.

- Már majdnem kibújt! - Újságolta boldogan és beterelte barátait a házba.

A tojás az asztalon feküdt. Oldalán mély repedések jelentek meg és halk motoszkálás hallatszott belőle. Harriet, Ronnie és Herman leültek az asztal mellé és lélegzet-visszafojtva várták a fejleményeket.

Nem kellett sokáig várniuk. A tojás egyszer csak kettérepedt és kifordult belőle a sárkányfióka. Szépnek éppenséggel nem lehetett mondani, Harriet megállapította magában, hogy úgy fest, mint egy viharvert, fekete esernyő. Tüskés szárnyai aránytalanul nagyok voltak soványka testéhez képest, hosszú orra végén tág orrlyukak nyíltak s fején púpok jelezték a leendő taraj helyét. Szeme narancssárgán világított. Az újszülött tüsszentett egyet s orrából szikrák pattantak ki.

- Hát nem gyönyörű? - Motyogta elérzékenyülten Hagrid. Meg akarta simogatni a fióka fejét, de az állat az ujja felé kapott, kivillantva tűhegyes fogait. - Nézzétek, - Nevetett Hagrid - megismeri a mamáját!

- Mondd csak, milyen gyorsan nő egy norvég tarajos sárkány? - Kérdezte Herman. Hagrid már épp válaszolni akart, de egyszer csak elsápadt és az ablakhoz ugrott.

- Mi a baj?

- Valaki leskelődött a függöny résén... Egy lány... Elszaladt az iskola felé.

Harriet az ajtóhoz rohant és kinézett. A távolodó alakot és a csillogó hosszú, szőke haját így, messziről is nyomban felismerte. Dryna látta a sárkányt.

A következő héten valahányszor csak találkoztak Dryna-val, a lány mindig titokzatosan mosolygott s mosolyában volt valami, ami nyugtalanította a három jó barátot. Szabadidejük nagy részét most azzal töltötték, hogy az elsötétített vadőrlakban üldögéltek és próbálták észre téríteni Hagrid-ot.

- Engedd szabadon! - Erősködött Harriet. - Ereszd el!

- Nem tehetem! - Rázta a fejét az óriás. - Olyan kicsike még! Elpusztulna!

A sárkányra pillantottak. A fióka egyetlen hét alatt a háromszorosára nőtt s orrlyukaiból most már szüntelenül gomolygott a füst. Hagrid teljesen elhanyagolta vadőri teendőit, minden idejét a kis sárkány gondozásának szentelte. A kunyhóban csirketollak és kiürült konyakos üvegek hevertek szanaszét.

- Norbertnek neveztem el - Mesélte Hagrid és fátyolos szemmel pillantott kedvencére. - Nézzétek csak, már megismer! Norbert! Norbert! Hol van a mama?

- Teljesen becsavarodott - Csóválta a fejét Ronnie.

- Hagrid, - Szólt Harriet - még két hét és Norbert kinövi a házadat. Malfoy is bármikor feljelenthet minket Dumbledore-nál. - Hagrid az ajkába harapott.

- Tudom... tudom, hogy nem tarthatom meg örökké, de úgy sajnálom. Nem visz rá a lélek, hogy kitegyem. - Harriet felkapta a fejét és Ronniehoz fordult.

- Charlie... - Mondta.

- Te is kezdesz becsavarodni. - Nézett rá Ronnie. - Engem Ronnienak hívnak.

- Nem rólad beszélek, hanem Charlie-ról, a nővéredről, aki Romániában van és sárkányokkal foglalkozik. Elküldhetnénk neki Norbertet. Ő felnevelné és visszaadná a szabadságát.

- Zseniális! - Lelkesült fel Ronnie. - Mit szólsz hozzá, Hagrid?

S végül Hagrid, vonakodva bár, de beleegyezett, hogy küldenek egy baglyot Charlie-nak.

A napok csigalassúsággal teltek. Szerda este Harriet és Herman kettesben üldögéltek a klubhelyiségben, a többiek már rég lefeküdtek. A falióra épp elütötte az éjfélt, amikor hirtelen kitárult a portré lyuk. Kisvártatva Ronnie tűnt elő a semmiből, kezében Harriet láthatatlanná tévő köpönyegével.

Hagrid kunyhójában járt, segített megetetni Norbertet, aki most már döglött patkányokat fogyasztott ládaszámra.

- Megharapott! - Panaszolta Ronnie és megmutatta véres zsebkendőbe bugyolált kezét. - Legalább egy hétig nem tudok lúdtollat fogni. Én mondom, az a sárkány a legszörnyűbb kis bestia, amit valaha láttam, de Hagrid úgy beszél róla, mintha szőrös kis húsvéti nyuszi volna. Mikor megharapott, Hagrid engem szidott le, hogy megijesztettem szegénykét és amikor eljöttem, altatódalt énekelt neki.

