Harry körülnézett, de Nagydarabnak nyomát sem látta. Megvonta vállát: végülis mindegy. Ezután átvágott a Foltozott Üst hátsó kijáratához, és a hátsó udvar falán megnyitotta az átjárót az Abszol útra.

Az utcán végre ismét embereket látott, bár a forgalom messze elmaradt az ilyenkor szokásostól. A járókelők mindegyike céltudatosan ment egyik boltból a másikba, most nem voltak bámészkodók.

Harry lépteit a Czikornyai és Patza felé irányította. Rögtön felderült, amikor a pénztár mögött a Hollóhátas Terry Bootot pillantotta meg, aki egyébként tagja volt a DS-nek.

– Szia, Boot! Itt dolgozol?

– Hello, Potter! Igen, a szüleimé a bolt. Te mit csinálsz itt ilyenkor, ahelyett, hogy nyaralnál?

Harry nem akarta elárulni, hogy az okklumencia érdekli, úgyhogy inkább füllentett.

– Épp az Abszol úton volt dolgom, és gondoltam, benézek a Czikornyai és Patzába, hátha van valami érdekes könyv. Ha megengeded, körbenézek.

– Persze, menj csak!

Terry, mivel Hollóhátas volt, nem tartotta furcsának, hogy egy diák a szünidőben olvasásra adja a fejét, hiszen ő is ezt tette.

Harry gyorsan ráakadt azokra a könyvekre, amelyeket Hermione ajánlott. Egyik vékonyabb volt, mint a másik. Belelapozva azonnal látszott, hogy a Griffendél-Mardekár könyvhöz képest mindkettő borzasztó felületes. Ezeket nem érdemes megvenni. Mégsem akart üres kézzel távozni, ezért nézelődni kezdett, és megakadt a szeme: Sazartsu Came Leon zsebkönyvforma művén, a Metamorfmágián. A vasorrú bába jutott róla eszébe a Foltozott üstben: ez aztán a hasznos tudomány. Bár Tonks azt mondta, hogy erre születni kell, de vajon ő, Harry nem növesztette vissza a haját, miután Petunia néni levágta?

A könyv öt sarlóba és tizenegy knútba került. Miután Harry fizetett, a Gringotts felé vette útját: szüksége volt mugli pénzre, mert ami volt, azt korábban vonatjegyre költötte. A bankban sem voltak sokan, úgyhogy gyorsan végzett: ötszáz galleont váltott át, vagyis majdnem száz fontja lett. Ez hónapokra elég lesz, és így nem kell majd izgulnia, mindig lesz nála elég pénz.

Ideje volt elindulni a randevúra. A Foltozott Üstben megkérdezte Tomot, hogy ott hagyhatja-e a holmiját estig. Tom természetesen beleegyezett.

A fogadóból negyed tizenkettőkor lépett ki. Azt hitte, hogy kényelmesen odaér délre a Russell térre, de rosszul mérte fel a távolságot, emiatt a végén már igencsak szednie kellett a lábát. Bár nem késett el, Vanda hamarabb ott volt, Harry már az út túloldaláról megismerte a lányt, aki nem messze állt a tér közepén található hatalmas épülettől. Haspóló és csípőnadrág volt rajta, ami jól kihangsúlyozta izmos, mégis nőies hasát és melleit. Ezúttal bőr rövidszoknyát, fekete zoknit és bakancsot viselt, nyakában pedig egy háromszor megtekert, vaskos kutyalánc lógott.

Miután átment az úton és köszöntek egymásnak, Vanda egy puszit nyomott a megszeppent Harry arcára. Egy arra járó öreg néni megrovó pillantást vetett a fiatal párra.

– No és most merre? – kérdezte Harry.

– Sok helyre mehetnénk, de én beszélgetni szeretnék, úgyhogy szerintem menjünk a James Parkba. Mit szólsz hozzá?

– Rendben, menjünk.

– Vanda belekarolt a fiúba, és elindult vele a tíz méterre lévő metrómegálló felé. A metrószerelvény tele volt utasokkal, ezért nem tudtak leülni, viszont csak pár megállót kellett utazniuk.

Hétfő lévén, a parkban főleg turisták, és a közeli irodaépületek dolgozói voltak, akik itt fogyasztották el az ebédre szánt szendvicseiket, vagy éppen sétáltak a tó körül.

Vanda egy tóparti padhoz vezette Harryt, és leültek.

– Nem vagyok híve a rövidtávú kapcsolatoknak, Harry – mondta Vanda. – Ha te is így gondolod, akkor folytathatjuk.

