A házaspár és a néhány nekik segítő építész három nap alatt keresztül - kasul bejárták Scarolint, és a térképszakértővel rajzoltattak egy térképet.
Ez alapján a szükséges mértékben átszerkesztették Scarlon tervét, és hozzáfogtak az "építéshez".
A sziget közepén egyszerű irtóátokkal kiirtották a növényzetet, majd ide tették le az iskola alapkövét. Természetesen mágia segítségével építkeztek. Az épület alaprajza mindennek mondható volt, csak szabályosnak nem. Minden oldalon több torony ugrott előre a fal oldalából, és a tetőről. Hermione és Dylan régi kedves iskolájuktól sok ötletet átvettek.
A kész épület környékét ezután puha pázsittal befüvezték, és néhány bokrot ültettek, hiszen az életet nem indíthatták el egyetlen pálcalegyintéssel. A parkon keresztül köves ösvényeken lehetett eljutni a sziget egyik félreeső sarkában kialakított kviddicspályáig. Ezenkívül ide még egy focipályát is csináltak, hiszen mugli származású tanulókra is számítottak.
A parkban mindenhol padokat helyeztek el. Ezután következett a növényház, mert természetesen a legtöbb roxforti tantárgyat meg akarták tartani. Az üvegházakat fényvisszaverő fóliával vonták be, így ha valaki ránézett, a szemébe tükröződött a vakító napfény. Mindazonáltal csodálatos látványt nyújtott.
A szigetet körülvevő tenger jelenléte is kiválónak bizonyult. Egy fél kilométeres sávot meghagytak, hogy a szigethez tartozzon, a többit pedig elkerítették. A kőfal, amely szétválasztotta a víztükröt, halványsárga színt öltött, ahogy rásütött a nap.
A legnagyobb gondot a közlekedés megoldása okozta, ugyanis nehezen lehetett volna mondjuk hajóval vagy repülővel megközelíteni a szigetet. Végül a szigethez a szárazföld hozzá legközelebb eső pontjától hatalmas - a tenger felett átívelő - hidat építettek.
Akárcsak a Roxfort megközelítését, saját iskolájukét ők is vonattal oldották meg, melynek állomása a szigetet elérő híd közelében volt. Innen lehetett elgyalogolni a kastélyig.
Háromheti kemény munka után elérkeztek a még keményebb részéhez. A kastély belsejének kialakításához, a rend megszervezéséhez, mindenféle kellékek beszerzéséhez:
Úgy döntöttek, hogy először kitalálják, hogy milyen rendszerben tanuljanak a diákok. Közös megegyezés alapján megállapodtak, hogy ők is házakba fogják osztani tanítványaikat, de máshogy, mint a Roxfortban. Nem természetük, hanem érdeklődési körük szerint, hiszen úgy egyértelműbb volt a tanítás megosztása is.
Három házat választottak: azokét, akiket a kaland foglalkoztat (Gruffiesz), azokét, akik szeretik a természetet és a tudományokat (Lariasz), és a könyvmolyokét, akiket az irodai munka és az olvasgatás érdekelt (Daraisz).
Ettől függően három klubhelyiséget rendeztek be. A Gruffiesz ház klubhelyisége piros színben pompázott narancssárga díszítésekkel. A kastély északi oldalán fekvő egyik toronyban helyezkedett el. Ovális alakúra alakították ki. Mivel ezen a vidéken általában hideg volt, két kandallót is teremtettek, egyet az előtérbe, egyet pedig a fürdőszobába.
A Lariasz ház nem toronyba került, hanem az épület egyik kieső szárnyába, ahonnan jó rálátás nyílt a parkra. A berendezés zöld színű volt, és citromsárgával ékesített.
A Daraisz ház pedig a harmadik emeleten foglalt helyet, a könyvtár közelében. Ajtaján kék és lila vászon függött.
Mindegyik portrélyuk egy ajtó volt, melyeket egy - egy érzőmanó őrzött, természetesen olyan színű ruhában, amelyik házhoz tartozott.
Hermione és Dylan kedvenc háza egyaránt a Gruffiasz volt, ugyanis az emlékeztette őket legjobban iskolás éveikre.
A klubhelyiségek után az Ebédlő és a Könyvtár következett. Az Ebédlő egy nagy kör alakú helyiség volt, ahol három nem túl szokványos asztal állt. Három a diákoknak készült, egy pedig a tanároknak. Mindegyik asztal tömör fából készült. A három nagyobb kör alakú volt, de átmérője több mint tíz méteres, így több százan ülhettek mellette egyszerre. A tanárok asztala kisebb volt, és a Roxforthoz hasonlóan hosszúkás, amely egy emelvényen helyezkedett el.
