Végtelen pillanat
Gil Grissom egyedült ült a sötét lakásában. A holdfény besütött a lakásába a las vegasi éjjelen keresztül – ritka alkalom. Meredten bámulta a kezeit, amik a holdfényben fekete sziluettnek tűntek, és ezüstös réteg fedte be őket. Vér. A ruhái vérfoltosak voltak, mintha vad és ádáz küzdelmet vívott volna. De nem ez történt vele. Sokkal rosszabb.
Nem lett volna szabad hagynia, hogy ez megtörténjen. Megakadályozhatta volna. Könnyedén. És annyiszor. Ő a hibás, ezt tudta jól. A kollégái is. És Sara is. Mentegetőzhetne, de nem teszi. Az élete egy úttalan úton folytatódik tovább.
Mikor aznap este bement a laborba egy átlagos estére számított. Várta a műszakját – tudós volt és szerette a munkáját, de nem csak ez volt az oka. Grissom 49 év alatt egyszer sem tapasztalt magán olyasmit, amit ebben az elmúlt 6 évben. Volt valaki, aki különleges volt neki. Mindennap látja, de akkor sem bírt betelni vele. De elmondani sem neki. Sara Sidlenek hívták.
Ha tudta volna, azt, amit ez a nap tartogat számára, biztos, hogy az első alkalommal elmondja Saranak, hogy mit érezz iránta, és, hogy vele szeretné leélni az életét. Annyi fájdalmat okozott a nőnek. És mostmár vége az életének.
Grissom egy ügy megoldásával rohant a csapatához, hogy menjenek ki a helyszínre és fogják el a tettest. Lelkesedve indultak útnak, hisz mindannyiuk kemény és megfeszített munkájába került, hogy eljussanak idáig. De a gyilkos nem adta magát könnyen.
Az épület, ahová elrejtőzött az emberük, egy elhagyatott gyárépület volt, a város szélén. Tökéletes búvóhely egy emberélet kioltójának. Grissom és csapata előreengedte a magukkal hozott rendőri erősítést, hogy biztosítsák a terepet a helyszínelők számára. De a terep túl nagy volt, hogy pár rendőr át tudja kutatni és Brass meg akart várni egy újabb erősítést. Csakhogy, amíg az megérkezik a gyilkos, megléphet. Grissom nem akart várni. És a többiek sem. Brass nem értett velük egyet, de Griss hajthatatlan maradt, ígyhát a helyszínelők is beléptek az épületbe, fegyverrel a kezükben. Sara ment elől, utána Catherine, Nick és Warrick, mögötte Brass. Lélegzetvisszafojtva figyeltek minden apró zajra. Ekkor a fejük fölött megzörrent valami. Sara előrelépett és fölfelé célzott, a zaj irányába. A nő megfeszítve figyelt, lövésre kész volt. Ekkor a zaj irányából nagy hanggal egy galamb repült ki. Sara megkönnyebbülten engedte el magát. Ekkor történt meg az, amire senki sem számított. Egy lövés dörrent. A hang előröl szólt, és Sara összeesett. Eltalálták. Grissom fogta a fegyverét és az épp felálló fegyveres férfit, célozta meg és lőtte vállon, majd odarohant Sarahoz. Mindenhol vér volt, Sara súlyos sebet kapott. Grissom odarohant hozzá és letérdelt mellé. Érezte, ahogy Sara minden egyes szívdobbanásával újabb adag forró vér folyik ki a sebből, egyenesen a combjára, majd onnan le a földre. Tudta jól, hogy ezt nem élheti túl, de mégis reménykedett. Sara nem halhat meg! Beszélt hozzá, könyörgött neki, hogy tartson ki. De Sara is ugyanolyan jól tudta, mint Grissom, hogy mi az igazság. Könnyes szemekkel mondott búcsút a férfinak. Néhány pillanatig még Griss szemébe nézett, majd a teste megadta magát. Sara légzése leállt, a feje hátrahanyatlott, a teste elernyedt. Megszűnt létezni. Grissom nem akarta elhinni. Azt hitte, hogy ez csak egy rossz álom, és ő mindjárt felébred. De ez nem történt meg. Ott térdelt Sara holteste mellett és még azt sem tudta neki elmondani, hogy mennyire szereti. Zokogásban tört ki. A háttérben Brass hívta ki a halottkémet. A többiek holtraváltan, falfehér arccal nézték, ahogy Grissom siratja Sarat, aki ernyedten lógott a férfi karjai között egy vértócsa közepén.
Capricornus™ 2006-08-10