– Igen, próbáljuk meg – mondta Harry. Tudta, mi következik: most megismerkednek egymás életével. Harry az egész úton ezen gondolkodott, mióta kilépett a Foltozott Üstből. Elmondja-e, hogy varázsló, vagy hallgasson.

– Akkor én kezdem – mondta a lány. Vanda Newtonnak hívnak, és Etonban lakom. Az ottani középiskolába járok. – Mikor látta Harry meghökkent arckifejezését, nevetve hozzátette: – Nem abba a suliba, ahova a hercegek járnak, hiszen az fiúiskola. A Belcor High egy teljesen hátköznapi gimnázium, ahová normális kölykök járnak. Szeretek sportolni és táncolni, és igen, olvasni is – mosolygott. Kedvenc zenekarom az Iron Maiden, kedvenc zeneszerzőm Beethoven. Imádok motorozni, sőt, már ejtőernyőztem is. Mint láthatod, kissé szélsőséges vagyok, de eszemben sincs megváltozni.

Délutánonként egy óvodában vigyázok a gyerekekre – folytatta –, amíg a szüleik értük nem jönnek. Eddig két barátom volt, mindkettőt én rúgtam ki. Az elsővel két évig voltunk együtt, aztán meguntuk egymást. A második csak hat hétig tartott, aztán rajtakaptam, amint valakivel csókolózott. Azt hiszem, így első körben ennyit jut eszembe. Most te jössz.

– Hát, engem Harry Potternek hívnak. A szüleim kiskoromban meghaltak, a nagybátyámmal és a nagynénémmel, meg az unokatestvéremmel lakom Little Whingingben, legalábbis a nyári szünetben, mert amúgy bentlakásos iskolába járok.

– Etonba? – kérdezte Vanda nevetve, mert biztos volt a nemleges válaszban, és nem is tévedett.

– Nem, annál sokkal jobb helyre.

Harry nagyot sóhajtott. Ha komolyan gondolja a kapcsolatot Vandával, akkor nem hazudhat, és nem is titkolózhat. Úgy gondolta, hogy csak rossz vége lehet egy olyan kapcsolatnak, amely hazugságra épül. És azt sem hagyhatta számításon kívül, hogy Voldemort és bandája rá vadászik, ezért mindenki veszélyben van, aki a közelébe kerül. Sőt, a veszély sokkal nagyobb, ha Vanda nem is tud a veszély létezéséről. A lányra kell bíznia azt, hogy ilyen körülmények között is hajlandó-e folytatni azt, ami még igazából el sem kezdődött.

– Amit most mondok, azt hihetetlennek fogod találni, de be tudom bizonyítani, ha hagyod. Szóval az iskolát, ahova járok, Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolának hívják.

Vanda összeráncolta a szemöldökét, de továbbra is figyelmesen hallgatta Harryt.

– Ahogy a nevéből is látszik, itt varázslókat és boszorkányokat képeznek – folytatta a fiú. – Varázslást, bájitalkészítést, jóslástant, varázslények gondozását, és más dolgokat tanulunk. Az egész varázslóvilág rejtve van a muglik elől. Mármint ti előletek, akik nem tudtok varázsolni.

– Most ugratsz, ugye? – használta ki Harry monológjának kis szünetét a lány.

– Szó sincs róla. Nem tudom, hogy megszegtem-e azzal bármiféle szabályt, hogy ezeket elárultam, de más muglik is tudnak rólunk, akik kapcsolatba kerültek velünk, például a barátom, Hermione Granger szülei. Tudom, hogy nem hiszel nekem, úgyhogy bebizonyítom. Itt sajnos nem varázsolhatok semmit, mert a kiskorú varázslóknak tilos az iskolán kívül, de elviszlek az Abszol útra, ahol látni fogod, hogy igazat mondtam.

Harry felállt, majd Vanda is. Látszott, hogy egy szavát sem hiszi el Harrynek, de kíváncsi volt, hogy mi sül ki ebből. Nem ijedt meg, inkább mosolygott magában, azonban kívül igyekezett megőrizni komolyságát. Harry nem tűnt bolondnak, inkább egy helyes tréfás kedvű fiúnak. A lány úgy döntött, hogy belemegy a tréfába.

– Rendben, lássuk! – mondta.

Ezúttal busszal indultak tovább. Bár Harrynek előítéletei voltak a Kóbor Grimbusz kapcsán, de a mugli sofőrök tudják, hogy utasokat is visznek. Két megállót kellett menni, majd ott átszállni egy másik vonalra, ás azon menni hármat. Ez a megálló mindössze száz méterre volt a Foltozott Üsttől.

Harry és Vanda megérkezett a fogadóhoz. A lány bizalmatlanul méregette a piszkos homlokzatot és ablakokat. Magától sohasem ment volna be. Ha járt volna erre korábban, valószínűleg észre sem veszi.

