A Scarlonban hamar elrepült a diákok itt eltöltött első féléve. Nagyon sokat tanultak. A programokat, amiket szerveztek nekik mind nagyon élvezték.
Időközben a kviddicscsapatok már sok meccset játszottak egymással. A versenyben, akárcsak a pontozásban a Lariasz vezetett.
A diákok nagyon jól összeszoktak, és amikor eljött a téli szünet, kastélyban maradó diákok kihívták egymást egy hógolyócsatára. A három ház versengett egymással. A Gruffieszesek bírták a legtovább. Sokan hazautaztak, de épp elegen is maradtak az ilyen játékokhoz.
Hermione bejelentette a szünet első napjának reggelén, hogy Szenteste táncházat szerveznek. Bekötötték az iskolába a hopp - hálózatot, ezzel lehetővé téve, hogy a diákok (persze tanári felügyelettel) meglátogassák a Roxfort közeli kis falucskát. A diákok ámulva léptek ki a Három Seprűből (ide érkeztek meg), ahol Luna vette át a vezetői pozíciót.
A faluban mindent fehér hó lepett el. A gyerekek bevásároltak néhány ünnepi ruhát, meg az ajándékokat is. Mivel a három jó barát közül egyiknek sem volt baglya, ezért a postán rögtön feladták csomagjaikat.
Szenteste reggelére befagyott a tenger. A polipoknak egy kis helyen megolvasztották a jeget, a diákoknak pedig lehetővé tették a korcsolyakölcsönzést. A három jó barát is lesétált a tengerhez. Jeny nem tudott jégkorizni de Juan és Kevin (akiket Dylan megtanított egyik télen) segített neki, így a végére egészen belejött.
Jeny koradélután kijelentette, hogy készülődnie kell estére. Barátai furcsán néztek rá, ugyanis nem olyan lánynak ismerték, aki sokat adott a külsejére.
Este a két fiú megunta a várakozást, és barátnőjük nélkül indultak le a Bálterembe. Ott félhomály fogadta őket. A kevés fényt néhány gyertya szolgáltatta. A sarokból halk zene szólt, melyet ünneplőruhás manóhölgyemények adtak.
A diákok még sosem jártak itt. A terem három másik sarkában egy - egy karácsonyfa állt. Szétszórva mindenhol fonott asztalok és székek álltak.
A testvérpár leült az egyik asztalhoz, és várták barátnőjüket. Kis idő múlva megérkeztek a tanárok. Hermione és Dylan kart karba öltve vonultak be, akárcsak Ron és Miss. Lenge. Kevin feltartott hüvelykujjal jelezte szüleinek, hogy klasszul néznek ki.
Már majdnem mindenki megérkezett, amikor három leány lépett be a terembe. A középső kicsivel magasabb volt két barátnőjénél, Izzienél és Gadánál.
Jeny lélegzetelállítóan nézett ki. Vörös haját sok kis fonatba fogta, melyeket utána feltűzött, néhány kiszabadult tincs azonban ott pihent a vállán. Halványsárga ruhát viselt, amit deréktájon narancssárga virág díszített. Hajába és szandáljára is ilyet tűzött.
Kevin felpattant a helyéről, és kezét tartotta Jenynek, aki hagyta saját asztalukhoz kísérni magát.
Az este nagyon szórakoztatóan telt, bár néhány lány neheztelve nézte Jenyt, hiszen minden fiú vele akart táncolni. Ugyanakkor Selinen is csak ámultak. Ő - Jenyvel ellentétben - nem játékosnak, hanem fenségesnek tetszett. Kevin meg is jegyezte, hogy olyan, mint egy tündöklő jégcsap, fehér, bokáig érő ruhájában. Szőke haját kivételesen befonta, és fehér fagyöngyben végződő hajtűket tűzött bele.
Mikor a többi diák visszatért az iskolába, alig győzték hallgatni a sok élménybeszámolót. Hogy ők se maradjanak ki minden jóból, Hermione engedélyezte, hogy minden ház rendezzen önálló szilveszteri partit. Mindenki nagyon jól szórakozott. Jeny pink és citromsárga ruhában parádézott csengő kacagás közepette. Az este (vagy inkább hajnal) befejezéseként játszottak néhány kártyapartit, és eltáncoltak egy madisont.
Mindenki sajnálatára 3 - án elkezdődött a tanítás. Jeny már nagyon várta első legendás lények gondozása órájukat, mert remélte, hogy megkapják a dolgozatukat, azonban sajnálatára Dylan csak másnap szándékozta kiosztani őket.
