Boldogság szikrája

Sötét éjszakában hópelyhek szállingóznak. A fagyos szél kavarja, röpteti őket, s azok csak táncolnak ide-oda. Röptükben leszállnak egy kis ház potyogó palatetejére.

Szenteste van. A falvakban, városokban, tanyákon mindenütt karácsonyfa tündököl, gyertyák égnek, vidám énekszó csendül.

Csak ebben a kis házban honol síri csend és sötétség. Vékony oszlopban tekergőzik fölfele a kéményfüst, de ebben a fagyos hidegben a szunnyadó parázs nem ad meleget.

Egy férfi ül az íróasztalnál. Csak ül, és bámul ki az ablakon. Nem látja a pelyheket, nem a csillagokat az égen. Fekete szeme kemény marad, és az ünnep sem lágyíthatja meg, s a kinti zord időnél csak szíve fagyosabb.

Halk neszt hall az ajtó felől, mintha valaki kopogna rajta, kaparászná. A férfi fásultan ballag az ajtóhoz, hogy kinyissa. A fagyos szél úgy tör be a házba, mint ahogy csákány töri át a jeget. Elsőre úgy tűnt senki sincs kinn, ám mihelyt a férfi lenéz, egy farkaskölyköt pillant meg. Szájában egy magához képest hatalmas fenyőfát húzott. Kihasználva a férfi döbbenetét az apró teremtés a házban termett, s egy újabb pillanat alatt az egyetlen szobában. A ház gazdája könyörtelenül nyakon csípte a kis betolakodót és kihajította a házból, majd bevágta az ajtót. Percek teltek el. A férfi visszatért csendes szobájába, pillantása a fára siklott. Csodálatos zöld luc volt, amit a szél tövestől fordított ki. A szikár alaknak hirtelen emlékek törtek tudatába. Egy klubhelyiség faragott bútorokkal, közepén hatalmas fenyő ezüst díszekkel. Pont olyan, mint ez, csak sokkal nagyobb.

Újra motoszkálás hallatszott az ajtóban, és veszett nyivákolás. A farkas boldogan rohant a házba, mikor a férfi nagy sokára kinyitotta az ajtót. A fenyőt kezdte böködni piciny orrával, mintha azt akarn�, hogy felállítsák. Aztán pillantása az egyik polcon lévő alufóliára vetődött. Kiráncigálta vendéglátója nagy bosszúságára. Fénye anyagát visszatükrözte a férfi hollófekete szeme. Felismerés hasított belé. Felállította a kis lucot, az alufóliából pedig kígyókat csavart, és rátekerte a fácska ágaira. Gyertyát gyújtott meg, hogy jobban lássa, mit alkotott. Csodálatos volt!

Ebben a percben Perselus Piton hálás volt e farkasnak. Melegséget hozott oda, ahol az örök fagy volt az úr. Egy házba, egy szobába, egy szívbe…