– Percy! – kiáltott Ron meglepetésében. Harry azonnal oldalba bökte, de a hiba már megtörtént. Percy körbepillantott, és megszólalt.

– Ron? Hol vagy?

Ron nem válaszolt. A fiú kiáltását a másik két csuklyás is meghallotta, ők most futva közeledtek feléjük. Percy nem adta fel.

– Ron, gyere elő, nem kell aggódnod. Csak én vagyok és a barátaim. Segíteni jöttünk.

Sem Harry, sem Ron nem hitt neki. Lassan elindultak vissza, az erdő felé, vigyázva arra, hogy ne csapjanak zajt. Percy előhúzta varázspálcáját, és elindult arra, ahol öccsét sejtette. Arra gondolt, hogy Ron egy sírkő mögé bújt el, ezért azok mögé nézett be. Közben odaért két társa is, és mostmár hárman keresgéltek.

Harryéknek azonban nem volt szerencséjük, Vanda véletlenül rálépett egy csigára, és a csigaház hangos roppanással darabokra tört. Percy azonnal kapcsolt: rájött, hogy láthatatlanná tévő köpenyről lehet szó. Nem azért volt évfolyama legkiválóbb diákja annakidején, hogy egy ilyen egyszerű probléma kifogjon rajta. Pálcájával különös mintát rajzolt a levegőbe, majd kimondott egy varázsigét:

Calamarish locch!

Erre a varázspálca végéből tinta kezdett fröcskölni, és közel s távol mindent feketére festett. Jutott belőle Harry köpenyére is, ami így már nem volt láthatatlan. A három csuklyás varázsló rájuk szegezte pálcáját.

– Vegyétek le a köpenyt! – szólt Percy. A trió engedelmeskedett.

– Nocsak-nocsak – folytatta a fiatalember gúnyosan. – Ron, Harry… és ki is?

Ron szólalt meg, eleresztve Percy kérdését a füle mellett.

– Mit jelentsen ez Percy? Mit akarsz?

– Szóval ki ez?

– Vanda Newton vagyok, Harry barátnője. És benned kit tisztelhetek? – kérdezte gúnyosan. Hangjában egy csepp félelem sem csendült. Harry büszkén pillantott a lányra. Az ő hangja biztosan megremegett volna.

– Percy Weasley vagyok, szolgálatára ifjú hölgy – mondta Percy nem kevésbé gúnyosan.– Ron bátyja. Adjátok át pálcáitokat a barátaimnak! Ne akarjátok, hogy erőszakot alkalmazzunk!

Harry és Ron kelletlenül nyújtották át pálcáikat a nagyobbik csuklyásnak, miközben a kisebbik háttérbe húzódott, és onnan figyelte az eseményeket.

– A hölgyét is megkaphatnánk? – kérdezte Percy.

– A hölgy mugli, és nincs pálcája – válaszolta Vanda.

– Valóban? Azért ezt ellenőrizzük – mondta Percy. – Nudlee, vizsgáld át őket!

A nagyobbik varázsló hátra lépett, miközben a pálcákat a belső zsebébe rejtette. A kistermetű pedig először Vandát, majd a két fiút kutatta át, Harrytől és Rontól elvette a hátizsákot is.

– Rendben. És most válaszolni fogok a kérdésedre, Ron. Tudtam, hogy Hermione levelével ide tudom csalni Harryt. De Hermione neked is írna ilyen esetben, ezért neked is kellett, hogy küldjek meghívót, különben Harry gyanút fogott volna.

Harry így is gyanút fogott, csak kíváncsi volt, ki írta a levelet – ezúttal Harry gúnyolódott. Szeme szikrázott a haragtól.

– Nos, végül is teljesen mindegy. A lényeg az, hogy itt vagy, Harry. Bizonyára kíváncsi vagy rá, hogy miért is hozattalak ide. A helyzet az, hogy a minisztérium, és egyben az egész világunk számára rendkívül sok problémát okoz Tudjukki jelenléte. Már akkor is sokat gondolkoztam azon, hogy miért nem halt meg, amikor még itt tanultam – intett a kastély felé, amit eltakartak a dombok és a fák, ezért csak sejteni lehetett az irányát.

