– Szervusz, Percy – köszönt Harry.
– Szervusz, Harry – köszönt vissza erőltetett mosollyal Percy. – Meglep, hogy itt látlak. Neked a Pivet Drive-on lenne a helyed a nyári szünetben.
– Úgy tudtam, hogy nem állsz szóba „árulókkal", úgyhogy inkább a Te jelenléted a meglepő – válaszolta élesen Harry. Percy most már nem mosolygott.
– Ami azt illeti, néhány dologban apának volt igaza, úgyhogy megbocsátottam. Ezen kívül el akartam hozni Penelope-ot, akivel a jövő hónapban összeházasodunk.
– Gratulálok, Percy. – Mondta Harry. Azt már csak fejben tette hozzá, hogy „Méghogy te bocsátottál meg. Szánalmas."
– Köszönöm. – Vigyorodott el a vörös hajú fiatalember.
Harry kilépett a kandallóból, és látta, hogy a Weasley család nappalijában van, kettesben Percyvel, aki most tovább iszogatta italát a kezében tartott pohárból. Harry leakasztotta a kandalló oldalára akasztott ruhakefét, és lesöpörte ruhájáról a rárakódott hamut és kormot. Pár pillanat múlva a saját nevét hallotta emlegetni, úgyhogy elindult a konyha felé. Ott találta az ikreket, Mrs. Weasleyt és Ginnyt, Molly és Arthur Weasley egyetlen lányát. Ginny vette észre először.
– Szia, Harry! – üdvözölte lelkesen.
– Szia Ginny, csókolom, Mrs. Weasley – köszönt Harry is.
– Szervusz drágám. Dumbledore professzor nem fog örülni, ha megtudja, hogy eljöttél hazulról. Nem lett volna szabad csak így eljönni, bajod eshetett volna!
– Ne tessék aggódni miattam, nem történt semmi baj. Dumbledore pedig már úgyis tudja, mivel Mundungusszal utaztam a vonaton – nevetett Harry. – Látom, Percy hazajött.
– Ááá, ezt elfelejtettük mondani! – kiáltott Fred és George kórusban. – A jó öreg Percy nem bírja nélkülünk – tette hozzá Fred. Ekkor Percy is megjelent a konyhaajtóban.
– Megnézem, hogy Penelope miért szöszmötöl ennyit. – mondta, de nem kellett megnéznie, mert a hosszú, göndör hajú lány már jött is lefelé a lépcsőn.
Harry úgy gondolta, hogy nem tanácsos Percy jelenlétében az okklumenciáról beszélnie, bármennyire is ártatlan téma. Egyáltalán nem bízott a fiúban. A családban egyedül Mrs. Weasley viselkedett igazán barátságosan Percyvel, de a Főnix Rendjét vagy a Voldemorttal kapcsolatos eseményeket még ő sem hozta szóba.
Amikor Harryék megérkeztek, Ginny és az édesanyja épp a terítéssel voltak elfoglalva. Most Penelope segítségével ezt fejezték be, a fiúk pedig átvonultak a nappaliba, és semleges témákról, főképp a kviddicsbajnokság aktuális állásáról beszélgettek. Hamarosan befutott Ron, aki épp a kviddicset gyakorolta a közeli dombok között. Szerettet volna jövőre is megtartani a helyét a Griffendél ház csapatában. Harryt nagy csodálkozással és örömmel fogadta. Öt perccel később megérkezett Bill és Mr. Weasley is, aki szokásos örömmel fogadta Harryt, Percyvel viszont kifejezetten feszülten viselkedett.
A konyha tíz személy számára kissé szűknek bizonyult, de valahogy sikerült minden probléma nélkül lebonyolítani az ebédet. Percy meg is jegyezte, hogy az ő londoni lakásában külön étkező van, ahol tizenöt ember is kényelmesen elfér.
