Huh! Hát tudom, hogy erre egy kicsit sokat kellett várni, de mentségemre legyen mondva, hogy újabb storyötletek kötöttek le a mindennapi teendőim között mostanában.
Kárpótlásként ez most kicsit hosszabb lesz, és sokkal akciósabb. !
Jó szórakozást!
6.fejezet
Az idő lassan telt mindenki számára. Richardnak a vadász hamar felvázolta a helyzetet. Roxton pedig a fekete hajú szépség bátorságát csodálta, de emellett aggodalom is hatalmába kerítette. Érezte, ha valami baja esne azt nem élné túl. A múlt rémképeiből egyedül neki sikerült kigyógyítania, nélküle nem is tudná elképzelni az életét. És nem is akarta. Lord John Roxtonban megszületett az elhatározás.
Az esküvői szertartási előkészületek már kezdődtek. Egy csoport asszony vonult be a „menyasszonyi sátorba" és egész nap nagy volt a sürgés-forgás. Virágokkal, olajokkal, díszes kelmékkel vonultak ki-be. A férfiak csak elképzelni tudták, micsoda felkészítés folyhat odabenn. Néha egy-egy sikoly hallatszott, majd zavarodott asszonyok kacaja. Furcsállották, de tudták, hogy Charlotte-nak nem lesz semmi baja, azon kívül, hogy legalább egy hét csendes magányra fog vágyni.
A király csak egyszer jött ki a sátorából, h. Leellenőrizze a foglyokat, utána már őhozzá is csak az őrök jártak be rendszeres időközönként, Roxton szerint jelentést tenni.
A város főterét ünnepre készítették elő. Középre egy széles kört rajzoltak virágokból és mindenhová gyümölcsökkel gazdagon megrakott lapos tálakat tettek ki.
Amint az est leszállt, az emberek gyülekezni kezdtek. Roxton idegesen pásztázta a tömeget, de nagy sajnálatára a legtöbb nő viselete nem nagyon tért el Marguerite legutóbbi öltözetétől, így szinte lehetetlen volt őket megtalálni. Nehéz dolga volt, de korántsem sikertelen. Egy kék fátyola alól szőke fürtöket pillantott meg, és felismerte Veronikát.
Egyszer csak Shakír lépett elő és a katonák kísérete mellett a kör felé indult a szélénél megállt, majd belépett. Ezután egy csapat nő hozta ki Charlotte-t. A lány hosszú vörös ruhát viselt. Haja magasan kontyba volt tűzve, hosszú nyakát vastag arany nyakpánt díszítette vörös rubinokkal kirakva, olyanokkal, amelyek a haját díszítették.
A szertartás elkezdődött. A főpap a pár elé beállt a körbe. Kezében az ég emelt egy láncot és hangosan imádkozott, miközben a többiek mormogtak. A centralizált figyelmet kihasználva Marguerite és Veronica észrevétlenül a foglyok mögé lopóztak, és várták Challenger és Malone következő mozdulatát.
-Kifutunk az időből- morogta Marguerite
-Hogy érti ezt?
-A szertartás. Nemsokára visszafordíthatatlan lesz.
- Valamit tenni kell – húzogatta a már meglazított köteleit Roxton.- hol késik Challenger?
-Richard, amikor intek, mondja azt, hogy kita obona uhurra, jó hangosan, rendben?
Richard bólintott.
A pap a tömegre nézett és hangosan szólt:
- Ahae urra kibita!
-Most Redgrave!
- KITA OBONA UHURA!
A tömegben először döbbent csend állt be. Shakír szemei vérben forogtak. Dühös volt. Nagyon dühös. Száját parancsra nyitotta, amikor nem messze az oltártól robbanás hallatszott és óriási villanás kíséretében füstfelhő szállt fel. A tömegben pánik tört ki. Ez volt a kellő idő a szökésre. Veronica és Marguerite eloldozták a foglyokat és nemsokára mindenki harcolt a szabadságáért.
Malone kezéből kiverték a fegyvert, erre egy ezüst tálcával védte magát.
-Új harcmodor, Ned?- ugratta Roxton, miközben ráugrott egy katona. Ned odalépett és leütötte hátulról.
-Úgy látszik.
- Csak óvatosan! Kezd veszélyessé válni azzal a darab fémmel.
Veronicának nem okozott gondot a támadóit ártalmatlanná tenni. Marguerite pedig már szokásos módon a ruhája alá rejtett pisztolyával védte magát.
-Hogy lehet ebben a ruhában…- kérdezte Veronica, miközben leütött egy őrt a könyökével- uh!...bármit is csinálni?
-Tartsd meg, - kezdte Marguerite, és közben tüzelt - …és ha hazaérünk megmutatom
Richard Challenger mellé kűzdötte magát, aki éppen egy hátulról támadó tőrtől védett meg.
-Köszönöm barátom! Hogy hálálhatnám meg?
-Mondjuk, mondja meg hol van Charlotte?
-Nem tudom. Shakír elvitte. Arra!- biccentett és ujjával a távolba mutatott, ahol a lányt épp egy sátorba rángatta be a király.
-Tudom, hogy a barátod hazudott és te is tudod. Nem menekülsz. Ez a végzeted.
-Neked kell megszülnöd az utódomat! –kiáltotta Shakír, miközben a nőt a földre vetette és rá magát.
-Talán kihagyom ezt a megtiszteltetést!- sikított Charlotte és megharapta.
-Elfogyott a türelmem! –ordított önkívületben, és állon ütötte, hogy az elvesztette az eszméletét.
-Az enyém is! - Richard állt a háta mögött, pisztolyát rá szegezve. – Kelj fel, vagy megbánod! És remélem, hogy egy ujjal sem értél hozzá!- fenyegetőzött
- Azt hiszed ilyen könnyen feladom?- és a csizmájából előrántott egy tőrt, dobásra emelte a kezét, amikor R. tüzelt. A király halottan esett a földre.
Redgrave Charlotte mellé térdelt és élesztgetni kezdte. A lány arca vörös volt „vőlegénye" ütésétől. Ha már nem lett volna halott, a férfi, most biztosan megölte volna. Nem volt több idő, hirtelen karjaiba kapta, felemelte és elindult vele. A lány félálomban a nyaka köré fonta kezét és a nevét suttogta, miközben fejét a férfi szívére hajtotta.
-Nyugalom, nem lesz semmi baj.- suttogta a fülébe
A bejáratnál Roxtonba ütközött:
-John! Fedezz!
-Rendben!
- A többiek?
- Már együtt. Malone és Challenger kiviszi a nőket. Már csak rajtunk a sor. Futás!
A két férfi futni kezdett a dzsungel felé, miközben támadókba ütköztek, akiket Richard gyors rúgásokkal védett ki, vagy kitért előlük, Roxton pedig mindkét kezében Webley-vel tüzelt.
-Gyerünk Veronica!- kiáltotta Malone -Futás!
Az újságíró a tömegben hirtelen egy eltévedt nyílra lett figyelmes, ami a szőke szépség felé irányult. Iszonyú iramban a lány elé futott, ellökte, de a nyíl a combján érte.
-Ned!- sikította a lány- A lába!
-nem probléma. Auck!- nyögött, miközben letörte a kiálló darabot- Segítsen fel és indulás!
Azzal a lány vállára támaszkodva hátrálni kezdtek. Marguerite addigra beérte őket, hogy fedezze a párt. Ekkor tűnt fel a két nemes az ájult lánnyal, és együtt az irányt a dzsungel mélye felé vették.
Azért még nincs vége, el ne hagyjatok!
A következő rész a befejező rész!Addig is R&R! Köszi!
