Jenyt ébresztőórája korán keltette. Gyorsan elkészült, és kiszaladt az ajtón. Letelepedett a klubhelyiség egyik fotelében, de fázni kezdett, ezért választott egy olyat, ami közelebb volt a kandallóhoz. Még senki nem volt kint rajta kívül, csak Szuszi és Tik - Tak, akik boldogan szunyókáltak.

Nemsokára kinyílt a lányok ajtaja, és a résen egy álmos szempár kandikált ki. Az a lány volt, akivel tegnap a séta alatt beszélgetett. Fekete haja volt, melyet két copfban viselt.

- Nem láttad a pulcsimat? - kérdezte álmos hangon. - Tegnap este itt hagytam valahol.

- Nem ez az? - kérdezett vissza szobatársnője, miközben a két békésen durmoló állat alól kihúzott egy lila ruhadarabot.

- Köszi! - lelkendezett a lány, és visszahúzta fejét az ajtórésből. Néhány percig motoszkálás hallatszott, aztán immár a pulcsijában és táskával a kezében jött ki a szobájukból, majd becsukta maga után az ajtót. Lehuppant a Jeny melletti fotelbe.

A két állat immár megfosztva "lepedőjétől" a szőnyegre heveredett le. A két lány vidám beszélgetésbe kezdett. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Kevin, Juan és az a fiú, aki majdnem fellökte a fiatalabb testvért. Tager Milesként mutatkozott be nekik.

Megvárták, amíg fél hétkor kinyitott az ebédlő, majd lebattyogtak. Most már sikerült elsőre odatalálniuk az ínyencségek tárházához.

A reggeli eseménytelenül telt, azt a kis közjátékot leszámítva, amikor Hermione bejelentette, hogy a Lariasz ház szombatra hirdette ki a kviddicscsapat válogatását. Depow professzornak máris akadt munkája. Mindenki felbolydult az izgalmas hírtől, és már előre találgatták, hogy ki lesz a csapatkapitány.

Jenyék még az első óra előtt visszatértek a házukba a cuccukért. Itt zsibongó tömeg fogadta őket. Az egyik fiú felállt egy zsámolyra, és onnan nyújtózkodott, hogy elérje a faliújságot, amire egy papírt akart kitűzni. Mikor sikerült neki, mindenki elkezdte olvasni. Három időpont szerepelt rajta, hogy mikor legyen a választás. Lehetett szavazni, hogy kinek melyik a legalkalmasabb.

A három jó barát vidoran sétált ki a faajtón a kastélyból, hogy elinduljanak életük első legendás lények gondozása órájukra. Dylan már várta őket az üvegház mellett kialakított kifutóban. Emellett egy kisebb kőépület is helyezkedett el, itt laktak az állatok, amelyekkel dolgozni kívántak.

- Na hát! - kezdte Dylan, mikor a húsz gyerek megérkezett. - Most, hogy mind itt vagytok, el is kezdhetjük: Dylan Cross vagyok, nektek csak Cross professzor - mosolygott beszéd közben. - Én fogom tanítani a legendás lények gondozását. A lényeket, amelyekkel dolgozni fogunk, három csoportba osztjuk. Az első csoportba tartoznak a haszonállatok, a másodikba a díszállatok, és végül azok az állatok, amelyek egyik másik csoportba sincsenek regisztrálva. Ki tud példát mondani?

Négy fiú tette föl a kezét.

- Igen? - nézett Tagerre a professzor.

- Hát ... A második csoportba tartozik például a Clabbert és a Diricawl. A Dugbog pedig a harmadik csoportban kapott helyet.

- Nagyszerű! Mivel idén nincs tankönyvetek, sajnos jegyzetelnetek kell majd. Először is felsoroljuk a legfontosabb fajokat minden csoportban, majd minden egyes fajt végig fogunk venni, jó alaposan. De először is tisztázzuk, hogy mit nevezünk bestiának!

Ezúttal Jeny keze lendült a magasba.

- Sokáig viták folytak arról, hogy mit is nevezünk bestiának, és mit értelmes varázslények. Végül 1865 - ben megszületett a döntés, miszerint minden varázserővel bíró állat bestiának számít, viszont ez a szó teljesen új jelentést kapott abban az időben. Már nem a gonosz teremtményeket sorolták ebbe a kategóriába, hanem az előbb említett három csoport tagjait, szándékaiktól és természetüktől függetlenül - hadarta el.

