A következő héten a diákok minden tantárgy alapvető követelményeivel megismerkedetek, és elkezdték az alapokat. Jeny az első bájitaltan óra után megállapította, hogy az lesz a kedvenc tantárgya a nyolc közül. Nem is ártott, hogy szerette, hiszen heti négy rójuk volt belőle.

Hermione és Dylan érdekes rendszert dolgozott ki, hogy hatékonyabbá tegyék a tanulást. Az első óra 9 - kor kezdődött, és 10 - kor ért véget, ezután tíz perc szünet. Aztán 10 óra 10 - től 11 óra 10 - ig a második, a harmadiknak pedig 12 óra 20 perckor volt vége, és fél egytől lehetett ebédelni. A délutáni órák is így zajlottak.

A három jó barát minden óráját nagyon izgalmasnak találta, kivéve a mágiatörténetet. A bájitaltan volt az egyetlen olyan óra, ahol (mivel dupla volt) össze voltak vonva a másik két ház tanulóival. Statham professzor azonban könnyedén meg tudta őrizni a rendet. Jó humora volt, de mégis szigorúan tanított. Mindenki feszülten figyelt az óráin.

Más volt a helyzet csillagászatórán, ahol már második órájuk után nyilvánvalóvá vált, hogy a tanárnőnek semmi érzéke a gyerekekhez, a tetejébe pedig az volt a mániája, hogy ólomgolyókat osztogatott nekik minden ok nélkül.

Végre elérkezett az első hétvége. Az eredményt összesítették, és így szombat délután tartották meg a Gruffiesz ház kviddicsválogatását. Minden Gruffieszes fiatal levonult a kviddicspályára, Mr Depow, a repülésoktató vezetésével. Az elsőévesek nem tanultak repülést, így neki csak a kviddicsedzéseket és a meccseket kellett felügyelnie.

A másik két ház nem jöhetett el megnézni őket, ugyanis feszélyezte volna a játékosokat. Először azok mutathatták be tudásukat, akik már ültek seprűn, ezután a teljesen kezdők. Voltak olyanok, akiknek a vérében volt a repülés. Jeny és a két fiú sokat kviddicseztek fiatalkoruk alatt, így egész jól teljesítettek.

Végül a ház az összes jelentkező megtekintése után kiválasztotta a hét szerencsés fiatalt. A csapatkapitány és egyben őrző is Jeny lett, bár maga sem értette, hogy miért. A két terelő két nyurga fiú, akiket csak látásból ismert. A fogó Kevin lett, a három hajtó pedig Gada, Izzie és Zelly (egy szintén vöröshajú lány).

Juan kicsit csalódottan tért vissza a klubhelyiségbe, de igazságosnak tartotta a döntést. Kevin mindig is jobban repült nála.

Az elkövetkező egy hétben az órákon kívül csak a kviddicsedzések voltak a külön programok, és a büntetőmunka, amit Jeny kapott, amiért már másodszor elkésett mágiatörténetről. Mint kiderült, a tanár, Robert Sterling nem is volt olyan balfácán, mint amilyennek az órákon mutatta magát. Amikor egy cseppet is valami izgalmasabbal foglalkozhatott, mint a tanulás, máris elemében volt.

Hermione a hét elején bejelentette, hogy megérkeztek a megrendelt talárok. Ezeket kedden osztotta ki az utolsó óra után. Szintén közölte, hogy mivel eltelt két hét, hétvégén izgalmas programot fognak szervezni nekik, de nem mondta el, hogy mi lesz az.

Jeny már nagyon várta a hétvégét, az egyre több feladott házi feladat kissé megterhelte, akárcsak barátait is.

Egy dolog éltette még a kiránduláson kívül, a csütörtöki bájitaltan. Mikor azonban a tanár beosztotta őket a saját maga által jónak tartott négyfős csoportokba, elment a kedve az egésztől. Szerencsére Juan vele egy csoportba került, viszont Seline és egy másik Daraiszos lány is.

Seline vidáman beszélgetett a mellett ülő lánnyal, de amikor Jenyre tévedt a tekintete, nyomban felöltötte a "a koszos aljanépre még ránézni is fölösleges" arckifejezését.

Végül eltelt a hét, és felsorakozhattak a kastély ajtaja előtt, hogy megtudják mi lesz a mai program. A tanárok akadályversenyt állítottak föl nekik, az erdő egyik legsűrűbb részében. Hermione ismertette a feladatokat:

- A három ház fog versenyezni egymással! Az eredményekért plusz kavicsokat fogtok kapni. Lesz olyan feladat, amelyhez mágia szükséges, de olyan is, amihez pusztán lélekjelenlét vagy fizikai erő. Hat feladat lesz, némelyiket egyedül, illetve csoportosan kell majd végrehajtanotok. Az első feladat: - itt közelebb lépett egy mellett növő tíz méter magas fához - látjátok ezt a három fát? - mutatott körbe, így a diákok észrevették, hogy három egyforma magasságú fa emelkedik ki a többi közül. A gyerekek bólintottak. Mindegyik tetején a lombok között van két kosár, tele kavicsokkal. Két embert válasszatok ki minden csapatból, aki föl fognak menni. Az a cél, hogy két perc alatt minél több kavicsot lehozzatok.

A Gruffieszesek kiválasztották a kviddicsscapat két terelőjét, Johnt és Lawyt. Egy gong hangjára elkezdtek mászni, és két percig folyamatosan kapaszkodtak föl és le. A legtöbb kavicsot a Lariasz ház két tagja hozta le.

A következő két feladat is ügyességi volt. A futóversenyt Juan nyerte, a kidobót pedig Seline. Hermione direkt választott ilyen egyszerű, de mégis élvezetes játékokat, hiszen az volt az iskola egyik fő célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a varázs -, és a mugli világot.

A most következő játékban a házak összes tanulójának szerepelnie kellett. A tisztást, ahol játszottak három részre osztották, és ide kellett beállniuk a gyerekeknek. Kiválasztottak minden házból egy – egy embert, akik a tisztás közepére álltak.

A csapatoknak egyszerre ugyanaz volt a feladatuk. A középső ember kezében volt egy tárgy, aminek vagy színét, vagy a méretét meg kellett változtatnia. Miután ezt megtette, átadta a csapat következő tagjának, akis szintén változtatott valamit rajta. Az volt a cél, hogy minél hamarabb visszakerüljön az eredeti belső ember a helyére. Három fordulót játszottak. Kettőt a Gruffiesz nyert, egyet pedig a Daraisz.

A játékok végén összeszámolták, hogy ki hány kavicsot gyűjtött. Ezeknek a felét megkapták teljesítményük értékeléseként. A homokórák alsó felének tartalma jelentősen nőtt, de néhány ólomgolyó is átfurakodta magát a lyukon.

Az átváltoztatott három tárgyból végül serlegeket formáltak, és átadták őket a házaknak. Az aranyat a Lariasz ház, az ezüstöt a Gruffiesz, a bronzot pedig a Daraisz érdemelte ki.

A legtöbb aranyvérű fiatalnak is tetszettek ezek a játékot. Jeny látta Seline arcán, hogy ő is élvezi őket. Nem értette, hogy miért ilyen ellenszenves vele a lány. Mindenesetre ő, akárcsak a többi gyerek, alig várta, hogy elteljen újabb két hét.