Sziasztok!

A számítógépem finoman szólva is döglődik, így egész kínszenvedés volt most ezt a fejezetet felrakni. Remélem nem hiába fáradoztam, és sokaknak tetszeni fog.:))))

Köszönöm Sedna a review-t! Amint látod, igyekszem a gyors foltatással. :)))

4. fejezet

A felfedezőket tényleg elkapták. Mintha várták volna őket, ez volt mind Roxton, mind Veronica érzése. Egy nagyon széles és tágas sátorba vitték őket, amely fényűzően volt berendezve. A király a sátor végében állt, és intett az őrnek, hogy engedjék el őket.

-Jó estét! Már vártam magukat. Foglaljanak helyet- és a földre mutatott, ahol selyem párnák voltak elterítve. A csapat a túlerő ismeretében engedelmeskedett.

-Ki maga és mit akar tőlünk?- robbant ki Veronica

Challenger a vállára tette a kezét, de a király, kifejezéstelen tekintettel válaszolt.

- A nevem Shakír. A collidák királya vagyok, ez pedig az én birodalmam. Maguktól pedig semmit nem akarok, sőt megvendégelem önöket az esküvőmre. Á itt a bájos ara!

A király utolsó szavaira mindenki a bejárat felé fordult, ahol Charlotte jelent meg. Gyönyörű, hosszú, gazdagon hímzett barackszínű ruhát viselt, derékig érő sötétbarna haja ki volt engedve, csak félig fogta össze egy selyemszalag. Szótlan volt. Nem tudott mit mondani. Tisztában volt a helyzetével. HA nem engedelmeskedik, a barátai életét kockáztatja. A szíve hevesen vert, amikor Shakír maga mellé ültette, majd kettőt tapsolt és szolgák jöttek be, gazdagon megrakott tálakkal, felszolgálni a vacsorát.

-Kezdődjék a lakoma!- bíztatta a vendégeket.

A felfedezőknek nemigen volt kedve a beszélgetéshez, mindegyikük agya a szabaduláson járt. Richard csak Charlotte-t tudta nézni. Egyszerűen nem tudta levenni róla a szemét, mióta belépett a sátorba. Ő volt az a lány éjszaka, az álma… De hirtelen eszébe jutott, hogy ez a lány őt becsapta.

A társalgást egyedül Ned és a professzor tartották fenn a királlyal. Kérdezgették a kultúrájukról, az épületekről, az esküvőről. Shakír készségesen válaszolt, mintha a világ legtermészetesebb szituációjában lenne.

-A szertartás elég hosszadalmas. Holnap délelőtt kezdődik és estig fog tartani. Főleg a menyasszony felkészítése vesz igénybe sok időt, de megéri- és ezzel Charlotte felé hajolt, hogy megcsókolja. A lány először nem is figyelt oda a környezetére, ezért meglepte a mozdulat, így mielőtt a férfi az ajkához érhetett volna, egy ösztönszerű pofont lekevert neki. A csattanásban benne volt minden ijedség, félelem, felhalmozódott feszültség, még ő maga is meglepődött mekkora ütésre volt képes. Shakír reakciója nem várt volt. Dühbe gurult, elkapta a lány csuklóit és erőszakosan maga felé húzta, de célját megint nem tudta elérni, mert Richard rávetette magát, mint egy tigris. A bejövő őröket a többiek tartóztatták fel. Veronica, Malone, és Roxton nagyon jó volt közelharcban, Challenger sem maradt alul a támadójával szemben. Marguerite egy kupával, Charlotte pedig egy ezüsttálcával védte magát. A legnehezebb dolga mégis Richardnak akadt, a király ugyanis nagyon jó harcos volt és a jóképű angol nemes, pedig nem rendelkezett nagy gyakorlattal verekedés terén. Végül mégiscsak sikerült az egyik fapóznához vetni és Roxton kiadta a parancsot:

-Kifelé!

Mindannyian a kapu felé futottak, őrült tempóban. Veronica, Challenger, Malone és Marguereie még átjutottak a kapun, de a két férfi és Charlotte, akinek kezét Richard erősen szorította futás közben, a várfalon belül rekedtek.

Marguerite visszanézett és hisztérikus sikolyt hallatott:

-John! Ne!- és visszaindult, amikor Malone megragadta- Engedjen el Ned, ha nem akar nagy bajba kerülni!- fenyegetőzött, de az újságíró szorítása nem engedett.

- Nem mehet vissza! Majd kitalálunk valamit. Kihozzuk őket. Megígérem.

A bennrekedt három a kapunak lassan hátat fordítva látták, hogy erősen túlerőben vannak, Shakír is feleszmélt már Richard ütésétől és a távolból üvöltötte, hogy fogják el őket.

-Most mi lesz?- kérdezte Charlotte

- Miss, én mondtam, hogy meg kellett volna tanulnia birkózni- válaszolt szatirikusan Roxton

- Talán nem nyűgözte le a pofonom?- kérdezett vissza a lány

- Látom, azért Margueritenek volt ideje foglalkozni önnel.

De nem volt idő további szócsatára. A harcosok gyűrűje zsugorodni kezdett. A három fogoly tehetetlen volt. Charlotte végül előrelépett.

- Állj! Alkut ajánlok!

- Ugyan miféle alkut, hercegnőm?- nevetett Shakír

- Engedd el őket és…

- Kacagnom kell! Akkor is hozzám jössz, mit ajánlhatsz fel?

- Engedd el őket és… én nem ölöm meg magam az esküvőig.

Mindenki lélegzete elakadt. Shakír szeme idegesen villant.

- Nem engedhetem el őket, de megígérem, hogy nem ölöm meg őket, az esküvőig- ajánlotta fel- Így jó lesz?

A két férfit kikötözték egy-egy póznához. Nem mondhatni, hogy túl nyugodtak lettek volna. Még mindig ziháltak a harc hevétől és a hallottaktól. Richard tekintete rátapadt a sátorra, ahova Charlotte-t vezették. Roxton észrevette barátja aggodalmát.

-Mire volt ez jó?- kérdezte Richard

- Időt nyert vele- felelte John- Bár be kell valljam, nem vagyok túl nyugodt az alkut illetően.

-Szerinted képes lenne az …

-Öngyilkosságra? –sóhajtott Roxton- nem ismerem, de abból amit láttam, szerintem bármire képes lenne.

Egy ideig megint csend volt. Megint a fiatalabb férfi szólalt meg.

- Elvesztettem a fejem. Amikor hozzáért. Nem bírtam tovább.

- Nyugalom, én is ezt tettem volna.

- Miss Kux-ért?

- Igen, bár az ő ütésétől nem tért volna magához egyhamar Shakír

-Tudja?

-Mit?

-Hogy megőrülsz érte.

Roxton meglepődött barátján, de válaszadásra már nem volt idő. Két őr jelent meg, akik kikötözték Richardot és magukkal hurcolták. A vadász izmai megfeszültek, állkapcsa összerándult. Minden idegszála most már a szabaduláson járt

...folytatása következik...

Nos, ez most egy kicsit akciósra sikerült, de azért ne maradjanak el a romantius lelkűek... (A következő részek még tartogatnak nekik meglepetést:)))

Megintcsak várom az észlevételeket. :)))))))))))