- Nagyon jó! Öt - öt kavics a Gruffiesznek - tette hozzá Tagerhez fordulva. A pontverseny ügyében is a Roxfortot tekintették példaképnek. Az Előcsarnokban egy állványt helyeztek el, amelyen négy forgatható homokóra foglalt helyet. A felső rész és az alsó rész között épp csak akkora lyuk volt, amely nem engedte át az órában található mágikus kavicsokat. Ha valamelyik ház kavicsot kapott, akkor annyi kavics ahány pontot kaptak összezsugorodott, átesett a lyukon, és leérkezett a homokóra alsó részébe, ahol újra megnőtt.

Az óra további része jegyzeteléssel telt, de nem unalmasan, ugyanis minden lényhez amit Dylan lediktált valakinek hozzá kellett fűznie egy mondatot. Akiknek mindkét szülője varázsló volt, jobban teljesítettek. Az óra végére, mivel minden helyes válasz két pontot ért, több mint harminc pontja volt a háznak. Mindenesetre még elég gyöngyházfényű rózsaszín kavics maradt arra várva, hogy lepotyoghasson a homokóra alsó részébe.

Dylan nem adott nekik sok házit. Mindössze annyit, hogy a Könyvtárban keressék meg a felsorolt körülbelül harmincöt lény külső jegyeit.

Az átváltoztatástan óra nem volt túl izgalmas, ugyanis miután a professzor bemutatta, hogy hogyan kell asztalból kanapét varázsolni, mindössze az alapvető csukló -, és kézmozdulatokat tanította meg nekik.

A bűbájtan óra viszont annál élvezetesebb volt. A professzor először bemutatkozott, majd öt fős csoportokba osztotta a fiatalokat. Csoportosítaniuk kellett a táblára felírt bűbájokat a megadott szabályok szerint.

Az óra végén az eredmény azt mutatta, hogy Gada csoportja volt a legeredményesebb.

Az ebéd nagyon finom volt, mint mindig. Felfrissültek az „izgalmakkal teli" átváltoztatástan óra után.

A gyógynövénytan óra unalmasnak indult, de izgalmasba csapott át, amikor a kissé szerencsétlen tanárnő, Miss Skachtop véletlenül összekevert két egymáshoz igen hasonló fajt, mire a növény ahelyett, hogy a gyökere egy pontjának kitapintása után ellazult volna, hogy engedje átültetni magát, sárgáslila löttyöt fröcskölt a ruhájára, amit aztán hiába próbált letisztítani.

A Gruffieszes társaság szép lassan kezdett összeszokni. Este összetoltak négy asztalt, és körbeülték. Így sokkal jobban esett tanulni. Mindenki Kevint bombázta kérdéseivel, aki már elolvasta a most hasznosnak bizonyuló ajánlott olvasmányt. Szorgalma édesanyjáéra emlékeztetett, de pontossága annál kevésbé. Sikerült elkésnie első csillagászatórájáról, mert mint utóbb kiderült, nem a megfelelő toronyba mászott föl. Jenyék már előre mentek, és ő nem ismerte a lány hasznos kis varázslatát.

Végül megtalálta a keresett „tantermet". A tanárnő, Miss Lenge cseppet sem volt elnéző, ezért a ház kapott öt ólomgolyót is. Ezek az ítélet kihirdetése után kavicsokból változtak át feketévé és azzá az eszközzé, amellyel a fiatalokat büntették.

A kemény egy órás égbambulászás után végre lefeküdtek. Álmukban, vagy a fáradtságtól, vagy „kellemes" utolsó órájuk hatására csillagok táncoltak szemük előtt.

Másnap reggel Jeny azzal kezdte, hogy beszámolt szüleinek az eddigi eseményekről, röviden írt a szobatársairól, és a többi diákról is. Felgyalogolt a Bagolylakba, ahol egy sárgásfehér példány rögtön odarepült hozzá. A lány mosolyogva megsimogatta, majd a lábára kötözött levéllel útjára bocsátotta. Ahogy a madár kiszárnyalt az ablakon, villám hasított az égbe, és elkezdett hullani az eső.

Fontosnak érzem közölni, hogy mostantól az állatos témájú dolgokhoz segítségül fogom hívni a "Legendás állatok és megfigyelésük" című könyvet, de a kategóriák és az események a saját ötleteim lesznek.