Kopogtattak az ablakon.

- Megjött Hedvig! - Élénkült fel Harriet. Az ablakhoz szaladt és beengedte a baglyot. - Meghozta Charlie válaszát! - Összedugták a fejüket és együtt olvasták el a levelet.

„Kedves Ronnie!

Hogy megy a sorod? Köszönöm leveledet, szívesen átveszem a norvég tarajos sárkányt, de nem lesz könnyű eljuttatni ide. Legjobb lesz, ha elküldöd a barátaimmal, akik a jövő héten jönnek látogatóba. Titokban kell intézni a dolgot, mert nem mutatkozhatnak egy illegális sárkánnyal.

Arra kérlek, vidd fel az állatot szombaton éjfélkor a legmagasabb torony tetejére. A barátaim érte mennek és még az éj leple alatt elindulnak vele.

Várom válaszodat. Szeretve üdvözöl:

Charlie"

A három jó barát egymásra nézett.

- A köpönyeget használjuk majd - Szólt Harriet. - Azt hiszem, elég nagy hozzá, hogy ketten beférjünk alá Norberttel. - A többiek egy szóval sem tiltakoztak. Az elmúlt hét megpróbáltatásai után bármire hajlandók voltak, csak hogy megszabaduljanak a sárkánytól és megússzák Dryna bosszúját.

A dolog nem ment teljesen simán. Ronnie sebesült keze másnap reggelre a kétszeresére dagadt. A lány nem akart Madame Pomfrey-hez fordulni, mert félő volt, hogy ez a tapasztalt gyógyító felismeri a sárkányharapást. Délutánra azonban belátta, hogy nincs más választása. A seb bezöldült s minden jel arra mutatott, hogy Norbert harapása mérgező.

Harriet és Herman hanyatt-homlok rohantak a gyengélkedőbe Ronniehoz. Barátjuk az ágyat nyomta s állapota cseppet sem volt biztató.

- Már nem csak a kezemről van szó, - Suttogta - bár az is úgy fáj, mintha le akarna szakadni... Malfoy azt mondta Madame Pomfrey-nak, hogy kölcsön akar kérni tőlem egy könyvet... Bejött hozzám, hogy kinevessen. Megfenyegetett, hogy szétkürtöli az igazságot, én azt mondtam Pomfrey-nak, hogy egy kutya harapott meg, de nem hiszem, hogy elhitte. Nem kellett volna megvernem Arissa-t. Malfoy azért csinálja most ezt.

Ez igaz volt, a legutóbbi kviddics meccsen, Ronnie összeverekedett Dryna-val, Arissa-val és Naomi-val és kishíján bemosott egy nagyot Dryna-nak, de Arissa félrelökte, így őt érte a találat, amitől egy komoly monokli keletkezett a szeplős lány jobb szemén.

- Malfoy nem képes semmire a testőrei nélkül! – Idegeskedett Ronnie. – Mit nem adnék, ha átformálhatnám azt a csinos kis arcát.

- Nem értem, ha Arissa-t érte találat, miért akarna bosszút állni? – Gondolkodott Harriet.

- Mert egy gonosz, öntelt liba! – Ronnie nem fáradt sokat Dryna motivációin. Harriet és Herman igyekeztek megnyugtatni barátjukat.

- Szombaton éjfélkor véget ér ez a rémálom. - Jelentette ki a fiú.

Ez azonban cseppet sem vidította fel Ronniet. Épp ellenkezőleg, hirtelen felült az ágyban, mintha bolha csípte volna meg és arcát kiverte a verejték.

- Szombaton éjfélkor?! - Nyögte rekedten. - Jaj istenem... Most jut eszembe, Charlie levele épp abban a könyvben volt, amit Malfoy kölcsönkért tőlem! Most már azt is tudja, hogy elküldjük Norbertet!

Harriet és Herman erre már nem válaszolhattak. Ekkor ugyanis belépett Madame Pomfrey és kiküldte őket, mondván, hogy Ronnienak pihennie kell.

- Már késő változtatni a terven - Jelentette ki Harriet. - Nincs időnk baglyot küldeni Charlie-nak. Ez talán az utolsó alkalom arra, hogy megszabaduljunk Norberttől. Kockáztatnunk kell. Szerencsére itt van a láthatatlanná tévő köpeny, amiről Malfoy még nem tud. – Ha valamiért Harriet hálát ad a Dryna-val való kiruccanásáért, hogy nem mutatta meg neki a láthatatlanná tevő köpenyét.

Mikor átmentek Hagrid-hoz, Agyart, a vadkanfogó kopót a ház előtt találták, bekötözött farokkal. Hagrid csak az ablakot nyitotta ki, úgy beszélt velük.