Jeny és Juan dolgozata kitűnő lett, míg Keviné kicsit gyengébb. A szerdai órán a sárkányokról tanultak. Kivételesen össze voltak vonva a Daraiszosokkal, ugyanis azoknak elmaradt az előző órájuk.
Dylan a legfontosabb fajtákat mutatta be. Mikor a magyar mennydörgőhöz ért, körbeadta a Harrytől kölcsönkért kis sárkánymodellt.
- A házi feladat az, hogy válasszatok ki öt fajtát, és rajzoljátok le. A következő órán ezekkel fogunk dolgozni, ugyanis élő sárkányt nem …
Ebben a pillanatban elkezdett remegni a föld, és hangos üvöltés hangzott fel. Ütemes dobogás hallatszott, mintha óriási léptek tapodták volna a földet. A fák megremegtek, ágaikról lehullott a hó. Az eddig csak didergő diákok remegve kezdtek hátrálni. Seline nem mozdult. A fák felé bámult, ahol elhaltak a léptek. Ott egy hatalmas hófehér sárkány állt. Alig lehetett észrevenni őt, hiszen a tájat körös - körül mindenhol hó borította. Tekintete összekapcsolódott Selinével. Szép lassan elindult felé. Két lépéssel olyan közel ért, hogy ha lehajtja a fejét, orruk összeért volna. A szőke kislány felsikoltott, de nem mert megmozdulni. Kevin odaszaladt hozzá, és megragadta a karját. Odaráncigálta a többiekhez. A sárkány dühösen egy lánglabdát küldött a - még mindig Seline karját szorongató - fiú felé, aki gyorsan lebukott előle, ezzel magával rántva a lányit is.
Dylan egy átokkal fehér füstbe vonta a sárkányt, aki fulladozva vonult vissza, fél méteres lábnyomokat hagyva maga után. A tanár gyorsan visszaterelte a diákokat a kastélyba.
Este a tanári szobában hatalmas zűrzavar uralkodott. A tanárok egymás szavába vágva vitatkoztak.
- Szerintem nem jó ötlet! - ellenkezett Sterling professzor az ötlet ellen, miszernt keressék meg a sárkányt. -Lehet, hogy már el is hagyta a szigetet. Amúgy észrevették volna, amikor felderítették a területe - szavait helyeslő mormogás kísérte.
Hermione a fejét rázta:
- Az erdőnek van egy feltérképezetlen része, és akár a tengerben is élhet.
- Véleményem szerint meg kell keresnünk az állatot, elvégre nem mindenhol mászkál szabadon egy havasi holdfény sárkány. Mit szólna a Minisztérium, ha ez kitudódna? - adott hangot véleményének Dylan. Ezzel a tanárok fele megint egyetértett. Végül megegyeztek, hogy amíg a diákok szombaton kviddicseznek, átfésülik az egész szigetet. Ezt meg is tették, de semmit nem találtak.
Jeny vasárnap délután levelet írt szüleinek. Végre rászánta magát, hogy részletesebben is bemutassa barátnőit, és az iskolát. Az egyik sárgásbarna iskolabagollyal küldte el a levelet, amely másnap már hozta is apja válaszát:
Kedves Jeny!
Örülök, hogy jól érzed magad a Scarlonban, és sok barátod van. A barátnőd. Gada édesapja és én egy házba jártunk a Roxfortban. Nem voltunk köztünk túl jó viszony, de remélem, hogy a ti barátságotok kitartó lesz.
Amit írtál a havasi holdfényről igen aggasztó, de egyelőre nem akarlak terhelni ezzel.
Édesanyádnak felolvastam leveledet, de nem tudott válaszolni rá, mivel kórházban van. Hamarosan megszületik a kistestvéred.
Szerető apád: Harry!
Jeny nagyon boldog volt az örömteli hírtől, ennek ellenére furcsának találta apja ijedtét, ezért elhatározta, hogy megkeresi a sárkányt. Szilárd meggyőződése volt, hogy valahol a szigeten van. Igaz, mivel közeledett a tél vége, kezdett enyhülni az idő, a két fiút mégsem vonzotta egy ilyen kaland, ezért a lány csütörtök délután egyedfül indult útnak.
