A három jó barátnak korán fel kellett kelnie, ugyanis még előző este Hermione szólt nekik, hogy ma körbevezetik őket a szigeten.
Juan és Kevin két másik fiúval osztotta meg a szobáját. A falat narancssárga tapéta borította, az ágyak pedig piros lepedővel voltak letakarva. A falakon több - örökké égő - fáklya égett, ezzel halvány derengésbe vonva a fiúk arcát. A négy ágy kettesével állt egymással szemben, az ablaknál pedig egy hosszúkás asztal áll, négy székkel. A narancssárga üveges ablakon volt egy kisebb baglyoknak fenntartott rész. Elég volt, ha a madár megérintette a lábával, máris kitárult, és így az beröppenhetett a szobájába.
A lányok szobája is hasonlóan festett, azzal a különbséggel, hogy itt csak három ágy állt, és minden pont fordított színű volt. Jeny éppen az egyik narancssárga ágyból kászálódott ki. Mikor előző este lefeküdt, még nem voltak ott szobatársai, most azonban két lány szuszogott mellette. Mikor lelépett az ágyáról megreccsent a parketta, így ők is fölébredtek. Bár kicsit morcosan, de csillogó érdeklődéssel a szemükben néztek Jeny.
- Sziasztok! - köszönt bizonytalanul. - Jeny Potter vagyok.
- Izzie Hawker - mutatkozott be a szőke, majd a barna is:
- Gada McLaggen. Örülök, hogy megismerkedtünk - mondta mosolyogva, majd miután nagy nehezen sikerült kimásznia a besüppedt ágyból kezet rázott a vörös hajú lánnyal. Jenynek minden reggel komoly gondot okozott kibontania derékig érő vörös haját, de itt használhatta a pálcáját, úgyhogy az anyukája által már oly sokszor megmutatott mozdulattal kisimította, és befonta. Társai ámulva nézték.
- Megmutatod, hogy kell? - kérdezte izgatottan Gada.
- Persze. Csak legyinteni kell egyet a pálcáddal, és ki kell mondanod a varázsigét: Hairdreuszisz.
Gada és Izzie sokáig gyakorolták a frissen tanult varázsigét. Izzienek jobban ment, mivel hosszabb haja volt, és a varázslat erre volt kifejlesztve.
Jeny gyorsan fölöltözött, és kirontott az ajtón, pont amikor Kevin is. A lány gyorsan adott a szőkésbarna hajú fiúnak egy jóreggeltpuszit, aztán érdeklődött, hogy hol van Juan.
- Még fönt. Véleménye szerint minek rohanni, úgyis itt van lőttünk az egész nap.
- Ez nem egészen igaz. Hermione tegnap mondta, hogy nyolcra le kell érnünk az Ebédlőbe. Kíváncsi vagyok, mi lesz a kaja.
- Én is! Anyu sokszor mesélte, hogy a Roxfortban házimanók főzték az ennivalókat.
- Aha, apu nekem is mesélte, hogy anyukád megszállottan küzdött a manók jogaiért. Ekkora hülyeséget! Élvezik, amit csinálnak.
- Na jó. Szerintem induljunk el.
Ez azért is volt jó ötlet, ugyanis a fiúk két másik szobatársa épp akkor nyitotta ki szobájuk ajtaját, és ha Kevin nem ugrik félre, biztosan leteperték volna.
- Hoppá, bocsi - mosolygott egy fekete hajú Kevinre.
- Semmi baj.
Mikor átvágtak a klubhelyiségen, végre volt energiájuk alaposabban is megszemlélni azt. A fal itt piros volt, akárcsak a szőnyeg, és a falakon itt is fáklyák sorakoztak. Baloldalt mellettük egy narancssárga csempével bevont kandalló állt, ami ontotta magából a meleget. Ugyanilyen színű fotelok és asztalok álltak teljes összevisszaságban a helyiségben.