Evés közben főleg Penelope-ról volt szó, mindenki rá volt kíváncsi. Kiderült, hogy a fiatal lány a Szent Mungo Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotályban dolgozik, mint asszisztens, és gyógyítónak tanul. Az elmúlt télen épp szabadságon volt, amikor Mr. Weasley ott feküdt, ezért nem találkoztak. Elmondta, hogy ő is olyan sok gyereket szeretne, mint amennyi Weasleyéknél van (ennél a kijelentésnél Percy kissé feszengett), és azt is, hogy nincs testvére, és szülei muglik. Apja egy gyárban dolgozik, anyja pedig leveleket hord ki a postánál.
Harryre a lány kifejezetten jó benyomást tett, és csodálkozott rajta, hogy Percyt választotta. Gyanította, hogy mostani látogatás is elsősorban neki volt köszönhető.
Ebéd után átvonultak a nappaliba, ahol kávét és teát ittak süteménnyel. Ekkor már más témákról beszélgettek, és végül Voldemort visszatérése is szóba került, bár jobbára csak a szörnyülködés szintjén.
A desszertet követően Percy és Penelope elbúcsúzott, és hazahoppanáltak, mert Percynek még dolgoznia is kellett. Harry végre rátérhetett arra, amiért jött.
– Szeretném az okklumenciát gyakorolni. Hermione két könyvet ajánlott: Sanaa MagaBaneztől Az elme rejtekét, és Breckin Belemlatstól a Szellempajzsot.
Mr. és Mrs. Weasley nagy örömmel fogadta, hogy Harry hajlandó ismét önszántából okklumenciát tanulni, és Mr. Weasley felajánlotta, hogy segít Harrynek a keresésben. Először a nappaliban lévő könyvespolcokat nézték át, de sajnos nem bukkantak ilyen témájú könyvre. Ezután Mr. Weasley a feleségével közös háló és dolgozószobába vezette Harryt, de itt a muglik életéről és a háztartási munkákkal kapcsolatos könyveken kívül csak egy időjárás befolyásolásával kapcsolatos könyvre bukkantak („Pedig mennyit kerestem, amikor Spencernek szüksége lett volna rá!" mondta Mr. Weasley). Közben Harrynek módja volt megcsodálni Mr Weasley villásdugó, villanykörte és vákuumdióda gyűjteményét (ez utóbbiakat régi rádiókból és TV-kből szuperálta ki Mr. Weasley).
Végül Percy szobájába mentek. Percynek rengeteg könyve volt mindenféle témában, de sajnos okklumenciáról nem volt semmi. Pedig Percy szobájában már Ron is bekapcsolódott a keresésbe. Miután mindent átnéztek, Harry és Ron kimerülten vonult Ron toronyszobájába. Mióta Harry nem járt itt, sokminden megváltozott. Ron ágyát megfordították, s bár a Chudley Csúzlik ugyan még mindig domináltak, két újabb, nagy plakát is helyet kapott a falon. Az egyik egy Alohomora nevű popzenekart ábrázolt, a másikon pedig Ron mosolygott és integetett egy csomó Griffendéles diák vállán, kezében a kviddicskupával. Harry magát is felfedezte a Ront tartó emberek között. Harry azon lepődött meg, hogy a fénykép színes volt. Meg is kérdezte erről Ront.
– Ez Fred és George találmánya. Az egyetlen baj az, hogy a képek egy része pár nappal azután, hogy elkészült, teljesen feketére változik, és nem lehet visszaalakítani, még fekete-fehérre sem. Ha ezt sikerül kiküszöbölniük, milliókat kereshetnek ezzel a találmánnyal – válaszolta Ron. Miközben ezt mondta, gyorsan odalépett az ágy melletti éjjeliszekrényhez, és a rajta álló, bekeretezett fényképet elrejtette a fiókba. Bár Harry csak egy pillanatra látta, meg mert volna esküdni, hogy Hermione van a képen. Ron nem vette észre, hogy Harry meglátta, hanem tovább beszélt.
– A képet Colin csinálta aznap, amikor megnyertük a kupát.
– És amikor megismertük Grópot – mondta Harry, mire mindketten vigyorogni kezdtek.