Hosszasan bolyongott az erdőben, az ösvényeket már rég elvesztette szem elől. Egy fehér teremtmény a fák koronáján szunyókált, de amikor a lány elsétált alatta felébredt. Jégeső kezdett el esni, ezért miután Jeny elhaladt, csendben leosont a fáról, de az egyik ágon megcsúszott, és hangos robajjal ért födet, minek következtében a lány végre megtalálta, akit keresett.
A sárkány bizonytalanul így szólt:
- Légy üdvözölve kicsi lány, szerény hajlékomban,
Sziklából faragott szegény otthonomban,
Mely régen fekszik e szegény vadonban - azzal fejét egy hatalmas szikla felé fordította, amelyben ép akkora üreg volt, hogy egy sárkány beférhessen.
- Jó napot! - Jeny nem tudta, hogy mit is lehet olyankor mondani, amikor egy olyan rímekben beszélő sárkánnyal beszélget az ember, akiben egy költő veszett el. A sárkány gyorsan bebújt otthonába, és a lányt is invitálta:
- Gyere ide mellém kis tündérleány,
Megkínálom neked egyszerű lakomám.
- Köszönöm - dadogta Jeny - , de én csak azt szeretném tudni, hogy hogyan került Ön ide.
- Ilyen szomorú történetet nem hallott még soha,
Sem a föld, sem az emberfia.
- Én akkor is hallani szeretném makacsolta meg magát a lány, és bociszemekkel pislogott az állat felé. Látta, hogy a sárkány gondolkodik, majd belekezdett a történetbe:
- Hajdanában,
Egy csodaszép palotában,
Élt egy királyleány
Fényűző pompában.
A leány szíve egy nap szerelemre lobbant,
Soha nem érzett még annál boldogabban.
Csakhogy nem a kiszemelt ifjú volt a választott,
Hanem egy hófehér sárkány, ki a hegyekben lakott.
Olthatatlan szerelmük mindent elsöpört,
De a gonosz király mindenkit elgyötört.
Tömlöcbe záratta a hű állatot,
S elszórta ama szörnyű átokot.
A hófehér holdfényt egy szigetre száműzte,
Ahol csak nagy ritkán süt a Nap tüze.
Örök kárhozat volt a sárkány sorsa,
Csak egy csók lehetett kegyes megváltója.
A király feleskette hűséges testőrét,
Őrizze a leányt mind nappal, s sötétség.
A lány így soha nem törhette meg az átkot,
S örök némaságban hagyta el a világot.
Még a mai napig él ama átok,
Míg a királyleány nem ád egy csókot.
Lelke majd visszatér ötszáz év múlva,
Így szól ama híres és ismert legenda.
A sárkány befejezte a szavalást, és szomorúan tekintett a lányra:
- Most már ismered sorsom, mely ideköt,
Ötszáz éve élek e szárazföld fölött.
- MI a neved?
- Őseim mind a Sinda törzs tagjai,
Utolsó leszármazottuk a dicső Ashali.
- És tényleg ötszáz éve élsz itt? - kérdezősködött tovább a lány.
- Bizony, bizony, így szólt a sorsom,
De nemrég megérkezett imádott megváltóm.
- Úgy érted visszatért a királylány lelke?
- Úgy értem, pontosan, hogy végre visszatért,
Egyetlen csók, s miénk lesz az éj.
- Itt van a szigeten? Akkor miért nem oldoz föl?
- Ashyr az oka, a testőrök ura,
Ki az esküt letette általa.
- Szóval itt is megpróbálja majd megakadályozni, hogy fölkeressen?
- Ránk fog törni az ádáz bestia,
Így Cecynek el kell bujdokolnia.
- Cecy a szerelmed neve? Milyen lény ez az Ashyr?
- Gyilkolásra teremtették itt a Földön,
Hogy hatalmas lábával mindent összetörjön.
Ő a legfélelmetesebb sárkányok egyike,
Éjkék színétől retteg a Föld népe.
- Igazán érdekes történet kedves ... Sárkány Úr. Kívánom, hogy királylánya keresse föl Önt, és nyugodjanak békében.
- Hiába szólítom,
Borús pára ül hangomon.
- Örülök, hogy elmesélte a történetét, lehet hogy tudunk segíteni magán - azzal a lány visszaindult a kastélyba. Mikor a sárkány látta, hogy még mindig zuhog az eső, a lány után ment, és szárnyával takarta őt a jégdarabok elől. Így sétáltak el a kastélyig, ahol a sárkány csendben megfordult, és eltűnt.