Harry maga elé engedte a lányt, majd ő is belépett.

– A hátsó ajtón megyünk ki – mutatott a fogadó túlsó vége felé.

A három kém közül már csak Oxen volt ott, aki Harryék után indult, amikor ők elhagyták a helyiséget.

A hátsó udvaron Harry elővette varázspálcáját, és megkocogtatta a kuka fölötti harmadik téglát, mire feltárult az Abszol út mágikus bejárata. Vanda eddig gúnyosan vigyorgott, látván, hogy Harry egy lepusztult kicsi hátsó udvarba vezette, de most leesett az álla. Ugyanaz a kép fogadta, ami reggel a fiút, de számára minden új volt, és csodálatos. Szinte el is feledkezett a barátjáról, és berohant kirakatokat nézni. Harry loholhatott a nyomában.

Vanda mindenre rákérdezett. Tetszettek neki a mágikus irodaszerek, a patika elé kitett hordónyi birkaszem, az Uklopsz Bagolyszalon madarai, a ruhásüzletekben kiállított talárok (nem Madam Malkiné volt az egyetlen talárszabászat), de legjobban a Kviddics a javából nevű üzlet kirakatába kitett Nimbus 2005 fogta meg. Mindent tudni akart a seprűlovaglásról.

Leültek Florean Fortescue Fagylaltszalonja elé, és rendeltek két hatalmas csokoládés fagylaltkelyhet, majd folytatták a beszélgetést. Sajnos azonban azt nem tudta megmondani a lánynak, hogy egy mugli is tudna-e repülni a seprűvel, vagy sem. Harry mesélt a kviddicsről, elbüszkélkedett azzal, hogy ő volt az elmúlt száz év legfiatalabb játékosa a Griffendél csapatában. (És száz évvel korábban ki lehetett, talán Dumbledore? – futott át az agyán.)

Végül Harry megígérte, hogy a következő randijukon elmennek Little Whingingbe, megmutatja Tűzvillámját, és repülnek együtt pár kört a közeli erdő fölött. „A Dursleyk úgysem tehetnek semmit ellene." – gondolta.

Miután a seprűs témákat lezárták, Harry elmesélte, hogy hogyan került a varázsvilágra. Beszélt a nevelőiről, a levélről, Roxfortról, a barátairól, Siriusról, és végül Voldemortról.

– Ha végül úgy döntesz, hogy együtt maradjunk, tudnod kell, hogy Voldemort meg akar ölni, és emiatt te is veszélybe kerülhetsz. És nem biztos, hogy bárki tud rajtad segíteni. Nekem eddig szerencsém volt, de hullanak körülöttem az emberek. Tavaly Cedric, idén Sirius. Nem szeretném, hogy bajod essen, ugyanakkor szeretnék veled járni.

– Mondtam, hogy szeretem az izgalmat. Mit ér az élet veszély nélkül? – kérdezte Vanda. – Hülye lennék, ha nem használnám ki a lehetőséget. Ugyan melyik ismerősöm mondhatja el magáról, hogy a barátja varázsló?

Harrynek tetszett a lány humora. Időközben leült a szomszéd asztalhoz egy rövid, barna hajú fiatalember, aki tölcséres fagyit kért. Harry szinte észre sem vette, hogy már automatikusan minden közelükbe kerülő embernek gyorsan átfutja az elméjét. Az sem lepte meg különösebben, amikor kiderült, hogy ezúttal ismét Tonks-szal van dolga. Oxen sem volt messze, már fél órája a Tubax dohánybolt kirakatát bámulta, fel sem tűnt neki, hogy az üveg mögött mindössze egy fekete függöny volt látható.

– Még egyvalamiről nem beszéltem. Volt nekem is barátnőm, vagy valami olyasmi. Cho Changnak hívják, ő is kviddicsezik. Valahogy nem igazán működött a dolog. Te mindig azt mondod, amit gondolsz, de Cho esetén mindig el kellett magyarázni, hogy ő mit szeretett volna.

– A lányok már csak ilyenek – nevetett. – Meg olyanok

Befejezték a fagylaltot, majd Harry azt javasolta, hogy menjenek vissza a Foltozott Üstbe. Ott felveszi a holmiját, kifizeti a számláját, majd egy darabon együtt mennek. Harry vonata ezúttal a Victoria pályaudvarról indul, Vanda pedig a közelben látogatja meg egy ismerősét.

Visszatérve a fogadóba, fölmentek a lépcsőn. Harry kinyitotta az ajtót, majd megtorpant. Valaki ugyanis már ült az ágyán.