Kiléptek a portrélyukon, mire a manó előugrott lakhelyéről, és elköszönt tőlük.
Előző este nagy nehezen feltaláltak a kapott információk alapján a klubhelyiségükbe, de lefelé nehezebb dolguk volt. Elindultak balra, majd elgyalogoltak egy lépcsőn. Aztán még sok másikon is, végül már teljesen összezavarodtak.
- De hülye vagyok! - kezdett sopánkodni Jeny.
- Mi a baj? - kérdezte a fiú.
- Arrofirus - erre a szóra fehér nyíl jelent meg a barna kövezeten. Jeny elindult utána. - Tudja, hogy mi az úticélunk, és elvezet minket oda.
- Mindig elfelejtem, hogy milyen találékony vagy - mosolygott Kevin, mire a lány sértődötten előresietett, de a sarkon már nem bírta tovább, és elkezdett nevetni. Soha nem volt jó színész.
A nyilakat követve megérkeztek az Ebédlőbe, ahol már a diákok nagy része ücsörgött.
- Tíz perc múlva nyolc - szólt aggódva Kevin. - MI lesz, ha nem ér ide időben?
- Ide fog, nyugi!
És igaza lett. Juan két perccel a kijelölt időpont előtt esett be a terembe, ahol két barátja már foglalta neki a helyet. Lehuppant barátai mellé, amikor a tanári asztalnál Hermione fölállt. Mostanra a legtöbb diák megérkezett, így elkezdte mondanivalóját:
- Mint azt már tegnap említettem, a mai nap programja az lesz, hogy körbevezetünk titeket a szigeten. Kilenckor indulunk az Előcsarnokból. Ne késsetek - tette még hozzá fenyegetőnek szánt hangon.
- Ebben az évben kéthetente fogunk nektek programokat szervezni, amelyben nincsenek benne a kviddicsmeccsek. Minden házban jelöljetek ki egy időpontok, hogy mikor szeretnétek válogatást tartani, hogy ki legyen a csapatkapitány, és Mr. Depow segíteni fog nektek választani.
- Fontos dolog még a következő is: mint azt tudjátok, az uniformisotok olyan színű lesz, amelyik házba tartoztok, ezért előre nem tudtátok megvenni. A mai és a holnapi napon várok mindenkit az irodámban, hogy fölírjam a megrendelését. A hetedik emeleten található, a Bagolylak mellett.
- Ezenkívül szeretném bemutatni nektek iskolánk gondnokát, Ronald Crosst, és átváltoztatástan tanárnőnket, Gerda Gattacket. Tegnap nem tudtak megjelenni a vacsorán, mivel az erdőben tanyázó álommanókat kellett befogniuk.
- És most: jó étvágyat! - azzal leült.
A tanári asztal mellett nyíló kis ajtó kitárult, és manók százai özönlötték el a termet. Mindegyik fehér öltönyt, nadrágot, és fekete csokornyakkendőt viselt.
- Pincérek! - kiáltott fel nevetve Jeny. És valóban, mindegyik lényecske karján több tálca és kancsó egyensúlyozott.
Az asztalon egy intésre megjelentek a tányérok, a poharak és az evőeszközök, a szalvétákról nem is beszélve. A manók villámgyorsan lerakták a sok finomságot a diákok és a tanárok elé, majd olyan hamar felszívódtak, ahogy jöttek.
A három jó barát mohón kezdett el enni. Volt ott minden. Jeny először a sütőtöklevet kóstolta meg, ugyanis szülei sokat meséltek neki róla, hogy milyen finom. Míg minden diák kielégítette elég nagy étvágyát, már háromnegyed kilenc is elmúlt.
Kevinék az utolsó között álltak föl az asztaltól, ugyanis köszönni akartak szüleiknek. Jeny már korábban felszaladt, hogy lehozzon magának és barátainak egy - egy pulcsit. Remélte, hogy ősz elején még itt sincs olyan hideg.