- Most ne gyertek be, - Zihálta. - Norbert problémás korban van, de elbírok vele, ne féljetek. - Mikor beszámoltak neki Charlie leveléről, az óriás szeme megtelt könnyel, bár meglehet, csak azért, mert Norbert épp akkor harapta lábikrán. - Au!... Semmi baj, csak a csizmámba kapott bele. Játszik a szentem... hiszen fióka még.

A "fióka" farkával úgy rácsapott a falra, hogy az összes ablak megzörrent bele. Harriet és Herman elindultak a kastély felé és magukban azon rimánkodtak, hogy ép bőrrel megússzák a szombatig hátralevő néhány napot.

Ha nem aggasztotta volna őket annyira az előttük álló éjféli kaland, a jó barátok bizonyára együtt könnyeztek volna Hagrid-al a búcsú perceiben. Szokatlanul sötét volt azon a szombat éjjelen. Sűrű felhők takarták el a holdat. Harriet és Herman némi késéssel érkeztek a vadőrházba, mert csak nagy nehezen tudták kikerülni Hóborcot, aki szobateniszt játszott a bejárati csarnok falain.

Mire bekopogtattak a kunyhó ajtaján, Hagrid már becsomagolta Norbertet egy jókora ládába.

- Betettem mellé egy csomó patkányt is, meg egy kis konyakot az útra. - Szólt fátyolos hangon az óriás. - És beraktam a maciját, hogy ne legyen olyan magányos. - Harriet a ládára nézett. A kihallatszó hangok alapján arra gondolt, hogy Norbert épp most tépi le a maci fejét. - Isten veled, kicsikém! - Búcsúzott zokogva Hagrid, mikor Harriet és Herman a ládával együtt bebújtak a köpönyeg alá. - A mama mindig gondolni fog rád!

Utólag maguk sem értették, miképpen sikerült elvonszolniuk Norbertet a kastélyig. Már majdnem éjfél volt, mire felcipelték a ládát a márványlépcsőn és elindultak vele a néma folyosókon. Újabb lépcső következett, majd még egy, a legrövidebb utat választották, de az is nagyon hosszúnak tűnt.

- Mindjárt ott vagyunk! - Zihálta Harriet, mikor elérték a legmagasabb torony alatti folyosót.

Ekkor valami megmozdult előttük. Ijedtükben kis híján elejtették a ládát. Még arról is megfeledkeztek, hogy láthatatlanok gyorsan behúzódtak egy sötét sarokba. Néhány méterre lámpafény villant és két alak körvonalai bontakoztak ki a homályból.

Az egyik McGalagony volt. A professzor skót kockás köntösben és hajhálóban állt a folyosón, kezében Dryna hajával.

- Ezért nem marad el a büntetése! - Kiabálta. - És húsz pontot levonok a Mardekártól! Honnan veszi a bátorságot, hogy az éjszaka közepén itt csatangoljon!?

- Áu! Félreérti, tanárnő! – Dryna a haját fájlalva próbált szabadulni, de a professzor nem engedte. - Mindjárt jön Harriet Potter egy sárkánnyal...!

- Miféle zagyvaság ez? Még hazudozik is? Gyerünk, ezt Piton professzor is meg fogja tudni, abban biztos lehet!

Ezek után a toronyba vezető csigalépcső megmászása könnyű délutáni sétának tűnt Harriet és Herman számára. Mikor kiértek a szabadba, gyorsan ledobták hátukról a köpönyeget és mélyen beszippantották a hűvös esti levegőt.

- Malfoy-t megbüntetik! - Herman táncra perdült örömében. - Ordítani tudnék!

- Azt inkább ne tedd! - Figyelmeztette Harriet.

Jókedvűen, nevetgélve várakoztak, Norbert pedig a ládájában izgett-mozgott. Mintegy tíz perc múltán négy seprű tűnt fel az éjszakai égen.

Charlie barátai vidám fickók voltak. Megmutatták Harriet-nek és Hermannak a hámot, amit arra a célra készítettek, hogy a négy seprű közé akasztva szállítani tudják Norbertet. A ládát közös erővel rögzítették, azután Harriet és Herman kezet rázott a négy sárkánypostással és megköszönték nekik a szívességet.

És végül, végre valahára Norbert elindult... távolodott... és eltűnt az éjszakai égen.

Harriet és Herman üres kézzel és könnyű szívvel szaladtak le a csigalépcsőn. A sárkányfióka kirepült és Dryna büntit kap, ugyan mi is szeghetné kedvüket?

A válasz a lépcső aljában várt rájuk. Mikor kiléptek a folyosóra, az első dolog, amit megláttak, Frics sápadt képe volt.

- Aj-jaj, - Suttogta kajánul a gondnok - nagy a baj...

A láthatatlanná tévő köpönyeget a toronyban felejtették...

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett jelöld be a kedvenceid közé és követésre, valamint, ne felejts el kritikát írni.