– Aztán amikor hatodéves koromban kiderült, hogy párszaszájú vagy, eszembe jutott, hogy ezt a képességet Tudjukkitől kaphattad – folytatta. – Akkor még nem jöttem rá az igazságra, de idővel nyilvánvalóvá vált: Tudjukkitől nem csak képességeit örökölted, hanem őt magát is. Részben Te is Tudjukki lettél.

– Miután ez egyértelművé vált, azt kezdtem kutatni, hogy vajon hogyan történhetett mindez. A minisztériumban hozzáférhetek nagyon sok titkos információhoz: kísérletek eredményeihez, veszélyes varázslatok leírásaihoz, bűnözők kihallgatásának jegyzőkönyveihez, és így tovább. Nem volt könnyű munka, ezt elhiheted nekem, de az üstfenekek vastagságának nevetséges tanulmányozása mellett bőségesen volt rá időm, hogy ezzel foglalkozzak. Végül sikerült feltárnom, hogy pontosan hogyan is kapcsolódik hozzád Tudjukki. Ennek ismeretében kidolgoztam egy varázslatot annak érdekében, hogy leválasszuk rólad őt, ezáltal pedig elpusztíthatóvá válik az új testében is. A dolog szépséghibája, hogy a varázslatba akár bele is halhatsz, ezért nem értesíthettem Dumbledore-t. Tavaly nyáron sajnos nem sikerült kicsapni téged a Roxfortból, az az ostoba Caramel még ennyire sem képes.

– Nos tehát: most el fogom végezni rajtad ezt a műbájt. Amennyiben sikerül, mindenki boldog lesz, és ha nem, hát a rendteremtés mindig is áldozatokkal járt. Sajnálom Harry, ez van – fejezte be Percy.

– És velünk mi a szándékod? – kérdezte Ron.

– Kedves öcsém, nem csak Lockhart professzor ért kiválóan a memória módosításához.

Harry szeretett volna időt nyerni, bár nem tudta, hogy mire tudná felhasználni, de hátha történik valami. Ezért megkérdezte:

– És a két csatlósod hogy jön a képbe?

– Ó, ez nagyon egyszerű – magyarázta a csuklyás fiatalember. – Miután belőled eltávolítottuk a beléd került részszemélyiséget, még a másik felétől is meg kell szabadulni, utána pedig rendet kell tenni a varázslók világában. A mai túlzott szabadság csak káoszhoz vezet. A varázslás sokkal szigorúbb felügyeletére van szükség. Terveim szerint ezentúl varázsolni csak a minisztérium írásos engedélyével lehet majd, leszámítva pár egyszerű, háztartási mágiát. Nem lesz itt autóbűvölés és hasonlók. A varázspálcákat módosítani fogjuk annak érdekében, hogy minden elvégzett varázslat könnyedén kiolvasható legyen belőlük. Továbbá a varázslók csak minisztériumi engedéllyel hagyhatják el otthonaikat. Ezután rend lesz, és mindenki békében és nyugalomban élhet.

– De hát ez diktatúra! – fakadt ki Vanda.

– Bizonyos szemszögből nézve valóban az – válaszolt Percy. – A rendet viszont csak megfelelő rendőrséggel lehet fenntartani. Először is át fogom venni a minisztérium irányítását. Ehhez már most is van néhány támogatóm (közülük kettőt láthattok velem), de Tudjukki legyőzése után mindenki mögém fog állni. Sergio – mutatott a nagyobbik csuklyásra – kiválóan ért a meggyőzéshez. Ő írta a levelet is, amivel téged idecsaltunk, a Foltozott Üst bárjában ma reggel, miután megtudta, hogy még ma visszatérsz oda.