Az ablakpárkányról hiányzott a korábbi akvárium. Harry az ablakhoz lépett, és kinézett a kertre. Látta, hogy végre sikerült megoldani a kerti törpék problémáját. A kertet két részre osztották, az egyik fele tele volt törpetúrásokkal, a másik felében viszont vígan nőttek a zöldségek és a virágok. Ron észrevette, hogy mit néz Harry.
– Apa és Bill találtak egy kerítésbűbájt, így a kerti törpék már nem tudják feltúrni az ágyásokat, nekünk meg nem kell törpementesíteni. Így mindenki jól járt.
Ekkor elkezdett zajongani a padlásszellem.
– Hát tőle viszont nem lehet megszabadulni. – nevetett Ron. – Viszont az is igaz, hogy hiányozna, ha nem lenne itt. Erről jut eszembe: a padláson van egy csomó irtó régi könyv. Ha a doxik nem rágták még szét teljesen, talán van olyan, ami téged érdekel. Bár az a kettő valószínűleg nincs ott, mert ahhoz túl újak.
Nem a Ron toronyszobája fölötti padlásra mentek, hanem a nappali és konyha fölöttibe, ahová csak kívülről lehetett bemászni egy odatámasztott létrával. A konyhában Mrs. Weasley mosogatott (pontosabban az edények mosták magukat, miközben Mrs. Weasley egy takarót kötött éppen). Bill, Mr. Weasley, Fred és George pedig már visszamentek dolgozni. Normális esetben a hétvége munkaszünet a mágiaügyi minisztériumban, de a mostani nem volt normálisnak mondható, mindenki mindenhol halálfalókat vélt látni, és aurorokat szeretett volna testőrnek. A minisztérium minden épkézláb alkalmazottat berángatott, még a nyugdíjasokat is, de még így sem bírta a rohamot. Fred és George pedig maga döntött a munkaidejéről. Most sok volt a megrendelés, tehát dolgozni kellett.
A létra a ház mellett feküdt. Harry és Ron közös erővel a falhoz támasztották.
– Én megyek előre – mondta Ron. – Ha leszakad, kapj el.
A létra olyan korhadt volt, hogy már az is csoda volt, hogy magától nem esik szét. Ennek ellenére Ron is és Harry is gond nélkül följutott.
A padlás tele volt mindenféle lim-lommal. A hátsó falnál találták meg, amit kerestek: a könyvek egymásra halmozva hevertek, legalább ezer volt belőlük, mind csupa por. Amint Ron levette az egyiket, mindketten köhögni és tüsszögni kezdtek. Harrynek sikerült kinyitnia az egyik tetőablakot, így valamivel elviselhetőbbé vált a helyzet.
A kutatás rettentő fárasztó volt. A könyvek nagy részében már olvashatatlanná vált az írás, szétfoszlott a nedvességtől, vagy ha fizikailag jó állapotban volt is, a tartalma teljesen használhatatlan volt. (Pl.: „Védekezés az inkvizítorok ellen", „A csuklás elmulasztásának módozatai", „Repülőszőnyegek karbantartása", „Elefántok, krokodilok és más szörnyetegek", vagy a „Hoppanálás: mítosz vagy valóság?")
Háromnegyed óra kutatás után Harry már készült feladni („Megveszem holnap az Abszol úton. Ez így borzasztó!"), amikor az egyik nagy kupac alján talált három nagyalakú, fekete borítós könyvet, teljesen ép állapotban. Egyértelmű volt, hogy varázslattal konzerválták őket. Íme a három könyv címe:
Italoc
valá mindenik betegsségükre és rontássukra
Hollóhát
Hedvig, Caerhilla tanítvánia, okleveles főboszorkány,
Norwich grófnője
pennájábul
Bűbájokrul
és a bot használatárul
Hugrabug
Helga, Poswerczik tanítvánia, okleveles főboszorkány,
Suffolk hercegnője
pennájábul
Másuk
gondolatinak kiulvasása és önnön gondolatink
vídelme: leglimensz es okklemensz
Varázslatuk
bot nélkül
Griffendél
Godrik, Ferella tanítvánia, okleveles főmágus,
Galoway hercege és
Mardekár
Malazár, Merlin tanítvánia, okleveles főmágus,
Coventry grófja
pennájábul