A két fiú mosolyogva ballagott oda a tanári asztalhoz. Hermione felállt, és az asztalon áthajolva adott gyermekeinek két - két puszit. Dylan felállt a helyéről, megkerülte az asztalt, és ünnepélyesen kezet fogott velük:
- Gratulálok a fiataluraknak, hogy a Gruffieszbe kerültek. Látom nem szakítják meg csalásunk nemes hagyományát.
Erre min elkezdtek nevetni. Juan és testvére gyorsan elmesélte a két felnőttnek, hogy mi történt velük az első nap, és még folytatták is volna a beszámolót, ha anyjuk nem vág közbe:
- Öt perc múlva kilenc. Mars az Előcsarnokba!
Itt már sorakoztak a diákok. A tanárok házvezetőtanárok három oszlopba osztották a diákokat. A Gruffieszesek házvezető tanára Gattack professzor lett, a Laraisz házé Sterling professzor, a mágiatörténet tanár, végül az ellenszenves szőke lány és az őt körülvevő csoport Gary Stathamhez került, a bájitaltantanárhoz.
Mikor elindultak, a három csoport teljesen egybeolvadt egymással, hiszen sok rokon, és barát volt a házak között. Ahogy kiléptek az ajtón vakító napfény fogadta őket. Elindultak a köves ösvényen. Szemük szép lassan megszokta a világosat. Hiába sütött a nap, de mégsem lehetett pulóver nélkül közlekedni.
Először egyenesen haladtak egy szökőkútig, amely egy hippogriffet ábrázolt. A madár tollai között folydogált a víz halkan csobogva. Hermione Csikócsőr tiszteletére alakította ilyen alakúra.
Itt négyfelé ágazott az út. Hermione elmondta a gyerekeknek, hogy a baloldali út, amelyik visszakanyarodik kastélyt megkerülve körbevezet a szigeten. Ők a másik baloldali úton indultak tovább. Ez már kicsit előre vezetett.
Ezen gyalogoltak egy darabig, amikor egy nagyobb tisztásra értek. Itt feküdt a kviddicspálya és a focipálya. Ez utóbbit nem egyen csodálkozva nézték. A kviddicspálya jobb oldalán vezetett tovább az ösvény, és egy idő után kiért a part közelébe. Itt kisebb stég ált, melyhez néhány csónak volt kikötve. Ezenkívül kicsit odébb homokos partszakasz terült el, hátha valakinek fürdőznie lenne kedve. Itt továbbhaladva megérkeztek a vasútállomáshoz, és innen kezdve egy éles jobbkanyar után a már ismert úton haladtak tovább, mely visszavezette őket a szökőkúthoz. Előző nap itt szálltak be a hintókba. Már csak egy -, a diákok szánára ismeretlen ösvény volt hátra. Hermione elmondásából ez volt a szigetet megkerülő ösvénynek a másik oldali ága. Mivel még csak dél volt, a tanárok engedélyeztek még egy kis sétát, így végigmentek a kastélyt megkerülő ösvényen. Ez végig a tengerpart mellett haladt. Ahogy elsétáltak a víz mellett, a polipok követték őket a vízben. Hiába, Dylan értett a nyelvükön.
Koradélutánra visszaérkeztek a suliba, ahol megebédeltek, majd megkapták az órarendjüket. Minden nap öt órájuk volt, csak hétfőn és csütörtökön volt dupla valamiből, az is a bájitaltan volt. A keddi napot első látásra megszerették. Első órájukat Dylan tartotta, aztán volt egy átváltoztatástan, egy bűbájtan és egy gyógynövénytan. A két csillagászatóra kedden és csütörtökön volt, így a nap első szakában csak négy, éjszaka pedig egy órájuk volt.
Este, mikor a három jó barát elbúcsúzott és lefeküdt, már alig várta másnapi első óráikat.