A terem sötétbe burkolózott, csak az ablakon beszűrődő csillagfény világította meg a poros bútorokat: évek óta nem járt itt egy teremtett lélek sem. A terem közepén hatalmas, hosszú asztal állt, körülötte ötven szék. Az ajtó mellett álló ingaóra tizenkettőt ütött, éjfél volt. Abban a pillanatban, mikor az utolsó hang is elhallgatott, négy férfi jelent meg a terem négy sarkában. Nem ugyanonnan indultak, mégis egyszerre érkeztek. Nem szóltak, egyszerűen az asztal egyik végéhez sétáltak, levetették köpönyegüket, és helyet foglaltak.
– Időben érkeztünk? – kérdezte az egyik.
– Nem késtünk el – felelt egy másik.
– Rendben – mondta határozottan ismét az első. – Akkor holnap délben megtesszük.
Senki sem válaszolt hangosan, de bólintottak, majd mindannyian fölálltak, és elléptek az asztaltól. Aztán ugyanabban a pillanatban eltűntek, és a szoba ismét üresen állt, mintha mise történt volna.
Másnap délben Voldemort halott volt.