Harry most nézte meg alaposabban a férfit, és látta, hogy ugyanaz, akit ő Nagydarabnak nevezett el, és aki őt figyelte ma reggel. A férfi szemébe nézve Harry megborzongott: mérhetetlen gonoszság sugárzott belőle. Miközben beszélt, Percy egyre közelebb jött a trióhoz.

– Sergio persze a nyomatékosabb meggyőzésben az igazán jó szakember. Akár varázslattal, akár fenyegetéssel, akár trükkel, de mindig eléri a célját. Beszélni sajnos nem tud, de ez legyen a legkisebb probléma – nevetett fagyosan Percy. – Ha beszélni kell, Nudlee az ideális választás – intett a kisebbik csatlós felé, aki most rávigyorgott Harryre. Ő nem tűnt olyan ellenszenvesnek.

– No de eleget beszéltem már, és teljesen feleslegesen, hiszen úgysem fogok emlékezni semmire.

Azzal felemelte pálcáját, hogy varázsolni kezdjen. Ekkor olyasmi történt, amire senki sem számított. Percy mindössze két lépésre állt a triótól, amikor Vanda előre lendült, hatalmas rúgással kiütötte Percy kezéből a varázspálcát, mely függőlegesen felrepült a magasba, majd bal lábával leguggolva, jobb lábával kisöpörte a fiatalember lábát, aki ettől hanyatt esett, és tarkóját beütve a mögötte álló fekete márvány sírkőbe, eszméletlenül rogyott a földre. Végül a lány, ökölbe szorított öklével a lezuhanó varázspálcára sújtott, ami a levegőben kettétört.

Vanda most Nudleet vette volna „kezelésbe", aki a két csatlós közül hozzá közelebb állt, de egy, a hasába csapódó rózsaszín átoktól a földre rogyott. Vanda kung-fu mozdulatait látva a meglepetéstől mindenkinek földbe gyökeredzett a lába, kivéve Sergiot, aki kihasználva, hogy mindenki a lányt figyeli, előrántotta varázspálcáját, és néma ajkával varázsszavakat formálva, útjára bocsátotta varázslatát.

Harry, látván, hogy Sergio most feléje fordul, és újabb varázslatba kezd (Harry le tudta olvasni szájáról az átkot: Avada Kedavra), megragadta Ron karját, és behúzta az egyik közeli sír mögé. Csak egy tized másodperccel előzte meg a csuklyás férfit, akinek varázslata így ártalmatlanul csapódott egy távolabbi sírkőbe, öklömnyi darabokat leszakítva belőle.

– Mit csinálsz? Nem szabad megölni, csak ha nincs más választás! – kiáltott Nudlee Sergiora. Harry nem látta, hogy mi történik, de egy másodperccel később újabb zöld villanás fényét látta, majd tompa puffanást hallott. Ron kikukucskált a sír mögül, amely mögé elbújtak, és döbbenten mondta barátjának…

– Harry, ez megölte a társát!

Harry is odacsúszott, és barátja válla fölött átpillantva látta, hogy Nudlee a földön fekszik, arcán döbbenet látszik, szeme üvegesen mered a magasba.

– Szerintem Sergio a saját szakállára dolgozik. Lehet, hogy Voldemort embere. Most mit csináljunk? Nála vannak a varázspálcáink!

Ekkor lépések csikordultak a sírok közötti út kavicsán. A két fiú az ellenkező irányba kúszott, mint ahonnan a zajt hallották. Majd egy nagyobb sír mögé érve felálltak, és lehajolva futni kezdtek. A sírok közt cikázva egyre közelebb értek a Tiltott Rengeteg széléhez, és egyre távolabbról hallották Sergio lépteit. Időnként egy-egy zöld átok csapódott be valahová, de egy sem volt a közelükben.

Már épp elérték volna az erdőt, amikor hangos pukkanással, öt méterrel előttük hoppanált a gonosz varázsló. Nem volt hová menekülni. Sergio arcán gúnyos vigyor jelent meg, és varázsolni kezdett.