Roxforttal ellentétben a Könyvtár nem tanulásra volt kialakítva. Belépve mindenhol polcok tűntek fel, melyeken több ezer kötet sorakozott. Ezeket a Cikornyai & Patza ajándékozta az iskolának kezdőanyag gyanánt. A könyvtárban nem voltak ülőalkalmatosságok, csak egy kis üres tér, ahol három kis asztal volt, melyekre egy nem túl nagy téglalap volt rajzolva. Itt lehetett könyveket keresni. Csak el kellett mondani a keresendő kifejezéseket, és az azt tartalmazó könyvek megjelentek a téglalapban. Átnézés után az ide visszarakott könyvek egy újabb varázsszóra visszarepültek a helyükre. A Könyvtárból egy nagy általában tárva - nyitva álló ajtó nyílt, ami egy úgynevezett Olvasószobába vezetett. Itt lehetett tanulmányozni a kivett könyveket. Az építők is sokszor megfordultak itt, hogyha szükségük volt valamire. Ide fordult Hermione és Dylan is, amikor olyan lényeket kerestek, amelyek békésen megélnek egymással szimbiózisban, és bírják a sós vizet, ugyanis be akarták népesíteni a tenger iskolához tartozó részét. Végül segítséget kértek Roxforttól, és a - már igen öreg - óriáspolip kicsinyeit telepítették be ide. A lányt, aki rózsaszínes volt, Fugyinak nevezték el még a Roxfortban, a két barna fiút pedig Rudolfnak, és Lejinek.
Az építkezés lassan a végéhez közeledett. Már csak az volt hátra, hogy beüzemeljék a vonatot, mely a diákokat fogja szállítani, tanárokat keressenek, és lehetővé tegyék mindenféle tancucc beszerzését az Abszol úton. Ebben a kérdésben Fred és George segítségét kérték. Elmagyarázták nekik, hogy milyen uniformisokat kérnek, milyen tanszereket és kiegészítőket. Egy hét múlva már mindenki számára szabad volt a vásár. Augusztus utolsó egy hetében kiküldték a meghívókat az elsősnek készülő gyerekeknek, akik bár meglepődve tapasztalták, hogy nem a Roxfortba hívják őket, de elrángatták a szüleiket vásárolni.
Ginnyéknél Juan és Kevin nagyon jól szórakozott. Harryék kevésbé. Amikor azonban mindhárman megkapták a meghívójukat, a házaspár megkönnyebbült, ugyanis a három gyereknek volt jobb elfoglaltsága, mint hogy őket bosszantsák.
Egyik csütörtöki nap Harry szabadságot vett ki, így ötösben mentek el az Abszol útra. Fredék boltja sokat változott az elmúlt két hétben. Most már nemcsak diliboltos kellékeket, hanem tancuccokat is árultak. Mivel a diákok nem tudhatták előre, hogy melyik házba kerülnek, nem vettek egyelőre uniformist. Azt, mint az ajtón függő tábla mutatta a tanítás első hetében lehet megrendelni.
A három gyerek nagyon élvezte a nézelődést. Megvettek mindenféle kelléket, és a Mágikus Menazséria felé vették az irányt. Itt dolgozott barátjuk, Neville. A levelük azt írta, hogy bármilyen, oroszlánnál kisebb háziállatot lehet vinni, de mivel a két fiúnak feltett szándékuk volt kutyájukkal utazni, csak Jeny könyörgött ki egy kisállatot. Egy lógófülű kosorrú törpenyulat választott, amely némi varázsképességgel is meg volt áldva. Szuszinak nevezte el, mivel hangosan szuszogott. Barna mellkasa szaporán emelkedett föl és le.
Így hát, bár nagyon hiányzott a két fiúnak Hermione és Dylan, boldog napokat töltöttek el Ginnyvel, Harryvel és Jenyvel.
Scarlonban ezalatt sürgősen cselekedni kellett, ugyanis már csak öt nap volt, az első diákok érkezéséig, és tanárokat kellett keresniük. Mivel Roxfort nem küldött nekik át diákokat, nem volt annyira nehéz dolguk, ugyanis az elsőévesek még nem tanultak olyan sok tantárgyat. Ezenkívül a mugliismeretet és a jóslástant felszámolták, helyette inkább szakköröket akartak szervezni.
Hermione, mondanunk sem kell, a számmisztika tanítását vállalta magára, míg Dylan a legendás lények gondozását. Miután az építőket elküldték, és az iskolát biztosították, hogy illetéktelenek nem férhetnek a közelébe hazautaztak, hogy megfűzzék Ront, hogy vállalja el a sötét varázslatok kivédése oktatását.
Négynapi keserves munka után végre elégedetten térhettek vissza új otthonukba, ugyanis többé - kevésbé megfelelő tanárokat sikerült találniuk. Egyedül gondnokot volt nehéz találni, de végül Dylan egyik unokatestvére elvállalta ezt a munkát is.
Végre valahára elérkezett a szünet utolsó napja, így Juan, Jeny és Kevin nekiláttak pakolni.
- Már alig várom, hogy lássam Hermione néniéket - csacsogott izgatottan Jeny. Lelkesedése a többiekre is ragadt.
Utólag csak annyit szeretnék mondani, hogy Szuszika valóban létező egyéniség volt. Ő és Fülike voltak első törpenyulaim. Fülike még él, de Szuszi másfél évesen meghalt. Tényleg barna volt, és tényleg folyton szuszogott. Rá emlékezve találtam ki a történetbeli Szuszit!