Akkor csapjunk a lovak közé:))))
2. fejezet
Újabb este szállt le a faház lakóira. A fiúk viszonylag későn érkeztek csak meg, megfeledkezve az időről a játék hevében. Veronica a Summerlee-től tanult recept alapján készítette el a vacsorát, és az étkezés derűs légkörben folyt, eltekintve Charlie szótlanságától. Vacsora után a balkonon Marguerite talált rá.
-Nocsak, nocsak! Átveszi lord Roxton kedvenc helyét?
A lány elmosolyodott, majd a korlátra támasztott könyökére emelte fejét.
-Holdfényben minden olyan egyszerű-sóhajtotta
- Mi történt délután?- húzta föl a szemöldökét Marguerite
Charlotte felemelkedett hirtelen és a társára nézett.
-Ilyen nyilvánvaló?
-Nem, csak kitaláltam. - Feszült csend állt be.- És a véleményem az, hogy igen.
Tessék?
Igen, el kellene mondanod. Te is láthatod, mennyire egymásra vagyunk utalva. Be kell vallanom, hogy mindannyiunknak megvannak a magunk kis titkai, talán nem is olyan kicsik mint más azt gondolna…De férfinak tetetni magadat jobban felemészti az energiádat és a túlélés esélye csökken. Tudom, hogy ez kegyetlenül hangzik, de mindannyiunk érdekében ez a legésszerűbb.
Charlotte még mindig csak hallgatott.
- De mi lesz Richarddal?
- Mi lenne?
- Marguerite, kérlek ne sértődj meg, de nekem ő az egyetlen barátom itt. Bár nem ismerem nagyon, de jobban ismerem őt mint bármelyikötöket. Így fiú alakjában barátra leltem benne. Évek óta ő az egyetlen, akivel meg tudom értetni magam. Én nem akarom kockáztatni ezt…
- Ismerős dilemma…
- Hogyan?
- Semmi, csak hangosan gondolkodtam. Megértelek. A döntés a tiéd
Marguerite indulni készült, amikor a lány megszólalt.
-Holnap elmondom- jelentette ki és most már kiszélesedett a mosoly- Hiányozni fog a nadrág.
-A fennsíkon nem szükségszerű a szoknya- tette hozzá Marguerite és barátságosan megölelte. Tekintete hirtelen észrevette lord Roxtont, amint mereven az ő irányukba mered.
- Támogatom a döntésed, mert, ha így megy tovább, Lord Roxtonnal kell ökölharcot vívnod a becsületemért – és a vadász felé intett nevetve.
Másnap reggel Challenger közölte a lakókkal, hogy meghibásodást fedezett föl az áramkörökben,
-Valami baj lehet a szélmalommal -mondta- valakinek ki kellene menni ellenőrizni, míg én a kerítést vizsgálom.
- Én nagyon szívesen megtenném.- ajánlkozott Richard- végre egy dolog, amihez igazán értek
-Mehetek én is?- kérdezte Charlie- Esetleg tanulhatnék. –Tette hozzá bizonytalanul
-Kiváló- ujjongott Challenger- Induljanak fiatalok! Nem sokáig szeretném elektromos kerítés nélkül tudni a faházat.
-No meg gramofon nélkül, ugye Marguerite?- vigyorgott Roxton
Így történt, hogy Charlotte és Richard egy puska és egy pisztoly kíséretében elindultak a malom felé, hogy megoldják a problémát.
Richard kifejezetten kényelmetlenül érezte magát a társaságával. Előző nap a parton borzasztó dolog történt. Vonzódást érzett a fiú felé és most bűntudata volt. Ráadásul az előző esti látomása sem engedte aludni. Várta a lányt, hogy megjelenjen, de nem tette. Szótlan volt és zavarodott.
Charlotte helyzete sem volt sokkal jobb. Szintén nem tudott aludni, de most este nem ment ki a konyhába inni. Előzőleg is kész csoda, hogy csak Veronikába ütközött a lépcsőn, aki hamar visszaparancsolta a szobájába, mielőtt más megláthatta volna. Elméjében most kereste a kellő szavakat, hogy megossza a férfival titkát. Mint mindig, most sem mert felnézni rá, vagy szólni hozzá. Félt, hogy ha megpillantja, nem lesz ereje továbbvinni akaratát.
Így szótlanul érkeztek ki a célukhoz, ahol Richard belefogott a szerelésbe, míg Charlie feladatául az őrködést adta. Végül a lány erőt vett magán.
-Richard?
- Hmm?
- Szeretnék mondani valamit. Én..-habozott
- Ideadnád azt a rudat?
-Tessék?
- Azt a rudat..ott- mutatott oldalra ki sem pillantva munkájából
- Ja! Igen, tessék- és odanyújtotta neki
Richard érte nyúlt és megérintette a lány kezét. Charlotte erre csak még idegesebb lett, a férfi ránézett, de megint gyorsan zavarodott tekintettel munkájába temetkezett inkább.
- Richard. Én..- kezdte- RICHARD!- az utolsó szó már egy sikoly volt, amire a szerelő megfordult. Charlotte a földön küzdött egy férfival, míg Richardra kettő ugrott rá. Az utolsó, amit látott az volt, hogy a lányt elkábítják valami levelet nyomva az orra elé és támadója hátára veszi, majd elsötétedett minden…
Charlotte nem túl mázlista mostanában. Nem igaz?
Várom az őszinte véleményket!